Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-28 / 69. szám

4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A "szegény nép" türelmesen vár Nem tudom megállni, hogy ne írjam le a véleményemet arról, hogyan zajlik a parlament ülése 1990 júniusában. Szerintem az egész egy bírósági eljáráshoz ha­sonlít: a bíró ismerteti a tényál­lást, a védelem egyetért az előter­jesztéssel, a vádló (az ellenzék) beterjeszti az ellenvéleményét, majd ezen vitatkozva - vélt, vagy igazi, de egyéni sérelmeket vág­va egymás fejéhez - telik a drága idő. Védelem és vádló között zaj­lik a per. A bíró csak hallgatja. Újabb és újabb tanúk meghallga­tására szólítják fel a padokban ülőket: Horn, Szűrös, Pozsgay meg a bajúsz alatt mosolyog. Tanácskozik az új parlament! Az idő telik, a nem is akármilyen fizetés meg ígyis jár. Jogi nyel­ven, paragrafusokat sorolva vi­tatkoznak, sőt veszekednek a honatyák. Tehetik, s mit törőd­nek ők azzal, hogy ország-világ hallja, látja az általuk demokrati­kusnak, nyíltnak nevezett, építő szándékú vitát. Tudjuk, hogy a látó és halló közönség többsége úgysem érti a jogásznyelven megfogalmazottakat. Ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanárok, tör­ténészek, színészek hadából áll a képviselőtestület. Tehát mond­hatjuk, hogy hiányzik a józan pa­raszti, munkásész, de a pluraliz­mus jegyében el tudnak ők be­szélgetni nélkülük is. Az idő te­lik: szünet, ebédszünet, majd csak este lesz már! Holnap is nap lesz! A szegény nép meg váija tü­relmesen, hogy majd csak meg­szavazzák már azt a sokat vitatott törvényt, amiért a honatyákat összehívták. Bodó János Kisújszállás Hideg ital az automatából... Június 25-én, 11 óra tájban a szolnoki vasútállomáson, a hideg ital feliratú automatából szerettem volna a szofnjam oltani. Nyolc forintba kerül egy pohárral, ennyit dobtam a gépbe, s nyomban adta is a hűsítőt. Feltételezem, hogy jó hideg volt, mert sajnos pohár nélkül nem tudtam meginni. Ezt ugyanis nem dobott alá az automata. A helyi presszóban panaszoltam el mindjárt, hogy jártam, ahol azt mondták, hogy a karbantartó munkaideje már lejárt, de szólnak az étteremvezetőnek. Húsz prcig vártam rá - abban a reményben, hogy az automatát mielőbb lezáratja, de elfogyott a türelmem. Ezért a nyilvánosság előtt kérem az illetékeseket, hogy panaszra mindjárt helyezzék üze­men kívül a rossz automatát, ne hagyják, hogy sorra károsítsa, bosszantsa az utasokat. Kurdi István Szolnok Minden forintot most a jobb létre fordítsanak Azzal a javaslattal fordulok a józan pártokhoz és a választópol­gárokhoz, hogy gyűjtsünk alá­írást ahhoz, ne aláírásgyűjtéssel döntsék el, hogy a nép vagy az országgyűlés válasszon majd köztársasági elnököt. Ugyanis ha az országgyűlés választaná meg, nem kerülne egy fillérbe sem, míg ha népszavazásra kerül sor, mintegy 400 millió forint ráfor­dítással még csak abban látnánk tisztán, hogy ki válasszon. Aztán sorakoznak a jelöltek, követke­zik a választási kampány, majd a választással járó újabb kiadás. A Király Zoltán képviselő úr javas­latát támogatók vajon fordíta­nak-e legalább egy órát is arra, hogy a köztársasági elnökjelöl­tek életútját, emberi mivoltját, programját tanulmányozzák a választás előtt. A hét és fél millió választópolgár közül vajon há­nyán teszik ezt meg? Azt szeretnénk, ha most min­den forintot az ország nehéz gaz­dasági helyzetének javítására fordítanák. Én, aki a szolnoki 52- es számú szavazatszedő bizott­ság tagja voltam, kijelentem, hogy a szóban forgó népszavazá­si munkában már nem vagyok .hajlandó részt venni. Péter Ferenc Szolnok Felvételünk a szolnoki városközpontban készült, az Ezermester bolt és a vízügyi székház szomszédságában, ahol régóta üresen állnak a körbe üvegezett vitrinek. Mögötte üvegszállító keret hever, amit a kiszáradt ffl, gaz sem tud eltakarni az arra járók szeme elöl... (Fotó: Illyés Csaba) Fojtogató kamatpolitika Szinte rosszullétet okozott számomra az a hír, mely szerint az egyik, segíteni akaró nemzetközi szervezet több millió dollárt ad Magyarországnak, a mezőgazdaság privatizálásának megsegítésére. Az évi kamat három és fél százalék, a mi bankunk pedig ezt a segítséget tizenhat százalékért továbbítja az egyénileg gazdálkodni akaró parasztságnak! Ezt a kamathistóriát mindjárt az abortuszhoz hasonlítottam, de méginkább az azt megelőző időszakhoz. Ugyanis még meg sem fogamzott az az új földtörvény, mely a magyar társa­dalom jobb, szebb életére ad lehetőséget, máris meg akarják fojtani. Nem vártam, és nem is várom, hogy az egyénileg gazdálkodni akarók- négy évtizedes igazságtalanság jóvátétele után - újszülöttként olyan pelenkát kapjanak, és később annyiszor tegyék őket tisztába, mint kezdetkor az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket. Arra is fenntartással gondolok, hogy az említett három és fél százalék ka­matból másfél-két százalékot átvállaljon a társadalom. Arra viszont gondoltam, hogy abból a jelentős összegből, amit támogatásképpen most kap a magyar mezőgazdaság, részesüljenek a kezdő gazdálko­dók - akár egyénileg, családi művelésben, akár kisebb társulásban, rokoni, baráti, jószomszédi összefogással akarják megvalósítani az elképzelésüket. Tegye lehetővé a társadalom, hogy azok, akiket annakidején elül­döztek a szülői házukból, családi otthonukból, falujukból, visszatér­hessenek az ősi foglalkozásukhoz. S amit most munkanélküli segély címén folyósítanak számukra - mert ilyen is van -, azt kapják meg továbbra is - mintegy kiegészítve az eleinte szűkös és bizonytalan megélhetésüket. Id.Kanta Gyula Berekfürdő Néhány gondolat egy országos versenyről Az országos "Mátyás emléke­zete" történelmi versenyre - me­lyet június 16-án rendeztek Vi- segrádon - a szolnoki Mátyás Ki­rály Általános Iskolából har­mincnyolc tanuló jelentkezett. A háromfordulós versennyel, amit házi vetélkedő előzött meg, egy egész éves tanulmányi munka zárult le. Tanítványaink közül heten ju­tottak el a döntőig, azonban a látvány, a korhű hangulat nagy élménye csak enyhítette, de nem feledtette a szervezés kisebb-na- gyobb fogyatékosságait; a zsűri sietős, a résztvevő gyerekek lel­kesedését bizony letörő szerep­lését és a díjkiosztásnak a ren­dezvénysorozat gondolatiságá­val, nemes tartalmával ellentétes módját! Kár, hogy a hatalmas energiát igénylő, minden elis­merést megérdemlő vállalkozás befejező akkordja - vélemé­nyünk szerint a rendezvénysoro­zatot elindító szándékától füg­getlenül - kissé megkeserítette tanulóink szájízét. Ezzel együtt is az a vélemé­nyünk, hogy azok, akik bekap­csolódtak a vetélkedőbe, hasz­nos ismereteket szereztek, és kedvet kaptak ahhoz, hogy ku­tassák, megismerjék a régi korok szokásait, művészetét. Az iskola társada­lomtudományos munkaközös­ség tagjai nevében: Hőrcsik Lajosné Hozzászólás cikkeinkhez Ajánlkozik a szászbereki születésű nagykereskedő A piackutatás, az export elő­térbe kerüléséről írtunk május 26-án - a Mezővíz Közös Válla­lat példáján is tájékoztatva olva­sóinkat a lehetőségről, hogy most már bárki szerezhet export­jogot. Egyben rávilágítottunk azokra a nehézségekre, melyek még akadályozzák a zökkenő- mentes külkereskedelem útját... Érdekességszámba megy, hogy írásunkhoz Németország­ból érkezett hozzászólás. íme a levél: A Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei napilapban nagy érdekő- déssel olvastam a "Megyénk és a külkereskedelem" című cikket. Az abban foglaltakkal sok min­denben egyetértek, de a valóság számos esetben más. Én Német­országban nagykereskedő va­gyok, mezőgazdasági termékek­kel foglalkozom, s főleg élőállat, hús vonalon. Huszonegy éve önállóan dolgozom, és negyven éve vagyok a szakmában. Ma­gamról még annyit, hogy szász­berekén, egy kis vidéki tanyán születtem, 1930-ban. Ezúton ajánlom fel, hogy bár­kinek szívesen segítek: ha a cé­gek összeköttetést keresnek, ta­nácsot kérnek, eladni-venni akarnak, vegyék föl velem a kap­csolatot. Címem: Stephan Sza­kai Fleischgrosshandel - import­export, Fritz-tamow str.16. d- 4970 Bad Oeynhausen 1. Tele­fon: 05731/27606 + 21284. Min­den érdeklődésre válaszolok. A szóban forgó cikkben szere­pelt, hogy kevés a jó külkereske­delmi szakember, s ebben a te­kintetben sokat jelenthet majd a Szolnokon rövidesen megnyíló külkereskedelmi főiskolai tago­zat. Erre reagálva írom, hogy díj­talanul, szívesen tartanék ezen a főiskolán előadást. Stephan Szakai Fleischgrosshandel Örülünk, hogy az autósmozi építését felfüggesztették Az Új Néplap többször is fog­lalkozott a tiszaligeti autósmozi létesítésével. A cikkekből megtudtuk, hogy a Sportlétesítmények Igazgató­sága milyen új vállalkozást akar beindítani. A vállalkozások korát éljük, így a kezdeményezés szép, de a megvalósítás színhelye ne a ti­szaligeti sportpálya legyen. Még akkor sem, ha Szautner János igazgató úr hangoztatta: általa bevételhez jutnak, több ember­nek munkalehetőséget ad, növe­li a város vonzerejét, kevés költ­séggel kialakítható, stb. Az ér­vek után hallgassuk meg a azo­kat is, akik évek óta sportolni járnak erre a helyre. A sportpályán valamikor az Olajbányász labdarúgói játszot­tak addig, míg a városi sportve­zetés elérte, hogy elkerüljenek a Tiszaligetből. Végül a szakosz­tályt - mivel pályájuk nem léte­zett - feloszlatták. A nagy fúziók és a városi sportélet teljes leülése után a mozgást, sportot kedve­lők kedvenc találkozóhelye lett a létesítmény. Itt zajlik hétről hétre a labdarugóbajnokság "A", "B", "C" csoportjainak, vala­mint a Munkahelyi Olimpia lab­1990.6 JÚNIUS 28. A tárgyalóteremből Útlevelekkel, devizával manipuláltak Úgy tűnik, az emberi telhetet- lenség sok esetben rossz tanács­adó, hiszen aki egyszer megkós­tolja a törvénytelen, de könnyű pénzszerzés lehetőségét, rend­szerint addig próbálkozik, míg úgy nem jár, mint az a sokat em­legetett korsó a kútnál. A kívülál­lónak is érthetetlen a szándék, hiszen például az elsőrendű vád­lott sem küszködött filléres gon­dokkal. Noha még 29 éves, de már házzal, gépkocsival rendel­kezett, és ha szerényen is, de bol­dogultak és nevelték két gyere­küket. A baj akkor kezdődött, amikor a most egy híján 30 éves jászbe­rényi Szolcsák Tamás 1988 tava­szától egyre sűrűbben utazgatott Bécsbe. Abban az időben még nem ilyen kevés dollárt adtak, hanem úgynevezett nagy valuta- keret és üzemanyagköltség is járt, ami esetenként megközelí­tette, illetve meg is haladta a 15 ezer forintot. írásunk főszereplő­je gondolt egy merészet, és Jász­berényben meg a környékén több személytől átvette azok útleve­lét. Majd ezt követően kiváltotta rájuk az IBUSZ-ban a teljes összegű túristaellátmányt, illet­ve felvette az üzemanyagköltsé­get is. Hogy a kockázat vállalá­sáért a felkeresett személyek se járjanak rosszul, afféle fájdalom­díjként Szolcsák rendszerint 4-5 ezer forintot adott nekik. A lebo­nyolítás módja pedig úgy történt, hogy legtöbbször az ügyben ér­dekeltek is elutaztak vele Auszt­riába. Természetesen csak fal­ból, hiszen a valutájukat végülis Szolcsák tette zsebre, majd je­lentős mennyiségű műszaki cik­ket vásárolt rajta, amelyeket itt­hon szép haszonnal értékesített. Arra is akadt példa, hogy az ügy­ben érintettek ki sem utaztak, csak a valutájukat kapta meg és költötte el. Nem néhány száz forintról van szó, hiszen az első beváltás 15 ezer forintról, a következő 9 ezerről, az ezt követő 15 ezenől szól, de a negyedik útra is majd­nem 16 ezer forint értékű, más nevére átvett valutát vásárolt el a sógoréknál Szolcsák Tamás. Vett a számítógépekhez alkatré­szeket, műszaki cikkeket, Grun­dig rádiósmagnót, amelyeket idehaza értékesített. Végülis ebbe a szövevényes ügybe összesen tizennyolcán ke­veredtek bele. Többségüket a Szolnoki Városi Bíróságon pró­bára bocsátották, illetve két, va­lamint három évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az elsőrendű vádlottnak, Szolcsák Tamásnak viszont súlyosabb az ügye, hiszen az üzletszerűen, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett, devizagazdálkodás megsértésének a bűntette miatt egy év két hónap börtönbüntetést kapott, egyúttal 350 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizeté­sére kötelezték. Az ítélet jogerős. D.Sz.M. darúgó mérkőzéseinek jelentős része. Kora tavasztól késő őszig kü­lönböző sportrendezvényeket bonyolítanak itt felnőtt női, férfi, valamint általános és középisko­lásoknak, vállalatoknak, szerve­zeteknek. Tehát a város legjelentősebb tömegsportbázisának a színhe­lye. Félő, hogy a mozi beindítá­sával a salakpályát örökre tönk­retennék, a sportot szeretők szá­zai kiszorulnának a létesítmény­ből. A sportbarátok jelentős tábo­rának nevében mondhatom, örü­lünk, hogy az építkezést felfüg­gesztették. A városnak még ab­ban az esetben is fenn kell tarta­nia a sportlétesítményét, ha az nem rentábilis. Megértem az igazgató úr el­képzeléseit, de lássa be, nem le­het egy sportlétesítményt felál­dozni a bizonytalan vállalkozá­sért. Ha a város úgy dönt, hogy szükség van az autósmozira, építsék fel olyan területen, ahol nem okoznak jelentős kárt. Megnyugvással olvastam, hogy a Szolnok Városi Tanács VB június 13-i ülésén felfüg­gesztette az autósmozi építését. Mint a városi labdarúgó szövet­ség elnökségi tagja, az Olajmező csapatának vezetője, köszönöm figyelemre méltó döntésüket. Varga Jenő Szolnok Jászberényi utcakép - nzs ­Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom