Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)
1990-06-16 / 59. szám
9 10 1990. JÚNIUS 16. Kisújszállás körül van ibolyával - szól a népdal erről a kedves kun városról, de nem hiszem, hogy ezen a tavaszon az ibolyaszedésen járt volna az ottani lakosság esze. Sokkal veretesebb gondolatok foglalkoztatták és foglalkoztatják annál a város népét. Mindenekelőtt azokat, akik valamilyen vezetői poszton ülnek, illetve azok várományosainak tekintik magukat. Ponyokai Bálint tanácselnök az önkormányzati választásokra gondolva mondja:- Át kell adnunk a várost az utókornak. A tanácselnöki szobából a főtérre látni. Jobbról szépen gondozott park díszük, balról a század eleji szép házak újjávarázsolt homlokzata fürdik a verőfényben. Szemben az új lakótelep üzletsorlánccal egybekapcsolt épületsora zárja a teret. Mintha egy kis nosztalgiát éreznék az elnök szavaiból:- Tizenhat évi munkám van ebben a városban...- Milyen érzésekkel készül a stafétabot átadására? A hangnemből úgy érzem, ő is sokszor feltette magának ezt a kérdést, késedelem nélkül hangzik a kimunkált válasz:- Idáig kulturáltan élte át a város az átmenet időszakát. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban nagy pofonokat kapnék. Az önkormányzatnak egyébként én is tagja akarok lenni. A lakossághoz fűződő kapcsolatomra alapozva úgy vélem, ádáz harcot nem kell ezért kifejtenem. Szerintem kiegyensúlyozott várost vesz át az önkormányzati testület, megalapozott tehát a település jövője. A pártok az önkormányzat előtt S hogyan vélekednek erről a lábukat helyben megvető pártok képviselői? Közülük négy emberrel a tanácsházán hoz össze a sors. Kisújszálláson a legtöbb szavazatot az MDF nyerte el a választáskor. Városi elnöke Hegedűs Endre:- A város jövőjét az önkormányzati törvény és az MDF programja alapján képzeljük el. Mivel ez a törvény még nem született meg, korai erről beszélni. Ez egyébként - a többi párttal együtt - zavar bennünket a felkészülésben. Az alkotó erők felszabadulása jegyében képzeljük el a következő időszakot. Nem hisszük, hogy városunk olyan szegény, mint ahogy az a tanács beszámolójából tükröződik. Véleményünk szerint óriási lefojtott energiák lapulnak itt, amit a gyökerében elhibázott adópolitika, az elhibázott tulajdonviszony és az eddig jellemző gazdátlan gazdálkodás okozott. Ha mindennek valódi tulajdonosa lesz, akkor változik majd a helyzet. Feltétlenül szeretnénk - csak éppen nem tudjuk megfogalmazni, hogy hogyan, miként - egy kormányzati biztonságot. Szeretnénk a mai tulajdonviszonyokat konzerválni addig, míg az Országgyűlés meg nem hozza azokat a törvényeket, melyekhez igazodva el kell indulnunk. Nagyon félünk attól, hogy általunk be nem látott, még mindig a hatalom, az információk, kapcsolatok birtokában lévő emberek pótolhatatlan károkat okóznak áz országnak, önös érdekeik javára. Egyelőre nem látjuk ezeknek a félelmeknek a kivédését. Ha ezen túl leszünk, és nem egy kifosztott várost, egy kiürített kasszát nyer az önkormányzat, akkor majd bízunk a nagykunok nyakas élni akarásában, munkaszeretetében. Azt akarjuk, hogy mindenki abban és jól legyen megfizetve, amivel foglalkozik, ne kényszerüljön fusizásra. A pihenőidő nyerje vissza a század eleji rangját. Úgy véljük, hogy ha vállalkozást segítő adórendszer lép életbe, akkor itt a kezdeményezés, a vállalkozási kedv robbanásszerűen fog kitörni. Szükség is volna érre, mert a javító-szolgáltató ág kellő szintjének hiányát nagyon érezzük. Van például a városban vagy száz gépkocsijavításhoz értő szakképzett ember, de most még nem érdekük a vállalkozás. így van ez más szakmák esetében is. Kiss Péter, a Szocialista Párt városi elnöke: - Senkinek sincs erkölcsi alapja megkérdőjelezni azokat az eredményeket, melyek az utóbbi öt évben születtek városunkban. Más dolog a realitás és más az álmok kergetése. Azt hiszem, a továbbiakban is a realitásokhoz kell igazodnunk. Szerintünk - programunknak egyébként ez a meghatározó része - talán három-négy neuralgikus pontot kell megszüntetni városunkban, mégpedig: az oktatás színvonalát kell emelni, fejleszteni a víz- és szénnyvízhálózatot, javítani a szociális gondozás hálózatát és a lehető legjobban megoldani a lakáskérdést. Én is úgy vélem, hogy mindennek meg kell találni a megfelelő gazdáját. Itt van például a megyei tanács faipari vállalata. Szerintem azt is a városi önkormányzat tulajdonába kellene adni, vissza kellene követelni az itteni dolgozók értékteremtését. Minden egyéb, a város tulajdonának számító értéket meg kell kapnunk, hogy legyen anyagi forrás az új önkormányzat számára. Dávid István, a Kisgazdapárt városi szervezetének elnöke: Egyénileg gazdálkodó vagyok, tizennyolc holdat művelek. A parasztság szemszögéből nézve nagyon elnyújtják az érdemi döntések meghozatalának idejét a földkérdésben. Nem tudom ezért, hogy azt a földet, amin most gazdálkodom, ősszel mű- velhetem-e, avagy azt a földet kapom vissza, amit a tanyám mellől régen elvettek, betagosí- tottak. A tsz-elnök megígérte* hogy azt kapom vissza. De ha az önkormányzat csak októberben dönt ilyen ügyekben, akkor a parasztságnak már késő lesz a vetéshez. Nekünk már augusztusban tudni kellene, hogy lesz-e földcsere vagy nem. Azoknak is tiszta képet kellene már augusztusban kapniok, akik a tsz-ből akarják kivenni a földjüket. Ha ez nem így lesz, egy évet veszítünk, pedig nekünk élethivatásunk a gazdálkodás. Nekünk kora ősszel kell megkezdenünk a jövő évre áthúzódó munkákat, nem pedig januárban. Nekünk, juhtartó embereknek olyan problémánk is van évről évre, hogy nem tudjuk hová tenni a jószágot. Hol ide veri az ember, hol oda hajtja. Az volna a kívánságunk, hogy a legeltetési terület jus.son vissza a tsz-től a városhoz, legyen azoké a kisembereké, akiké volt. Akkor mindjárt fellendülne a jószágtartás. Ezt kellene sürgetni. A földnek van ugyanis a legtöbb haszna. Én huszonhárom esztendeig a lakásomtól tizenhét kilométerre gazdálkodtam, mégis megéltem. A családomat is ki tudtam mindet iskoláztatni, házat is tudtam építeni magamnak. A parasztságban van még erő, tudna is gazdálkodni, csak egy kis adottságot kell neki adni, hogy azt ki tudja használni. Janó Imre az SZDSZ képviseletében: - Legfontosabb feladatunknak az ifjúság megtartását tartjuk. Kisújszállás elöregedő város, nem tudja itt tartani fiatalsága egy részét. Ennek nyilván több oka van. Ki szeretnék térni a nyilvánvaló okokra: ilyen az iskolák túlzsúfoltsága és a nem megfelelő szintű oktatás is. A legfontosabb a nagyon elhanyagolt közművelődési intézmények támogatása. A közművelődés az egyik legfontosabb megtartó erő a munkalehetőség mellett. Sajnos Kisújszálláson is jelentős a létszámleépítés. A továbbiakban elő szeretnénk segíteni azt is, hogy a város rendelkezésére álló pénzt a legfontosabb feladatokra fordítsák. Vállalkozás vállalkozói szakközépiskolára A kétszázhetven éves gimnázium és szakközépiskola felújítása befejeződött. Bejárata fölött fehér lepel alatt avatásra vár három címer. Az egyik az iskoláé, a másik kettő az intézet két tartóoszlopáé; a debreceni kollégiumé és Kisújszállásé. Most nemcsak külsejében ünnepélyes az intézet. Folyosóin szorongó fiatalok készülnek az érettségire. Akit útjára bocsájt a bizottság, az nem adná egy vak lóért a bizonyítványát. Képletesen szólva Kiss Géza, a fiatal igazgató is érettségizik. Ezekben az években kell számot adnia arról, huszonnyolc éves korában méltán kapta-e ezt a megbízatást a tantestülettől. Szorgalma mindenesetre dicséretes:- Ennek a városnak az egyetlen területe, amelyen ki tudna emelkedni az átlagból, az oktatás, ezért erre kellene a legnagyobb erőforrásokat csoportosítani. Az utóbbi három-négy évben igyekeztünk a tárgyi feltételek megteremtésében is előrébb lépni. Az intézet felújítása mellett szerveztünk egy új ágazatot a közgazdasági szakközépiskolában: a számítástechnikai programozó ágazatot. Most fejeztük be az első évet, és már beiskoláztuk a második osztályt is. Most kértük 1991-től az igaz-. gatás-ügyviteli ágazat helyett a külkereskedelmi ügyintéző ágazat létrehozását. Tanulóink elhelyezkedése biztosított lenne. Úgy véljük, hogy ha a város nem tudja biztosítani az oktatás megfelelő szerepkörét, akkor visszacsúszik az alföldi jellegtelen kistelepülések sorába. A programozó ágazat létrehozása során egyébként nagyarányú eszköz- fejlesztésre is szükség volt. Ki kellett alakítanunk például két számítógéptermet. Emellett most van folyamatban egy zártláncú tv-hálózat kiépítése. A nyári szünetben elkészülünk veegy istállóból kialakított műteremben dolgozó Papi Lajosnak. Jut a termekből hely időszaki kiállítások számára is. Most éppen a gyerekek és a felnőttek munkáiból álló kollekciót láthatják az érdeklődők. Mit mondjak, a tárlat méltó a nevéhez: furcsaságok halmaza. Pillantásom gyorsan végig- siklik rajtuk és megpihen egy óriási filodendronon. Éelső levelei a plafont verik, szárán két, kukoricacsőre emlékeztető termés van. A szobrász özvegye mutatja:- Ha megérik, olyan ízű lesz, mint az ananász. Úgy lehet morzsolni, mint a kukoricát. Csak azt nem tudom, miért nem érik már be a termés. Máskor egy év alatt beérett, most meg már a harmadik éve kínlódik. Mintha várna valakire. Akárcsak a tanács. Az meg egy újabb művészre vár. Azt mondja a tanácselnök:- Szobrász van Karcagon is, meg Püspökladányban is, ezért most inkább egy festőt szeretnénk letelepíteni. Kértem is a menekülttábor vezetőjét, hogy ha arra téved egy festő, irányítsa hozzánk. Úgy véljük ugyanis, hogy egy város legfőbb büszkesége a szellemi élete. Nemcsak igével él az ember Persze, nemcsak igével él az ember - ez nyilvánvaló. A szellemi élet kibontakozásának alapja egy bizonyos fokú anyagi jólét, melyet - többnyire - a munka biztosít. Munkát viszont egyre kevésbé tud lakóinak biztosítani a város. Pillanatnyilag hetven betöltendő munkahely van, ám ez a szám nagyon csalós, ha a hátteret is megvizsgáljuk. Ugyanis a Fékon keres harminc gépi varrónőt és tíz betanított gépi varrót, tíz vonatfékezőt a MÁV, segédmunkások számára pedig csak két hely van. Márpedig azok közül harmincnégyen várnak kenyérkereseti lehetőségre. Aki dolgozik, az sem keres sokat. Amíg Budapesten az átlagosjövedelem 12.600 forint, addig Kisújszálláson csak 4.200 forint. Az elhelyezkedési, megélhetési gondok fokozódását jelzi az is, hogy míg tavaly mindössze hárman részesültek munkanélküli segélyben a városban, addig most az első öt hónap során már harminchármán. Igaz, ezek többségükben szakképzetlenek, de van köztük öt szakmunkás és nyolc szellemi foglalkozású is. Túlzás lenne azt mondani, hogy a város élete jó alapjainak megroggyanását jelzik ezek a tények, de mindenesetre figyelmeztetnek arra, hogy a közeljövőben megalakuló önkormányzatnak több kedvezőtlen folyamatot meg kell állítania. Persze, csak akkor, ha a kormány képes lesz megfelelő feltételeket biztosítani ehhez... Simon Béla Fotó: Mészáros János Ülésezik (talán utoljára?) a városi tanács Kisújszállás körül van ibolyával... Janó Imre, Dávid István, Hegedűs Endre, Kiss Péter Szóbeli érettségi a gimnáziumban le. A parabolaantennát is felszereltük már, ami remélhetőleg nagy segítséget nyújt majd a nyelvoktatáshoz. Nyelvi laboratóriumunk egy év óta van, ami szintén a városi tanács támogatásával jött létre. A városi tanács eddig mindent megtett, amit megtehetett. Például az 1988. évi pénzmaradványból egymillió-hatszázezer forintot adott pluszként, és ezen felül gépvásárlásainkat nyolc-kilenc- százezer forinttal támogatta. Az idei költségvetésről viszont el kell mondanom, hogy egy-egy tanulóra 39 ezer forint normatív támogatás jutott országszerte. Ez az összeg nem az iskolát, hanem a tanácsot illette, az mérlegelte, hogy mennyit ad oktatási célokra. Nehezményeztük, hogy lényegében a tavalyi szintnek megfelelő díjazást kaptunk. Ez azt jelentette, hogy a számításba jöhető összegnek durván harminc százaléka a tanácsnál maradt. Nyilvánvaló persze, hogy más, égető feladatokra használják azt fel, de ha a magunk szemszögéből nézzük, akkor mégis csak huszonhétezer forintunk maradt egy-egy gyerekre és nem harminckilenc. A külkereskedelmi ügyintéző ágazat mellett munkálkodunk egy vállalkozói szakközépiskola kialakításán is. A közgazdasági egyetemen alakult egy kutató- csoport, Szirmai Péter vezetésével. Őt kerestük meg azzal, hogy lennénk preferencia iskola. Ők az egyetemen egy négy féléves kurzust terveznek vállalkozói ismeretek nyújtására. Mi azt szeretnénk, ha ezt a középiskolára adaptálnák. Lehet, hogy ez két éven belül megvalósul. Szükség lenne rá, mert ezen a vidéken igazából nem kezdődtek meg a vállalkozások. Bizonyára azért nem, mert hiányzik a megfelelő szakmai tudás, a kellő közgazda- sági megalapozottság. Készülünk a nyolcosztályos gimnázium kialakítására is. Az általános iskolákkal együtt mun- kacsoportokat szerveztünk azért, hogy a kormányzat ilyen döntése ne érjen váratlanul bennünket. Ha egy festő betenné a lábát... Az alkotóházban minden a nem régen elhunyt Papi Lajos szobrászra emlékeztet. Munkái, használati tárgyai jó része úgy van, ahogy az ámyékvilágból való elköltözésekor hagyta. A tágas épületet a városi tanács adományozta a korábban
