Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-10 / 27. szám
6 1990. MÁJUS 10. Tavasz a Szarvasi Arborétumban-nzsNevezetes épületeink A Magyar utcai szecessziós lakóház Szolnokon A műemléki védettségre méltó épületek számát értékes objektumokkal gyarapíthatja a századforduló építészetének folyamatban lévő vizsgálata során számba vett sok-sok alkotás, amelyek helyi, egyes esetekben országos védettségre adnak lehetőséget. Ebben a műemlékvédelmi munkában adhatnak hasznos segítséget a gazdag helyismerettel rendelkező műemléki albizottságok. A századfordulóig klasszicista és eklektikus stílusban kiépülő szolnoki főteret a Tisza-part- tal összekötő Magyar utca 1. szám alatti (helyrajzi száma: 2632) telkén - a szemközti Osztrák-Magyar Bank impozáns épülete elkészültét követően - 1912-ben épült meg Somogyi József jómódú ügyvéd lakóháza (l.kép). Tervezője Zrumeczky Dezső építész (1884-1917), aki a Lechner-féle magyar szecesszió útjait járva közreműködött a nemzeti architektúra megteremtésében. Az olvasóban - a képet látva - Kós Károly építészeti alkotásai idéződnek fel, s nem véletlenül. Zrumeczky Dezső Kós Károly- lyal együtt tervezte a budapesti Allatkert majd minden épületét. Az alápincézett, egyemeletes Magyar utcai lakóház főhomlokzatát az emeleten - az épület kétharmadára kiterjedő - erős gyámköveken álló, zárt erkélyt utánzó előugró falsík hangsúlyozza, két íves nagyablakkal és egy-egy keskeny oldalablakkal. A magas manzardtetőbe ékelődő, csapott nyeregtető alatti, keskeny orommezőben lévő ablaksort kopjafa faragású vastag gerendák tagolják. A főhomlokzat földszinti részén három nagyméretű négyzetalakú ablak látható. Az oldalhomlokzat közepén - az erdélyi faépítészetre emlékeztető - keskeny, nyitott faerkély helyezkedik el, két sarkán páros-kopjafa faragású tartóoszloppal. Az erkély fűrészelt díRádiós segélyszolgálat a Balatonnál Május közepétől a Balaton térségében megkezdi működését a Rádiósok Országos Egyesülete által szervezett és Aquacaritas néven bejegyzett segélyszolgálat. A Keszthely központú szolgálat fő feladata a vízi és szárazföldi veszélyhelyzetek előrejelzése, a tavon és közutakon történt balesetek, valamint tüzek esetén a gyors mozgósítás. Munkájuk eredményes ellátásához kiterjedt hírhálózat áll majd rendelkezésükre. így például együttműködési megállapodást kötöttek a napi 12 órán át műsort sugárzó Juventus rádióval. A stúdió a vízisport egyesületeknek több ezer olyan zsebkészüléket ad át térítésmentesen, amelyen csak a Juventus adása - így a segélyszolgálat minden információja is - fogható. Ezen kívül a Balaton körül húsz helyen telepít a szolgálat stabil URH-állo- másokat. A mentőszolgálattal, a rendőrséggel, a tűzoltósággal és a meteorológiai főállomással közvetlen kapcsolatot tartó rendszer zavartalan működése érdekében Tihanyban és Fonyódon egy-egy átjátszót állítanak fel. Mindemellett fenntartják a csaknem húsz éve tevékenykedő keszthelyi cb-s segélyszolgálatot is. (MTI) V_____________ ___________) K rónika a rétek, a puszták, a mocsarak életéről Endes Mihály: Nagykunsági barangolások A Somogyi József-féle szecessziós lakóház 1912-btfl. Tervezte: Zrumeczky Dezső szítményeit is érdemes megfigyelni. Az erkély cseréppel fedett tetőzete törés nélkül simul a magas manzardtetőzetbe. Az oldalhomlokzat végén íves záródású ajtón, zárt folyosón át juthatunk a lépcsőházba, melynek kovácsoltvas korlátjai, a rácsmezők közepén lévő, lemez- bőf készült, négyzetes, áttört díszítésű, szecessziós ornamentikája megérdemlik a figyelmet. A lépcsőházban lévő szecessziós ajtók, ablakok nemkülönben. Szolnok városképének megváltozásáról "Hangulatképek Magyarországból" címmel 1905. november 2-i keltezéssel százötven soros cikket közöl egy bécsi újságban E.G. névbetűkkel jelzett szerző: "a Kecskemétről Szolnokra vezető vonattal az ember elhagyja a tisztán agrár jellegű Alföldet. Az omnibusz, bár itt még olyan utcákon döcög, amely miatt a nagyobb városok kissé oroszosnak tűnnek, de a hosszan terjeszkedő házsorok mögött jobbra és balra malmok és gőzfűrészek kéményei magasodnak. Az újonnan épült házak homlokzatáról sehol sem hiányzik valami f-léstslcr.ség, a szecessziónák a legáltalánosabb formáit kenik rá, és az a különös zavar a modem építészeti vonal- vezetésben mindenféle rusztikus ornamentikával, amelyre a magyar építészeti stílust alapozták, a szolnoki utcaképben máris jellemző. Egyszóval ez a városi karakter - az Alföld más nagyobb centrumaival ellentétben - éppúgy szembeötlő, mint ez az ipari és kereskedelmi fejlődés..." S hogy a szecesszió mennyire jellemző volt Szolnokon, az Lut- tor Ferenc művészettörténész 1911-es művésztelepi látogatásról írt beszámolójából is kitűnik: "...Szolnok derűs ege olyan kék, mint az olasz-honi mennybolt. Az új város már magán viseli a modem városok lázas, lüktető fejlődésének nyomait. Sok új épülete valami forrongó szellemre enged következtetni. A magánházak villaszerűek, erősen magyaros ízű díszítésekkel ékeskednek. A tulipán magyar virág - mondják -, s az építészet itt Szolnokon nem fukarkodott ennek a motívumnak a kihasználásával..." Kaposvári Gyula Száz nap két keréken Száznapos kerékpárúira indult a napokban a maratoni túráiról világhírűvé vált debreceni postás, Novák Ferenc, aki gyermekkorában elveszítette a fél karját, mégis, eddig egymillió négyszázezer kilométert tett meg két keréken a világ 25 országában járva. A mostani túra végcélja Olaszországon, Portugálián át Marokkó. Fotósunk Szolnokon örökítette meg. Fotó: Tarpai Z. A megyénk karakterére bélyegét talán leginkább rányomó "kistáj" élővilágának napjainkbéli krónikáját írja meg Endes Mihály a Hat- kunság /Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kun- szentmárton, Túrkevel Tanácsának kiadásának megjelenő Nagykunsági füzetek 7. számában. Beköszöntő "Sokszor leíjták és talán még többször elmondták már azt a gondolatot, hogy a haza és a szűkebb környezet megismerése is fokmérője lehet egy nemzet kultúrszint- jének. Közismert az is, hogy a tér gészet, a néprajz és a távoli, vagy A tábla önmagában nem old meg semmit közelebbi történelem eseményeinek feldolgozása, valamint közreadása mennyivel előbbre jár a felmutatható eredményekben, mint a természettudományok egyes ágai. Pedig ma a környezet- és természetvédelem korát éljük, s mégis, szinte semmit sem tudunk ország- résznyi tájak természeti viszonyairól. Amit ismerünk, azt is sokszor csak nagy általánosságban és ez talán még rosszabb. Rossz abból a szempontból, hogy félreinformál, s nem jó, ha azt hisszük, ott már nincs több tennivalónk, közhellyel élve, lezárhatjuk a témát. Eközben pedig nagy értékek vesznek el visszavonhatatlanul. Ma, a nemzeti parkok bűvöletében egyébként is hajlamosak vagyunk "jelentéktelennek" vélt területekről megfeledkezni, netán lebecsülni, anélkül, hogy tisztában lennénk a szóban forgó vidék mibenlétével. Aztán, ha tévedésünk kiderül, kapkodhatunk, sajnos sok esetben már későn. S ha mi sem ismerjük, mit adunk át gyermekeinknek? Hogyan vélekednek majd rólunk, ha egyszer a helyünkbe lépnek? Netán úgy, mint mi apáinkról, nagyapáinkról? Bizony nem túl vidám kép lenne ez! Élményekben és eredményekben bővelkedő Hortobágy-kuta- tással eltöltött két évtized után 1975-ben vezetett el sorsom a Nagykunságra. Ám az első benyomások nem voltak lelkesítőek. A méltán világhírű magyar puszta gazdag élővilága után búzaföldek, napraforgó, repce és kukoricatáblák nem kecsegtették a természetbúvárt megkapó tájképi részletek és ritka növények vagy állatok felbukkanásával. Hiányzott a szakirodalom is, amely tanácsot adott volna, hová, merre induljak. De elindultam, nyitott szemmel és nyitott szívvel, készen befogadni mindazt, amit a táj magától kínál, de meglesni és kikutatni a rejtett kincseket is. Azóta tizenkét év telt el Sok emberrel megismerkedtem, akik útjaim során eligazítottak és hasznos tanácsokkal láttak el. Teltek a naplóm oldalai, gyűltek a fényképfelvételek. Később már magam is tartottam élménybeszámolókat, vetített képekkel kísért ismeretterjesztő előadásokat, sőt kiállításokat a Nagykunságról, továbbadva a megszerzett ismereteket. S ilyenkor kérdésekkel árasztottak el, amelyek közül akkor, idő híján, sajnos számos megválaszolatlan maradt. Ezért most kötelességet is teljesítek ennek a könyvnek a megírásával. Kötelességet, amely egyrészről nyomasztó: tizenkét év során nagy anyag gyűlt fel. Sikerül-e vele megbirkózni? Másrészt kedves is: újra felidézni az emlékeket, mégegy- szer végigjárni az utakat, amelyeket annak idején autóval és motor- kerékpáron, szekéren vagy csónakkal, s főként gyalogosan róttam. A csizmahúzó sarakat és a meggázolt vadvizeket. A ropogós havat és a nyári nap tüzétől forró- ságot lehelő pusztát. Újra érezni a felfedezés örömét és izgalmait. Amikor most mindezt átnyújtom fiatal és felnőtt olvasóimnak, az a remény tölt el, hogy haszonnal forgatják e könyvet és mindegyikük talál majd benne tanulságos, vagy elgondolkodtató, netán mosolyt fakasztó részleteket. S talán éppen az itt olvasottak hatására keresi fel valaki a szeretett vidéket, amelyről e sorok íróját a sorsa azóta másfelé irányította. Higgyék el, marad még felfedezni való bőven, irány tehát a Nagykunság!" 1988. őszén a szerző
