Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-07 / 51. szám
6 Néplap 1990.JUNIUS 7. Aggasztóan terjed a vandalizmus Szaporodnak a lopások Túri kerekasztal a közbiztonságért Az elmúlt év őszén a Hazafias Népfront által kezdeményezett megbeszéléssorozat részeként Mezőtúron nemrég kerékasztal- tanácskozást tartottak, melyen a város közbiztonsága volt napirenden. A rendőrkapitányság vezetője részletesen taglalta a körzet (Mezőtúr, Túrkeve, Kétpó, Mesterszállás, Mezőhék) bűnözési helyzetét, a közlekedési morál romlását és a közrend fenntartásának egyre nehezedő személyi feltételeit. Aggasztónak tartotta a bűn- cselekmények növekedését, amit jól tükröz a statisztika, mely szerint 1988. és 1990. év hasonló időszakát összehasonlítva 115-ről közel 280-ra nőtt a bejelentett esetek száma. Ezen belül főleg a vagyon elleni cselekményeknél volt a legnagyobb az emelkedés. Figyelemreméltó, hogy a fiatalkorú elkövetők száma is emelkedőben van, és hogy nemcsak a megélhetési gondok kényszerítik ki a bűncselekmények elkövetését, mutatja az is, hogy részben az úgynevezett jobb családokból kerülnek ki ezek tettesei. A közlekedési balesetek száma nem nőtt, de az anyagi kár így is milliókra rúg ezeknél. A közúti balesetek jórészét a közlekedési szabályok durva megsértése okozza, de nem csekély a figyelmetlenségből eredő baleset sem. Az okok vizsgálatánál kitűnik, hogy a járművezetők kimerültsége, a hajszolt életmód is hozzájárul egy- egy baleset bekövetkezéséhez. A bűnözés terjedésével a rendőrségre is egyre nagyobb feladat hárul és a személyi állomány is leterheltebb lesz. A technikai feltételek rosszak, kicsi és elavult a járműpark, a műszaki feltételek nem teszik lehetővé, hogy sikerrel lehessen üldözni a jól felszerelt autós bűnözőket. Kevés eszköz van járőrözésre, éjszakai ellenőrzésre is. A gondok ellenére elismerésre méltó, hogy a bűnesetek tetteseinek felderítésében jelentős eredménnyel dicsekedhet a Mezőtúri Rendőrkapitányság. Az esetek 60-70 százalékában felderítik a bűncselekmények elkövetőit, ez az országos arány mintegy kétszerese. A vita során a résztvevők szóltak a lakosságot, a közvéleményt aggasztó jelenségekről. Többek között a növekvő vandalizmusról, ami a zárórát követően egyre gyakoribb a discók környezetében, arról hogy megnőtt az autó- feltörések száma, és egyre kockázatosabb garázson kívül hagyni a járműveket. Szóltak a mezei lopások elszaporodásáról, ami elkedvetleníti a termelőket, kerttulajdonosokat. Kifogásolták a kerékpárutak és a lengyel piac környékének közlekedési rendjét, javasolták, hogy a lengyel piacot telepítsék ki, és a területet használják ismét parkolásra. Kérték az úgynevezett vadmotorosok megfékezését, akik száguldozásukkal zavarják a város forgalmát. Javasolták a közhasznú munkások létszámának növelését a foglalkoztatási gondok enyhítésére, aminek nyomán kevesebb segélyt kellene kifizetni. A megbeszélésen mind a kapitányság vezetői, mind a résztvevők egyetértettek abban, hogy a közrend, közbiztonság csak városi, társadalmi összefogással javítható. A rendőrség a szakfeladatok közötti mindenkori szükségletnek megfelelő személyi átcsoportosítással, fokozott ellenőrzéssel, járőrözéssel tehet többet a megelőzésért. A lakosság körében szinte minden területen van lehetőség a segítségnyújtásra. Gondossággal, figyelemmel, értékeink, vagyontárgyaink jobb megőrzésével sok bűncselekmény megelőzhető. A lakóközösségek sokat tehernek a gyanús elemek kiszűrésére, a besurranásos esetek megelőzésére. A kulturált szórakozás állampolgári jog, a vendéglátóhelyek vezetőinek viszont gondoskodni kell arról, hogy ezt ne zavarják meg a renitenskedők, a vandálok, ezért önmaguknak kell a rend fenntartásáról gondoskodni. Ezen túlmenően a zárórák összehangolása is indokolt a város nyugalma érdekében. N.L. Segítőket keresnek Klubot szeretnének cukorbetegeknek Szolnoki cukorbeteg fiatalember kereste föl a napokban szerkesztőségünket. Nyári László elmondta, hogy diétás és fogyókúrás klubot szeretnének maguknak. Persze orvosi ellenőrzés mellett működne, a betegek életviteli tanácsokat kapnának, biztosítanák a rendszeres vérnyomásmérést. Mivel a cukorbetegek életmódja eltér az átlagostól, állandóan működő klubra gondoltak, amely mindig nyitva áll. Olyanra, amelyik mindig az övék, nem pedig a hét egy-két napján, mondjuk délután öttől-hétig. Olyan klubra, amelyikben diabetikus élelmiVáltozóban van Szolnok arculata. Az új építkezések, járjunk bármerre a városban, emberléptékfiek. A sivár, monoton betontömbök helyett változatos homlokzatú, tagolt tetőzetü házak színesítik a városképet a Széchenyi lakótelepen, Szandaszölősön, és a város belső részein is. Felvételünk a Müvésztelep felől örökítette meg az új Tabánt, háttérben a Kun Béla körúti házak láthatók. szereket, üdítőket árusító büfé is üzemelne. Hiszen ezeket az ételeket, italokat egyébként nagyon nehéz beszerezni. A klub ötletével fölkeresték a városi tanácsot, - ott nem tudtak segíteni. A Köjál azt ígérte, hogy filmekkel, propagandaanyagokkal támogatja a klub működését. A cukorbeteggondozóban dr. Czakó László főorvos vállalta, hogy biztosítja a szaktanácsadást, az orvosi felügyeletet. Segítőkésznek bizonyult a Vörös- kereszt és a megyei könyvtár is. De hol legyen a klub? A helyiséggondon csak úgy tudnának segíteni, ha valahol bérelnének. Már érdeklődtek, és a Tisza Antal úton találtak egy kiadó lakást, amelyet át tudnának alakítani - társadalmi munkában. A bérleti" díj egy évre 100 ezer forint. Ennyi pénzük viszont nincs. Szeretnék, ha vállalkozó kedvű, segítőkész vállalatok, cégek támogatnák ezt a kezdeményezést. És hogy erre a klubra valóban szükség van, azt mi se bizonyítja jobban, mint a következő adat: Szolnokon tavaly 2 ezer 500 cukorbeteg embert gondoztak az orvosok...-péA minősíthetetlen műszaki állapotú gépkocsik De mi itt. a Földön élünk Beszélgetés Jackanin Józseffel, a szolnoki Alfa Autójavító Vállalat igazgatójával Sokféle beszélgetés elhangzott már arról, hogy miért rosszabb ma az autójavítás helyzete mint volt az AFIT 1983- as " szétrobbantása" előtt? Merthogy rosszabb, ebben csaknem mindenki egyetért. Jackanin József, a szolnoki Alfa Autójavító Vállalat igazgatója sem rejtette véka alá ezzel kapcsolatos véleményét, amikor a minap beszélgettünk vele. Huszonhat típussal- A gazdasági élet zűrzavarai - kezdte - sok más terület mellett kétségkívül a szolgáltatóiparban is éreztetik hatásukat. S különösen azokban a tevékenységi körökben jelentkeznek a gondok, ahol a tartós fogyasztási cikkek javításával, szervizelésével foglalkoznak. Persze a gépkocsik esetében sem a benzinnel van a baj, hisz ha valaki autózni akar, ahhoz ugye üzemanyag kell. S nyilván ahogy emelkedik annak az ára, úgy jut egyre kevesebb pénz a javításra. Az autótulajdonosok húzzák- halasztják a dolgot, s mire behozzák ide, a szervizbe a kocsijaikat, már majdhogynem kiesnek belőle. Ennek egyenes következménye, hogy a gépkocsik nagy részének műszaki állapota leginkább a minősíthetetlen jelzővel illethető.- Bizonyára nincs ez másként országosan sem. Nem véletlenül említem ezt, hisz ha jól tudom, ön egy - kilencvenhat autójavító vállalatot tömörítő - egyesülés vezetőségi tagja. Következésképpen ebben az iparágban országos tapasztalatokkal is rendelkezik.- így van. Tudja, amikor a hatvanas években gombamódra szaporodni kezdtek az autók, akkoriban az AFIT Tröszt tartotta kézben ezt az iparágat. Ennek voltak előnyei is, hisz ha valaki Záhonynál belépett az országba, Hegyeshalomnál úgy ment ki, hogy mindenfelé azonos szituációkat talált. Ezzel csak a szervezettségre, meg arra szerettem volna utalni, hogy mégiscsak megteremtődött egy országos javító hálózat. Persze ennek is voltak hátrányai, s nekünk vidékieknek sok vitánk volt és van, például a budapesti autójavítók munkáját illetően.- Mire gondol?- Ha a személyautók darabszámát nézzük, akkor nagyon könnyen megállapítható, hogy a fővárosban található a legtöbb gépkocsi. Ezért aztán a budapesti autójavítókat úgymond típusra telepítették. Vagyis vannak szervizek, amelyek kizárólag Skodákkal vagy Ladákkal, vagy Fiatokkal foglalkoznak és semmi mással. Ugyanakkor meg vidéken az volt a cél, hogy legalább 50 kilométeres körzetben legyen egy javító vállalat, hogy az autósoknak minél kevesebbet kelljen menniük ahhoz, hogy egy szervizt találjanak. Mi például kezdetben 8-10-12, jelenleg pedig már 26 típussal foglalkozunk. Ez önmagában még nem lenne baj, csakhogy minden típushoz másmás célszerszámok kellenének, és magasabb szakmai föltételek is szükségesek. De nem lehet egy embertől megkívánni, hogy mondjuk tíz különböző típusú autót egyformán jól ismerjen. Tehát mindenképpen helyzeti előnye van például egy fővárosi Skoda-szervízben dolgozó szerelőnek, aki már behunyt szemmel is kijavítja az autót. Ezzel szemben nálunk, éppen azért, mert többféle személygépkocsit javítunk, jóval felkészültebb szakemberek kellenek, hogy megfelelhessenek az itteni követelményeknek. S ezeket természetesen jobban meg is kéne fizetnünk. Csakhát nincs miből. Az önállóság mellé pénzt nem kaptak- Ha már a pénzről is szó esett, sokan azt gondolják, hogy amikor 1983. január 1-vel megszűnt az AFIT Tröszt és minden autójavító önálló lett, több forint maradt a szin- tentartásra és a fejlesztésre.- Először is tanácsi vállalatokká váltunk, s ugyanakkor a szolgáltatás-fejlesztési alapok meg egyre soványabbak lettek. Szóval az igaz, hogy megkaptuk az önállóságot, de nem volt pénzünk új szerszámok, gépek, berendezések vásárlására. Mi azért még így sem panaszkodhatunk, mert speciális helyzetben vagyunk az ország autójavító vállalatai között. Hisz egyik utolsó erőpróbánk eredményeként sikerült létrehoznunk egy olyan karosszériaműhelyt, amely a vidéki autójavítók között az egyik legnagyobb. Ez annyira specializált, hogy ott minden együtt van: a kárpitos, az elektromos, a fényező meg a kisegítő szakmák, szóval egy teljesen komplex műhelyről van szó, ahol a karambolos autók javításával foglalkozunk, de a legkülönfélébb karosszériamunkákat is el tudjuk végezni.- Persze ennek is megvan a maga előnye, hisz pontosan ez a műhely az, ami leghamarabb, mondjuk kft-vé alakulhatna át, éppen azért, mert teljesen önállóan dolgozik. Ezen nem gondolkodnak?- De igen. Csak megmondom őszintén, egyelőre becstelenség lenne részünkről, ha azt az üzemet kiemelnénk, mert rögtön fölvetődik a kérdés, hogy akkor mi lesz a vállalat többi részével? Pedig nagyon sok külföldi partner érdeklődött a karosszériaműhelyünk iránt. Igen ám, csakhogy oda mindössze 25-30 ember kellene. Ugyanakkorádig itt a vállalatnál 180-an dolgoznak. En úgy hiszem, hogy a többieket sem szabad cserbenhagyni.- Akkor mi a megoldás?- Ha a jövőt nézzük, valószínűleg osztódnunk kell. Tehát sokkal kisebb egységekbe tömörülve leszünk kénytelenek dolgozni. Ugyanis az ilyen nagyságrendű autójavító vállalatok - mint a miénk is -, halálra vannak ítélve. Hisz itt évente többször is drágul az energia - á víz, a villany, a csatornadíj és még sorolhatnám -, ugyanakkor nem tudunk úgy lépést tartani az árainkkal, hogy abból még fejlesztésre is fussa. Jelenleg 160 forintos rezsióradíj- szorzóval dolgozunk, de ha azt szeretnénk, hogy megfelelő nyereségünk is legyen - nos, akkor az előbb említett összeget 250- 300 forintra kellene emelnünk. Csak ezt meg már nem bírná el a piac.- Vannak-e kézzel fogható elképzeléseik a jövőre nézve?- Igen. Egyrészt tartanunk kell egy optimális létszámot, és lehetséges, hogy a szerelőink között felosztjuk a kocsiállásokat. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az emberek letesznek egy bizonyos összeget havonta, és maguk szerzik az ügyfeleket, olyan típust vállalnak amilyet akarnak, de az anyagbeszerzést továbbra is a vállalat végzi. Ez az egyik elgondolásunk, de az igazi megoldást a világon már többfelé alkalmazott vezérképviseleti rendszer jelentené. Erről egyre többet beszélnek nálunk is. Ebben a rendszerben egységes egésznek tekintik az autót és a vele kapcsolatos mindenféle ténykedést. Magyarán: ugyanaz a képviselet végzi egy vagy több típus beszerzését, eladását, vevőszolgálatát, alkatrész utánpótlását, a használt gépkocsik visszavásárlását és újraértékesítését. Nos, ha ez sikerülne, akkor azt csinálnánk, hogy az ezer négyzetméteres nagycsarnokunkban évente ki tudnánk adni 3 ezer új személyautót, s természetesen vállalnánk azok szervizelését, garanciális javítását és vevőszolgálatát is. Milyen az ideális szerviz?- Hiába járunk beszélgetésünk vége felé, mégis maradt bennem egy hiányérzet. Arra gondolok, hogy az érvek és javaslatok között a legfontosabbról, vagyis a szolgáltatásra éhes autósról alig esett szó, hogy a sorbanállás változatlan, hogy a javítási díjak az átlagpénztárcákhoz mérve már így is túl magasak, hogy az alkatrészellátás immár véglegesen a "tulaj" gondja lett.- Sok igazság van ebben, de ne felejtse el azt sem, hogy az önálló gazdálkodású szervizeknek elvileg versenyezni kellene a kuncsaftokért, de mondanom sem kell, erről szó sincs. Hisz a szűkös anyagi erőforrások, s a készletgazdálkodási rend is arra ösztönzi a vállalatokat, hogy mielőbb megszabaduljanak készleteiktől, s így nem csoda, ha állandóan alkatrészgondokkal küszködnek. Ha jól megnézzük, az alkatrészellátás még mindig centralizált, hiszen a Mobil meg az Autótechnika - ez a két cég szerzi be a személyautók alkatrészeit - monopolhelyzetben vannak, s a szervizek meg nekik kiszolgáltatottak. Persze az is igaz, hogy az utóbbi időben például az Autótechnika egyre inkább igyekszik kielégíteni igényeinket. Szóval nem szeretném, ha úgy nézne ki a dolog, hogy még mindig csak szervezünk, szer- vezgetünk és beszélgetünk, de valójában nem teszünk semmit. Mert mi is jól tudjuk, hogy milyen az az ideális szerviz.- Tényleg, milyen?- Olyan, ahol megismerik a kuncsaftot, előre köszönnek, s ismerik az illető kocsiját is. Ahol nem kell órákat várakozni, minden pillanatok alatt lezajlik, s van alkatrész is. Ahol a megjavított és tisztára mosott kocsival egy kedves fiatalember robog vissza, aki udvariasan elköszön, s szeretettel invitál: jöjjek bátran máskor is! Hát valahogy így működik az a szerviz, ami tudom sokak szemében csak a Holdban létezik. De mi itt a Földön élünk ... Nagy Tibor
