Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-13 / 56. szám

Néplap 1990. JUNIUS 13. Az Országgyűlés elfogadta a közkegyelemről szóló törvényt (Folytatás az 1. oldalról) Orbán Viktor, a Fidesz-frak- ció vezetője is egyetértett azzal, hogy a nyári hónapokban rendkí­vüli ülésszakon folytassa mun­káját a Parlament, de csak azzal a feltétellel, hogy végérvényesen rendezzék a képviselők jogállá­sát, mielőtt az önkormányzati és más jelentős törvényeket megal­kotják. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezt követően az or­szággyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségi határozattal foglalkozott a plé- num. Szabad György ismertette az országgyűlési határozati ja­vaslat módosított szövegét, mi­szerint a képviselők jogállásáról szóló törvény hatályba lépéséig miniszter, illetve politikai állam- titkári tisztséget betöltő képvise­lő nem lehet tagja országgyűlési bizottságnak. A javaslattal kap­csolatban senkinek sem volt ész­revétele, így a döntés hamar megszületett, a képviselők 316 igenlő szavazattal elfogadták az indítványt. Az előzetesen eldöntött me­netrend szerint ezután bizottsági tagok megválasztására került volna sor, ám a Keresz­ténydemokrata Néppártnak a je­löltekre tett javaslata nem érke­zett meg idejében, így az elnök a választást délutánra halasztotta. Vita a közkegyelemről Déltájban kezdte meg a plé- num a társadalomban korábban nagy érdeklődést kiváltó téma, a közkegyelem gyakorlásáról szó­ló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot a szabadon vá­lasztott országgyűlés megalaku­lása alkalmából, s egyúttal Nagy Imre és mártírtársai haláláról megemlékezve terjesztette elő a kormány. Balsai István igazság­ügyminiszter szóbeli indoklásá­ban egyebek között arról szólt, hogy a közkegyelem valódi célja a megbocsátás, ám a realitások­tól szakadna el az a törvény, amely differenciálás nélkül ré­szesítene kegyelemben minden elítéltet. A törvényjavaslat meghatá­rozza azokat a körülményeket, amelyek a kegyelem gyakorlását kizárják. Nem részesülhetnek kegyelemben azok, akiket kém­kedés. államtitok, vagy katonai titok kiszolgáltatásának bűntette miatt ítéltek el, a többszörös visszaesők, valamint az ember­ölésért elítéltek. Ugyancsak nem számíthatnak kegyelemre azok, akiket maradandó fogyatékossá­got, súlyos egészségromlást, életveszélyt, vagy halált okozó testi sértés, illetőleg különös ke­gyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés, erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, termé­szet elleni erőszakos fajtalanság, terrorcselekmény, légi jármű ha­talomba kerítése, kábítószerrel elkövetett visszaélés, pénzhami­sítás, rablás, kifosztás, halált okozó, vagy különösen súlyos következménnyel járó zendülés, szándékos emberöléssel végző­dő elöljáró, vagy szolgálati kö­zeg elleni erőszak, zsebtolvajlás bűntette miatt ítéltek el, illetve ellenük büntetcf eljárást folytat­nak. Az eljárási kegyelmet illetően a törvényjavaslat úgy differenci­ál, hogy az 1990. június 1. előtt elkövetett vétségekre a kegye­lem feltétel nélkül vonatkozik, míg a bűntetteknél az az általá­nos szabály, hogy nem folytatják az olyan bűntett miatt indított el­járást, amelyre a törvény három évnél kevesebb szabad­ságvesztést ír elő. Balsai István a társadalom megnyugtatására hangoztatta: a kegyelemben részesülő elítéltek nem egyszerre, hanem fokozato­san kerülnek szabadlábra. Ha há­rom éven belül újból bűncselek­ményt követnek el, a kegyelem hatályát veszti. Végül utalt arra: Szokolay Zoltán MDF képviselő javasol­ta, hogy a hivatali visszaélés, a vesztegetés és a hűtlen kezelés bűntettének három évig terjedő szabadságvesztése büntetendő eseteire az eljárási kegyelem ne terjedjen ki. A miniszter ezt a módosító indítványt elfogadha­tónak tartotta, és kérte, hogy az Országgyűlés ezzel a változta­tással fogadja el a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényja­vaslatot. Ezt követően Kónyáné Kut- rucz Katalin (MDF) az ország- gyűlés alkotmányügyi, törvény- előkészítő és igazságügyi bizott­ságának állásfoglalását tolmá­csolta. A bizottság egyetértett a be­terjesztett törvényjavaslattal, és indokoltnak tartotta Szokolay Zoltán módosító indítványának elfogadását. A testület elutasí­totta ugyanakkor T orgyán József (FKgP) javaslatát, miszerint az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettére sem cél­szerű kiterjeszteni a kegyelmet. Mészáros István, az emberi jo­gi, kisebbségi és vallásügyi bi­zottság nevében kért szót, és összegezte az amnesztiáról kap­csolatos hírek nyomán keletke­zett véleményeket. Mint mon­dotta: a lakosság körében elter­jedt az a nézet, hogy a bűnözők kiengedésével megrendül a köz- biztonság. Az elítéltek ugyanak­kor sürgetik, hogy a rend­szerváltás az ő életükön is érez­tesse hatását. A törvényjavaslat feletti álta­lános vitában meglehetősen szélsőséges nézetek csaptak össze. Az SZDSZ-es képviselők egyenesen elfogadhatatlannak tartották a közkegyelem gyakor­lásának javasolt módját. Kőszeg Ferenc például arra a fonákságra mutatott rá, hogy a törvényjavas­lat ugyanúgy bírálja el a kémke­dés miatt elítélteket, mint a leg­súlyosabb erőszakos bűncselek­mények elkövetőit, azaz őket is kizárja a közkegyelemből. Darvas Iván (SZDSZ) szín­házi produkciónak is beillő, a te­remben többször derültséget kel­tő, de mélyen elgondolkodtató „szűzbeszédében,, mélységesen elítélte, bátortalannak, szűkkeb­lűnek, szívtelennek minősítette a törvényjavaslatot. Interpellációk A képviselők - megszakítva a közkegyelem gyakorlásáról szó­ló törvényjavaslat vitáját - hoz­zákezdtek a már több ülésnap óta húzódó interpellációk tárgyalá­sához. Raj Tamás (SZDSZ) egyes te­metők aggasztóan elhanyagolt voltára hívta fel a figyelmet a belügyminiszterhez intézett in­terpellációjában. Az interpellá­cióra válaszoló Morvay István belügyminisztériumi államtitkár jogos igénynek tartotta a kegye­leti helyek gondozását, ám hoz­záfűzte, hogy a jelenlegi rendel­kezések értelmében a temetők fenntartása az önkormányzatok, illetőleg az egyházak hatásköré­be tartozik. Annak ellenére, hogy a interpelláló képviselő nem értett egyet a válasszal, az Országgyűlés azt elfogadta. Egy eddig ismeretlen ügyre és számos tisztázandó kérdést fel­vető vállalkozásra irányította a törvényhozás figyelmét Omol- nár Miklós (FKgP) interpelláci­ója. A képviselő ugyanis azt tette szóvá, hogy a Belügyminisztéri­um keretén belül egy fegyverke­reskedelemre szakosodott kft. jött létre, s a vállalkozásba bel­ügyi tisztek és alkalmazottak is mintegy 30 százalékos magántő­kével vesznek részt. Erre az in­terpellációra is Morvay István belügyminisztériumi államtitkár adott választ, s egyebek közt el­mondta, hogy a belügyminiszter már vizsgálatot rendelt az ügy­ben, s e hét végéig valamennyi belügyminisztériumi dolgozó­nak jelentést kell tennie, ha vala­milyen vállalkozásban részt vesz. A választ mind az interpel­láló képviselő, mind az Ország- gyűlés elfogadta. Becker Pál (MDF) interpellá­ciójában a KISZ-, illetve jogu­tódja, a Demisz-székház eladási ügyletével kapcsolatban egy per indítását helyezte kilátásba. Em­lékeztetett arra, hogy tavaly jú­niusban a Demisz 780 millió fo­rintért adta el székházát a Ma­gyar Hitel Banknak. Az interpel­lációra válaszolva Nyíri Sándor megbízott legfőbb ügyész leszö­gezte: bár megérti a képviselő erkölcsi és politikai fenntartása­it, nem lát lehetőséget a szerző­dés érvénytelenítésére. Mint mondta: egy felülvizsgálatnál a szerződés megkötésekor érvény­ben lévő jogszabályokat kell fi­gyelembe venni. Az interpelláló képviselő Nyíri Sándor válaszát nem fogadta el. A képviselőhöz hasonlóan az Országgyűlés sem fogadta el a megbízott legfőbb ügyész válaszát, s így az elnöklő Szűrös Mátyás az interpellációt az alkotmányügyi bizottság ha­táskörébe utalta. A képviselők kérdései Az interpellációkat kérdések követték. Tizenkét képviselő kérdéseire válaszoltak vagy kísé­reltek meg válaszolni az illetékes miniszterek. A népjóléti tárca támogatja, hogy a közlekedési kedvezmény korhatárát a nyugdíjasok eseté­ben 65 évre szállítsák le, továbbá kezdeményezi a közlekedési - ideértve a MÁV - kedvezmények komplex felülvizsgálatát. Rész­ben ehhez kapcsolódott: a Pénz­ügyminisztérium tudomása sze­rint nincs költségvetési akadálya annak, hogy a lakbértámogatást, illetve a családi pótlékot - amely immár alanyi jogon jár - meg­kapják az érintettek. Szó volt arról is, hogy a hit- és erkölcstan oktatása nem lesz kö­telező, az illetékes miniszter ki­jelentését félreértették, bár két­ségtelenül közel áll gondolko­dásmódjához ez a megoldás. A hit- és erkölcstan csupán fakulta­tív tárgy lesz, az órarendbe és nem a tananyagba épül be. A közkegyelemről szóló vita folytatása - Szavazás Az Országgyűlés háromnegyed hatkor - az interpellációk és a kér­dések megtárgyalását követően - tért vissza újból a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavas­lat vitájára. A Magyar Szocialista Párt képviselői közül egyedül Sza­bó György kért szót e napirendi ponttal kapcsolatban. Megjegy­zendő egyébként, hogy a keresz­ténydemokrata képviselők közül senki sem kívánt részt venni ebben a vitában. Szabó György az MSZP- frakció nevében határozottan tá­mogatta azt a módosító javaslatot, miszerint a hivatali visszaélés, a vesztegetés, illetve a hűtlen keze­lés bűntette esetében ne kerülhes­sen sor eljárási kegyelemre. Oláh Sándor, a Kisgazdapárt képviselő­je arra figyelmeztetett: még nem történt meg teljes egészében a rendszerváltás, így tehát a nemzet­nek nincs oka arra, hogy örömében kegyelmet osztogasson. Fodor Gá­bor a Fidesz nevében arról szólt, hogy a fiatalkorúakra nem fordít kellő figyelmet a törvényjavaslat. Egyébiránt úgy ítélte meg, hogy véleménye szerint az amnesztia nem lesz veszélyes a társadalom számára. Az elnöklő Vörös Vince az álta­lános vita lezárását követően meg­nyitotta a törvényjavaslat feletti részletes vitát, ám ebben már nem hangzottak el érdemi észrevételek. Ezt követően Balsai István igaz­ságügyminiszter kapott lehetősé­get, hogy reflektáljon a vitában el­hangzottakra, egyebek között kije­lentette: az igazságügyi kormány­zat már megkezdte az államellenes bűncselekmények miatti elítélések felülvizsgálatát. Egyébként - kö­zölte - általános szokás, hogy az ilyen bűntettek elkövetőit a közke­gyelem nem érinti. Este háromnegyed hétkor került sor a határozathozatalra. Vörös Vince időközben bejelentette, hogy ezúttal nem tartják magukat az eredeti megállapodáshoz, és mi­vel a tavaszi ülésszak utolsó ülés­napjához érkezett, kivételesen este 6 után is folytatják a munkát. A képviselők elsőként Szokolay Zol­tán módosító indítványáról szavaz­tak, s 280-an voltak amellett, hogy a hivatali visszaélés, a vesztegetés és a hűtlen kezelés bűntette ne es­sen az eljárási kegyelem hatálya alá. A plénum elutasította Torgyán József módosító javaslatát, amely­nek lényege az volt, hogy a közke­gyelem ne terjedjen ki az erős fel­indulásban elkövetett emberölés bűntettére. Végül az elfogadott módosító javaslattal kiegészített közkegye­lemről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 207 igenlő, 34 ellen­ző szavazattal, 41 tartózkodás mel­lett elfogadta. A plénum - a keddi ülésnap utol­só momentumaként - bizottságok kiegészítéséről, azaz bizottsági ta­gok megválasztásáról határozott. Mielőtt Szabad György berekesz­tette volna az ülést, bejelentette, hogy a miniszterelnök és az ideig­lenes köztársasági elnök kezdemé­nyezte a rendkívüli ülésszak ösz- szehívását. Szabad György emlé­keztette a képviselőket, hogy a rendkívüli ülésszakra módot ad az alkotmány, s erre csak azok az el­őterjesztések kerülhetnek, amelye­ket előzetesen megjelölnek. Ennek értelmében a törvényhozás - im­már a nyári rendkívüli ülésszakot megkezdve - június 18-án, azaz jö­vő hétfőn folytatja munkáját. Mondiale '90 Bejött a papírforma Belgium-Koreai Köztársaság 2-0 /0-0/. Verona, v.: Mauro /ame­rikai/.-Nincs szükség taktikára az ázsiaiak ellen, a belga válogatott minden szempontból jobb - véle­kedett a mérkőzés előtt Guy Thys, a visszahívott szövetségi kapitány. A koreai csapatfőnök Li Ho Taik csupán annyit árult el, szeretnének a kameruniak nyomába szegődni. Erősen foghíjas lelátó övezte az esőáztatta játékteret, a hegyivadá­szok fúvószenekara játszotta a himnuszokat. Kezdetben úgy tűnt, papírforma szerint alakulnak a dolgok. A belgák már az első per­cekben "belőtték" Csoj In Jung ka­pust, akinek a hatodik percben sze­rencséje volt Verseval fejesénél, a kapufa mentett. A folytatás már nem volt egyoldalú, a laza talajon fürgén mozgó, apró termetű ázsia­iak gyarapodó önbizalommal fűz­ték sorra a védőket. Jó meccs ke­rekedett ki a találkozóból, csupán az irányzók hibázott a támadóknál. Degryse sem volt ez alól kivétel a 35. percben, ekkor Gerets belőtt szögletét egy finom csel után kö­zelről a kapusba vágta. A másik portásnak, Preudhomme-nak a szélvészgyors Hvanggal gyűlt meg a baja. Tűzijáték adódott az utolsó percben a koreai kapu előtt, de betalálni nem sikerült, így a ma­gyar gyártmányú eredményjelző 0-0-t mutatott a szünetben.Á foly­tatásban belga ziccert hibázott De- mol, miután Ceulemans fejéről elé pattant a labda a kapu előterében. Az 53. percben potyaízű góllal ve­zettek a belgák. Degryse hosszú indítással nyargalt az ellenfél ka­puja felé, Csoj In Jung messze ki­futott elé - huszonöt méterre -, a csatár pedig mesterien emelt az el­árvult "kalitkába", 1-0. Nemsoká­rajött amásodik. De Wolf huszon­három méterről hatalmas lövést zúdított a jobb felső sarokba, 2-0. Ettől kezdve az időt is bekalkulál­va altattak a belgák, ellenfelük egy fejesét kivéve nem voltak veszély­ben, ezért a várakozásnak megfe­lelően bekasszírozták a pontokat. Pontot rabolt Hollandia Hollandia-Egylptom 1-1 /0-0/. Palermo, v.: Soriano Aladren/spa­nyol/. Döcögött a holland "henger", nem volt terület a nagyágyúk - Gullit, Van Basten, Rijkard - össz- játékához, a sűrű védőfalból min­dig közbenyúlt egy egyiptomi láb. Valamirevaló akciót a 20. percben vezettek a narancssárgák, Van Basten fejese a bal kapufa töve mellett csapódott be. Ettől még nem változott semmi, legfeljebb annyiban, hogy El Kassz kétszer megtomáztatta Van Breukelent. A 35. perctől kezdett beszorulni Egyiptom, de sikerült megúszniuk gól nélkül az első félidőt. A máso­dik meg úgy kezdődött, hogy a hollandok örülhettek hálójuk sér­tetlenségének, sőt az 58. percben Hasszán már harmadszor "vétke­zett", ordító helyzetben. Az 59-ben Kieft nem volt ilyen jószívű, egy kipattanót nyolc mé­terről a léc alá küldött, 1 -0. Negye­dóra múlva Kasszen hagyta fakép­nél R.Koemant, aki lerántotta kapu előtt az arab játékost. Abdelghani a jobb alsó sarokba helyezte a ti­zenegyest, 1-1. A hátralévő időben nem tudtak ritmust váltani a tulipánosok, így az egyiptomiak jóvoltából újabb világszenzáció született a vb hu- szonnégyes döntőjében. IMondiale-Hlorzsák Lacatus: Olaszország vagy Franciaország? Amióta Marius Lacatus két gólt szerzett a szovjetek ellen, máris sokan találgatják, hol folytatja pályafutását a román csatár? A játékos pedig élvezi a "felhajtást", és semmit sem haj­landó elárulni. Dühös hangú csapatgyü- lés Valerij Lobanovszkij, a szovjet együttes szövetségi ka­pitánya ugyan szűkén méri a szót, ha a sajtóval kell eszmét cserélnie, de alaposan "elen­gedte" magát az értékelő csa­patgyűlésen. Kijutott a fejmosásból Rinat Daszajevnek, a 97-szeres válo­gatott kapusnak. Lobanovszkij szerint a Spanyolországban lé­gióskodó "portás" nem volt kellőképpen ráhangolt erre az erőpróbára. Lobanovszkij megjegyezte: Argentína ellen sokkal több kell, mert ha nem szerepelnek csúcsformában, előfordulhat az, amit előzete­sen senki sem várt - csomago­lás, és irány haza! Csere Egybehangzó hírügy­nökségi jelentések szerint a nyugatnémet - jugoszláv talál­kozó (4:1) 70. percében erede­tileg Rudi Völler nevével jegy­zett gólját "elvették", mert a vi­deofelvételek tanulmányozása során kiderült: nem ő, hanem Andreas Brehme a gólszerző. Völler ugyan ott helyezkedett a gólvonal előtt, de Brehme lövé­sébe végül is nem ért bele. Völ­ler neve el-, Brehméé viszont feltűnt a góllövőlistán. A Fidesz képviselője is Megkülönböztetett figyelem­mel kísérem az Új Néplap körül mostanában kialakult helyzetet. Ezt teszem annál is inkább, mivel az .elhangzó érvek és ellenérvek között - bár név szerint nem említ­ve - szerény személyem is érintve van. Az Új Néplap június 9-i szá­ma után, amely ismét a bojkott kö­rül kialakult helyzettel foglalko­zott, úgy gondolom tájékoztatnom kell a lapot álláspontomról. Az Új Néplap politikai bojkott­jára felszólító május 11 -i Nyilatko­zat lényegében a következő főbb elemeket tartalmazta. Elfogadhatatlan a Springer Kft. privatizációs eljárása, amely álla­mi vagyonrészt von befolyása alá. Ez az üzleti érdek találkozott a fő- szerkesztő pozíció- és hatalomát­mentési érdekeivel. A lap kollektí­vájának nincs szabad véleményki­fejtési és érdekvédelmi lehetősége (lásd főszerkesztő-kinevezés). Mindezek konklúziójaként a kiadó mielőbb írjon ki pályázatot a fő- szerkesztői posztra. A pályázatig az aláírók nem adnak politikai in­formációkat. Úgy vélem, hogy, bár a Nyilat­kozat állításai kétségtelenül több ponton egyeznek a jelenlegi hely­zettel, megoldási módként a boj­kott több szempontból alkalmat­lan. Terjedelmi okokból itt csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a megye politikai életének infor­mációi több forrásból is elérhető­ek, és az újságírói érdekvédelem megszervezésére elsősorban ma­guk az újságírók hivatottak. Az el­lenérvek közt nem egészen elfo­gadható a SZDSZ bojkottmeg­szüntetési indokainak azon érve sem, hogy a most felállított, az új­ságok privatizációját ellenőrző, or­szággyűlési különbizottság meg­oldást jelent a vagyonkérdés tisztá­zására. E bizottságnak csak részfe­ladata a Springer-ügy vizsgálata, így erős kételyek merülhetnek fel a vizsgálat iránya és hatékonysága ellen. Úgy gondolom tehát, a bojkott nem megfelelő eszköz az Új Nép­lap jelenlegi vezetésének bírálatá­ra, mindemellett rossz precedenst is teremthet a mindenkori lapveze­téssel egyet nem értők számára. Személy szerint tehát nem kívánok a bojkotthoz csatlakozni, részem­ről ez eddig sem állt fönn. Varga Mihály országgyűlési képviselő Fidesz ELÍTÉLI A BOJKOTTOT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom