Új Néplap, 1990. június (1. évfolyam, 46-71. szám)

1990-06-12 / 55. szám

1990. JÚNIUS 12. 3 A székesfehér­vári Lamicard Kft. svájci licen­ce alapján míi- anyagazonosító és adatgyűjtő mágneskártyá­kat gyárt. Az újonnan alakult kisüzemben évente mintegy százezer azono­sító mágneskár­tyát tudnak elő­állítani. képünkön Va­dász Józsefné. a Kft. munkatársa a mágncskár- tvákkal. MTI-fotó: Kabáczy Szilárd Szovjet csapatkivonás Ütemterv szerint Továbbra is ütemterv szerint halad a szovjet csapatok kivoná­sa Magyarországról. Keleti György ezredes, a HM szóvivője ezzel kapcsolatos tájékoz­tatójában azt is elmondta az MTI tudósítójának, hogy az elmúlt héten 12 csapatvonat és 7 anyag­vonat hagyta el az országot, s ezzel együtt eddig összesen 223 szovjet katonai szerelvény gör­dült át a határon. Ez 16,5 százaléka annak a 1352 szerelvénynek, amely a ha­zánk területén állomásozó szov­jet csapatok - személyi állomány és haditechnika - teljes kivonásá­hoz szükséges. Az ipartelepek M-es járatai Nem szűnnek meg, csak megváltoznak (Folytatás az 1. oldalról) Az új járat céljellege megerősö­dik, három megálló kimarad: a Mátyás király úti, a Bajcsy Zs. úti, és a Temető úti. Hozzáte­szem, hogy ez a menetrendvál­tozás szeptember 1 után lép élet­be. A változtatásra azért volt szükség, mert a lakótelep és a Cukorgyár, illetve a Vegyimű­vek között közlekedő buszok egymáshoz közeli időpontban indultak, félreértéseket okozott az is, hogy különböző helyken álltak meg. Célunk volt a zsú­foltság mérséklése, a menetidő csökkentése. Aki az előbbi há­rom megálló környékén lakik, más járattokkal is megközelíthe­ti az ipartelepeket.- Egyáltalán miért vetődött fel az átszervezés gondolata?- Nemcsak a gyári dolgozók érdekeire kell tekintettel len­nünk. A városrész többi lakójára is gondolnunk kell. Ezért szeret­tük volna jobban megosztani a közlekedési irányt úgy, hogy ne csak a jelenleg is közlekedő bu­szokkal lehessen a városba és a vasútállomáshoz utazni. Gép­parkunk nagyságát és állapotát figyelembe véve járatmegszün­tetés nélkül ezt a feladatot kép­telenség megoldani. Eredetileg úgy terveztük, hogy aki az ipar­telepekre utazik, az a vasútállo­másnál átszállna egy másik buszra. Ezen a rövid szakaszon kevesebb járművel is ki lehetett volna elégíteni az igényeket, és sűríteni lehetett volna a járato­kat. A lakóterületek és a munka­helyek Szolnokra különösen jel­lemző elkülönülése, a nagy tá­volságok miatt gyakran át kell szállniuk azoknak is, akik más városrészen élnek.- Az M-es járatok zsúfoltak, tumultuózus jelenetek játszód­nak le reggel és délután. To­vábbra is a Széchenyi városrész­nél maradva, körülbelül hány dolgozó érdekelt a céljáratok megmaradásában, illetve válto­zatlanul hagyásában?- Felméréseink szerint mint­egy 1200 emberről van szó. Az üzemek képviselői kedvezően értékelték kompromisszumos javaslatunkat. A Széchenyi la­kótelepen több tízezer ember él. Különböző lakossági fórumo­kon már évek óta kérik tőlünk, hogy javítsunk a városrész és a vasútállomás közötti tömegköz­lekedésen. Ismétlem, új járato­kat csak akkor indíthatunk, ha máshol felszámoljuk őket. A forgalom mértékére két jellem­ző adat: a Széchenyin mintegy 380 járat közlekedik, melyből 35 indul a gyárak felé. Sz.Z. Az MSZP aláírási akciója A nép válasszon köztársasági elnököt! A parlament vagy a nép válassza-e meg a köztársaság elnökét? - e kérdésről most folyik a vita a legfelsőbb tör­vényhozó testületben. A vélemények megosz­lanak, érvek, ellenérvek vannak mindkét oldalon. Mindenesetre az MSZP álláspontja: legyen népszava­zás a köztársasági elnök személyéről! A párt ennek érdekében - mint ahogy azt tegnapi lapszámunkban közöltük - nagyszabású aláírásgyűjtési akciót indított. Ugyanis százezer hiteles aláírás összegyűjtése esetén a jelenlegi Alkotmány szerint ki kell írni a népszava­zást. Az aláírásgyűjtés hátteréről és gyakorlati kivite­lezéséről az MSZP megyei irodáján érdeklődtünk.- Már a pártkongresszust megelőző időszakban szé­les körben felvetődött a köztársasági elnök népszava­zás útján történő megválasztásának követelése - kezdi Elek Sándor irodavezető. Többen javasolták, hogy maga a kongresszus indítson el aláírásgyűjtési akciót. Végül a kongresszus úgy döntött, hogy nem indít, de azt egyetlen szervezetnek sem tiltja meg. A felhívás Kaposvárról indult el, amelyhez sorban csatlakoztak a szervezetek, így rövid idő alatt országos akcióvá szélesedett a kezdeménye­zés. Az aláírásgyűjtés a megyében tulajdonképpen "csendben" már korábban, egy-egy szervezet csatla­kozása után megkezdődött. Azt még nem tudom meg­mondani, eddig hány aláírás gyűlt össze. A "hivata­los” akció most indul. Csomagoljuk a kérdőíveket, és küldjük ki a szervezetekhez. Az aláírásgyűjtő ívek az aktivisták kezébe kerülnek, ők fogják keresni az ál­lampolgárokat. Természetesen zaklatás nélkül bo­nyolódik az akció. Főleg a párt rendezvényein, egyéb közösségi összejöveteleken indul útjára az aláírandó ív, munkahelyeken nem. Gyorsan le akarjuk pörgetni az akciót, mert elképzelésünk szerint a helyhatósági választásokkal együtt lenne célszerű megtartani a népszavazást is, így az anyagilag sem terhelné szá­mottevően az államkasszát. Más pártokkal még nem kerestünk ebben az ügyben együttműködést, de való­színűleg ezt is megtesszük. Információink arról szól­nak, hogy az emberek igénylik a népszavazást, tehát minden bizonnyal összejön a szükséges számmú alá­írás - fejezte be tájékoztatóját Elek Sándor. BI. Munkahelyekre nem mennek az aktivisták Hívjunk orvost, ha kókadt a növény! Ez a szolgáltatás már néma jövő zenéje Hazánkban évente több, mint 30 ezer tonna növényvédőszer- hatóanyagot használnak fel, ami a mezőgazdaságilag művelt te­rületnek a kétszeri kezelését je­lenti. Ez természetesen felmér­hetetlen veszélyforrás az élő kör­nyezetre és a talajra. A növény­védőszereket nagyüzemi tech­nológiával csaknem 2500 fős növényvédelmi mérnöki irányí­tógárda és 6Ó0-800 főnyi techni­kus létszám segítségével juttat­ják ki. A föld tulajdonviszonya­inak megváltozásával a nagy számban jelentkező mezőgazda- sági termelői, vállalkozói réteg azonban nem, vagy nem megfe­lelő mértékben rendelkezik nö­vényvédelmi szakmai ismere­tekkel. Ezzel párhuzamosan aje- lenlegi nagyüzemekből - azok területének csökkenésével - nö­vényvédelmi szakképzettségű munkaerő szabadul fel. Ezért a fenti igény és a szük­ségszerűség késztette a felső szintű növényvédelmi szakveze­tést a növényorvosi szolgáltató tevékenység bevezetésére, és ez hívta életre azt a szakmai tanács­kozást, amit a minap rendeztek meg Szolnokon az Agroker Vál­lalat, a MAE, a Növény- és Ta­lajvédelmi Szolgálat és a Nagy- váthy János Gazdaképző Egye­sület szervezésében. Mi is valójában ez a növény­orvosi magánpraxis, és mi lenne a tevékenységi köre? Nos, erre a kérdésre dr. Herczeg Gyulától, a szolnoki Agroker Vállalat főosz­tályvezetőjétől kaptam választ, aki elmondta, hogy a kisáruter- melő gazdaságok növekvő szá­ma - növényvédelmi szakisme­retek hiányában - rendkívüli ve­szélyt jelent a környezetre. Nem lehet persze valamennyi kispa­raszti gazdaságban és hobbikert­ben növényvédelmi szakember, ezért született meg a növényor­vosi magánpraxis létrehozásá­nak gondolata. Ugyanis ilyen széles körű szaktanácsadói és szolgáltató tevékenységre az or­szágos növényegészségügyi és agrokémiai hálózat egyedül már nem vállalkozhat. Jelenleg hazánkban közel hat­százféle növényvédőszer van forgalomban, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket a ve­szélyes anyagokat szakszerűen használják e fel. A növényvédel­mi szakmai tevékenységet tehát a jövőben szerződéses szaktaná­csadói formában kell működtet­ni több tízezer - a jövőben kiala­kuló - gazdaságban. Megfelelő díjazás ellenében a növényorvos persze az árutermelők mellett a hobbikertészek rendelkezésére is állna. Mint azt Kajati István, a Nö­vény- és Talajvédelmi Szolgálat főmérnöke megfogalmazta, ma még a növ^nyorvosi szakma csupán vágyat és reményt jelent. Az országban eddig lezajlott ta­nácskozások azonban igazolták, hogy valóban szükség van e szolgáltatás magánpraxis útján történő bevezetésére. Világszerte teret hódít az or­ganikus termelés, azaz a vegy­szerektől mentes gazdálkodás, és hazánknak is fel kell készülni rá, hogy olyan termékeket állít­son elő, amelyek minél kevesebb vegyszermaradékot tartalmaz­nak. Ma ugyanis még az a hely­zet - mutatott rá az egyik felszó­laló -, hogy a piacon nem tudjuk, mit veszünk meg. Ezért valami­lyen módon minden forgalomba hozott élelmiszert célszerű lenne vegyi elemzéseknek alávetni. A növényorvosok azonban szak­mai tudásukkal hozzájárulhat­nak az egészségesebb táplálko­zás feltételeinek megteremtésé­hez. A szaktanácsadói és szolgálta­tó tevékenység engedélyezésére javaslat készült, amelyben szere­pel az Országos Növényorvos Etikai Bizottság létrehozása és működtetése. A szakminisztéri­um felügyelete és az MTSZ szakmai irányítása alá tartozó szervezet - eskütétel után - en­gedélyezné a növényorvosi ma­gánpraxis gyakorlását. Hasonló­an a humán- és állatorvoshoz, növényorvosi vénnyel, sorszá­mozott pecséttel és emblémával látják el az elképzelések szerint a növényvilág "doktorait". A nö­vény- és talajvédelmi szolgálat pedig biztosítaná a tevékenység­hez szükséges laboratóriumi hát­teret és szakmai információkat. Ha mindez együtt van, akkor a növényorvos már indulhat is gyógyító kőrútjára, és megaka­dályozhatja a helyi járványok ki­alakulását, elősegítheti a környe­zetbarát növényvédelmi techno­lógiák elterjesztését és az élelmi­szerek minőségének javulását. A növényorvosi magánpraxis azonban még csak "papíron!' lé­tezik, hiszen a MAE által létre­hozott bizottság az ősszel ter­jeszti fel ezirányú javaslatait a kormányzatnak. Mindenesetre valamennyiünk érdeke, hogy ez az értékes kezdeményezés meg­valósuljon, mert növényeink, ál­lataink egészségét és nem utolsó sorban a mi egészségünket szol­gálja. L.Z. legyzetíapok.. Vargabetűs életutak Nem hittem volna, hogy kis hazánk bármely zugában van olyan település, ahol halálraválva retteghet napjainkban bárki. A hét végén hazalátogattam az ország északkeleti csücskébe, s ennek bizony éppen az ellenkezőjéről győződhettem meg. Több mint két évtizede nem látott ismerősömmel találkoztam, akit nevezzünk Z.-nek, s aki ma egy Bodrog-parti falu iskolaigazgatói székében vacog. Pályafutását volt szerencsém mintegy negyed századon át figyelemmel kísérni. Ifjúsága romantikus korszakában kötött örök, szesszel pecsételt barátságot egy kollégájával, akit később a sors tervezhető szeszélye a magasba röpített. Járási tanácsi vezető lett, s innentől kezdve Z. sorsa is megíródott a csillagokban. A szerény tehetségű ifjúból rutinos és felkészült kollégák előtt lett iskolaigazgató, de felesége is vb-titkárságig vitte. Z. csetlett-botlott a pályán, de hát kvalitását csak a hozzá legközelebb állók ismerték, és azért a pedagógusbe- csület olyan, hogy nem szívesen adnak ki senkit. így hát semmi akadálya nem lett annak, hogy hősünk egyszerre egy nagyobb, immár körzetesített iskola helyettesi székében találja magát, mint a nyugdíjba készülő igazgató kiszemelt utódja. Ám a jóakaró türelmetlen volt, nem győzte kivárni kegyeltjének soros előrelépé­sét, így Z. a közben kreált községi függetlenített párttitkári állást foglalta el, amit, utólag szemlélve a dolgokat, nem kellett volna. A frissen felkent titkár ugyanis nagy ráértében naphosszat a kocsmá­ban szondázta, úgymond, a politikai közhangulatot. Amikor járási felettesei egy ízben megkérdezték tőle, nem tudna-e kevesebb időt tölteni a szesz templomában, feldobott hangulatban, tán szellemes­kedve, ezt válaszolta:- A ti politikátokat csak félpiásan lehet végrehajtani. Hát persze, hogy büntetés lett a vége, akkor került a hegyközi faluból a Bodrog mentére, ahol a felesége a változatosság kedvéért tanácselnök lett. Először az asszonyon jelentek meg a kontrasze­lekciós szimptóma tünetei: italozás, némi gazdasági lazaság, végül mennie kellett időnap előtt. Z. egyelőre maradt, ám most a kis falu kocsmájában rettegve kérdi: - Ide súgd a fülembe, hogy senki ne hallja, mi lesz velem? Az MDF aláírásokat gyűjtött, hogy mondjak le, mert párttitkár voltam.- Istenem, hát lemondasz, és tanítod a szakodat, hiszen te sem születtél igazgatónak! A válaszra halálra rémül.- Dehát amikor már csak öt évem van a nyugdíjig, a fiam építkezett, mi fizetjük a részleteket, és az asszony is korenged­ménnyel ment nyugdíjba. Falfehér lesz, és riadt kétségbeeséssel néz a féldecis pohárba. Én akkor még nem tudtam, kitől is kellene ennyire félnie. Néhány óra múlva aztán megismerhettem B. J. pályáját, ami ugyancsak nem akármi! A KISZ alakulásakor, 1957-ben az ifjúsági szervezet járási titkára lett. Amolyan Lenin-fiús indulattól vezérel­tetve, pisztolyt dugott a zsebébe, és elindult a "területre". Bement például egy iskolába, leparancsolta a katedráról a pedagógust, és ő kezdett el helyette tanítani. Szerencsére hamarosan belezavarodott a négyes szorzótáblába, így lelépett a pulpitusról, de távozáskor azért még hozzátette:- Na látja, így kell ezt valahogy csinálni. Aztán bement egy téeszbe, és az állatgondozókat számon kérte, aratás idején miért dekkolnak az istállóban? Amikor az egyik ember villát emelt rá, előrántotta a pisztolyát. Elvették tőle, bedobták a major udvarán lévő kútba, a rendőrség hamarosan lefolytatta a vizsgálatot, a fegyvert kivették a vízből, a tetteseket tessék-lássék módon megfeddték, és a járási KISZ-vezető ettől kezdve valamivel kevesebbet járt "le a területre". Ma a zöld pártot szervezi egy kis városban. Máris udvara van, írásban követelőzik, fenyegetőzik, kéri, hogy távolítsák el ezt a szobrot, bontsák le amazt a neki nem tetsző építményt. Egyelőre fegyver nincs nála. Az életnek ezt az ívét megismerve, már tudom, hogy Z.-nek kitől kell félnie! Félreértés ne essék: nem a zöldektől, hanem a színvál­toztatóktól.-pb­Meggyszínű Mitsubishi Vagy két hete már, hogy kapkodom a fejem. Biz’ isten, nem akarok hinni a szememnek. Vadonatúj meggy színű Mitsubishit látok kies megyénkben, keskeny útjainkon. Biztos, hogy vadonatúj, nem olyan, mint azok a csodajárgányok, amik akkor, amikor kegye­sen engedélyeztetett, nyugati határainkon pöfögtek át, boldogítván egy-egy idejekorán észbe kapó pénzes hazánkfiát. Áh, ez nem olyan, uraságoktól levetett, ennek még megvan az új szépsége, az a finom, hibátlan varázslat, ami használat közben elkopik. Ha meglá­tom, a hajnali derengésben opálosan csillogó gazdag termésű meggyfákra gondolok, aminek érett gyümölcsét csodás fénnyel vonja be az első napsugár. Nem hagyott nyugodni a látvány. Kinek telhet, ebben a nehéz gazdasági helyzetben egy majd milliót érő Mitsubishire? Melyik vállalat ül olyan biztosan a gazdasági élet süllyedő diajóján, hogy erre is van tehetsége meg mersze? Avagy ki az a gazdag, sikeres ember ebben a szegény kis megyében, aki már eddig jutott? Mert tiszta sor, ahogyan szegényednek sokan, úgy gazdagodhatnak ke­vesen. Van nálunk föltaláló, milliomos tőzsdés, mesés örökséget vagy nyereményt magáénak mondható ember? Mert ha van ilyen, nyelünk egyet - majd megszokjuk. Hiába érdeklődtem, hiába kutattam, még egy lottómilliomost sem találtam, legfeljebb félmilliomost, akinek nem az volt a szerencse­pénzzel a gondja, hogy rögtön Mitsubishit vegyen. Vett belőle házat, bútort, a gyerekének cipőt, meg június elején már őszibarac­kot is - de milliót érő kocsit nem! Mikor már letettem róla, megtudom, ki a mesés Mitsubishi tulaj­donosa, csak leesett az állam. Hát egy bank. Egy olyan megyei bank, amelyből mindenütt van az országban. Ami azzal riogatott a rádió­ban tegnap hajnalban, hogy aszongya a vezérúr, már megint emeli a kamatot, mármint a hitelkamatot. Amit már tavaly is uzsora jelzővel illettünk. Ami miatt fáj minden hónapban a szívünk, ami érinti Kisst és Nagyot, Kovácsot és Szabót. Hát nem értem. Neked, nekem, nekünk lassan sok mindenre nem telik már ebben a rohadt életben, s fizetéskor úgy megyünk a bankba, mint akinek a foga fáj. Hát ki érti? Meglehet, aki használja, az se? Te, ő, mi, ők? (SJ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom