Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-14 / 57. szám

1990. JÚNIUS 14. ass családi körben gg A pszichológus válaszol Mit terem a türelem? Köztudott, .hogy a türelem rózsát terem. Az kevésbé, hogy a türelmetlenség pedig - tövist. Manapság kevés az emberekben a türelem, annál több a türelmetlenség. (Bizonyára ezért van az, hogy "nincsen rózsa tövis nélkül".) A türelmetlenség olyan tövis, mely kifelé sebez, de egyúttal befelé is szúr. Türelmetlen az ember a sorban álláskor, meg a buszra várva. Már a gyermeknek sincs türelme végigcsinálni az összes feladott példát, vagy kivárni, amíg megkapja a külföldi farmert. Apróságok miatt is könnyen ideges lesz az ember. Házastársak, munkatársak nehezen tudják elviselni egymást. Általában több türelem kellene egymáshoz. Mitől függ az, hogy mekkor az ember türelme? Egyrészt magától a helyzettől, a körülményektől, másrészt a személyiségétől. A körül­mények nyilvánvalóan befolyásolják: természetesen nehezebb ki­várni a hosszabb sort; a tizenkilencedik ügyféllel nehezebb türelmes­nek lenni, mint a másodikkal, főleg ha netán ő is ideges; éhes vagy beteg ember türelmetlenebbül várakozik; goromba vitapartnerrel szemben könnyebben "felmegy a pumpa" a másikban. Mégsem ez az egyedül meghatározó! Ismerünk nagyobb és kisebb tűrőképességű embereket. Olyanokat is, akiket nehéz kihozni a sod­rukból, akik nyugodtak, kiegyensúlyozottak; némelyeknek még szinte fát is lehetne vágni a hátán. És olyanokat is, akik minden apróságon "felkapják a cukrot", kisebb kényelmetlenségeket sem tudnak elviselni. Fontos megkülönböztetni a külső és belső tűrőképességet, toleran­ciát. A külső tűrőképesség az a küszöb, melyet átlépve az ember ki is mutatja a feszültségét, tehát dühös lesz, veszekszik, kiabál, netán asztalt csapkod, esetleg sírva fakad. A belső tűrőképesség pedig az a mérték, amekkora sérelmet, bánatot, megterhelést az ember magában el tud könyvelni, képes elfogadni, károsodás nélkül elviselni. Ez a kettő különböző arányban lehet meg az embernél. A külső és belső tűrőképesség mértékét, arányát mindig a nevelés, a családi légkör és az életesemények határozzák meg gyermekkortól kezdve a felnőtt életén végig. A tűrőképesség növelhető - önneveléssel, akarattal. Az el nem kerülhető és meg nem változtatható negatív, bántó helyzetet, nehéz körülményeket meg kell próbálni belül elfogadni. Az igazi, őszinte elfogadás azonos a belső tűrőképességgel. Ez szoros összefüggésben van az életszemlélettel, az értékrenddel. A pesszimista szemléletű ember kis nehézségeket is felnagyít, és nemcsak a jelen, hanem a jövő elképzelhető bajain is előre rágódik. Ezzel fel kell hagyni, hogy több türelme maradjon a jelen valóságos problémáihoz. Ákinél ér­téknek számít a türelem, az magától értetődően törekszik erre, és "gyakorolgatja" magában. Igen sokat jelent az, mit látunk a környe­zetünkben: a rossz és a jó példa egyaránt ragadós. Az emberi kapcso­latok folytonos kölcsönös alkalmazkodást igényelnek. A bennünk maradó feszültségeket pedig különféle módokon le lehet vezetni, például munkával, sporttal, sétával, zenehallgatással, valamilyen hobbival. Fontos, hogy valakivel meg tudjuk beszélni a problémákat, ez nagyon sokat segít. Ha az ember a nehéz élethelyzetekben nem hagyja el magát, akkor egyre edzettebben, egyre nagyobb sikerrel és egyre könnyebben nézhet szembe az élet viharaival, hiszen "teher alatt nő a pálma". És még valami: higgyük el, hogy "ahol tövis van, ott rózsa is van", vagyis a bajok ellenére mindig előbb-utóbb felbukkan az élet napo­sabb oldala is, a körülmények jóra fordulnak. Dr. Ignácz Piroska A jövő lámpái a reflektorok, amelyek állólámpaként vagy sínen, falra, mennyezetre szerelve adnak al­kalmas helyi fényt és általános világítást a szobának, a hajlított szárú állólámpa, amely a munkavég­zéshez vagy az olvasához ad gazdaságos fényt (mert a közeli, jó megvilágításhoz kevesebb energia szükséges). További előny, hogy a dolgozó, olvasó ember nem botlik bele az állványba, ha arrébb tolja a széket vagy munkaeszközért nyúl. Párizsból, a divat fővárosából kaptuk legújabb információinkat a divatos öltözékek vonalairól, anyagairól, színeiről. Kosztüm, fehér gallérral, nagy­méretű kalappal Az idei nyáron a lebegő, könnyed, hullámzó vonalakat ré­szesítik előnyben a divatterve­zők. Modelljeiken az anyagok természetes esése dominál, dí­szítésül hajtókákat, fodrokat, gallérokat alkalmaznak. Mintha vége lenne az egyenes vonalak divatjának, a szoknyák, a ruhák a csípőt hangsúlyozzák, s vala­mennyi hossz térd felett végző­dik. Á lábbelik lapos, úgyneve­zett gavallérsarokkal készülnek, s a párizsi bemutatók manöken­jei nagy, széles kalapokat visel­nek. Tovább tart a feltűnően nagy, csillogó bizsuk uralma, malomkerék nagyságú fülbeva­lók, karkötők, medálok egészítik ki az öltözéket. Csillognak, villognak a női mellek, mert hogy a blúzokat, trikókat flitterrel hímezik, gyön­gyökkel applikálják. Divat az aszimetria is. A fél vállat fedő felsőrészek, a több szín összeál­lítású ruhák. Színekben a piros a favorit, an­nak minden árnyalata: a téglavö­röstől a tűzpiroson át a narancs­vörösig. De nem veszít népsze­rűségéből a fehér, a bézs, a ho­mokszín, a barna, s az örök feke­te se. Az alkalmi, estélyi visele- tek színe a rózsaszín, a pisztácia, a tojásfehér vagy a mélybama. Lágy esésű szoknya, világos se­lyemblúzzal Tájékozódási futás a lakótelepen Ez meg vajon mi lehet? - kér­dezitek a cím elolvasása után. A válaszom: izgalmas, jó játék és mozgási lehetőség. Mikor a focit, a hintát és a többi játékszert meg­untátok, kevés előkészítéssel ér­dekes versenyt szervezhettek magatoknak. Nem szükséges ki­menni az erdőbe, erre a lakótelep is alkalmas. A tájékozódási futás azért jó sport, mert mozogni, ke­resni, tájékozódni minden gye­rek szeret. . Hozzávalók Minden versenyzőnek egy versenylap, amelyen a név, az in­dulási, az érkezési idő szerepel majd és az állomások számai. Szükséges még egy-egy iránytű, egyszerű térképvázlat, amin az állomások vannak feltüntetve. S minden állomáson annyi boríték, ahány versenyző van. Előkészületek Ketten elhelyezitek a 6 állo­mást a lakótelep területén. Utána annyi térképvázlatot és verseny­lapot rajzoltok (lehet sokszorosí­tani indigóval is), ahány verseny­ző indul. Minden versenyző kap­jon egy versenyszámot is, amit a mellére, vagy a hátára erősít. A versenyző felszereléséhez egy egyszerű iránytű is tartozik. A verseny lebonyolítása Az indulásnál a gyerekek meg­kapják a versenyhez szükséges kellékeket (iránytű, verseny­szám, versenykarton, térképváz­/---------------------------------------\ D onkó László: Sűlyi dal Slilyi süllők, fogasok, akiknek a foga sok, kik a kis küszt - megesik - jókedvükben megeszik... Sülyi lányok, csinosok, közöttük a csini sok, csini szájuk, a szemük, mutatósak egyebütt! V ______J l at). A térképvázlaton jelöljétek, melyik állomás, milyen égtáj felé található a rajtvonalhoz viszo­nyítva. Ezután három percenként indulhatnak a gyerekek. Feladatuk, hogy az iránytű, a térképvázlat segítségével keres­sék meg az állomásokat. A ver­senyző akkor hajtja jól végre a feladatokat, ha a térképre beraj­zolt ellenőrzőpontokat az előírt sorrendben érinti, és a lehető leg­rövidebb idő alatt ér a célba. Eh­hez a játékos maga választja meg az útvonalat. Ha a versenyző megtalálta az állomást, elviszi a saját számozott borítékját. Az ál­lomások megtalálása után a ver­senyző a célba fut, ahol a táv teljesítésének idejét beírják a lapra. Az lesz a győztes, aki a legrö­videbb idő alatt a legtöbb állo­mást megtalálja. A győztesek ju­talma lehet múzeumi belépő, mozijegy, vagy olcsó turistatér­kép a közeli kirándulóhelyekről. Ha többen akartok versenyez­ni, segítséget kérhettek a felnőt­tektől is (térképrajzolás, állomás ellenőrök stb.). Jó versenyzést kíván Horváth Mihály Az öntözés jelentősége Az öntözésnek a növénytermesztésre gyakorolt hatása közismert. A víz nélkülözhetetlen a növények számára, mert a talajban lévő táplálékot csak oldott állapotban tudják felvenni. A víz tehát oldószere, de egyben szállí­tóeszköze is a felvett tápanyagoknak. A víz a párologtatáshoz is szükséges. Akotóelemei: a hidrogén és az oxigén,: mindkettő nélkülözhetetlen növé­nyi tápanyag. Víz nélkül nincs növényi élet, s ha hiányzik, akkor mesterségesen kell pótolni. Amennyiben lehetséges, akkor már a telepítésnél gondolni kell a növé­nyek különböző vízigényességére. Az azonos igényűeket - lehetőség szerint - egymás közelébe ültessük. Az öntözéssel mindenkor az esőt pótoljuk, hiszen az nélkülözhetetlen a növények fejlődése szempontjából. A növények vízigénye több tényező függvénye. Meghatározó jellegű azonban a talaj és az éghajlat is. Az öntözésnél általános szempont, hogy 1 liter víz egy négyzetméteren 1 millimétemyi öntözésnek felel meg. Ahhoz, hogy az öntözővíz a növény számára optimális mennyiségű legyen - mérni kell. A víz mérésének legegyszerűbb módja az, hogy a szórófejből kilépő vizet - egységnyi ideig, pl. 5 percig nagyobb edényben felfogjuk - és azután megmérjük. Nagyon lényeges az öntözővíz hőmérséklete. Nyári öntözésnél 16-18 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékletű vízzel már nem lehet a növény károsodása nélkül locsolni. Legszerencsésebb megoldás - amennyiben módunkban áll - egy nagyobb tartályban öntözővizet tartalékolni, amelyet a nap felmelegít, illetve melegen tart. Nyári időszakban nagyobb a növények vízigénye és vízfelhasználása. Ilyenkor legalább heti öt alkalommal szükséges a locsolás. Szélsőséges, meleg időben - hetente legalább egyszer - a fákat is meg kell öntözni. A szórófejes öntözésnél legyünk figyelemmel arra, közvetlenül a nö­vény tövére ne irányítsuk a vízsugarat, hanem az a magasból hulljen alá - mintha eső esne. A növények számára a túlöntözés majdnem olyan káros, mintha egyál­talán nem öntöznénk. Ilyen esetben a lágy részek megnyúlnak, a növeke­dés sokkal gyorsabb lesz. Amennyiben már az érés időszakában van a növény, akkor a termés is felrepedezik, és vízízű lesz. Öntözésnél nagyon helytelen, ha csupán "locsolgatunk". A víznek a gyökerekig kell leérnie. Nagy melegben a talaj 20-30 centiméter mélysé­gig kiszárad. Ilyenkor, ha a víz csak a talaj felszínét éri. akkor hamarosan elpárolog és az egész munka értelmetlen volt. Amennyiben elegendő öntözővíz áll rendelkezésünkre, akkor a sorok közé húzzunk barázdát és árasszuk el, vagy a kis virágágyak szélét húzzuk fel és így árasszuk el. 9 Nyáron könnyen romlik az étel A meleg időjárás kedvez az ételek romlását, fertőzését okozó kórokozók elszaporodásának, ezért ebben az időszakban foko­zott gondot kell fordítani élelmi­szereink, ételeink beszerzésére, tárolására, kezelésére. Már a bevásárlásnál legyünk körültekintők. Ne vegyünk olyan élelmiszert, amelynek lejárt a fel­használhatósági ideje. Mélyhű­tött áruknál a csomagoláson be­lüli jegesedés azt jelzi, hogy táro­lás idején a hűtés valamikor meg­szakadt, az áru felmelegedett, majd újrahűtésnél a belül kivált pára jéggé vagy dérré dermedt, tehát az áru valószínűleg már nem egészséges. Az élelmiszerek egészséges voltát háromféle érzékszervi vizsgálattal tudjuk ellenőrizni: szín, szag és állag - ezek bárme­lyikének a szokottól eltérő válto­zása a romlás jele. Az íz, azaz az étel vagy élelmianyag megkósto- lása is támpontot adhat. Ezzel le­gyünk óvatosak, hiszen romlott étel lenyelése már komoly egész­ségügyi következményekkel jár­hat. A romlás jeleinek eltüntetése még nem szünteti meg a tényle­ges romlást, így például a nyir­kos, szagos virsli vagy főzni való kolbász lemosása és megtörlése nem állítja meg a már megindult romlást. Elszíneződött felvágottat ne vegyünk, és általában ha az étel színe, szaga, állománya vagy íze gyanús, dobjuk el, nem érdemes megkockáztatni, hogy ételmér­gezést kapjunk. Nyáron a disznó­sajt igen gyorsan romlik, különö­sen, ha hosszabb ideig áll hűtet- len pulton vagy asztalon. Ne vá­sároljunk sokat, másnapra se te­gyük el, naponta frissen szerez­zük be. A tartalékként vásárolt füstölt­húsféléket ne tegyük hűtőszek­rénybe, jobb hűvös helyen, fel­akasztva tárolni. Ha a kolbász vagy szalámi végéből levágunk, csavarjuk papírba, így akasszuk újra a helyére. Nagy melegben nem árt, ha a már megkezdett füstölt áru felületét vékony sze­letben levágjuk és eldobjuk: a nyílt felületen indul meg legelő­ször a fertőzés, romlás. A hűtőt rendszeresen és éssze­rűen terheljük, rakjuk tele étellel, itallal. Egymáshoz nem illő és egymást könnyen fertőző anya­gokat külön-külön csomagolva se rakjunk közvetlenül egymás mellé. Bármilyen sok csomagot is helyezünk el a hűtőtérben, hagyjunk helyet a levegő áramlá­sának: a meleg levegő felül, a hideg levegő alul helyezkedik el, és állandóan helyet cserél. Ha ezt a légáramlatot elzárjuk, megakad a hűtőberendezésben a légáram­lás. Kerülni kell a gyakori hűtő- szekrény-nyitogatást, mert a hű­tőtérben lévő 0-5 C fok körüli levegőbe minden ajtónyitáskor 20-30 fokos meleg levegő áram­lik, ez megemeli a belső hőmér­sékletet, a lecsapódó pára ráfagy a hűtőtestre és a belül elhelyezett élelmiszerekre. Ha a hűtőszekrénynek jelleg­zetes szaga van, használjunk - a szokásos tisztogatás és szellőzte­tés mellett - időnként szagtalaní­tószert. Ha ez nincsen kéznél, te­gyünk egy tálkába friss kávézac- cot, és zárjuk be egy éjjelre a hűtőtérbe; a kávéalj magába szív­ja a kellemetlen szagot. Másnap reggel a kávéaljat kivehetjük a szagtalanná vált hűtőtérből. Rudnay János Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom