Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-19 / 61. szám

1990. JÚNIUS 19. 3 A kanadai konzul szerint: Magyarország rivaldafényben Kanada hatalmas ország, lélekszámút jóval meghaladó lehetősé­gekkel. Ez utóbbit nemcsak fejlett technikájának, hanem szinte kimeríthetetlen nyersanyagforrásainak, az északi fekvés ellenére is kedvező természeti adottságainak köszönheti. Természetesen ahhoz, hogy valamely adottság kedvező legyen, szükséges az ott élők szorgos munkája, vállalkozókészsége és még sok minden más, ami ahhoz is kell, hogy a hátrányt előnnyé formálják. Egy ilyen ország képvise­lője látogatott nem régen Szolnokra, a Nagyalföldi Kőolaj és Föld­gáztermelő Vállalat vendégeként. Hans-Joachim Himmelsbach kereskedelmi tanácsos és kon­zul, a kanadai nagykövetségről jól ismeri a két ország gazdasági kapcsolatait. Legalábbis ez de­rült ki válaszaiból. Ezek megfo­galmazásában Gyönyör S. Béla, a követség kereskedelmi taná­csosa is besegített, aki­vel a konzul együtt vál­lalkozott a látogatásra, s így a beszélgetésre is.- A kanadaiak érdek­lődése az utóbbi idő­ben felélénkült Ma­gyarországiránt. Véle­ményük szerint minek köszönhető mindez?- Valóban így van, sok a látogatónk, a kö­vetség forgalma az utóbbi időben 125 szá­zalékkal nőtt. Termé­szetesen nem minden­ki jelentkezik be a hi­vatalnál. Nagy részük komoly elgondolással, főleg beruházási javas­lattal, közös vállalat alapításának szándéká­val jön Magyarország­ra. Hazájuk most egy kicsit rival­dafénybe került. Sokan érzik kö­telességüknek itt és most megje­lenni. A látogatók bizonyos há­nyada, a legkomolyabb szándék­kal rendelkezők: kanadai ma­gyarok. Részükről nyilvánvaló az érdeklődés, tudják a nyelvet is. De nemcsak ők, hanem a nagyvállalatok képviselői is megfordulnak itt. Mi a magunk részéről mindenkit bátorítunk.- A kőolajiparban milyen fan­táziát látnak a magyarokkal való együttm üködés ben ?- Ahogy én látom, a dolognak két aspektusa van. Ha olajiparról van szó, akkor többnyire a kiter­melőket értik ez alatt, ugyanak­kor a kiszolgálásról is kell be­szélni. Itt pedig elsősorban be­rendezésekről kell szót váltani. Ha így nézzük a dolgot, meg kell említeni, hogy Kanada fejlett technikával, technológiával dol­gozik. Az a meglátás, hogy a ka­nadaiak tudnak segíteni a gépek átadásán keresztül a hatékony­ság növelésében. Ezen a terüle­ten a vegyes vállalati együttmű­ködés a járható út, s ennek előké­szítése folyamatban van.- Mindebből azonban még nem derül ki mi ebben Kanadá­nak az üzlet?- Harmadik piacon is szeret­nénk fellépni. Itt jön elő az üzlet. Kanadában már működik egy al­katrészelőállító vegyes vállalat, aTri-d-chen. Amikora harmadik piacról beszélünk, mi elsősorban a szovjet piacra gondolunk. Ed­dig is, mind a két fél dolgozott már a Szovjetunióban, például Tengizben, de egymástól függet­lenül. Együtt a jövőben megcé­lozhatjuk a szovjet piacot. Ebben a magyarok sokat tudnak segíte­ni, ráadásul közelebb is vannak a Szovjetunióhoz, mint Kanada.- A kőolajiparon kívül mely területek érdeklik a kanadai kor­mányt és a befektetőket?- Mi ide úgy jöttünk be, hogy előbb definiáltuk, hol lehet a leg­nagyobb sanszunk. Arra gondol­tunk, hogy azokon a területeken, ahol legnagyobbak a tapasz­talataink. Ilyen lehet a távközlés, a közlekedés, az energiaipar. Itt meg kell említeni, hogy lehető­ségeink eléggé szélesek a hagyo- mányos energiaforrásoktól a nukleáris energiáig. Ez utóbbi­ban csúcstechnológiával rendel­kezünk. Jellemző példa lehet az, ha megemlítem, hogy Ontarió- ban, amely a legnagyobb tarto­mány, a nukleáris energia aránya eléri az 50 százalékot. Jelentős lehet a mezőgazdasági együtt­működés is. Versenyképessé­günk a természeti erőforrásokra is támaszkodik. Meg kell említe­ni a papíripart, a cellulózgyártást és más erdészeti termékeket. S ami nem közismert, de jó ha tud­juk, Kanada ma az USA legna­gyobb kőolaj- és földgázszállító­ja. Konkretizálva a magyar-ka­nadai kapcsolatainkat, mi fantá­ziát látunk a kőolaj és földgáz kitermeléséhez kapcsolódó terü­letekben, a távközlésben, tele­kommunikációban. Az utolsó si­mításokat végezzük a NORT­HERN TELECOM és a BHG részvételével létrejövő vegyes vállalat megalakításán. Ez a ve­gyes vállalat a legmodernebb technika alapján 400 ezer vona­lat képes biztosítani. A cég fej­lettségére jellemző, hogy a kül­földiek közül csak őket engedték be a japán piacra. Az energetiká­ban említést kell tenni az Ontario Hydro cégről, amelynek partne­re a Magyar Villamosművek Tröszt. Ez évben a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát rész­vételével szintén vegyes vállalat keádi meg működését a mező- gazdaság területén. Nem szabad elfelejtkezni a környezetvédelmi együttműködésről sem. A politi­kai változások a környező or­szágban is a felszínre hozták a kérdés tudatosulását a társada­lomban. Védeni és megtisztítani kell a természetet. Az előzőben nagyok a kanadai tapasztalatok. A Magyar Televízióban is látha­tó lesz az a berendezés, amely a Montreáli és a Budapesti Gáz­művek együttműködése révén Magyarországon is elterjedhet, s amely 200 százalékkal csök­kentheti a benzin- és dízelüzemű gépjárművek szennyezését. A berendezés lehetővé teszi a jár­művek folyékony gázzal való üzemelését,.a hozzá szükséges átalakítással.- A fenti folyamatok kibővíté­sét hogyan tudják önök elősegí­teni?- Az első látogatás után csak óvatosan fogalmazhatunk. Mint a kormány képviselői, nem köt­hetünk konkrét üzleteket, de el­határoztuk, hogy szorosabb kap­csolatokat építünk ki, segítünk újabb területek feltárásában és a további együttműködésben. Mi tulajdonképpen a katalizátor szerepét szeretnénk betölteni.- S végül mi az, amit szeretné­nek kihangsúlyozni az elhang­zottakon kívül?- A múlt hiányosságainak fel­számolása, amely a nagy távol­ságból, az ismeretek hiányából is fakadt, szédületes sebességgel történik. Ezért arra kell számíta- ni, hogy a kanadai-magyar együttműködés rendkívül gyor­san fejlődik. Mi, szerény lehető­ségeinkkel, ezt a folyamatot sze­retnénk támogatni.-Köszönjük a beszélgetést. Füle István A Henkel-család a TVM-ben (Folytatás az 1. oldalról) negyven százalék alatt ingado­zik, s a jövőben még tovább szű­kül. Emellett még gyártanak szervetlen porfestékeket, élelmi- szeripari adalékanyagokat, s nem utolsósorban mosóporokat - az idén 28 ezer tonnát. Ez a ter­melésük húsz százalékát teszi ki, ugyanakkor a nyereségük 30 százalékát adja. Magyarán: gaz­daságos tevékenységről van szó. Talán ennek is köszönhető, hogy keresték a kapcsolatokat olyan nagy nyugati cégekkel, amelyek a világ mosószerpiacán megha­tározóak. így találtak a Henkel- cégre, amellyel már több éves kapcsolatot tartanak fenn. Elein­te csupán kereskedelmi ügylete­ik voltak egymással, ám ahogy teltek az évek, úgy terebélyese­dett az együttműködés, 1988- ban a TVM-ben már hozzáfog­tak az egyik Henkel-termék, a Minna Persil gyártásához, ez év márciusa óta pedig a Persil is Szolnokon készül. De még ennél is tovább szeretnének lépni, ami­nek bizonyítéka az, hogy ma már előkészítés alatt áll egy újabb szerződés, melynek értelmében a szolnoki mosószerüzem évi harmincezer tonnás gyártókapa­citását a duplájára emelik. Ennek keretében nemcsak műszaki se­gítséget adnak Henkelék a TVM-nek, hanem a beruházás megvalósítását pénzzel is segí­tik. S ezzel a tőkével egy később létrehozandó közös vállalat alapjait teremtik meg. Mert erről is szó van. Nem véletlenül, hiszen meg­tudtuk, hogy Magyarországon évente mintegy hatvanötezer tonna szintetikus mosóport hasz­nálnak fel, s ennek a mennyiség­nek a negyvenöt százalékát a TVM-ben állítják elő. A szolno­kiak arra számítanak, hogy ezt az arányt a jövőben nemcsak hogy megtarthatják, hartem a Henkel cég segítségével tovább növel­hetik. Erre annál is inkább jó le­hetőség kínálkozik, mivel ha­zánkban az életszínvonal csök­kenését nem követte a mosópor­fogyasztás visszaesése, tehát van kereslet iránta. Természetesen a két cég vezetőinek nem titkolt szándéka, hogy minél nagyobb szeletet hasítsanak ki a hazai pi­acból. Ezt a tegnapi találkozón jelen­lévő Franz Kafka, a Henkel- Ausztria vezérigazgatója a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: Közös a jövőnk - mondta -, és ezt nemcsak a technikai-technoló­giai színvonal javítására értette, hanem arra is, hogy a szabadpi­ac-gazdálkodású országokban éppen a vevőért folyó harc a leg­lényegesebb szempont. Nem tagadható, hogy ez a te­rület az, ahol Henkelék már több évtizede otthonosan mozognak.-N­Jegyzettapoí^ Legyen-e népszavazás? A demokráciában mi sem töltheti el nagyobb büszkeséggel az állampolgárt, mint az, hogy sze­mélyesen, közvetlenül is beleszólhat a nagypoli­tikába. Vége annak az időszaknak, amikor meg­kérdezése nélkül, a feje felett, de mégis rá hivat­kozva dönthettek komoly horderejű kérdések­ben. Szava, aláírása olyan súlyt kapott, amit sem­miképpen nem hagyhatnak figyelmen kívül a politika csinálói. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az MSZP aláírásgyűjtő akcióját - hogy népszavazással válasszunk köztársasági el­nököt - rövid idő alatt a vártnál nagyobb siker koronázta. Alig két hete indult az akció, és lám, már mintegy kétszázezer aláírás fémjelzi a népa­karatot: legyen népszavazás a köztársasági elnök személyéről! A hatályos törvények szerint pedig a népszavazás elrendeléséhez százezer hiteles aláírás is elegendő. Tehát várhatóan újabb nép­szavazás előtt állunk. Ha az aláírási akció utolsó stádiuma gyorsabb lesz, mint az alkotmánymó­dosításról szóló törvényjavaslat elfogadása, ak­kor ősszel ismét nagy dolgokban dönthetünk mi, állampolgárok. Felemelő érzés lesz voksolni a legtekintélyesebb közjogi méltóság személyére. Ne tukmáljanak ránk senkit, majd mi választunk megunknak nekünk tetsző elnököt! Kerül, amibe kerül! A népszavazás pedig nem olcsó mulatság. Azok a politikai erők, amelyek ellene biztatnak azt mondják, hogy "a népszavazás 350 millió forint kiadással járna, és most egyáltalán nem vagyunk olyan gazdasági helyzetben, hogy ezt megengedhetnénk magunknak." Mit mondhat erre az állampolgár? Azt, hogy igazuk van! Amíg sokan megélhetési gondokkal küzdenek - sőt egyesek éheznek - addig ne szavazgassunk, ha­nem lakassunk jól mindenkit. Zavarónak legfel­jebb azt találja, hogy most azok is ellenzik a népszavazást, akik korábban e kérdésben nem voltak szűkmarkúak. Persze azt sem egyszerű megemészteni, hogy a most népszavazást szor­galmazók egyebek mellett hasonló indokokkal tiltakoztak a múltkori ellen. De vannak más kér­dések is. amelyek elbizonytalanítják az állampol­gárt- legalábbis a lelkiismeretesebbet. "Alegitim parlament válasszon köztársasági elnököt, mint több más demokratikus államban" - ezt is mond­ják a népszavazást elutasító politikai erők. Az állampolgárnak ezzel szemben sem lehetnek el­lenérvei •* igaz, ő választotta szabadon a hona­tyákat, döntsenek a bizalmából ők ebben a kér­désben is. "A hatalom egészségtelen koncentrá­lódását a kusza politikai viszonyok között egy nép által választott köztársasági elnökkel meg kell akadályozni" - így a másik oldal. Szó, mi szó, a politikai viszonyok kuszák, egy általunk vá­lasztott köztársasági elnök viszont a stabilitást, a higgadtságot jelentené. Mi tagadás, az érvek és ellenérvek csatájában az állampolgár kicsit védtelennek és kiszolgálta­tottnak érzirínagát. Igazából már azt sem tudja, hogy tényleg szabad akaratából cselekszik-e, vagy netán eszköz lett egy olyan csatározásban, amelyben érdekeire hivatkoznak, de nem érte küzdenek. Mert kimondva vagy kimondatlanul kemény politikai megfontolások vannak a "le­gyen, vagy ne legyen népszavazás?" - kérdése mögött. Most az lett-e önmaga ellensége, aki aláírta a kérdőívet, vagy az, aki nem? Senkinek nem lehet a szemére vetni, hogy az ellentétes hatások között hogyan cselekedett. Bizonyára igazuk van azoknak is, akik a teljes demokráciára hivatkozva maguk akarnak választani köztár­sasági elnököt, és azoknak is, akik azt bizalmi alapon a parlament hatáskörébe sorolják. A baj ott van, hogy a kiélezett elnöki kérdés kapcsán most egy kicsit mindenki kényelmetlen helyzetbe került. Ha a parlament figyelmen kívül hagyja a kétszázezer aláírást, átnyúl a nép feje fölött, ezzel pedig sokak bizalmát veszíti el. Ha pedig az MSZP ilyen módon próbálja saját jelölt­jét pozícióba juttatni, akkor olyan politikai mód­szert alkalmaz, amely vissza is üthet rá. Amennyiben a népszavazás az igazi demokrácia fokmérője, akkor tartsuk meg, ha viszont nem, akkor kíméljük meg magunkat a felesleges költ­ségektől. Most még nem lehet tudni, hogy mikor és milyen pont kerül az elnök-ügy végére. Kétszáz­ezren közvetlenül akarnak köztársasági elnököt választani, a többiek hallgatnak. A képviselővá­lasztások alkalmával is nagyon sokan hallgattak. Ki tudja igazából, hogy mit akar a nép? Amit biztosan akar: nyugalmat, biztonságot, tisztessé­ges megélhetést. Talán egyszer ez kerül a figye­lem középpontjába. Addig is, ha a parlament most népszavazást ír ki, menjünk el minél többen szavazni! BI. Csak kotorgatok, kotorgatok Igazán nem mondhatnánk, hogy a világkiállí­tás lázában égne a magyar. Legalábbis itt, a Tisza mentén. Híre hamva sincs annak az izgalomnak, hogy netán néhány év múlva megmutassuk majd magunkat az öt kontinens érdeklődő polgárai­nak. A világkiállítást a tervek szerint az osztrá­kokkal együtt rendeznénk, ám ha áttekintünk a már nem létező műszaki záron, azt láthatjuk, hogy a "sógorok" bizony komolyan készülnek: oly komolyan, mintha már a jövő esztendőben felharsannának a megnyitást jelző fanfárok. Az idei esztendő a Fertő tó éve. Úgy 4 évvel ezelőtt jártam ott utoljára, s akkor még a tó szemmel láthatóan a vasfüggöny által volt ketté­metszve. Megérkeztünk Fertőrákosra, és persze a szépséges víztükör partján sorakozó pihenőhá­zakat kívántuk megtekinteni. Minő nagy volt a meglepetésünk, hogy az üdülőkörzet határán kiskatonák állták utunkat, és tréfát nem ismerő komolysággal kérték a belépési engedélyt. Útle­velet, Magyarországról-Magyaroszágra. Igazán csak a határőrparancsnok lojalitásán múlott, hogy megkaptuk. Aztán az élmény felkavaró volt: a nappal népes, gyermekzsivalytól hangos és a pihenő ember jó érzésétől üde vízpart este egyetlen varázsütésre elnéptelenedett. A rende­let úgy szólt, hogy a tóparti nádtetős palotákat, vízre telepített vállalati pihenőket pedig a söté­tedés beálltával el kell hagyni! Ha ez nem történt meg és csak egyetlen kiváltatlan személyi iga­zolvány is maradt az ellenőrzési ponton, reflek­tor gyulladt, kutyák, indultak izgatott kereső útra, és ha valaki netán alkoholmámorból elszendere- dett volna az üdülő mellékhelyiségében, marco­na katonák állították elő. Ezalatt a műszaki zár túlsó partján egy jámbor osztrák kotorgatott, csak kotorgatott. A kotróha­jó mélyítette a tó medrét, mintegy a későbbi hajójáratnak csinálva az utat. A magyarok erről az oldalról megmosolyogták: "Nézd már az os­tobát, mivel tölti a drága idejét. " Nekik a határőrparancsnok adott nézetükhöz némi ideo­lógiát, mondván: "Mi már nem érjük azt meg, amikor a határ a két ország között felszabadul..." De az osztrák csak kotorgatott, kotorgatott. És neki lett igaza. A határőrparancsnok - és vala­mennyiünk - legnagyobb meglepetésére a két ország között jelképessé vált a határ. Jöhetünk, mehetünk Burgerlandbaés vissza, napjában akár többször is. De honnan tudta ezt az osztrák? És miért volt oly biztos abban a jól informáltnak gondolt határőrparancsnok, hogy a Fertő tó "fel* szabadítását" mi már nem érjük meg ? Lám, hát milyen előnyt jeleni az információ. És minő fórhoz jut az, aki kockáztat. Mert a kotró osztrák ma hajójáratot üzemeltet, éppen a Fertő tavon, Magyarország és Ausztria között.-pb­A rács jobban harmonizál A Tanácsköztársaság útján kiszöktek kere­tükből a lépcsőkorlát- és mellvédüvegek. A szolnoki vasútállomáshoz közeli új szolgáltató** ház törékeny barna díszei nem tudtak ellenállni a rúgásoknak és a kemény öklöknek. Miután szinte minden másodikat összezúzták, az épít­tető bölcsen engedett a vandálok közakaratá­nak. Mentve a menthetőt, kivették helyükről a még épen maradt üvegeket és helyükre rácsokat szereltek fel. Hogy is feltételezheti bárki is, hogy Szolnokon a vasútállomás környékén em­beri?) által ilyen könnyen elérhető helyen hosszú életű lehet akár a golyóálló üveg is. Lám, ami törhető, az itt, nálunk be is törik. Lehet, hogy a barna harmonizál az épület egészével, az viszont tény, hogy a barbárok világához jobban illik a rács. Sz. Z. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom