Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-04 / 48. szám

4 Néplap 1990.6 JUNIUS 4. Elmaradt a családi pótlék Kié a gyalogátkelő? Tavaly decemberben, 38 éve­sen elveszítettem a férjemet, két gyermekem apját, majd ezt kö­vetően komoly műtéten estem át, azóta is betegállományban va­gyok. Nem csak szomorú, de igen nehéz anyagi helyzetbe ke­rültem, mert a férjem halála óta, aki a Zagyvarékasi Béke Terme­lőszövetkezet tagja volt 25 éven keresztül, erről a munkahelyről százalékolták le, nem kaptam családi pótlékot. A szövetkezet sztk-ügyintézőjéhez fordultam segítségért, de valahol elakadt az összeg folyósítása, hiába várom öt hónapja a családi pótlékot... Özv.Lázár Józsefné Szászberek ¥ ¥ * A Zagyvarékasi Béke Terme­lőszövetkezet - közbenjárásunk­ra - máris megelőlegezte a két gyerekre járó családi pótlék összegét (visszamenőleges ha­tállyal), hiszen az édesanya is a szövetkezet dolgozója. Mint ki­derült, az ügy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál akadt el, mégpe­dig oly módon, hogy az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, valamint a családi pótlék egyidejű igény­lésekor ez utóbbit véletlenül le­hagyták a kiutaláskor. Emiatt újból kellett igényelni­ük, ami nem kis procedúrával járt, ugyanakkor elindították azt a folyamatot is, mely szerint az édesanya ezután nem a Nyugdíj- intézettől, hanem a termelőszö­vetkezet kifizetőhelyén, munka­bérével együtt kapja meg a csa­ládi pótlékot. Emlékezés... Giziké néni él még? Jaj, de örülök. Ha találkozik vele, kérem, mondja meg, hogy üdvözli egy volt tanítványa! - állított meg egy anyuka két gyerekével. Igen, Giziké néni él, 67 évesen küszködik az öregség soha el nem fogadható fájdalmaival, de lelkében fiatal ma is. Kálmán LászIóné'35 évi tanítás után, nyugdíjasként Egerbe költö­zött - oda, ahol született, ahonnan a zárda néptanítóként szárnyra bocsátotta. Sokáig megkönnyezte még a szeptemberi csengőszót, és ma is megdobban a szíve, ha iskola mellett vezet az útja. Am hiába hívták nyugdíjasként az egri iskolába, már nem hajolt a buksi fejek fölé, nem fogta meg^t kis kezeket az első betűvetésnél. Összevont tanyasi iskolában, Pusztatomajon kezdett 1942 szep­temberében, majd pedagóguspályájának legszebb évei következtek Kunhegyesen, ahol csak első osztályosokat tanított. A legnehezebb, legszebb munkát vállalta - több mint két évtizeden keresztül. A szandaszőlősi másfél év után a mezőtúri kisdiákok százait nevelte őszinte szeretettel. Évekig napközis csoportot vezetett, s talán nem is sejtették kartársai, mekkora ajándékot kapott az élettől, amikor nyugdíj előtt 2 évvel újra első osztályt bíztak rá. Még őrzi gyöngy­betűs utolsó vázlatait, mert készületlenül soha nem állt a kicsik elé. Lányai átvették tőle a stafétabotot: pedagógusok. Mikor friss diplo­mával először indultak tanévnyitóra, útravalójuk csendes jótanács volt: "Ha becsukjátok magatok mögött az osztályajtót, minden gon­dotokat a folyosón kell hagynotok. A gyerekek nem tehetnek sem­miről, ami az életetekben nem sikerül." Telnek az évek. Néha felkeresi Giziké nénit egy-egy apa, nagyapa korú tanítványa. Emlékszem, egyszer úgy 40 év körüli férfi csönge­tett be hozzá. Meg tetszik ismemi? - kérdezte megilletődötten. - A szemed, de ismerős! Te vagy az, Zsiga? Hány éve nem láttalak!? - Van az már 25 is, tanító néni! Jöttem egy kicsit beszélgetni... Aztán névnapjára is érkezik egy-két képeslap: "Szeretettel volt tanítványa" aláírással. Ilyenkor Giziké néni előveszi a nagy doboz­ban őrzött osztályképeket és emlékezik. Egy alkalommal a pedagó­gusok életéről beszélgettünk, és ő egy filmről mesélt. A tanyasi iskolában írni tanítja a kicsiket a tanító: "Az úr ír" - kerül fel a táblára, ekkor a tanító kezében megáll a kréta, s így szól: "Bizony, gyerekek, mire az úr ír, elfelejti azt, aki írni tanította." Ebben a rohanó, egymásra alig figyelő világban hátha megáll most egy pillanatra a sok-sok volt tanítvány, s eszébe jut az elsős tanító néni. Talán hallani vélik: "Ne félj, próbáld újra! Ferdén fel, egyene­sen le, rajta vissza, kereken el. Na látod, milyen szép lett? Ügyes vagy, kisfiam!" Ny.L.-né Mezőtúr Köszönet a nemes gesztusért Bennünket, a szolnoki Szántó körúti lakókat lassan egy éve sújt a Keskeny János út átépítése. Nem győztük kerülgetni a ki­ázott csatornákat, a betemetetlen munkagödröket. Most lassan végéhez közelít a munka, végre megszűnik a köz­lekedést gátló állapot, s akkor újabb problémával kerülünk szembe: a Szántó krt.-Keskeny J. úti keresztezésben lévő gyalog- átkelőt egy gépkcsitulajdonos szinte kisajátította, ott parkol, így a védelmet nyújtó gyalogjár­dáról leszorít bennünket. E helyzetben még az a szomo­rú, hogy a jelzett útvonalon szin­te naponta elhaladó rendőrségi járőrszolgálat kocsija sem áll meg, hogy a szabálytalanság lát­tán legalább figyelmeztetné a KRESZ-re fütyülő autótulajdo­nost. Kiss József Szolnok Nagy út előtt a postagalambok Egy falu legdemokratikusabb egyesülete a galambászoké, aho­gyan Jászkiséren is. Mindenfajta anyagi és politikai különböző­ségtől függetlenül, a galambok szeretetében egyenrangúnak ér­zik magukat e közösségben az emberek. Galambjaik dicséreté­ről napokig tudnak mesélni, így a 34 éves Borbás József is, aki évente csak egyszer költet (120- 130 galambja van), és bármi áron megszerzi nekik a napraforgót, borsót, lenmagot, mert ettől lesz­nek kitartóak a repülésben. Az R-10 postagalamb egyesület tag­ja, ahol évente tíz főversenyen plusz két maratoni versenyen in­dítják galambjaikat. Több sike­res röptetése volt már eddig, 1987-ben például az aacheni versenyen egyik galambja orszá­gosan tizedik, egyesületi szinten első helyezést ért el. A kezében tartott galamb Champion. - A galambászról Tánczos Alajos adott egy kis ké­pet, saját felvételével. Szüleim és testvéreim nevében az Új Néplap nyilvánossága előtt köszönöm azt a nemes gesztust, amelyben minden évben részesít bennünket a Tiszamenti Vegyimű­vek kollektívája, kézilabdacsapa­ta, akik a bátyám emlékére - immár tíz éve elindították a Zajacz Miklós Kupát. S köszönetét mondunk a Tiszaföldvári Nagyközségi Ta­nácsnak, a besenyszögi vadásztár­saságnak, a kézilabdacsapatnak és mindazoknak, akik az emléktoma rendezésében közreműködtek, akik a kegyelet virágait elhozták a sírjára, rá emlékeztek. Ifj.Bene Ferencné Tiszaföldvár Hamisítatlan majális volt Szebb, hasznosabb ajándékot nem'is kaphattak volna a szajoli új lakótelep gyerekei, mint egy komplett játszóteret. A községi pénzen vásárolt anya­gokból, a gamesz közreműködésé­vel lelkes édesapák néhány hónap alatt varázsolták a térre a sportsze­reket - a futballpálya építéséhez a termelőszövetkezet adott segítsé­get. Ennek köszönhetően, május 27- én, hamisítatlan majális hangulatú avatón vették birtokukba a gyere­kek a futballpályát, a homokozót, a pingpongasztalt, a mászógúlát, s azokat a hintákat, amelyek ezt kö­vetően egy pillanatig sem pihen­tek... Az édesanyák virslivel, zsí- roskenyérrel, finom házi süte­ménnyel, üdítővel csillapították a sor- és váltóversenyeken részt ve­vők éhét, szomját. Kocsikázást, tombolaversenyt is rendeztek az apróságoknak. Az emberi összefogás erejét példázó játszótérről a gyerekeket, és az őket boldogan szemlélő szü­lőket az est szólította haza. Wesniczky Antal tanácstag Szajol EGÉSZNAPOS VIDÁMSÁG A KISSZÖGBEN Gyermekkacajtól volt hangos május 28-án Zagyvarékason a zagyvaparti Kisszög, ahol gyermeknapot, valamint a madarak fák napját ünnepeltük. Ebből az alkalomból sokféle játékos vetélkedőt szerveztünk, kicsik és nagyok egyaránt összemérhet­ték erejüket, képességüket. Volt aszfaltrajzverseny, környezet­védelmi fejtörő, s míg a fiúk futballmeccsen, síkfutáson vettek részt, addig a legek versenyén kiválasztottuk a legszebbeket. A hetedikes lányok ügyes-tréfás vetélkedőjéből pedig nem hiány­zott a lufiboratválás, rizsszedés, sőt az állatbemutató sem. A "kedvenceket" időre kellett a játék helyszínére hozni. Érdekes­ségszámba ment a Révész család kandisznója, amint békésen tűrte a gyereksereg tapsát, majd gazdija egy fához kötötte. De volt bégető bárány, pinty, csincsilla, papagáj, kiskutya, sőt kotlós alól is kikerült egy kiscsibe. Hiába, ha a verseny így kívánja... Két rajcsapat az újszászi parkerdőben bográcsozott, a másodikosok úszni voltak. így tehát mindannyian szórakoz­tunk, játszottunk, és a megérdemelt jutalom sem maradt el. Minden raj kapott a rendezvényen és a hulladékgyűjtésen be­folyt összegből. Agócs Gyuláné Zagyvarékas V __________________________________J A tárgyalóteremből Ivott, vezetett, ivott, vezetett - a börtönbe az útja A 23 éves jászkiséri Fekete Imre (Ady Endre út 30 sz.) ugyancsak állhatatos ember le­het. Noha korábban már nem egyszer megbüntették ittas jár­művezetés miatt, úgy tűnik, nem tanult a botlásokból. Afféle kis ügynek, bocsánatos bűnnek te­kintette, hogy poharazgat, majd a volán mögé ül. így történt ta­valy március 10-én este is. Rá­adásul olyan gépkocsit vezetett, amelynek három éve lejárt a for­galmi engedélye. Az sem idege­sítette, hogy előtte jóízűen gur- gulázott, és szaknyelven fogal­mazva közepes fokú ittas álla­potban haladt mintegy ötven ki­lométeres sebességgel a Bem úton. Nem volt szerencséje, mert itt hárman is igazoltatni szerették volna, ám annyira nem volt pi- tyókás, hogy ne tudja, ebből baj lesz. Elvégre se érvényes forgal­mi engedély, se jogosítvány nem volt, ráadásul a lehelete maligán- fokokkal sűrítetten távozott. Ezért a menekülést választotta: a gázra lépett, és az egyik őt meg­állítani akaró személy felé ro­hant. Hogy ebből nem lett na­gyobb tragédia, nem rajta múlott, mivel az illető idejében ellépett - bár a zseblámpát így is kiütötte a kezéből a kocsi eleje. Végül is a hajsza gyorsan véget ért, megta­lálták a hirtelen elillant spicces pilótát. Ezek után a cselekményét részben beismerte: mondván lát­ta a köröző, világító elemlámpát, de nem vette észre a rendőröket. Érdekes az állításban az, hogy a vele utazó társai ennek az ellen­kezőjét vallották, hiszen többen is észrevették az igazoltatni aka­ró egyenruhásokat. Ügyét első fokon a Szolnoki Városi Bíróság tárgyalta, ahol Fekete Imrét közúti veszélyezte­tés bűntette, hivatalos személy elleni erőszak bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt egy év börtönre ítélték. Egyúttal há­rom évre eltiltották a közúti jár­művezetéstől. A megyei bíróság az ítéletet megváltoztatta, mégpedig sú­lyosbította. Ugyanis Feketének már korábban is volt hasonló ügye, és abból az elzárásából fel­tételesen szabadult. Ezért a me­gyei bíróságon a fennmaradó rész végrehajtását is elrendelték: magyarul a korábbi büntetése hátralevő idejét is le kell ülnie. Mégpedig az utolsó napig, mivel feltételes szabadságvesztésre nem bocsátható. Az ítélet így jogerős. D.Sz.M. Szerkesztői üzenetek Barna Istvánné, Besenyszög: Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 4100 forint, az ár­vaellátás pedig gyermekenként 3790 forint. Fontos tudnivaló: ha két gyermekét egyedülállóként és saját háztartásában neveli, az adóalap megállapításakor az összjövedelméből gyerme­kenként havi 1000 forint levon­ható. E kedvezmény a gyermek születésének hónapjától a 14. életév betöltésének hónapjáig il­leti meg a magánszemélyt. Á 14 évesnél idősebb gyermek után is jár kedvezmény azokra a hóna­pokra - ideértve a szünidőt is -, amelyekben alsó-, közép-, illet­ve felsőfokú oktatási intézn 'ny nappali tagozatán tan-.- mányokat folytat. Kertész Antalné, Kunszent- márton: A gyermekgondozási díj összegét a táppénzre vonat­kozó rendelkezések szerint kell megállapítani (az irányadó idő­szakban elért kereset 75, illetve 65 százaléka). Bár a jogszabály meghatározza a gyed címén fo­lyósítható legkisebb összeget (márciustól havi 4300 forint, na­pi 143 forint.) Megszépül Jászberény egyik legforgalmasabb pontja, a Sza­badság tér. A több éve tartó áldatlan állapotot szüntetik meg az útépítéssel és a parkolók kialakításával. A kivitelezési munkákat a Jászkiséri Vízmű Társulat végzi. (Fotó: T.Z.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom