Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-10 / 27. szám

4 1990. MÁJUS 10. IA szerkesztőség postájából I A címzett nem kapta meg a 35 ezret A mezőtúri főpostán március 24-én 35 ezer forintot adtam fel Budapestre, a sógorom részére, akinek sürgősen szüksége lett volna rá, de sajnos a mai napig nem kapta meg. Nagyon kelle­metlenül érint és bánt az eset, mert építkeztünk, tele vagyunk adóssággal, s hogy ezt a kölcsönt is vissza tudjuk fizetni, igen ne­hezen kuporgattuk össze. Mikor kaphatjuk vissza a pén­zünket? A posta meddig használ­hatja ebben az inflációs hóna­pokban? Segítségüket, közben­járásukat kérem. Némethiné Tolnai Edit Mezőtúr * * * Olvasónk kárának mielőbbi ren­dezése végett először a mezőtúri főpostát, majd a Budapesti Elszá­moló Hivatalt kerestük meg. Az ilyen esetekben szokásos tudakoz- ványt a pénzt felvevő postahivatal annak rendje és módja szerint elin­dította, de a fővárosi központban még kutatják, keresik, miért nem jutott el a címzetthez. Az is megle­het, hogy illetéktelen kézbe ke­rült... Az ügyet több mint egy hó­napja nem tudták lezárni, s bár a nyomozást folytatják, arról tájé­koztatták szerkesztőségünket, hogy a posta csekkleszámoló hiva­tala napokon belül kártalanítja a feladót, illetve a címzett részére kifizeti a 35 ezer forintot. Esküvő előtt — torta nélkül Lakodalomba voltunk hivata­losak április végén, s az alkalom­ra készülődve, három család ré­szére hat tortát rendeltem a jász­apáti Park étterem cukrászdájá­ban. Három piskótát és hárotn égetett tortát. Rusvai Lászlóné vette fel a rendelést - több pél­dányban, amiből egyet én is kap­tam. Megegyeztünk, hogy az es­küvő napján, vagyis április 28-án (szombaton) 11-12 óra között megyünk érte. Ott is voltunk, de sajnos egyetlen tortát sem sütöt­tek meg. Állítólag azért, mert a cukrászokhoz nem jutott el a megrendelés. Azt a tömböt sem találták sehol, amibe jegyezték. Odaadtam a saját példányomat, de ezzel már semmire se men­tünk, a szomorú valóságon nem változtatott. Azóta is értetlenül állunk az ügy előtt, mert véleményünk szerint egyetlen cukrászda sem engedheti meg magának ezt a ha­nyagságot. Mulasztásuk miatt családok kerültek nagyon kelle­metlen helyzetbe, és az sem lehet számukra mellékes, hogy a jó hírnevükön csorba esett. Nagy Balázsné Jászivány Kötelező program Több szolnoki iskolában köte­lezővé tették az április 29-i, va­sárnap rendezett "májusfa"-futá- son a részvételt, távolmaradás esetén szülői igazolást kértek a gyerekektől. Szeretném, ha gyerekeinket már nem nevelnék arra, hogy az önkéntes, tanítási időn kívüli programon kötelező részt venni. Szeretném, ha a pedagógusok­ban már nem élne az a félelem, hogy mit szól az igazgató, a mű­velődési osztály (netán a felsőbb szervek), ha nem vesz részt min­denki lelkesen az ilyen, egyéb­ként helyes és egészséges prog­ramokon; ha a szülőknek sem kellene félniük attól, hogy a gye­reküket hátrányosan érintheti, ha nem írnak valós vagy kitalált in­dokkal igazolást. Jóllehet, az eset apróság, de a tanulsága fontos. Ne tanítsuk meg gyerekeinket az ilyen félelemre! Kérem kedves szülőtársaimat és a pedagógusokat, hogy segít­sük egymást ebben is. Török Iván többgyermekes szülő Munkabér helyett részesedést aláírások szerint Tiszafüred és a Tisza két oldalán elterülő telepü­lések régebben épült házai hom­lokzatának díszítéseiről. Sokat érő a kiállítást megelőző gyűjtőmunka, melyet diákokkal együtt végeztek a szakemberek, és dicséret illeti a fiatalokat, akik az épületekről a szép tusrajzokat elkészítették. A bevezető után, melyet Balogh György tiszafüre­di főépítésvezető tartott, a kö­zönség illedelmesen körülsétált, megnézte, s elolvasta, honnan is vannak az ott látható rajzok és a róla kinagyított díszítések. A homlokzatok díszítése nyomán elnevezett napsugaras házról például csak azt tudtuk meg, me­lyik községből való. Szívesen olvastuk volna, mi a rendeltetése, kié volt a hajlék, így talán a cím második fele is értelmet kapott volna. Különö­sen, ha azokat az embereket ké­peken is bemutatják, s a házak régi, mai állapotáról is készíte­nek néhány felvételt. Enélkül a szép rajzok csak a múzeum szá­mára lehetnek hasznosak, a nagyközönségnek kevésbé. Nagy János Tiszafüred Köszönet az önzetlen segítségért A Jászberényi Szekuritás Ipari Vállalat valamennyi dolgozója mindig készen áll a Székely Mi­hály Általános Iskola oktató­munkájának, tanulóinak segíté­sére. Már nem jelent problémát, ha iskolánk ötszázhúsz tanulója részére feladatlapot kell sokszo­rosítanunk, mert e vállalat sten­cilgépet adományozott intézmé­nyünknek. Türelemmel, jó peda­gógiai érzékkel magyaráztak, gépeket mutattak be, gyártási fo­lyamattal ismertették meg a ház­tartási fakultációt tanuló 8. osz­tályos gyermekeket. Az Árpád úti tagozatunkon enyhén sérült gyermekek tanulnak, akiknek nagy szükségük van a manuális képesség és a kreativitás fejlesz­tésére. Ebben is segített a válla­lat: anyagot, különböző eszközö­ket adott a szabadidős tevékeny­séghez. Zene tagozatos tanuló­ink részére pedig. 120 mellényt szabtak ki, hogy a tartalmi mun­kánkat esztétikus megjelenéssel vonzóbbá tehessük a szülők, a lakosság előtt. S még hosszasan sorolhatnánk a példa értékű köz­reműködésüket, amivel hozzájá­rultak az oktató-nevelő mun­kánkhoz. Elmondhatjuk, hogy díszes együttműködési szerződés nél­kül is igazi partneri kapcsolat alakult ki közöttünk. Segítő munkájukért - az iskola kollektí­vája, tanulói nevében - ezúton is köszönetét mondok. Kispál Béla igazgató Motoros komp Mezőtúr és Szarvas között. (Fotó: N.Zs.) Nagy fogás "A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon" - mondja ki megújított alkotmányunk. Ezt meg lehet tartani, nem kell elad­ni; enélkül is elérhető, hogy a dolgozó kollektíva úgy vigyáz­zon az üzem vagyonára, úgy gya­rapítsa azt, mintha a sajátja vol­na. Ehhez csupán el kell törölni a munkabérszabályozást és a személyi jövedelamadót - az ér- dektelenítés, a gazdátlanítás e két fő eszközét, egész gazdasá­gunk átkát -, és munkabér helyett részesedést kell adni az általunk termelt új értékből az üzemi dol­gozóknak. Ha például az üzem­ben megtestesült tőke (a többi körülményekkel együtt) ezt in­dokolja, legyen a megtermelt új érték 40 százaléka az üzem dol­gozóié - osszák el egymás között ők maguk úgy, ahogy jónak lát­ják -, 60 százaléka pedig az álla­mi költségvetésé. Ez utóbbi ma­gában foglalna, illetve helyette­sítene minden adót, hiszen ilyen módon az üzemek dolgozói ugyanazzal az erélyes célratörés­A tiszafüredi Kiss Pál Múzeum hosszú évek óta változatos témá­ban rendezi kiállításait. Április 24-én a fenti, jól hangzó címmel hívta a lakosságot rendézvényé­sel termelnék a jövedelmet az egész társadalomnak, az állam­nak is, mint saját maguknak. En­nélfogva a költségvetés bevéte­lei óriásira nőnének. És mindjárt könnyebb lenne megoldani a rá­fizetéses üzemek problémáját is (amely ma súlyos munkanélküli­séggel fenyeget). Sokukról kide­rülne, hogy a munkások, a dol­gozó kollektíva kezébe adva már nem is ráfizetéses! Ez az elosztási rendszer bér­munkásokból tulajdonosokká tenné az üzemek dolgozóit, és ezzel megalapozná az üzemi de­mokráciát is: ki lehetne monda­ni, hogy a végső döntés joga az üzem életének minden kérdésé­ben - különösen abban, hogy ki dolgozhat ott és milyen feltéte­lekkel - magát a dolgozó kollek­tívát illeti. Ennek a közakaratnak a végrehajtója lehet a dolgozók bizalmát élvező, demokratiku­san átalakult, választott munkás- tanács. Bizám György Szolnok re, amely most (kivételesen) nem váltotta be a hozzáfűzött várako­zást. Egysíkú, a nagyközönség számára (így) érdektelen doku­mentumrajzokat mutatott be - az Egyre többen hódolnak Mező­túron a horgászat szenvedélyé­nek. Közöttük Müller Emília is, aki két évvel ezelőtt váltotta ki a horgászengedélyét. Kedvenc he­lyén, a Túrtőn április 15-én este, dobtízos kukoricával próbált szerencsét - és azonnal volt ka­pás. Két-három kilós zsákmány­ra tippelt, kissé meglevegőztette, de kiemelni képtelen volt. Élet­Átnyúltak a tagság feje fölött címmel, lapunk április 17-i szá­mában Kun Sándor jászalsó- szentgyörgyi olvasónk levelét közöltük, melyben néhány kér­dést, észrevételt fűzött a Tény- megállapítási vizsgálat telek­ügyben című, március 31-i cik­künkhöz. Nevezetesen ahhoz, melyben a megyei főügyész a Rákóczi Termelőszövetkezet termőföld-értékesítésének ügyé­ben folytatott vizsgálat tapasz­talatairól tájékoztatott. Mirák György, a Rákóczi Me­zőgazdasági Termelőszövetke­társa csónakkal sietett a segítsé­gére, és szákolva jutott a nem mindennapos zsákmányhoz. A legnagyobb örömükre 68 centi hosszú, 8,5 kilogrammos ponty akadt a horogra. Társasházi ott­honukban kiváló halászlét főzött a háziasszony, amire a lakótársa­kat is meghívta. k.j.p. Mezőtúr zet elnöke válaszában hangsú­lyozza, hogy az olvasói levélben olyan megjegyzés is szerepel tényként, mely csorbítja a tsz ve­zetésének hírnevét. Ezért az alábbiak közlését kéri: A megyei főügyészség vizsgá­lata is megállapította, hogy a ter­melőszövetkezet szabályosan járt el a föld eladása során. A szövetkezet 1989. március 3-i küldöttgyűlése már hozzájárult a kérdéses terület eladásához. Idő­közben változott a jogszabály, mely a közgyűlés hatáskörébe utalta az ingatlanok - így a föld ­Régi házak — hajdanvolt emberek Hozzászólás cikkeinkhez A közgyűlés jóváhagyásával adták - el a földet A tárgyalóteremből Együtt mászták meg a kerítést — az anyós és a menye Átugorta a kerítést, és milyen legényesen tette. Általában ilyen értékelést kap egy-egy sikeres ugrás, aztán jön, vagy elmarad a folytatás, hogy a férj a vártnál hamarabb érkezett, vagy hogy odaát valami olyat pillantott meg, amiért érdemes volt vállal­ni a nagy ugrást. Helyénvaló te­hát az értékelés, hogy legénye­sen átugorta, de mit lehet mon­dani, ha nő - nem is egy, de kettő - mászta meg a kerítést. Őket is a lopás szándéka vitte át a túlsó oldalra, bátorságukat pedig az a harmonikus kapcsolat adta meg, amely az anyóst a menyéhez fű­zi. A magas kerítést sikeresen le­győző két amazon Verebes And- rásné és Banya Mária, mindket­ten a jászberényi Faiskola utcá­ban laknak - a 7. és 9. szám alatt. A 31 éves Verebesné B anya Má­ria menye, de a szokványos anyós-meny "meghitt" viszo­nyán kívül más rokon vonás is összetartotta őket. Egyformán szerettek lopni, és szenvedélyük miatt már mindketten összeütkö­zésbe kerültek a törvénnyel. Ve­rebes Andrásnét legutóbb lopás miatt 1 év 7 hónap börtönbünte­tésre ítélte a Jászberényi Városi Bíróság, Banya Máriát annak idején orgazdaság miatt ítélték el, 1 évi próbára bocsátást ka­pott. Verebesné az elmúlt év nyarán szabadult a börtönből - feltételes kedvezménnyel. A feltételekhez eladásáról történő döntést. Ezért került közgyűlésen ismét napi­rendre a Szolnok-Tenyősziget- ben lévő terület eladása. Az 1989. október 26-i közgyűlés ha­tározata - mely a jegyzőkönyvek tanúsága szerint heves vita után született meg - hozzájárulását adta a 77 hektár föld elidegeníté­séhez. Az előszerződés megkö­tésére a két testületi szerv dönté­se között időben került sor - fel­tételül szabva, hogy a tényleges adásvételre (a tsz, a Víz- és Csa­tornamű Vállalat között) csak a közgyűlés jóváhagyása után van lehetősége. Az olvasói levél állításával el­lentétben, a földeladás nem volt törvénytelen, és az erről szóló kötött szabadságot meg kellett volna becsülnie, de a vállalkozó kedvű asszony - szabadulása után negyed évvel újabb lopásra szánta el magát, segítőtársnak természetesen az anyósát hívta. Október elsején megjelentek a Jászberényi Modul Gmk telepé­nél, és két legényembert megha­zudtoló ügyességgel átmásztak a kerítésen, majd 38 kiló darabos bronzot loptak el. Talán mert úgy vélték, hogy két magányos nőnek sötétedés után nem illik az utcán kóborol­ni, a lopás időpontjául a délutáni órákat választották. Vesztükre, mert a szomszédok észrevették őket» és tettükről hamar tudo­mást szerzett a telep vezetője, s a rendőrség is. A zsákba rejtett zsákmány könnyen előkerült, így az okozott kár teljes egészé­ben megtérült. / A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet a két asz- szony ügyében. Verebes And­rásnét lopás vétsége miatt, mint különös visszaesőt 6 hónap bör­tönbüntetésre ítélte, és elrendel­te a korábban elengedett bünte­tésének a letöltését. A vádlott feltételes szabadságra nem bo­csátható. A társtettes Banya Má­ria büntetése 2 év próbára bocsá­tás, és a bíróság elrendelte a párt­fogói felügyeletet. Az ítélet nem jogerős.- illés ­határozat nem manipulativ mó­don született. Az elővásárlási jog kikötése éppen a tsz-tagok érde­kében került a szerződésbe, és a jelentkezők névsorából kiderül, hogy többségében egyszerű dol­gozók igényelték. Megjegyezzük, bizonyára születtek helytelen vezetői dön­tések is a termelőszövetkezet­ben, de aki figyelemmel kíséri az országban zajló eseményeket, az tudja, hogy az egész népgazda­ság - különösen a mezőgazdaság - milyen helyzetben van. Nem biztos, hogy a termelőszövetke­zetek vezetőinek, szakem­bereinek hibás döntésére vezet­hető vissza - írta végezetül a szö­vetkezet elnöke. Amiről nem esett szó Felfokozott kíváncsisággal ol­vastam a Csencselés mindenütt című, április 26-i számukban megjelent cikket. Sajnos nem sok újat tudtam meg belőle, ezért engedtessék meg, hogy néhány adalékkal kiegészítsem a szolno­ki KGST-piacról alkotott képet. Ez a piac a bűnözők, valuta­üzérek, zsebtolvajok eldorádója. Ezen a piacon értékesítik a betö­résekből származó portéka je­lentős részét - olcsón. Ez a piac a nagy haszonnal, munka nélkül jövedelmet szerző viszonteladók paradicsoma, és itt keresnek al­kalmi ismeretséget a lehetőleg valutáért "dolgozó" prostituáltak is. Ezen a piacon kábítószert és fegyvert is lehet venni... A szigorú tényekből talán ennyi elég, bővebbet a rendőrség illetékesei tudnának mondani, akiknek a munkáját - ami e nél­kül is sokasodott - szaporítja a piac léte. Véleményem szerint vissza kellene állítani a nagybani zöldségpiacot, így is lehetne a kispénzűek, egyre szegényedő rétegek gondjain segíteni - egy- egy jól megszervezett zöldség­gyümölcs árusítási, ruhanemű-, iparcikk-, használtholmi-vásár- lási akcióval. De csak jól meg­fontolt, az ebben illetékesekkel összhangra jutó konstrukcióban, mert ez nem csak a megyeszék­hely gondja! Nem tartom kizártnak, hogy egy sikeres megvalósítás esetén, más megyék is követnék a pél­dánkat, mert azokban sem jobb a helyzet - esetenként rosszabb. Ez azonban sovány vigasz. Nem a lokálpatrióta elfogult­sága vezérelte gondolataimat, s főleg nem soviniszta érzelmek fűtöttek. Mindössze az jutott eszembe, hogy Komlós János óta az éremnek három oldala van, s ebből legalább kettőt illik megmutatni. Az érem harmadik oldalával pedig azoknak kellene szembesülni, akiknek joguk, kö­telességük, hatalmuk van ahhoz, hogy a törvény szigorával véget vessenek az országszerte tapasz­talható áldatlan állapotnak. Szilárd Ádám ___________ tanár A z oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom