Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-30 / 71. szám
Magazin Kis gyerek - Amikor arról szólnak a közhelyek, hogy egy édesanyának "hány műszakja" van, nemigen esik szó arról, hogy mindennap fel kell készíteni a kisiskolást a másnapi iskolai kötelezettségeire. Nemcsak a lecke ellenőrzésére gondolok, hanem a ruházatára, tisztálkodási eszközeire, stb. - mondja egy anyuka, majd így folytatja: - mindez nagyon sok időt, odafigyelést igényel, de semmi ahhoz a lelki megpróbáltatáshoz, amikor a gyerek lelkesen számolja, hány napig kell még iskolába mennie, mikor lesz már vakáció, én meg - legalábbis képzeletben - a körmömet rágom, hogy mi lesz azután, ha vége a tanításnak.- A kettőnk szabadsága se elég arra, hogy a nyári szünetben felváltva a kisfiúnk mellett legyünk, mit tehetünk, beadtuk szegényt a "silóba" a nyári napközibe - mondja Ferenczi Gábor karcagi géplakatos.- Amikor az apja elmegy munkába, a gyerek még alszik, amikor meg hazajön a fusiból, a gyereknek már ágyban a helye. Mikor legyenek együtt? Szombaton, vasárnap? Na iszen olyankor talán többet dolgozik a férjem, mint hétköznap - toldja meg a felesége. Juhász LászIóné, a Kunhegy e- si Általános Iskola igazgatója:- Mi a gyerekek nyári foglalkoztatottságát úgy oldottuk meg, hogy egyeztettünk a helyi üzemekkel - BHG, termelőszövetkezet, állami gazdaság stb. hogy milyen időpontban kérik a nyári napközis tábort. Ez a módszer jól bevált már az elmúlt években is. Az egészségvédelmi napközi nyári tábort, amely három hetes, az éves nevelési feladat részeként tartjuk meg, 50- 70 gyerek vesz ezen részt.- A játék, a kikapcsolódás?- Mindezekről messzemenően gondoskodunk. Az idejük nagy részét kint töltik a gyerekek a strandon, jól érzik magukat. Amikor meg letelik a tábor ideje, hol az egyik iskola, hol a másik napközijében vannak. Már persze csak akkor, ha a szülők nem tudják megfelelően egyeztetni a szabadságokat. Karcag, általános iskolai diákotthon, vagyis a tanyai kollégium. Itt "működik" - hivatalos nevén - az öszevont bejárás városi napközis tábor. Vagy 80 kisgyerek ül az ebédlő asztalai körül. Megnéztem, mit kaptak ebédre... Valter Jánosné tanárnő, a Zá- dor Úti Általános Iskola nevelője, a tábor - a tanárok kéthetenként váltják egymást - jelenlegi vezetője.- Minden lehetségesei megpróbálunk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat: bábozunk, kézimunkázunk, énekelgetünk, játszunk, vetélkedünk, ami csak elképzelhető. S mégis, nagyon sajnálom ezeket a kisgyerekeket. Közülük többen az elmúlt tanév végétől a következő év iskola kezdetéig itt vannak. Nincs vanagy gond kációérzésük, nem jutnak hozzá kellő mértékben az új, számukra annyira fontos ingerekhez. Szervezünk ugyan számukra úgynevezett külső programokat is, de hát egy kéthetes turnusnak mindössze 3 ezer forint a kulturális kerete. Kirándulás is van azért: Hortobágy, környékbéli erdők.- A művelődési központ nem tud "besegíteni"? - kérdezem Kása Erzsébettől, az intézmény igazgatójától.- Tavaly még futotta a pénzünkből egy-egy gyermekelőadás fogadására, de erre a nyárra már csak a mozi maradt, hetente egyszer... Majdnem minden napközis táborban említettek a krónikásnak néhány olyan családot, akik ugyan szabadságon vannak, de a gyerekek mégis a napköziben. Sikerült egy ilyen "szabadságon lévő" anyukával beszélnem. Pi- hegve támaszkodott a kukoricaföld végén a kapájára.- Tudja mit kérdeznék én attól a tanárnőtől, aki magának ezt mondta?! Áh, hagyjuk! Hogy gondolja, hozzam ide ki a kislányomat ide a föld végére, ahol még egy fa sincs? Ennél még a napközi is jobb. Igaz, hogy szabadságon vagyok, de ki kapálja be helyettem a kukoricát? Másoknak jobban fut a szekér. Jónéhány helyen magán nyári napközis tábort szerveztek a szülők. Tíz-húsz tehetősebb ember "összeállt", s felváltva szervezik a gyerekeknek a programot.- Ez mennyibe kerül naponta?- Ha csak valamelyik környező helyre, vízpartra megyünk, az csupán egy-kétszáz forint, a távolabbi, például a pesti vagy balatoni kirándulást ezer alatt már lehetetlen "kihozni".- A Zádor úti iskola az idén is akart tábort szervezni a hegyekbe. Egyetlen hét háromezer forintba került volna. Csak néhány jelentkező volt rá az egész iskolában - mondta Valter tanárnő. Vannak azért, akik még a szerencse fiai. A kunhegyesi "kölyök" focicsapat kis játékosai feltétlenül: ők most Franciaországban vannak. Harminc mezőtúri kisiskolás a napokban - csereüdülésre - a Rügen-szigetre utazik. Általában arra következtethetünk, hogy Mezőtúron találékonyabban oldották meg'a gyermekek nyári foglalkoztatását mint máshol. Az iskolák tanulólétszámának 27-32 százaléka részt vesz valamiféle üdülésben. (De azért a netán sehova el nem jutó 68, illetve 73 százalék itt is beszédes szám!) Szolnokon tíznapos sporttáborokat szerveznek már évek óta a gyermekek számára. Tavaly 784 kisiskolás "táborozott" 8 és 17 óra köpött a Tiszaligetben. A Sportlétesítmények Igazgatósága által szervezett foglalkozásokon - tenisz, labdarúgás, cselgáncs, úszás, stb. - a kisdiákok láthatóan igen jól érzik magukat. Csak hát elrepül ez a tíz nap, és újra törhetik a szülők a fejüket, hogyan tovább. így vagy úgy azért ez is "megoldódik". Más kérdés, hányán engedhetik meg maguknak, hogy nyaranta két- három hetet, lehetségesen gondtalanul, együtt töltsön a család. Ennek nevelőhatását, kohézióját, harmóniáját ugyanis a legsikeresebb programokkal működő iskolai gyermekmegőrzők sem tudják érzékeltetni sem, nemhogy pótolni. ti fotó: NZS Manapság, amikor a honvédelmi politika alapelvei között is merőben új fogalmakkal ismerkedünk meg, amikor napirenden van a honvédségünket ezernyi szállal a Varsói Szerződéshez fűző kapcsolatrendszer felszámolása, bennünket, szolnokiakat - mivel itt van a Killián György Repülő Műszaki Főiskola, amely a katonai repülőkiképzés alapjául szolgál - különösen foglalkoztat az a kérdés, hogyan alakulnak Urbán János ezredest, a Magyar Honvédség repülőfőnökét azzal a kéréssel kerestük fel, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. Korábbi tapasztalatainkra hivatkozva mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, milyen bázison alapul a magyar katonai repülőtisztképzés.- Ennek a képzésnek fő bázisa Szolnok, az ottani repülőtiszti főiskola. A másodlagos bázisai pedig a két szovjet katonai repülő hajózótiszti főiskola, illetve a kassai főiskola. Ezekről természetesen jó ismereteink vannak, hiszen a Szovjetunióban hosszú ideje folyik ilyen képzés, a Kassán tanulók közül pedig tavaly avattuk az első - mérnök-pilóta diplomával rendelkező - végzős évfolyamot.- A II. világháború után itthon képezték a repülőtiszteket...- Erről hadd mondjak annyit: amikor az új állam az új hadsereg szervezéséhez fogott, a repülőtisztképzés a régi káderek bevonásával kezdődött. Ennek politikai, szakmai és' emberi - nem ritkán tragédiába tor-kolló - eseményeit nem kívánom most részletezni. Sajnos, a légierő története is magán viseli annak a korszaknak a jegyeit minden vonatkozásban. Tény, hogy 1956-ig a repülő műszaki tiszteket Budaörsön, a Vasvári Pál Repülő Műszaki Főiskolán, a hajózó, illetve az ahhoz szervesen kapcsolódó állományt pedig a szolnoki Killián György Repülő Hajózó Tiszti Iskolán képezték. Az utolsó avatás - emlékezetem szerint - 1956 október 26-án volt a Killiánon, de többen az azt követő napokban kapták meg a hadnagyi kinevezést. Áz iskolát 1956. november 4. után megszüntették, és a képzés sem 1957-ben, sem 1958- ban nem folytatódott. A Vasvári Pál Repülő Műszaki Tiszti Iskolán pedig végérvényesen megszűnt a képzés. Teljesen más jellegű tiszti tanfolyamokat szerveztek ott a hadsereg újjászervezésének időszakában. Több pilóta kapott például ott rádióstiszti képzést.- Miikor és hol folytatódott a repülőtisztek képzése?- Az új kormány, az új katonai vezetés hamar belátta, hogy a képzésben több éves kiesés komoly feszültségeket idézhet elő, lehetetlen helyzetbe hozhatja a katonai vezetést. Ezért már 1957-ben toborzás kezdődött - főleg azokban a városokban, ahol repülőklub volt. ilyen előzmények után 1958 augusztusában - bizonyos fokú egészségügyi és repülési szűrés után - indították el a repülőtiszti-iskolások első csoportját a Szovjetunióba. Ettől kezdve a csehszlovák képzésben való részvételig, gyakorlatilag kizárólag a Szovjetunió jelentett bázist a magyar katonai pilótaképzés számára. Tehát 1961-től 1989-ig csak a Szovjetunióból kaptunk magyar repülőhajózó tiszteket.- Ehhez párosulnia kellett a repülő műszaki tiszti képzésnek...- A szolnoki repülőteret ezért vette át a szovjetektől a Magyar Néphadsereg 1960-61-ben. A Szovjetunióban végzett tiszteket 1961-ben már a Killián György Repülő Tiszti Iskolán avatták fel. A szolnoki iskolának hajózási szempontból csak előképző jellege maradt. A külföldi képzés már az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a Szovjetunióban valódi megpróbáltatást jelentett a magyar életszínvonalhoz képest. Nagyon kemény tűrőképességet igényelt. Ezt egyfajta fiatalos lelkesedés, hazafias tudat - "mégis csak magyar pilóták vagyunk" -, és a katonai repülés hallatlan szeretete ellensúlyozta. A képzés viszont igen magas színvonalú volt. Befejezése után alig néhány felszállás kellett ahhoz, hogy valaki harmad- osztályú pilóta legyen. Elő-zőleg hazai viszonylatban erre csak több év után kerülhetett sor. Kedvező volt az is, hogy alapvetően a Magyar Néphadseregben meglévő géptípusokon folyt a kiképzés. Ennyit ennek a képzésnek a minősítéséről.- És a képzés pénzügyi vonza- tai?- Rendkívül kedvező volt ilyen szempontból számunkra a szovjetunióbeli képzés, és az ma is.- Akkor miért vették igénybe a csehszlovákiai képzést?- Anélkül is-folytatódhatott volna ez a folyamat, de közbejött két dolog: a légierő komolyabb fejlesztése, típusváltása a nyolcvanas évekig befejeződött. Az 1985-90 közti ötéves tervben az akkori kormány álláspontja lehetőséget biztosított arra, hogy a légierőnél az elmaradt és indokolt fejlesztéseket megvalósítsuk. A katonai vezetés kényszerhelyzetbe került. Köztudott, hogy ha új repülőgépeket akarnak behozni, és új alegyysége- ket kell létrehozni, akkor a káderképzést előtte 4-6 évvel meg kell kezdeni. Ez esetben nyilvánvaló volt, hogy ezzel csak az ötéves terv szentesítése után lehetett foglalkozni. Ugyanakkor a Szovjetunió abban az időben a fejlődő országok javára rendkívül nagy vállalásokat tett. Ennek egyik következménye volt az, hogy a nyolcvanas évek második felére túltelítődtek a szovjet repülőiskolák. Az akkori katonai vezetők ilyen körülmények között keresték a kiutat, s éltek a számunkra kedvező és jó színvonalú csehszlovákiai képzési lehetőséggel.- Miért nem foglalkoztak a hazai pilótaképzés gondolatával?- Többször felvetődött az is. így például az, hogy Szolnok tradicionálisan a pilótaképzés fellegvára volt. Az akkori árakon viszont a pilótaképzés beindítása egyszerűen lehetetlen helyzetbe hozta volna a költségvetést. így aztán a Magyar Néphadsereg akkori repülőfőnöke hiába dolgozta ki részletesen, hogy a Killián főiskolán hogyan oldható meg a teljes hazai katonai pilótaképzés. Nem tudta elfogadni javaslatát a Honvédelmi Bizottmány, sem a parlament honvédelmi bizottsága, így a kormány sem. Ekkor a leggyorsabb, a legkorrektebb, a képzés minőségét tekintve a legkedvezőbb, árfekvését mérlegelve a legolcsóbb ajánlatot a csehszlovákoktól kaptuk. Ezért esett rájuk a választás.- Ez volt. S milyen lehetőségek vannak ma?- Nem hogy új iskola felállítására nincs lehetőség, hanem nagyon nagy kínnal, az anyagi alapok vonatkozásában nagyon nagy kockázatot vállalva, a régi technikával kell repülnünk, ehhez kell az embereinket képeznünk. Az elavult repülőtechnika egy részét sem tudjuk korszerűbbre cserélni addig, míg az ország gazdasági helyzete nem javul annyira, hogy annak anyagi-pénzügyi garanciáját megteremtse. Addig viszont kötelességünk a kialakult helyzetnek megfelelően a repülőparkunkat biztonságosan üzemeltetni, harc- kész állapotban tartani úgy - nyilván a maga helyén kezelve harcértékét, korszerűségi fokát -, hogy eleget tehessünk a védelmi doktrína követelményeinek.- Mostanában egyre többen megkérdőjelezik a szovjetunióbeli képzés szükségességét. Önnek mi erről a véleménye?- Ez a kérdés búvópatakként egyre inkább felbukkan. Ha erre gondolok, két malomkő között őrlődök, hiszen az én pilótáimról van szó, tehát számomra húsbavágó a kérdés. A katonai vezetés alaposan mérlegelte az összes körülményt és a jelenlegi lehetőségeket. Mindezek alapján, bár csökkent mennyiségben, de mégis folytatni kell a Szovjetunióban a képzést. Sokan kérdeznek minket a nyugati képzés lehetőségeiről. Erre annyit tudok mondani, hogy olyan nyugati ajánlat még nem érkezett hozzánk, melyet teljesen korrekten tudnánk minősíteni, s a döntéselőkészítésben tudnánk rá támaszkodni. A vezérkar egyébként minden ajánlatot szívesen vesz. Azt is figyelembe kell vennünk a képzés helyének megválasztásánál, hogy nekünk előreláthatóan még hosszú ideig a meglévő repülőtechnikával kell dolgoznunk. Ennek a repülőtechnikának ipari javítása, valamint szakanyagellátása és üzemeltetése is minden vonzatában a Szovjetunióhoz köt bennünket. Ez a kapcsolatrendszer tartását tényként tárja elénk. Másrészt nyilvánvaló az is, hogy a képzés ott előnyös, ahol a repülőtechnika tömegesen rendelkezésre áll, ahol gyártják, kipróbálják azt. Ezért a szovjetunióbeli képzésről meggyőződésem szerint egy ideig nem lehet lemondani. Felelőtlen dolog lenne ezt időponthoz kötni.- Nincs semmi rejtett tartalékuk, anyagilag elbírható egyéb változatuk a pilótaképzésre? Ha januártól a képzés költségeit is dollárban kéri a Szovjetunió, akkor a most kedvező helyzet kedvezőtlenné válhat...- A Killián főiskolán van rejtett tartalékunk. Ott ugyanis már korábban beindult a helikoptervezetők képzése, amit a pilótaképzés gyökerénnek méltán tekinthetünk. Sajnos a helikoptervezető-képzést sem tudjuk teljes egészében idehaza megvalósítani, mivel a csapatok szükséglete olyan nagy, hogy kellő számú helikoptert nem tudunk a képzéshez csoportosítani. Főleg nem harci helikoptereket. Ezt a bázist azonban mindenféleképpen meg kell őriznünk, mert valószínűnek tűnik, hogy a közeljövőben tovább kell bővítenünk. A politikai-gazdasági változások ezt sugallják. A dollárban fizetendő képzési díj ugyanis elég kemény kényszerhelyzetet produkálhat. Ezért szép csendesen számolgatunk, osztjuk, szorozzuk a lehetőségeinket, hogy nagy meglepetésbe érjen bennünket, bármilyen gyors változás történjen is a közeljövőben.- A lehetőségek kiaknázásának egyik feltétele a szolnoki repülőtér állapota, ami enyhén szólva lehetne jobb is..:- A szolnoki repülőteret is olyan állapotbap akarjuk tartani, hogy a hazai képzésnek alapul szolgáljon, megbízhatóan biztosítsa a repülőegységek működését, a növendékek képzését, alkalmas legyen esetleg korszerűbb gépek fogadására is. Ezért ahol valahol költségmegtakarítás van, azonnal rácsapunk, s átcsoportosítjuk, hogy a szolnoki repülőteret ne a' teljes feltételrendszer romlása jellemezze, hanem az alapteremtés egy későbbi fejlesztéshez. Mindezt megtesszük tehát azért (és ebben nagyon hasznos segítőtársnak bizonyul Zsemberi István mérnök vezérőrnagy, a Killián főiskola parancsnoka), hogy a főiskolát és a hozzá tartozó repülőteret fenntartsuk, legalább az ott repülő szállító repülők funkcionálásához szükséges minimum szinten.- Hogyan értékeli a repülőtiszti főiskola utánpótlását jelentő szolnoki honvéd középiskolai kollégium tevékenységét, életképesnek tartja-e azt?- A tisztképzés reményt keltő és általunk nagyon sok oldalról védett intézménye az. Olyan alapot jelent, mint annak idején a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola. Nagy jövőt szánunk neki. Teljes mellszélességgel kiállunk mellette, hajlandók vagyunk érte mindent megtenni. Terveink között szerepel, hogy repülőklubjukat gépekkel és oktatókkal egyaránt megerősítsük.- Köszönjük a beszélgetést. Simon Béla Ismerkedés a ligettel HOGYAN KÉPEZNEK PILÓTÁRA T A JÖVŐE0N? Ilyen helikopterek állnak a szolnoki kiképzés szolgálatában Tandíj dollárban? Felértékelődik Szolnok szerepe Védett a kollégium Ki a jobb?
