Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-08 / 25. szám
Néplap 1990. MÁJUS 8, Levelek a hazából a honba De mi lehet anyósom narancsában?... Komám, amilyen dög unalmas volt a május elsejém, olyannyira eseménydúsra, izgalmasra és fantasztikusra sikeredett számomra május másod ika. Ez a nap nejem (komá- néd!) szülinapja; történelmi jelentőségű Magyarországon, mivel ekkor kezdte el alakuló ülését a sok év után először szabadon választott parlament; történelmi pillanat tágabb értelemben vett családom történetében, mivel először aludt egy fedél alatt a volt feleségem és az éppen aktuális, valamint mindhárom gyermekem (a dolog pikantériáját az adta, hogy estefele váratlanul betoppantak anyósomék, így egyúttal létrejött a sosemvolt csúcstalálkozó első nejem és második anyósom között); történelmi esemény szőkébb értelemben vett családom életében, amennyiben bizonyossá vált, hogy Magomak (keresztfiadnak!) lesz "kistesója"; végül, de nem utolsósorban, személyes vonatkozású, nagy horderejű, mély benyomásokat hagyó mozzanat: új hazámban először sikerült úgy berúgnom, hogy több mint három év után először altató nélkül végigaludtam az éjszakát. No, mit szólsz mindehhez, komám? Nem hiszed? Vegyük soijába... A kománéddal már sejtettünk valamit, mert legutóbb (már vagy két hete) nem jött meg az a bizonyos napja, ami egy hónapban kábé egyszer esedékes. Mondom neki, miután bevittük a gyereket az óvodába, menjünk már el abba a családtervezési rendelőbe, ahol segítséget ígértek, és ahol talán bizonyosabbat tudnak mondani. (Talán emlékszel, írtam neked erről a tavaly, oda kellett volna vinnem a spermát üvegben; nem vittem, ez lett belőle...) A nejem is gondolhatott erre előzőleg, mert már elő is volt készítve a friss hajnali vizeletminta. Elvittük, bement, félóra múlva jön kifele nagy vigyorogva, hogy azt mondták, kilencven százalék, hogy terhes. Itt talán sokan kételkednének az örömünkben, de te Árpádom tudod, hogy mi tényleg akartuk és akatjuk a kistestvérkét fiunknak. Ezen túlmenően még az az érdekessége a dolognak, hogy amikor kománéd Magorral volt "áldott", az meg az én születésnapomon derült ki. Mivel hisz az égi jelekben (és elveti a véletlent), máris kezdi jövendölgetni, hogy ez kislány lesz... Ha már így alakult, és ha a Jóisten továbbra is megsegít, lássuk, mibe születik az a gyermek, hazaérve bekapcsoltam a tévét, éppen kezdődött az országházi közvetítés. Kíváncsian figyeltem, milyenek az új emberek, milyen új módit vezetnek be a Tisztelt Házba (no meg az országba), hogyan folytatjuk (vagy kezdjük?) a menetelést a másik épület, az Európa Ház felé (no meg a nép jólétének irányába). Hallom, a jelenlét ott is kilencven százalék körül van, és látom, a padsorokban igencsak sok a fiatal, örvendetesen csökkenhetett a képviselők átlagélet- kora, és kétségtelenül éberebbek, jobb kedélyűek. A szónoki emelvényeken, a pulpitusokon, legalábbis egyelőre, mintha nem is honatyák, hanem "honnagyatyák" és hondédatyák" nyüzsögnének. Ja, értem, ez az ülés ünnepi, mint mondják, a demokratikus hagyományok folytonosságát igyekszik demonstrálni. Ehhez viszont át kellett ugrani az egyik vonatkozásban harmincnégy, a másikban meg negyvenöt évet, vagy még többet (lásd; Habsburgok). Világos: a derék öregek azokat képviselik, akik negyvenötben és ötvenhatban is valami ilyesmit akartak, mint amit kilencventől s a következő évektől várunk. Természetes: aki él és mozog az akkori elöljárók közül, annak itt a helye... Gondoltam, nem kellene elszalasztani annak a különleges eseménysorozatnak a követését, amikor egy nap alatt négy elnöke van az Országgyűlésnek. Előre lehetett tudni, hogy a leköszönő elnök rövid időre átadja a stafétabotot a korelnöknek, aki addig elnökös- ködik, amíg kijelölik az új parlamenti elnököt, aki - mivel ideiglenesen belőle köztársasági elnök lesz - rögvest átadja a helyét az első alelnöknek, aki ily módon ideiglenes parlamenti elnök lesz. (Elképzelem komám, hogy ez így számodra kissé bonyolult, de hidd el, meg lehet szokni, akárcsak az összevont és elvont ünnepek alkalmával azt, hogy a szombat hétfő, a kedd pedig péntek.) Egy ideig kitartottam a tévém képernyője előtt, de aztán valahogy rájöttem, hogy a korelnök félreértette a pillanat történetiségét (s ebben saját szerepét), saját élete történetét kezdte részletesen ecsetelgetni; hát gyorsan kihasználtam az alkalmat - mivel ugye, rám is történelmi események vártak -, vásároltam egy (szerintem) csodálatos csokor virágot a jelenlegi nejemnek születésnapjára, és egy szál szegfűt a réginek. A szerzeménnyel hazaugrottam, a hitvesemet (szerintem) illendően felkö- szöntötttem, időm is volt rá, mert a korelnök hányatott élete ismertetésében még csak a cserkészéveknél tartott. Na, elérkezik a mi kis házi történelmünk eseménye: betoppan volt nejem a két (állítólag) közös gyermekünkkel. Nem váratlan ez a fordulat sem, érkezésüket telefonon jelezték (bár őnagysága egy kicsit kérleltette magát, "hogy menjek én bda?"; hát azok után, ahogy a mostani feleségemmel és velem szemben viselkedett, meg amiket keresztfiadról mondott jogos a kérdésfelvetése, ám mi túltettük magunkat mindezen, hadd jöjjön ő is Romániából egy kis "világot látni"). Úgy látszik, menetelünk mi is az európai civilizált viselkedés felé, a két, nem egyidejű nőm megpuszilja egymást, most nincs "mért vetted el tőle?" (mintha én csak egy tárgy lettem volna), nincs "mentél a fütyid után" (mintha az semlegesítette volna magát tőlem annak idején), nagy az egyetértés kettejük között (persze, engem kihagynak belőle, mert én csak a rosszak okozója voltam és vagyok), én meg abban gyönyörködöm, hogy örül a három gyemekem egymásnak. Miközben piciny birodalmamban kitört a dupla-matriarchátus, a tévén keresztül tanúja lehetek az egyelőre kétpárti triumvirátus helyfoglalásának. Mint várható volt, van három elnökünk: egy köztársasági, egy parlamenti és egy kormányzásra kijelölt. Haladnak ők is a civilizált viselkedés felé, a szónokok beszédük elején a Ház elnökét köszöntik meghajlással is, és többen csak azért szólalnak fel (már-már ezek vannak többen), hogy civilizált, méltó magatartásra intsék az éppen összeszólalkozókat, a személyes- kedőket, a csupán szerepelni vágyókat. "Nyugalom, uraim, elnök úr, legyen határozottabb..." Trónfosztottságom miatt én nem lehetek, és különben sem tudnék szóhoz jutni zavaromban, amikor négyéves kisfiam (aki, ugye, koránál fogva a Fidesznek és annak a gátlástalanságához, szókimondásához és - bocsánat - talán naivságához áll a legközelebb) felteszi a meredek kérdést volt nejemnek az egész társaság előtt: és neked hol a férjed? Erre most mit mondhat az is ilyen hosszú utazás után? Figyelem, előveszi a régi lemezt: anyád elvette. Előveszi, de "korszerű" feldolgozásban: tudod, édesapád először engem szeretett, akkor az én férjem volt, aztán megszerette édesanyádat, és akkor az ő férje lett. Jelenkori nejem jó lenne parlamenti elnöknek, egykettőre eloszlatja a feszültséget, amikor kiegészíti a Magomak szánt magyarázatot: aztán majd megszeret egy másik nénit, és akkor meg az lesz a felesége... Mondom, én itt vagy teljesen mellőzhető vagyok vagy tiszta átok. Szerencsére a lurkó "nem vevő" ez utóbbi okfejtésre, ő alapvetően jószívű, adakozó és segítőkész, visszatér a szerinte alapvető problémához, volt feleségemnek mondja: hadd el, szerzek én neked féijet, Tibi bácsit... Kománéd megjegyzi (nem a legszerencsésebben): Tibi bácsinak már van felesége. Mire kiömlik volt nejem epéje: mondd Magor, édesanyádnak, hogy ez nem szempont... Már összecsinálnám magam e csípés hallatán, de a házigazda-nejemnek több esze van, nem "veszi a lapot", nevet, és étellel, itallal - meg ami a legfontosabb - jó szóval kínálja a vendégnejemet. De ha cselekedhetnék, Magortól mára megvonnám a szót. Még belép ő is az ellenem szövetkezett koalícióba... Nagykoalícióról szó sincs, hallom a tévében, úgy jött létre a megállapodás (csak sejtem, hogy Göncz Árpád személyéről van szó), hogy nincs megállapodás; alapvető dolgokban egyetértünk és alapvető dolgokban nem értünk egyet; mi vagyunk a legerősebb kormányzópárt, ők a legerősebb ellenzék, csak a köztársasági elnökjelöltünk közös... Az imént a fiamat okította a két hölgy, miközben egymásnak szánták a mondókájukat. Elhirtelenkedett képzettársítás volna, hogy emezek meg a nagy nyilvánossághoz szólnak, s nekem az az érzésem, hogy "hazabeszélnek", hogy egymásnak vagy másnak üzengetnek nyilvánosan? Talán jobb lenne, ha ez ügyben megvonnám magamtól a szólás, a véleményalkotás, vagy a kérdezés jogát... Kopogtatás, ajtónyitás, anyósom és apósom szintén Erdélyből..., vagy álmodom? Talán mégsem, mert egyik vörösebb a másiknál (már amelyik nem fehér), színes álom meg nincs. Azt mondják, inkább jöttek, nem táviratoztak, nem telefonáltak... Hát akkor magára vessen anyuka, hogy összefutott hajdanvolt nejemmel, akivel a viszonya - diplomáciai nyelven szólva - még csak feszültnek sem mondható, illetve ez egy viszonylag békés állapotot jelezne. Ahányan voltak a lakásomban, annyifele néztek és futottak, kivéve a Fideszhez közelálló csemetémet. Mondom neki, na, ebből sem lesz koalíció, de még megállapodás sem, hanem valami egészen más. Próbáltuk függetleníteni magunkat a várható fejleményektől, Magor is csak ennyit jegyzett meg halkan (és tényleg nekem szánva): csak aztán nagyika nehogy megint kirúgja az ajtóból az üveget (tavalyi élmény). Anyósom az egyetlen kompromisszumos megoldást választotta: javasolta, hordjuk fel az ajándékokat, és ők mennek is tovább Pestre, mert ott sok dolguk van. (Mint később kiderült, úgy elbúj- dostak, hogy meg sem álltak az NSZK-ig.) Szerintem megfértünk volna, anyósom alszik a lányával, apósom a volt nejemmel, én a három gyermekemmel. De a marasztalásról már azért is gyorsan lemondtam, mert Magomak született egy rettenetes ötlete: édesapa alszik nagyikával. Kétségtelenül fölöttem lebegett a tripla-mat- riarchátus veszélye (akkor pedig nekem végleg kuss), és ennek kapcsán az, hogy anyósom még összefektetne a volt nejemmel, csakhogy a lányát megszabadítsa tőlem. Úgyhogy csöndesen elfogadtam az áthidaló javaslatot, puszi-puszi, aztán jövünk... Nos, napzárta Napzártával, a három elnökkel. Megtudtam, ők is csecsemők voltak, mikor születtek, aztán kisgazdák, úgyhogy ők sem most szálltak le a falvédőről. Régi jó pajtások - vallják be őszintén -, bajtársak és társak, csak éppen elvtársak nem. Minden, amit eddig róluk terjesztettek, tévhit, és nem a két nagy párt szövetkezett, hanem a zsenge korban született barátság éledt újjá. Szegény anyósom már nem hallhatta, hogy a nagy, közös, magyar érdek úgy kívánja, hogy tekintsünk el rokon- és ellenszenveinktől, Ó a haladást leszűkítette a helyváltoztatás fogalmára. Pedig van úgy, hogy a haladás éppen a helytállást_Ja\38íü|, én csak tudom... Most már értheted, miért lettem "fickós" éjfélre, öregen már képtelen vagyok ennyi élményt józanul zsebre vágni. Biztos, nem a volt nejemmel aludtam, egyik feleségem sem ivott annyit... Ennyit május másodikéról. A folytatás sem volt akármilyen, de ezzel már nem untatlak. Mégis, epilógusként engedj meg annyit, hogy szóba hozzam a narancs- ügyet. Másnap az Országházban a képviselőket egy-egy narancs várta az asztalukon, a Fidesz figyelmességének köszönhetően. A honatyák kedvességnek, jópofa- ságnak vélték, ám korántsem volt csupán ennyi. Egyszer csak az elnöki monitoron sokasodni kezdtek a hozzászólni óhajtók nevei. Amikor meg szót kapnának kiderül, hogy ők nem is jelentkeztek, csupán a narancs gumit arra a fránya gombra. Másnapos észjárásommal gyanítottam, rafinált politikai célzattal időzített narancsok ezek. A fiatalok aktivizálni szándékozták az egybegyűlteket. Ha már itt vannak, beszéljenek is! Bizonyára kis szerkentyűket helyeztek a jelképes gyümölcsökbe, hogy azok egy adott pillanatban gördüljenek a "szólni szeretnék" kapcsolóra. Na már most..., anyósom - többek között - hozott nekem egy láda narancsot. A parlamenti "incidens" után nagy ívben elkerülöm. Ki tudja, mi ketyeg benne?! Bár nagyon szeretem a narancsot (vodkával), nem merek hozzányúlni. Míg ellen tud állni a kísértésnek, ölel komád, Lajos A Kultúrparknak is lesz terráriuma ^ Kígyófej és Jászberényben A jászberényi Déryné Művelődési Központban egy különleges kiállítás kapcsán a Föld napját követően a Föld hetévé bővült rendezvénysorozatot szerveztek. A Pátyon alakult Foton-Zoo környezetvédelmi egyesület Terrarium ’90 című kiállítása népes közönséget vonzott már az április 25-i megnyitás pillanataiban. A tigrispithon-bébit - csupán 1,2 méteres - óvodások simogatták, figyelték. Az apróságok tágra nyílt szemekkel csodálták a gyíkokat, kígyókat, teknőcöket. A félelem helyett az érdeklődés, a felfedezés öröme ragyogott arcukon.- Ez az egyik célunk! - mondta Tihanyi Péter, az egyesület vezetője. A gyerekek ismerjék meg az állatokat, szeressék meg őket, ne féljenek tőlük. S ha a természetben járva rábukkannak tudják, mivel találkoztak. Sok téveszme él az emberekben a hüllőkkel kapcsolatban. Ezt szeretnénk eloszlatni. Vagy legalábbis hozzájárulni ahhoz, hogy ismerjék fel: az ember a természet része, s ha természetet tönkretesszük, elpusztítjuk magunkat is. Itt akváriumokban mutatjuk be az állatokat, de nem a házi állattartásra szeretnénk buzdítani a látogatókat. Hanem arra, hogy menjenek kirándulni, jussanak el gyönyörű tájakra, s ismerjék fel, hogy mivel találkoztak. Védjék, s vigyázzák a természet kincseit.- A bemutatott állatok kinek a tulajdonában vannak?- Barátaink, ismerőseink adták kölcsön, néhányuk az egyesület tagjaié. Egyesületünk önfenntartó. Sok mindennel foglalkozunk, amiből bevételeink vannak, s ebből tudjuk fedezni a költséges kiállításokat, természetvédelmi akcióinkat.- A könyvek, matricák, plakátok, a virágok árusítása akkor ennek a tartozik és követel állapotnak az egyensúlyát biztosítja?- Hozzátartozik a dologhoz. De a lényeg, hogy eljussunk az emberekhez, hogy a természetet szeressék és védjék. Sok előadást is tartunk a volt pártházban s a gimnáziumban is. A jászberényi rendezvény része a védett Hajta-mocsár megmentéséért szervezett előadás is, amin vízgazdálkodási szakemberek is részt vettek. Sajnos rossz "állapotba" került az elmúlt években, a kiszáradás fenyegeti. Össze kell fogni a terület gazdáinak, és a szakembereknek a megóvása érdekében. A kígyófejés szintén csodaszámba ment Jászberényben. A csörgőkígyó jól bírta a dolgot. A látogatók pedig ritkaságokkal - csodagekkó, amursikló, anakon- dabébi - is megismerkedhettek. A gyerekek elhozták szüleiket. Négy napon át szünet nélkül, főleg gyermekzsivaly töltötte be a termeket. S ha sikerül, ilyen látványosságért nem kell majd messzire utazni. A Kultúrpark- ban a Foton-Zoo környezetvédelmi egyesület támogatásával terráriumot alakítanak ki hamarosan. Aminek célja a bemutatás, de remélhetőleg eredménye az lesz, hogy a természetes környezetében megismerjük ezeket az állatokat és vigyázzunk is rájuk. KE. Nyári nyelvtanfolyamok Az idegennyelv-oktatás szélesítése érdekében megállapodást kötött a TIT és a Közgazdasági Társaság megyei szervezete. A társaság felméri a tagvállalatai körében az idegennyelv-tanulás iránti speciális igényeket, s ennek megfelelő tanfolyamokat indít a TIT. A nyelvtanulás persze más munkahelyeken dolgozók számára is fontos lehet. A társulat szolnoki nyelviskolájában május 31-ig jelentkezhetnek az érdeklődők a nyári kéthetes intenzív tanfolyamokra. Kezdő és haladó angol, illetve német tanfolyamot tartanak június 18-29-ig, valamint augusztus 6-17-ig. A haladó német tanfolyamot német anyanyelvű tanárok vezetik. Külön csoportot indítanak a vakációzó 14-18 éves diákoknak. S aki csak utazás, vagy vendég- fogadás előtt szeretné kicsit felfrissíteni, vagy mélyíteni ide- gennyelv-ismeretét, annak is megfelel a kéthetes kurzus. Barátság Fotó; Tarpai _______
