Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-20 / 62. szám

4 1990. JÚNIUS 20. A diploma értéke a gyakorlatban derül ki A felsőoktatás átalakulása, kérdőjelekkel A rendszerváltás látványos elemei mellett csendben, búvópa­tak módjára, a felsőoktatás is a gyökeres megújulást tervezi. Egyelőre a kezdeteknél tartanak. Ezt jelzi az is, hogy az átalaku­lás céljainak, lépéseinek meghatározására a tervek szerint e hónapban lezajló felsőoktatási fórum összehívása fog választ adni. Az előzményekhez tartozik, hogy ez év áprilisában a II. Országos Egyetemi Fórum két előterjesztést is tárgyalt, "A felsőoktatási reform európai integrációjával összefüggő felada­tai" és a "Vitaindító reformkoncepció a felsőoktatásról" című anyagot. A fórum az átalakulás fontos alapelveként leszögezte, hogy a felsőoktatás a tudomány logikája szerint felépülő és működő intéz­ményrendszer, amely a társadal­mat az autonómia, az oktatás és a kutatás szabadsága révén képes hatékonyan szolgálni. A doku­mentumokat átolvasva, részben megyei szemszögből nézve, szembeötlő, hogy a főiskolákról alig esik szó, s ha igen, akkor is mintegy mellékes megjegyzés­ként. S minthogy megyénkben csak főiskolák találhatók, nem érdektelen, mi lesz a sorsuk, mi­lyen irányban mozdulhatnak el. A fentiek miatt is kértük meg Ba- gi Károlyné dr.-t, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának igazgató­ját, elemezzük együtt a doku­mentumokat. Európát, de ne így! Az egyoldalúság több tényező­vel is magyarázható - kezdte a válaszát az igazgatónő. A fórum Miskolcon egyetemi fórumként jött létre, ugyanakkor általában is igaz, hogy legtöbben felsőokta­tás alatt egyetemet értenek. So­kan úgy gondolják, hogy Euró­pához csatlakozásunk Nyugat- Európa másolását kell, hogy je­lentse. Ők csak arról felejtkeznek el, hogy főiskolák ott is találha­tók. Első olvasatra a szövegből arra kellett gondolni, hogy a kon­cepció meg akarja szüntetni a fő­iskolákat. Később kiderült, hogy azért erről nincs szó. Tulajdon­képpen egy, olyan integrálási szándék észlelhető, ahol a főis­kolák az egyetemek karaiként működnének, s csak az országos jelentőségű főiskolák maradná­nak önállóak. A KVF önmagát ezek közé sorolja, hiszen a ven­déglátásban például ez a legma­gasabb szint. Az integráció gon­dolata azért sem lehet szimpati­kus, mert ilyennel más területe­ken már próbálkoztunk, s ott sem vált be. Egy felülről kény szerített integráció hasonló sorsra vár, ez az ügyet semmiképp sem viszi előre. Azzal viszont egyet lehet érteni, ami a közgazdasági felső- oktatásban már létezik. Itt folya­matos tartalmi kapcsolat van az intézmények között, ami viszont nem sérti azok önállóságát. Eb­ben a rendszerben az összes, fej­lesztést érintő kérdést közösen vitatnak meg. Ennek egyik ered­ménye volt a Soros-képzés bein­dítása, ami lehetővé teszi az átjá­rást a főiskolákról az egyetemek­re, és fordítva. Erről már lapunk is beszámolt. A főiskoláknak egyébként is érdeke, hogy figye­lembe vegye az egyetem igénye­it, az ott folyó munkát. Ezt nevez­hetjük integrációnak is, de itt ar­ról is szó van, hogy autonóm in­tézmények önkéntesen, jól felfo­gott érdekük alapján dolgoznak együtt. Nemcsak elméleti képzésre van szükség A KVF a következő fórumra a főiskolákra vonatkozóan elkészít egy anyagot, amely megkísérli rendszerbe építeni a főiskolákat. Abból indulnak ki, hogy ha az egyetemekre javasolt rendszer életbe lép, még nagyobb szükség lesz a főiskolák által képzett gya­korlati szakemberekre, hiszen az egyetemek, legalábbis a javasla­tok szerint, méginkább az elmé- i leti képzés irányába tolódnak el. Ez utóbbinak vannak anyagi és személyi feltételei is. Úgy tűnik, a tézisek ezeket kevéssé veszik figyelembe. A javaslatok végén említik csak meg az eltérő véle­ményeket, azok realitását kevés­sé vizsgálva. Egyes vélemények szerint az új modell "csak hosszú idő alatt vezethető be". A hasonló megjegyzések szinte pejoratív értelmet kapnak, holott maga az anyag is utal arra, hogy jelentős költségvetési fordulat nélkül nem várható gyors előrelépés, így - az igazgatónő szavaival él­ve - a célkitűzések egy része utó­pisztikus. Ugyanakkor a gazda­ság rövid távon igényli a jó szak­embereket. Anyagilag megala­pozatlanul, a reális személyi fel­tételeket figyelmen kívül hagy­va, a főiskolák létét marginálisan értelmezve, nehezen lehet a gya­korlatban is jó rendszert kialakí­tani. Az igazgatónő további gondja, s ez más esetben is lehet tanulság, hogy egy gyökeres át­alakítást ötletbörze, kívánsághal­maz alapján nem szabad megcsi­nálni. Ráadásul anélkül, hogy az alsóbb szintekkel nem foglalko­zunk. Azokkal komplex egysé­get nem alkotva szintén nem le­het elindulni. Az egyetem ugyan­is minden esetben az alatta lévő szintekre kell, hogy épüljön. A középfokú oktatás, s azt megelő­zően az alapfokú oktatás megfe­lelő, egységes logikai rendszerre épülő átalakulása előfeltétele a felsőoktatás átszervezésének. Vidéki főiskolák hátrányban A fentiek nem azt jelentik, hogy nincsenek jó ötletek az anyagban. Sok ilyen van, de nem egységes rendszerben. Gond le­het a finanszírozás, amelyben a vidéki főiskolák, s egyes képzési irányok kifejezett hátrányba ke­rülhetnek. Az anyag szerint is a munkatársak többségét pályázati feladat finanszírozásterhére lehet alkalmazni. Az esélyegyenlőség pedig komolyan megkérdőjelez­hető. A kereskedelemben például, ha a jóslatok beválnak, akkor a privatizáció eredményeként a szektor 70-80 százaléka magán­kézbe kerül. Rövid távon ezektől a cégektől a kutatás finanszírozá­sát elvárni több, mint illúzió. Jó elképzelésnek tűnik viszont a fel­sőoktatási tanulmányi hitel, bár itt figyelembe kell venni, hogy ma Magyarországon a hallgatók kevésbé tudják megítélni, pénzü­ket hová fektessék be. A diploma értéke ugyanis a gyakorlatban derül ki. A gyakorlat reális érték­ítéletéhez pedig sok mindennek változnia kell. Fontos lehet a re­gionális megközelítés is, s az, amin a KVF is gondolkozik, hogy a főiskolán eltöltött idő va­lamilyen formában hasznosuljon akkor is, ha valaki nem végzi el a főiskolát. Ha nem lesz felvételi, ilyen hallgatók tömegesen lesz­nek. Jó dolog az idegen nyelvek kiemelt szerepe, de itt is nagyon kemény korlátozó feltétel a nyelvtanárok mennyiségi és mi­nőségi hiánya. Ezen a területen is az elsőbbség a nyilvánvaló. Füle István Megelevenedett szakácskönyvek Pihenőben az ízlés "diktátorai" Néhány évvel ezelőtt így 120- an, szerte az országból, ők voltak a Magyar Konyha. A gasztronó­miai hadműveletek vezénylő tisztjeiként ők töltöttek be vala­szokták azt mondani, hogy a tíz ujját megnyalja utána az ember. Unger Károlyt, a Magyar Sza­kács és Cukrász Szövetség elnö­két arról kérdeztem, miként lett nek nagyon meg kellene becsül­ni! A vendégek között olyan ne­vek voltak, mint Juhász Miklós, aki 40 éven át volt a margitszige­tak a Gellértben, és Károly a Népligetben. Károlynak 12 gye­reke volt, egy lány villa­mosbaleset áldozata lett, Bandi a bankszakmába került, de a többi mind vendéglős lett. A főnök ott Elégedett szakmabeliek mennyi kulcspozíciót nemzetkö­zi hírű konyhák sparheltjeinél, de ha kellett, utazó nagykövet­ként vitték az öt kontinensre a nemzeti kultúránk részeként szá­mon tartott konyhaművészetün­ket. Ugyanők hétfőn immár nyug­díjasként látogattak Jászberény­be, a Lehel Gyöngye étterembe és a neszűri szállóba, ahol illő vendéglátásban volt részük. Ko- ha Csaba az Alföldi Vendéglátó Vállalat területi igazgatója, az ét­terem vezetője nem kis lámpa­lázzal várta egykori mestereit, hiszen, amint mondta, nincs "háklisabb" vendég a szakács­nál. Már a teríték megpillantása­kor dolgozik benne a "szakmai kontroll", és ha véletlenül egy csorba pohár neki jut, életre szó­ló harag is lehet belőle. Ezúttal azonban senki nem távozott duz­zogva, sőt: ennyi elégedett ven­déget még civilként is szívesen látnék, nem még "szőröző sza­kácsként". Ami a menüt illeti? Hát ugye, tízóraira volt egy ve­gyes ízelítő, aminek az alapját a libamáj adta meg. Délben a ház specialitása, pandúrgulyás velő­vel, á la Koha Csaba, aztán töltött borjúszegy, majd desszert, dél­után pedig, immár a Neszűrben gulyásparti, miegymás. Erre rendszer ebből az országjárás­ból, és miért éppen Jászberénybe jöttek a kedves vendégek?- Először is miből futotta a ki­rándulásra? Harmadik éves az az alapítvány, amelyikből telik minden évben a nyugdíjasaink üdültetésére, kórházi segélyre, minden héten nyugdíjastalálko­zóra és egy esztendőben egyszer egy szakmai kirándulásra. Úgy tudom, ez egyetlen szakmában sincs meg. Hogy miért Jászbe­rénybe jöttünk? Nekünk itt a vá­rosban van egy barátunk - hang­súlyozom, nekünk százhuszunk- nak -, és ez Koha Csaba.- Ön milyen szakácsnak tartja a házigazdát, már csak azért is, mert úgy tűnik, a Jászságban nem lett igazi próféta.- íme a tények: ő úgy lett 1974- ben mesterszakács, hogy abban a mezőnyben ő volt a legfiatalabb. Ezt a címet 40-50 ember szavaz­za meg, és már egyetlen ellenző­nek is vétójoga van. Hogy nem lett volna próféta? Mi a szakma posztjairól úgy látjuk, hogy nagy tálentum van ebben az ember­ben! Vegye akár úgy az ittlétün­ket, hogy ez a szakma szimpáti- átüntetése Koha Csaba mellett. Mint elnöknek elfogulatlannak kell lennem, de azért csak elmon­dom: ezt az embert a kömyezeté­ti nagyszálló konyhafőnöke, és főzött minden rangos vendég­nek, aki a mindenkori kormány­körökben megfordult. Aztán az Oscar-díjas Dózsa György, aki­nek a neve igazán fogalom. Vele beszélgettem pályafutásáról.- Ön hol kezdte forgatni a fa­kanalat? Unger Károly- A Gundelnál a Gellért Szál­lóban 1935-ben, és végül ott let­tem konyhafőnök.- A Gundel-család immár le­gendává nőtt. Mit kell tudni erről a családfáról?- Az alapító Gundel János úgy a 20-as évek táján halt meg, legi­dősebb fia, Gundel Károly vitte tovább az üzletet, neki két testvé­re volt, Ferenc és Katika, ők vol­élt a vendégek között, a felesége pedig a konyhában dolgozott - együtt a személyzettel. Aligha­nem ez volt a legnagyobb titkuk.- Ki volt a leghíresebb ember, akinekfözött?- Marek volt Horthy Miklós séfje, és én nem egyszer mentem a konyhába neki kisegíteni. Ké­sőbb a bécsi Mátyás pincének voltam az igazgatója, hét és fél évet töltöttem külföldön. Itthon az Alabárdos éttermet én nyitot­tam. Vendégem volt Gagarin, Tyitov, de főztem 170 embernek egy hajón, amelyik körülutazta Európát. Egy ízben nokedlit kel­lett volna szaggatni, de felszere­lés nem volt hozzá. A kapi­tánnyal körbejártunk, mígnem az egyik raktárban rátaláltam egy kilyuggatott alumínium­polcra. Leszereltettem, lesikál­tam, és már potyogtak is a no- kedlik a forró vízbe.- Az Oscar-díjat mikor kapta?- 1972-ben Frankfurtban, az olimpián. Egy bakonyi gomba­mártás ízlett úgy a zsűrinek, hogy ezzel jutalmazták. Sorjáznak a történetek, sza­kácskönyvek, receptek, legendás emlékek elevenednek meg a pa­tinás konyhák környékéről. Olyan sztorik, melyekben így hallásra is bűnösen sok a kalória.-pb­Imakönyv a cellákban Rendelet a fogvatartottak vallásgyakorlásáról A büntetésvégrehajtási intéze­tekben ezentúl minden fogvatartott számára lehetővé kell tenni, hogy istentiszteleten vehessen részt, il­letve lelkészi gondozásban része­sülhessen. Az igazságügy-miniszter rende­leté értelmében a fogvatartott jogo­sult a vallás gyakorlásához szüksé­ges könyveit, valamint a bizton­ságot nem veszélyeztető kegytár­gyait magánál tartani. Ezek a jogo­sultságok azonban nem sérthetik a büntetés végrehajtási intézetek rendjét, illetve az előzetesen letar­tóztatott esetében a bíróság és az ügyész rendelkezéseit. Ha a fogvatartottnak kiskorú gyermeke van, lehetővé kell tenni, hogy gyermeke vallásos nevelésé­ről döntsön, és azt írásban vagy szóban gyermeke törvényes képvi­selőjével közölhesse. Az istentiszteletről a fogvatar- tottakat megfelelő időben tájékoz­tatni kell. Az önként jelentkezők részvétele az istentiszteleten csak akkor korlátozható, ha a fogvatar­tott részvétele a biztonságot, illet­ve a büntetés-végrehajtási intézet rendjét veszélyezteti. A rendelet értelmében a fogva tartott vallási hovatartozását csak kérelmére és jogainak gyakorlása érdekében szabad nyilvántartásba venni, arról külső szervnek tájékoztatást adni nem lehet. A fogvatartott szabadidejében a lelkésszel korlátozás és ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot, s azt bármelyik fél kezdeményezheti. A büntetés-végrehajtási intézet köte­les elősegíteni az egyház szociális, gondozói tevékenységét, valamint azt a munkát, amellyel a fogvatar- tottakat a szabadulásra készítik fel. Balaton- kutatási Alap Balatonkutatási Alap néven ala­pítványt hozott létre a Magyar Tu- dományos Akadémia Tihanyi Limnológiai Kutatóintézete. A tervek szerint az alapítványból fi­nanszírozzák majd azokat a tudo­mányos rendezvényeket, kutatási programokat, amelyek elengedhe- telenül szükségesek ahhoz, hogy a Balaton állapota ne csak stagnál­jon, hanem a tó regenerálódjon is. Salánki János akadémikust, a ti­hanyi intézet kutatóját, az alapít­vány kuratóriumának elnökét ar­ról kérdezte az MTI munkatársa, hogy milyennek látja a Balatont az 1990-es évi nyári idegenforgalmi szezon indulásakor. Mindenkép­pen fürdésre alkalmasnak és lé­nyegesen tisztábbnak, mint tíz év­vel ezelőtt - mondotta. A tó állapo­tának romlása megállt, de az egy­kori, mondjuk 1960-as állapotát az ezredfordulóra csak akkor érhe­ti el, ha folytatják a megkezdett védelmi programot, és folyamatos ellenőrzéssel kiszűrik az újabb ve­szélyforrásokat. A tiszta, virágos utca címet - az idén első alka­lommal - kapta Tószegen a Vörösmarty utca és a Gőgös Ignác utca. A megtisztelő cím mellé 50- 50 ezer forintot is kapott a tanácstól az utcák kö­zössége. A Vörösmarty úti lakók már döntöttek a pénz sorsa felől. Kor­szerűsítik a közvilágí­tást, és kis játszóparkot hoztak létre. A gyerekek örömmel vették birtok­ba az új pingpongasztalt. Fotó: -KÉ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom