Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-23 / 65. szám
Néplap io 1990. JÚNIUS 23. Találkoztam elégedett nyugdíjasokkal A mai politikához mi már laikusok vagyunk Aki nem tudja hol van, nézzen utána: Szolnokon, a Városmajor úton egy maguk szépítette virágos, bokros, nagy kert közepén áll két szép ház, tágas termekkel, kényelmes berendezéssel. Benne minden, ami kell, pihenőszoba és könyvekkel teli polcok, rádió, tévé, lemezjátszó, tágas étterem - s olyan rend, amit legszívesebben magával vinne az ember, haza. Ez a két ház otthon, bár legújabban idősek klubjának kell hívni. Akármi: hatvannégy idős ember boldog tanyája - nappali életének színtere. A klubnak különben neve nincs több, csak egy szám áll a táblájukon az előbb említett elnevezés mellett: ez a szolnoki idősek 2. számú klubja. Borók Józsefné épp az orvosi szobából jön. Hetenként egyszer helyben fogadja a klub tagjait egy kedves orvos. Türelmesen várakoznak néhányan. A két legfürgébb asszony most is a kertben, szerszámokkal mutatja, nemcsak szeretni kell a szépet. Odébb a júniusi hűvös nap melegében négyen kártyaasztalt ülnek körül, mások napoznak. Szerdai napon így telik a délelőtt, hétfőn, kedden már új módinak hódolnak: ülnek a tévé előtt, nézik az országgyűlési közvetítést. A nagy klubszobában Bálint Já- nosné, Tamás Ferencné, Pribék Istvánná, Varga Demetemé, Bálint Józsefné, Kubriczky Gyuláné, Sipos Józsefné vállalja, elmeséli miért olyan nevetős a kedvük, gondtalan, egészségesnek tűnő legtöbbjük. Egyszerűen egymásra találtak, jól érzik magukat, s ha van is gondjuk, elfelejtik egymás körében. Hja igen, a tévé, az országgyűlési tudósítások, hát az jár egy kis gonddal. Pribékné Piroska azt mondja, "laikusok vagyunk mi már ehhez a politikához, a sok változáshoz." Másik társa felsóhajt: "Azért Németh Miklóst, meg Szűrös Mátyást sajnálom..." Ketten is letorkolják, mondván, az utóbbit ugyan ne, része van abban, hogy ide jutott az ország... Persze a régi kormány májusra ígért holmi nyugdíjemelést is - említem, de rám szólnak: "Miből, kedves? Mi aztán tudjuk, mennyi helye lenne, de látjuk, nem bírja el az ország." A hozzám legközelebb ülő csak nekem súgja /még társai előtt is mintha ő szégyellné/, hogy neki bizony még mindig 3 ezer 200 forint a nyugdíja, csak szóljak hozzá... Ehhez ki tudna, mit tudna szólni. Ám, senki nem várja, inkább egymás szavába vágva mesélnek. Pár napja hajókiránduláson voltak, elmentek Kécskéig meg vissza, igazán szép út volt, a szociálisotthon- beliekkel elfértek a hajón. Piroska néni összeráncolja a szemét, s diktál: "írja le a cikkbe, ne legyen már ilyen tehetetlen a tanács, csináltasson egy lejárót a hajóhoz, hát majd a nyakunkat törtük, még fiatalnak se könnyű le- meg fölkapaszkodni." Van-e még ilyen, haragos üzenet? Miért lenne nevetnek, nincs semmi baj. A koszt jó, s az is, hogy szombaton is nyitva van a klub. S már dicsérik is az itt dolgozó öt asszonyt. Egyikük strófában: Nem is tudom, sok gyötört szív /Hogy tud vidám lenni/ Editke én köszönöm, /Hogy megtanított élni!/ Ebből aztán bonyodalom támad, mert Borókné Editke azt mondja, így nem lehet, ez nem igaz, itt mind az öt dolgozó ezért van, nem ő egyedül, azonnal át kell a strófát írni. Jó, hagyják rá, aztán beszélgetünk tovább. Készülődnek, mennek még a nyáron vagy nyár végén üdülni is jó néhányan Ábrahámhegyre, de van időnként már szomorúbb program is. Ha valamelyikük kórházba kerül - az idősek itteni klubjának legidősebbje 93 éves, s a beszélgetőtársak is hetvenen, nyolcvanon felüliek -, tehát ha kórházban van valaki, páran ösz- szefognak, vesznek kis virágot, s mennek látogatóba. Tamás Józsefné széttárja a karját: "Az nekünk a legfontosabb, az egészség, fiam, az legyen, meg békesség - és valamivel több nyugdíj!" Kubriczky Gyuláné kételkedik az utóbbit illeEgészség, békesség legyen, meg valamivel több nyugdíj tőén: "Nagy hazafi vagyok én, aggódom a magyarokért, nagyon lassú a kibontakozás." Tamásné nyugtatja: "Száz napot kért az Antall József, csak kivárjuk, nem?" S még azt mondják, laikusok a politikához!-SJA munka idős korban se árt, inkább használ A létszám: 101700. Az átlagnyugdíj: 5724 forint A statisztika mindig összesem, átlagot mutat, ám így is sokat mondhat - például a nyugdíjasokról is. Az 1989-ei társadalombiztosítási megyei statisztikajó alkalom arra, hogy kimondjuk, bizony a legtöbb nyugdíjasnak okkal nehéz az élete. Tehát nézzük sorjában. Hazánkban 2,5 millió nyugdíjas él. A kerek számból Jász-Nagy- kun-Szolnok megyére az átlagosnál is több időskorú jut. Míg tavaly országosan a lakosság 23,4 százaléka részesült nyugdíjban, addig megyénkben a nyugdíjasok aránya 24 százalék, ezzel meghaladtuk a százezret, 1990 első napján 101700 nyugdíjas volt a megyében. Jóllehet azóta jóval többen vannak, hiszen tavaly 11,8 százalékkal több nyugdíjazási kérelmet adtak be a korhatárt elérők, mint 1988-ban. Összesen majdnem tizenkétezren vonultak nyugállományba a megyében 1989-ben. Amíg a nyugdíjakra kiadott összeg igen magas, évi 156,5 milliárd forint volt tavaly - az átlagnyugdíjak itt, Jász-Nagykun-Szolnokban igen szerények. A szokásos és rendkívüli emelésekkel tavalyelőtt az egy nyugdíjasra eső összeg 4487 forint volt - tavaly már /már?/ 5724. Az országos adatokból tudjuk azt is, hogy nyugdíjasok 62,3 százaléka 4-6 ezer forintot vesz föl havonta a postástól, s írjuk le egyszer azt is: Szolnok megyében a nyugdíjasok 0,1 százaléka kap havonta 15 ezernél többet. Hogy hány nyugdíjasunk lesz az idén? Sokat mond, hogy míg tavaly egész évben ezeregyszáz igénybejelentést dolgoztak föl a társadalombiztosítási igazgatóságon, addig idén júniusig ezerhét- száz igénybejelentés érkezett. A statisztikusok kiszámolták azt is: ha az ország minden nyugdíjasának csak havi száz forinttal emelnék a nyugdíját, ez egymilli- árd 584 millióval növelné a nyugdíjakra kiadott pénz éves összegét. És ugye, mostanában már nem is csak százzal szoktak emelni - már az inflációs ráta miatt sem... Nyári kedvezmények Utazik-, vásárol-, üdül-, strandol-e a nyugdíjas? Aktív korában az embernek a nyárról a várva-várt szabadság, a pihenés, kikapcsolódás jutott eszébe. Akik tehették, utaztak - világot látni vagy üdülni mentek, de legalább pár napos kirándulásra, országjárásra, családlátogatásra -, amikor két-há- rom hétig nem csörgött kora reggel a munkába sürgető vekker. Vajon nyugdíjasként telik-e utazásra? A MÁV szolnoki állomás egyik jegypénztárosa, Viczián Istvánná e- lőbb az évente járó 16 félárú "karikát" említette a kedvezmények közül. Együtt kettővel már 90 százalék kedvezménnyel is utazhat a nyugdíjas, és még pluszban további két 90 százalékos karikát is kap. Aki már 70 éven felüli - és még utazásra képes! - jegy nélkül ülhet vonatra. Ugyanezek a kedvezmények a Jászkun Volánnál is érvényesek, ám amíg a MÁV-nál a fiatalabbaknak (az 55 éven felüli nők, illetve a 60 éven felüli férfiak) bármikor, bármilyen vonatra 20 százalékos kedvezmény jár, a Volán-buszokra ez nem érvényes. Maradnak a vállalati szervezésű buszkirándulások, mert egyébként a Volán különjárat szabadáras, nem a nyugdíjasok zsebéhez méretezett. No és vásárolni tudunk-e? A legalapvetőbb szükségleti cikkeket meg kell venni, de az se mindegy, hogy milyen áron! A megyeszékhelyi szakszervezeti nyugdíjas alapszervezet sikeres akciót szervezett, például májusban. Kezdeményezésére a Gabonaipari Vállalat önköltségi áron ajánlotta fel termékeit. Az előzetes igénybejelentéseket az alapszervezet vezetősége gyűjtötte. Bubori Istvánná vezetőségi tagtól hallottuk, hogy száznál többen éltek a lehetőséggel, jutottak kedvezményes áron kenyérliszthez, rizs- és szójaliszthez, étkezési korpához, stb. Tőle tudjuk, hogy már tárgyaltak hasonló, engedményes vásárlási akciók ügyében a Szolnoki Cukorgyárral, a TVM-mel, a Martfűi Növényolajgyárral. A cukor-, mosószer- és olajvásárlási előjegyzéseket várhatóan július közepétől fogadják Szolnokon, a Szakszervezetek Házában szerdai napokon 14-17 óra között (Ságvári krt. 23.1. emelet 32). A vékonyan csordogáló nyugdíjból még jó, ha az olcsó áruk boltjában turkálásra futja! A Jubileum téri Bizományi Áruházban most az idős férfiak is olcsón jutnak nyári ingekhez, a nagyszülők az unokáknak melegítőalsót, kertésznadrágot is vehetnek- reklámáron. Az importból származó készletben bőven találnak idős nők, férfiak is ballon- és átmeneti kabátokat, dzsekiket, melyek a kis- nyugdíjakból sem elérhetetlenek: 200-300-500 forintért már beakaszt- hatók az otthoni szekrénybe, hűvösebb időkre. Úgyis megszoktuk már, hogy télen nyárra, nyáron a télre könnyebb bevásárolni! Üdülés? Szakszervezeti beutalókból nyári időszakra nem jut a nyugdíjasoknak. A munkahelyek sokat tehetnek és tesznek is azért, hogy egykori dolgozóik a megszokott környezetüktől távol élvezhessék a nyár örömeit. íme egy példa: az Ideál Kereskedelmi Vállalat egy saját üdülőt tart fenn Balatonszéplakon, ahol július 8-18. között 22 nyugdíjas üdülhet. Két másik, bérelt üdülőjük is van. Leányfalun június 29. és augusztus 20. között két turnusban, Mátrafüreden június 19-től, majd augusztus 19-től 10-10 nyugdíjast fogadnak 10-11 napra. Az utóbbi üdülőben, a levegőváltozást nyújtó hegyvidéken azonban igény szerint bármelyik turnusban teljesítik a nyugdíjasok igényeit. Mindhárom üdülő "öneílátós", felszerelték főzőkonyhával. Napi 30, összesen 300- 330 forintot fizet be a nyugdíjas, ezzel szemben 800 forint üdülési segélyt kap. Ezt még Leányfalu esetében megtoldják egy-egy strandbérlettel is. Ennek ellenére az idén - mint az szb üdülési felelősétől megtudtuk - kevesebben mennek el, mert nem tudják kigazdálkodni az üdüléssel járó (felkészülési, élelmezési költségek, zsebpénz) kiadásokat. És ha már szó esett a strandról, említsük meg: azoknak se könnyű, akik otthon maradnak a nyáron és úszni, napfürdőzni szeretnének. A megyében a nyugdíjasoknak egységesen 20 forintra emelkedett a napi belépőjegyek ára a tavalyi 16-ról, a heti bérlet 100-ról 120, a havi bérlet 350-ről 400 forintra. Csupán az éves bérlet ára maradt a tavalyi szinten: 1500 forint. így néz ki a nyugdíjasok nyara 1990-ben.-rónaiÖsszeállította: Sóskúti Júlia Vele komfortosabb lehet az életünk Szemüveg-mustra Úgy 40 év tájékán rövid lesz a karunk - a korral jár -, kezdjük egyre messzebbre tartani magunktól az újságot. Valami segítségre van szükségünk, hogy az apró betűket el tudjuk olvasni. Később a vásárlásnál is gondot okoz, hogy nem látjuk az árcédulát. Ennek fordítottja is előfordul (kisebb gyakorisággal), amikor a rövidlátás mértéke csökken. A szemlencse a kor előrehaladtával egyre kevésbbé tud eleget tenni funkciójának, képtelen alkalmazkodni a megfelelő távolsághoz. Az öregkori látásnál az a nagy gond, hogy a segítség, amit szemüvegnek nevezünk, más az olvasáshoz (25-30 cm távolságra), más a munkához (70-80 cm-re) és más távolra. Amikor valaki tévét néz és a Képújságot már nem látja, akkor szemorvoshoz kell fordulnia. Sokan keresik fel az OFOTÉRT optikai szaküzletét, állítják, hogy nagyon jól látnak az utcán, még azt is, hogy hányas busz jön. Az olvasótáblán viszont legfeljebb a felső három sort sikerül kiböngészniük. Amikor a próbakeretet megemelik a szemen lévő korrekcióval, rácsodálkoznak a táblára - említi Déry Sándor, a szaküzlet vezetője. Bizony, a szemüveggel komfortosabb lehet az életünk, csakhogy... a szemüvegkeret szempontjából - sajnos - eléggé behatároltak a nyugdíjasok lehetőségei. A divatos keretekről (600-tól 2000 forintig) most ne beszéljünk! Az olcsó, a társadalombiztosítási keret, mint gyógyászati segédeszköz 140 forint, de a minősége és esztétikai megjelenése kívánnivalót hagy maga után. A kicsit jobb keret már 242, 300, 414 illetve 425 forint. Ezek sincsenek mindig, és mi a garancia rá, hogy az idős néninek, bácsinak - akinek kicsi már a szemtávolsága - ezt mindig tudják adni?! Ennyit a keretekről, most nézzük a lencséket! Az orvosi recepttel érkező vásárlók a lencse árának csak a 15 százalékát térítik, a többit a TB-igazgatóság. Februárban - ezt nem verték nagydobra! - átlag 20 százalékkal drágultak a szemüveglencsék (az átlag sohasem pontos!), az alacsonyabb dioptria nagyobb mértékben, a magasabb pedig kisebb mértékben.-reA dédnagyi angyalkája A dédnagyi fátyolos tekintettel pásztázta a szobafalát. A köny- nyek szőttekfátyolt a szemére, de nem a panasz, inkább a beletörődés szomorkás könnyei. Dédnagyi nem szokott panaszkodni, zokszó emlékezet óta nem hagyta el az ajkát. Mondta is gyakran, hogy vétek, hogy hálátlanság lenne a panasz, hiszen a maga 87 esztendejével boldog és elégedett, hogy az Úr mindig is kegyes volt hozzá. Tudja jól, vétkezne, ha békétlenkedne, csakhát... hiába ilyen gyarló az ember és telhetetlen. A dédnagyi korán özvegységre jutott, egyedül nevelte fel egy- szem lányát. Keserves esztendők voltak, de az Úr megsegítette. Kitaníttatta imádott gyermekét, tanítónő lett belőle, tanítóhoz ment férjhez, becsületes, jóravaló emberrel áldotta meg a sors. Dédnagyi boldog volt, mert akiket szeretett azok is boldogok voltak. Amikor pedig két gyönyörűséggel, egy fiú, majd egy lány unokával gyarapodott a család, azt mondta: ennél több jót, meg szebbet már nem is adhat az élet. Felnőttek az unokák, a fiú aranykezű szakember lett, elektroműszerész. Lányunokája édesanyja hivatását választotta, tanárnőnek tanult. Aztán a gyerekek is családot alapítottak. Dédnagyi egyedül élt régi lakásában, de sose volt magányos. A nagycsaládból minden napra jutott egy látogató, amikor senki se jött, ott voltak a fényképek a falon, a fotelból mindegyiket jól lehetett látni. Elégedett volt, igen, minden szépet és jót megkapott az élettől... csak ne lenne olyan gyarló, olyan telhetetlen az ember. Ne rohanná meg olyan gyakran a gondolat: miért ne lehetne ődédnagyi? A lánya hozta az örömhírt, hogy kislány született, hogy mindketten, az ő kislánya, me gaz ö unokája, vagyis anyuka dédunokája jól vannak, egészségesek. Dédnagyi újból arra gondolt, mint életében már jó néhányszor, hogy ennél többet, szebbet már nem adhat az élet. Sürgette lányát, mondja meg, mikor lesz a keresztelő, mert mit bánja ő 87 esztendejét, ott lesz a templomban. Lánya zavartan feszengett, végül kinyögte, hogy nem lesz templomi keresztelő. Próbálja anyuka megérteni, hogy 1978-at írunk, amikor a pedagógusra - akire állítólag az új tiíusú emberformálása van bízva - beleparancsolják "meggyőződését". A dédnagyi megsemmisülve rogyott a fotelba. Becsukta a szemét úgy hallgatott, majd a szelídhangú, mindenkit megértő, idős asszony annyit mondott: becsaptál, azt mondtad, hogy dédunokám született. Aztán teltek a napok, a hetek, hónapok. A lánya hozta a híreket, hogy a dédunoka napról napra szebb, haja arany- szőke, a szeme kék, mint a tiszta ég. Választ nem kapott, dédnagyi sose szólt. Csak egyszer, amikor lánya azt mondta, hogy olyan az a drága csöppség, mint egy földre szállt angyal, akkor szólalt meg: nem lehet angyal, aki pogány. Már fél éve tartott az áldatlan tusakodás, a mama érezte, hogy már nem bírja sokáig, azt is látta, hogy a dédnagyi rohamosan sorvad. Kapóra jött, hogy lányát meghívták arra a 3 napos tanfolyamra, ahol a gyesen lévő anyukákkal ismertették a tervezett új oktatási törvényt. A mama előre elintézett mindent, az utazást követő napon elvitte az unokát a templomba és megkereszteltette. Az anyuka a kikapcsolódástól felfrissülve érkezett vissza a tanfolyamról és lakásán boldog meglepetés fogadta. A kényelmes nagy fotelben ott ült a dédnagyi, ölében a boldogan ficánkoló dédunoka, aki sikongva csipkedte a dédi arcát, az pedig csókolta, falta a puha kezecskéket, a hurkás uj- jacskákát és mondta, mondta szüntelenül, hogy drágaságom, boldogságom, te földre szállt angyal.-illés-
