Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-29 / 70. szám
1990. JUNIUS 29. Néplap 3 Első lépésként Július 1-től leányvállalat a Szolnoki Papírgyár (Folytatás az első oldalról.) Az átszervezésre a Papíripari Vállalat keretein belül kerül sor. A leányvállalati forma az, ami jelenleg a legnagyobb önnállósá- got biztosítja a gyár számra, bár természetesen az átszervezés nemcsak a szolnoki gyárat érinti. Ezt itt csak az első lépcsőfoknak, azaz nem végleges állapotnak tekintik. Céljuk az, hogy a gyárakból a külföldiek számára elfogadható partcégeket alakítsanak ki. Cél: a külföldi töke bevonása A jelenlegi állapotot 1991 végéig tervezik fenntartani. A szakma úgy foglalt állást, hogy addig valamennyi termelési egységnek át kell alakulni a részvénytársasággá, vagy külföldi tőke bevonásával más, alkalmas vállalati formává. A leányvállalati működést tehát ideiglenesnek tekinthetjük. Szolnokon a végső cél a külföldi tőke bevonása. Erre itt a szakma átlagánál jobbak a feltételek, hiszen az 1984-ben üzembe helyezett termelőberendezés nagy érdeklődést kelt az európai papíripari szakmában. A gyár itt két lehetőséget tud felajánlani. Egyrészt az európai piacon rendelkezésre álló szabad fehércellulóz-igényes és gazdaságos feldolgozásának lehetőségét nyújtja. Másrészt a hazai igényeket meghaladó termékmennyiség előállításával azon a területen, amely ebben a pillanatban a piac legdinamikusabban fejlődő része, ad lehetőséget az igények kielégítésére. Itt az írónyomó és ezen belül a felületkezelt, mázolt papírokról van szó. Stratégiailag fontos az ügyviteltechnikai papírok családja is, amelyekkel időben csatlakoztak a világ fejlődési tendenciáihoz. Az együttműködéstől tehát azt várják, hogy ezen az úton hozzájuthassanak a szabad fehércellulózhoz, másrészt segítse elő bekapcsolódásukat az európai kereskedelembe. Jelenleg előrehaladott tárgyalásokat folytatnak francia, osztrák és svéd cégekkel. Az átszervezéssel párhuzamosan pedig folyik a gyár vagyonának értékelése, amivel egy amerikai céget bíztak meg. Az augusztus végére várható felmérés és az előkészítő tárgyalások eredményeként lehetőség van arra, hogy 1991 első negyedévében egy szindikátusi szerződést aláírjanak. A gyárban gyakran felmerülő kérdés, hogy a korszerű írónyomó profil mellett mi fog történni a csomagolóanyag-gyártó profillal, valamint a feldolgozó és szolgáltató egységekkel. A gyár vezetésének határozott álláspontja, s így a tárgyalások alap- feltétele, hogy az alakuló közös vállalkozásba a teljes szolnoki gyárat szeretnék bevinni. Erre a partnerek többsége, részben az írónyomó gyárrészleg előnyei, részben a csomagolóanyag gyártásánál jelentkező fejlesztési elképzelések birtokában, készséget mutat. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert az elkövetkező időszakban a gyár jelenlegi foglalkoztatottsági szintjének fenntartását alapvető feltételnek tekintik. A létrejövő közös vállalatot ez természetesen semmire nem kötelezi. A nyersanyagellátás tragikus helyzetben Azt az igazgató sem rejtette véka alá, hogy nem a legkedvezőbb időpontot választották az átszervezésre. Különösen az írónyomó papírgyártók számára nem ideális a helyzet. Miben rejlik mindez? Nos, amint az közismert, a fehéráru gyártás Szolnokon is a szovjet-jugoszláv-ma- gyar egyezményekre épülnek. Magyarország részt vett a jugoszláv cellulózgyártás rekonstrukciójában és hozzájárultunk Uszty-Ilimszk felépítéséhez. Az egyezmények szerint 1992-ig kell szállítani a fehérített cellulózt. A jugoszláv szállítókkal nincs is gond. A szovjet relációban már tavaly voltak zavarok, az idén már-már tragikussá vált a helyzet. A második félévre teljesen bizonytalan kapjuk-e, s mennyit, a cellulózt. Remélhetően a dollárelszámolás 1991-től egyértelművé teszi a dolgot. A Szovjetunióról nem mondhatnak le, de keresik a megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a folyamatos működést. Nem könnyíti az átszervezést a magyar finanszírozási rendszer. Itt is eddig a vállalat, most már Szolnok közvetlenül érintett lehet a sorbanál- lásban. Mindezenközben életszínvonalbeli problémák miatt csökken a nyomdaipar igénye. A csökkenő igényekre az import liberalizáció miatt, több a jelentkező is, tehát ez is zavarja a szolnokiakat. Ennek kivédésére az export fokozása, a kevésbé gazdaságos termelés visszaszorítása lehet a megoldás, miként az minden normális piacgazdaságban szokás. A szolnokiak tisztán szeretnének frigyre lépni A papírgyári átszervezés kapcsán nem kerülhettük el, hogy meg ne kérdezzük: mi lesz az adóssággal, amely az említett 1984-es beruházáshoz kapcsolódik. Amint azt az igazgató is aláhúzta, itt nemcsak az ő ügyükről van szó, bár kétségkívül a legnagyobb összeg ezt a gyárat érinti. A vállalati tanács márciusi döntése értelmében a nyereségági törlesztés 65 százalékát a társgyárak vagyonarányosan átvállalják, a maradék a szolnokiaké. Természetesen 1994 után a társ- gyárak felé a szolnoki gyár kamatostól visszafizeti tartozásait. Mindez azonban nem túl kedvező még így sem. A vállalati tanács ezért külön záradékban szólította fel a vezérigazgatót további kedvező megoldások keresésére. Örömmel számolt be arról az igazgató, hogy a közeli hetekben létrejövő, nem szolnokiakat érintő, közös vállalatok külföldi tőke részének felhasználásával a társgyárak által átvállalt adósságterhek felszámolásra kerülnek. A szolnoki vállalat a további átalakulás előtt szeretné saját részét is megoldani, teljesen érthető módon. Erre is vannak biztató kilátások. Már korábban is érintettük a dolgozókat. Végül is az átalakulásnak ők lesznek az egyik hasz- nélvezői, avagy kárvallottjai. Első ránézésre az átszervezés számukra a vállalati védőháló alóli kikerülést jelenti, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Ami a legizgalmasabb lehet ebben a kérdésben az az, hogy a gyár így saját kezébe veszi többek között a foglalkoztatás kezelését, szabályozását, a jövedelempolitikát. A központhoz tartozás eddig szolid, de rendszeres és biztos jövedelem növekedést jelentett a vállalat valamennyi dolgozója számára. Ez megváltozik július elseje után, hiszen a jövedelmek emelkedése is a gyár saját munkájától függ. Reméljük az önállósággal ilyen értelemben is tudnak élni. Füle István A rendörök fáradtak, feszültek "Kék helyzet" Szolnokon A tisztes középmezőnyben Kevés ország dicsekedhet a bűnügyi statisztikák olyan mértékű romlásával, mint Magyar- ország. Ennek szemléltetésére néhány tavalyi adat az 1975-ös- sel összevetve: az ismertté vált bűncselekmények szánta^ 120 ezer 889-ről 225 ezer 393-ra emelkedett, a betöréses lopás 11 ezer 946-ról 43 ezer 74-re, a személy elleni bűncselekmény pedig 9 ezer 888-ról 11 ezer 224-re nőtt. A számok tehát riasztóak. Milyennek minősíthető Szolnok közbiztonsága és hogyan élik meg maguk a rendőrök a romló állapotokat? - ezzel a kérdéssel kerestük fel a megyeszékhely rendőrkapitányát. Néha csak hat rendőr vigyáz Dr. Rubos Mihály alezredes, a kapitányság vezetője az irodájában fogad.- Szolnok a bűnügyi statisztikák alapján tartósan az erős középmezőnybe sorolható a megyeszékhelyek közül - mondja. Persze az országos tendencia A "komondorok" megvívtak a felderítőkkel / Folytatás az 1. oldalról / Ezt hívják "harci ösvénynek", amelyre tegnap 25 terepszínű ruhába öltözött férfi lépett. Nagyobb részük a Bercsényi Miklós felderítő zászlóaljnál szolgál mint sorállományú katona. A többiek - a másik küzdő fél -, a Budapesti Rendőrezred Terrorelhárító Szervezetének hivatásos tagjai. A két csapat fiataljait jószerével csak az különbözteti meg a kívülálló számára, hogy az utóbbiak egy feliratot viselnek gyakorló ruhájukon: Komondor. A gyakorlópályán jó eredménynek számít, ha 9 percen belül vé- gigverekszi magát rajta valaki. A felderítők között szinte kivétel nélkül másodidőszakos katonák voltak. Elképzelhető, hogy közülük leszerelés után néhányan majd a fővárosi terroristaellenes csoporthoz kerülnek, mint ahogy ez már eddig is megszokott volt. A Komondor-csoportot Szolnokra kísérő őrnagy, például nyolc évig szolgált a szolnoki felderítőknél. A lövészeten már túl voltak, amikor a gyakorlópályákra mentek. Ott a fővárosiaknak volt jobb a szemük és biztosabb a kezük. Nincs több hasonló jellegű alakulat az országban, csak ez a kettő. Ezért is alakult ki e hagyomány, hogy évente kétszer összemérik erejüket. Nem fogcsikorgató küzdelemről van szó, inkább olyan kapcsolatról, mely mind a két félnek előnyére válik. 1988-ban találkoztak először; tavasszal Szolnokon, ősszel Budapesten rendeznek versenyeket. Ami eddig titok volt, az immár nem az. Lám, a felnyírt hajú fiúk így gyakorlatoznak! Immár a szülőknek is bemutathatják a helyszínen tudásukat. A rutinos tagokból álló Komondor Terrorelhárító Szervezet bizonyult jobbnak a gyakorlópályán is, a 4x800 méteres fegyveres váltóban a felderítők győztek. A profik elsők lettek, a "desszantosok" jutalomszabadságokat nyertek. Sz.Z. napló Két magyar író elégette eddig megjelent tizenkilenc könyvét Budapesten, a Liszt Ferenc téren, Ady Endre szobra előtt, az írók Könyvesboltja mellett. Sulyok Katalin és Siklós László tettének oka: "Tiltakozunk az alantas tartalmú, silány színvonalon megírt könyvek kiadása ellen; a magyar nép manipulálása, a hamis piactudat kialakítása ellen; ama hazugság ellen, mely szerint a magyar írók nem írnak értékes műveket; az alkalmi, álcázott könyvkiadók kultúrálatlan alkalmazottai ellen, akik sárba tiporják az irodalom, a szerkesztő, a lektor fogalmát; a klikkek ellen, amelyek alapítványok, kuratóriumok formájában átmentették hatalmukat,'és ehhez pénzt szereztek; a pártok azon tendenciája ellen, amely az írói függetlenség feladására irányul; az újabb összefonódások ellen, amelyek részben a pártok mögé bújva nyilvánulnak meg; azok ellen, akik művek nélkül, politikai karrierjük érdekében írónak vallják magukat; az önmagukat reklámozó húsz-harminc író egyeduralma ellen; azon szerkesztők és kritikusok ellen, akik a színfalak mögött továbbra is meghatározzák, ki érvényesülhet és ki nem..." Egészen jól hangzó indokok. Valóban van alantos, silány színvonalú könyváradat, valóban tiltakozni kell a ma-. gyár nép manipulálása ellen, a valóban létező klikkek ellen és így tovább. De így? Tiltakozni könyvégetéssel? Még ha elfogadjuk is a két szerző érveit, akkor is végigfut a hátunkon a hideg, régi és félelmetes emlékek jönnek elő az agy mélyéről. S a következmények! Holnap hasonlóan jól hangzó érvekkel valaki más a pornót akarja elégetni, majd megint más a horrort, s ezekért nem is lenne kár, de innen már csak egy lépés például a kísérletező költészet jogosnak vélt elégetése, hiszen, úgymond, nem közérthető. Sulyok Katalin és Siklós László minden érvét a visszájára lehetne fordítani. Például: nem az a bajuk, hogy nincsenek benne az önmagukat reklámozó húsz-harminc író csoportjában? Más: vajon ez a húsz-harminc író nem a legjobb húsz-harminc író nálunk? Vagy: a két szerző tizenkilenc könyvet éget el, de mit ér ez a tizenkilenc könyv? Igazi írói munkák ezek? És végül: biztos, hogy Sulyok Katalinnak és Siklós Lászlónak kellett most tiltakoznia a fenti jelenségek ellen? Nem lett volna hatásosabb, ha mondjuk, csak a példa kedvéért, a szinte művek nélküli Tar Sándor tiltakozik valahogyan? Igaz, csak két könyve van. De az olyan. Nem lehet, hogy a tizenkilenc könyves Sulyok Katalin és Siklós László így akarja önmagát reklámozni? Hogy így akarja az érdeklődést felkelteni az elégetett könyvek iránt? Nem lehetett volna másként? Körmendi Lajos alól a város és környéke sem kivétel. Erősen növekedett a kisebb súlyú vagyon elleni bűn- cselekmények száma - mondhatni egyenes arányban az életszínvonal romlásával. Az összes bűncselekmények 70 százalékát a vagyon elleniek teszik ki. A maradék 30 százalékot pedig a garázda jellegű cselekmények. A "markecolás", vagyis az ittas személyek kifosztása például roppantul elszaporodott. A legsúlyosabb bűncselekmények, az élet elleniek megyei hatáskörbe tartoznak. Sajnos, az idén a megyében már eddig több emberölés volt, mint tavaly egész évben. Egyébként a bűnesetek felderítésében is "tartjuk magunkat", tavaly 47,9 százalékos mutatóval -dolgoztunk, ami nem számít rossznak.- Szolnok tehát a biztonságosabb városok közé tartozik - jelenti ki a rendőralezredes. - Természetesen nem árt vigyázni! Közbiztonsági szempontból kiemelkedően veszélyes helyet nem tudok mondani, talán a Moment discobár környékét említeném. Egyébként a rendőri állományunk a státuszokhoz képest teljes, de azon túl nagy a hiányunk. Nyolcvan rendőrünk van az őrjárati alosztályon, de előfordul, hogy szabadság, betegség miatt mindössze hatot tudunk kiküldeni az utcára. Technikai felszereltségünk is nagyon gyenge. Kocsijaink például 230-250 ezer kilométert futottak, soha sem biztos, hogy portya után visszajönnek. Hétvégi bűnügyi mérleg- Rendőri szemszögből hogyan telt el például az elmúlt hét vége Szolnokon? Dr.Rubos Mihály vastag dossziét tesz az asztalra, amely az ügyeletes tiszt napi jelentéseit tartalmazza. Az anyagokból kiderül, hogy szombaton reggel 6- tól este 6-ig Tószegen három vi- kendházat törtek fel, Szolnokon pedig egy román állampolgár okozott közlekedési balesetet. Az este, éjszaka is viszonylag nyugalmasan telt el. Volt egy verekedés Tószegen a Mackó presszó előtt, egy másik Szolnok határában, tanyán. Autófeltörésről is érkezett bejelentés az Ag- rober üdülőjéből. A vasárnap már mozgalmasabab volt. Korán reggel egy holttestet találtak Ti- szaföldváron - az illető bűncselekmény áldozata lett, a gyanúsítottat még aznap elfogták. Be- senyszögön a téeszből pedig tíz anyajuhot loptak el, több ezer forint értékben. Este, éjszaka egy rablás Szolnokon a Sport presszó előtt, Kőteleken öngyilkossági kísérlet történt. Naponta 12 óra gyalog Milyen manapság rendőrnek lenni? - tettük fel a kérdést a közbiztonsági alosztály néhány dolgozójának. Nézzük mit mondanak a rendőrök: Takács Károly főtörzsőrmester: - Öt éve vagyok rendőr. Amikor kezdtem, még más volt a helyzet, akkor még jobban megbecsülték rendőröket. Mit mondjak, manapság ez nem népszerű foglalkozás. Az emberek is közömbösek lettek. Sok esetben csak bejelentik a történteket, de többet nem hajlandók tennni. Tanút szerezni felér egy cirkuszi bűvészmutatvánnyal! Még maga a sértett is zaklatásnak veszi, ha a rendőr információt szerezni keresi fel. Ezek a dolgok nagyon megnehezítik a munkánkat. A másik gond: minket megölnek a sok papírmunkával. Egy-egy ügy lezárása rengeteg adminisztrációval jár. A közbiztonság romlását egyébként közvetlenül is tapasztalom. A rendőr csak úgy tudja feladatát teljesíteni, ha jó érzékkel megtalálja a kontaktust az emberekkel. Másképp kell beszélni egy részeg kötöz- ködővel és másképp például a közlekedési szabálysértővel. A szolgálat fárasztó és sok idegeskedéssel jár. 10-12 órát dolgozom naponta, gyakori a hétvégi szolgálat is. Kézhezkapott fizetésem körülbelül 12 ezer forint, a szolgálathoz viszonyítva és a mai árak mellett ez nem sok. Talamasz Rudolf törzsőrmester: - Öt éve viselem az egyenruhát. Rendőrnek ma kifejezetten rossz lenni. Nem lehet intézkedni, az embert nem segítik, meghazudtolják, visszabeszélnek. Nagyobb hatalmat kellene adni a rendőrnek! Talán sokan nem értenek velem egyet, de lehetnek olyan esetek, amikor egy pofon többet használna bármilyen intézkedésnél - ez persze most kizárt dolog. A bűnözők ellenőrizhetetlenek lettek, megszűnt a rendőri felügyelet, a kitiltás és egyszerűen kinevetnek bennünket. Nem akarok csendőrséget, de több szigorúság kellene. A rossz technikai adottságok is nehezítik a munkánkat. Ma például mindössze két rendőrkocsi mozog a városban, ami nagyon kevés. Pedig a rendőrautó látványa sokat jelent, egyeseket visszatart a rendbontó cselekménytől, a jóérzésű állampolgárokat pedig megnyugtatja. A közbiztonságról annyit, hogy például késő este nem ajánlatos egyedül sétálgatni a Tisza-partján. Vannak fé- kezhetetlen fiatalok, akiknek az élete csak ivásból és szórakozásból áll, "balhéból” is beleköthetnek az emberbe. A fizetésem családi pótlékkal együtt 12 ezer 400 forint. Őszinte leszek: mostanában többször megfordult a fejemben, hogy elhagyom a pályát. 23 éves vagyok, autószerelő szakmám és hivatásos jogosítványom van. Meg tudok élni, nem kell éjszakáznom és megszabadulok a sok idegfeszültségtől. Amikor a rendőr lemond a feljelentésről Bagyarik István főtörzsőrmester: - Tíz évi szolgálat után a tiszta nettó fizetésem 11 ezer forint körül van. A szolgálat 12 órás. Egy hónapra körülbelül tizenhét szolgálat esik és többnyire egyszer van szabad hétvége. A rendőrök közérzete mostanában igen feszült. Nem tudjuk, hogyan viselkedjünk, hogyan intézkedjünk. Nem tudjuk, a rendszerváltás mit hoz, kik lesznek a főnökeink, mit várnak majd tőlünk. A rendőröket egy-két nyilvánosságra került ügy kapcsán nagyon megbélyegezték. Állítom, hogy a döntő többség becsületesen, tisztességesen dolgozik és azon van, hogy az emberek bízzanak bennük. Sokan nem segítik a rendőröket, nem tanúskodnak - így előfordul, hogy a rendőr inkább lemond a feljelentésről. Remélem, hogy vége lesz ennek az időszaknak és rendeződni fognak dolgok. Én még mindig hivatásomnak érzem a rendőri pályát, leszerelésre nem gondolok. Berki Imre
