Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-05 / 23. szám

10 1990. MÁJUS 5 Nyugdíjasok fóruma Vezetőségválasztás Vállalkozó nyugdíjasok Alapos előkészítő munka után vezetőségválasztó gyűlést tartot­tak a szakszervezetek szolnoki nyugdíjas-alapszervezeténél. A szervezőbizottság előzőleg ki­dolgozta a választási szabályter­vezetet, és egy előzetes program- jegyzékei: is a tagok rendelkezé­sére bocsátott. Az előkészítő bi­zottság vezetője, Szilágyi Sán­dor ismertette a különböző posz­tokra jelölt várományosok nevét, rövid életpályáját. A résztvevők egyöntetűleg fogadták el titkár­nak Sziklavári Attilát, vezetőségi tagnak Kalmár Jánosnét, Bubori Istvánnét, Perczel Miklósnét, Sándor Pálnét, Bérezi Jenőt és Kálózy Gábort. A pénzügyi el­lenőr feladatát Csonka Margit vállalta. Sziklavári Attila bizalmat megköszönő szavai után Pozso­nyi Miklós, a programtervezet megalkotója elmondta, hogy az Bensőséges ünnepségen, a mezőtúri szociális otthon legi­dősebb lakóját köszöntötték áp­rilis 18-án lakótársai, gondozói. Rómer Györgyné Tóháti Anna néni a múlt században született, 1888. április 18-án Hosszúpá- lyin. A102 éves nénit Bíró Imre igazgató köszöntötte az otthon lakói nevében, majd dr.Füstös Jenő tanácselnök-helyettes a városi tanács ajándékát adta át. Utána az emeletes születésnapi tortát az ünnepelt vágta fel. A jelenlévők nem kis megelepe- téssel figyelték a szóra emelke­dő ünnepeltet, aki szép szófű­újdonsült vezetőségnek nem lesz könnyű dolga, hiszen gyakran látnak a nyugdíjasokat is érintő törvények napvilágot, amelyeket töviről hegyire ismerniük kell, hogy hathatósan tudjanak segíte­ni az időseken. Nyolczas Mária, az előkészítő bizottság vezetője pedig úgy fo­galmazott, hogy az alapszerve­zetnek legalább két szempontot kell teljesítenie: érdekvédelmet kell nyújtania és megfelelő kul­turális feltételeket kell biztosí­tania. Az alapszervezet körvonalai tehát kirajzolódtak: van tenni akaró vezetőség, és van összetar­tozásra vágyó tagság. Félő azon­ban, hogy sorsuk nem a saját ke­zükben van. Helyzetük jobbra fordulásáért küzdelmes harcot kell vívniuk a nyugdíjasoknak. Harminc, negyven év verejtékes munkájával a hátuk mögött... Tóth András zéssel, tiszteletteljes szerény­séggel, de sziporkázó humorral köszönte meg a rendezést, a ró­la való megemlékezést. Magá­ról így beszélt: - Felnőttem a világban, mint a gomba, szeret­tem a szüléimét, mint egy falat kenyeret. Szerettem, ha másokon tud­tam segíteni a munkámmal. Szépen csendben, szerényen él­tem, tiszteltem a szép magyar hazát. Szerettem dolgozni, éne­kelni - a szám sose állt be -, még táncolni is! Most is minden por- cikám kívánná a táncot, csak a lábam nem. Nem merész terveket szövő, mindent kockáztató és milliókat remélő vállalkozásról van szó. A nyugdíjas vállalkozó más, az nem kockáztat és feleslegesen nem remél. Csak teszi azt, amit addig is tett és úgy, ahogyan min­dig tette. Jászberényben 76 nyugdíjas kisiparos és 9 magán- kereskedő vállalkozik, vagy régi szóval kifejezve: szolgáltat. Folytatni akarja azt a munkát, amit fiatalon elkezdett és öreg fejjel se tud abbahagyni. Vajon mindig teheti? Molnár József 14 éves korá­ban szegődött kereskedőinasnak, majd amikor eljött az ideje, 46 éves szolgálati idővel a kereske­delemtől ment nyugdíjba. Felesége" is kereskedőként dol­gozott nyugdíjba vonulásáig. Mindkettőjük számára a pihenés évei következtek volna, ha rá nem ébrednek arra, hogy a pult mögött van az ő világuk. Ráéb- . redtek és a pihenés helyett vállal­koztak. Jászberényben egy volt trafik helyén szintén trafikot nyi­tottak, a választékot papír- és já­tékáruval, cukorkával, csokolá­déval, írószerrel és ifjúsági köny­vekkel bővítették. Törekvésük sikeres volt, hiszen a tenyérnyi helyiségben árusító boltban egy­másnak adták a kilincset az em­berek. A két nyugdíjas elégedett, tán boldog is volt, hiszen mind­kettőjük újból hasznos embernek érezte magát, mert a vásárlókat szolgálta. Örömükbe üröm is vegyült, mivel a mini bolthelyiség bérleti díja eleinte 2 évenként, aztán évente emelkedett. Tavaly" már Még két népdalra is futotta Anna néni jókedvéből, aki éj­szaka még fiatalabb szobatár­sain segített. Ő maga gyógyszert nem szed, kórházban még nem volt és szemüveg nélkül olvas. An­na néni emlékezett régi híres túri lakodalmakra, ahol főzött, a Bágo családra - ahol házveze­tőnő volt, férje meg parádés ko­csis -, a gyerekeikre, akik közül már csak egy él. Születésnapi kívánsága, hogy amíg él, jó egészsége legyen és a család békében éljen. évi 90 ezer forintot fizettek, az idén pedig villámcsapásként érte őket a hír, hogy a bérleti díjat több, mint 300 százalékra eme-* lik, ami 350 ezer forint körüli összeg lesz. Ezt a terhet már nem tudták volna vállalni. Nem is volt rá szükség, hiszen jött az újabb értesítés, hogy sürgősen pakolja­nak, mert a helyiséget ki kell fes­teni, hogy méltó környezetben fogadják a valahonnan odaérke­ző butikosnőt, akinek a bérbeadó (ÉKV) kiadta azt a helyiséget, amely már a fiuk nevén volt(!) Bojtos Kálmán üveges-kép- keretező 76 évesen is pontosan; jól és gyorsan számol. Hogyan is tehetné másképpen, hiszen az üvegvágásnál, a képkeret össze­állításánál minden milliméter számít. Nem olyan gyors viszont a számolásban, ha arra kell vála­szolni, hogy mikor, hány éve állt be inasnak a jászberényi üveg- és porcelánboltba, ahol kitanulta az üvegvágó és képkeretező mes­terséget. Arra is csak homályo­san emlékszik, hogy mikor volt az, amikor nem ment nyugdíjba. Amit viszont pontosan tud - és bármikor szívesen beszél róla - az, hogy a gyerekek csúzlija vagy labdája nemcsak a megcél­zott verebet, vagy a két téglada­rabbal jelölt kaput, hanem az ab­lakot is eltalálja. Annak pedig ál­talában ablaktörés a vége. Ezért van szükség üvegesre, és ezért nem ért rá 16 évvel ezelőtt nyug­díjba menni. Ezért teszi 76 éves fejjel is azt, amit egész életében tett. Méretre vágja, a helyére te­szi, majd begitteli az üveget. Csinger Béla cipész nagy ke­rülővel és a tervezettől eltérően, vagy 3 év késéssel lépett a szol­gáltatómunkát vállaló kisiparo­sok táborába. A sors iróniája és életútjának nagy ellentmondása, hogy késéssel indult, mégis ko­rábban érkezett. Egy sajnálatos baleset ugyanis 56 évesen kény­szerítette nyugdíjba. Annak ide­jén friss segédlevéllel a zsebében mondott búcsút a szakmának. Mi mást tehetett volna a cipész ak­kor, amikor a talpalás drágább volt, mint az új cipő. Vándorolt egyik gyárból a másikba, ipari szövetkezetből magánkisiparoshoz, közben a la­katos szakmát is kitanulta. Fel­váltva reszelte a kemény vasat és formálta mutatós lábbelivé a pu­ha bőrt. Balesete után azonban beteg gerince szabta meg, hogy mit lehet, választani kellett és a könnyebbiket választotta. így került Bajzsy-Zs.úti lakásának falára a tábla: Csinger Béla ci­pész. Az átállás nem ment simán, nehéz volt megszokni, hogy fize­tése 40-50 forintos tételekből jön össze. Aztán tudomásul vette, hogy a javítómunkával foglalko­zó cipész ilyen tarifákkal dolgo­zik. A szolgáltatómunka örömé­vel is megismerkedett, a jóleső érzéssel, hogy a megrendelő elé­gedett. Megnyugtató a felisme­rés is, hogy a 2 és 3 ezer forintos cipőárak mellett újból (és félő, hogy még sokáig) szükség lesz a cipész javítómunkájára. Vállalkozó nyugdíjasok, vagy nyugdíjas vállalkozók. Lényeg­telen, hiszen ez a szójáték se vál­toztat azon, amit ők, a szolgáltató nyugdíjasok tartanak fontosnak. A szolgálatot, a jó munkát, égbe szökő elképzelések és kérkedé­sek nélkül. Úgy, mint az a 86 esztendős épületasztalos tette, aki félénken kopogtatott a ta­nácsnál, és szinte bocsánatkérő- en kérdezte: nagy baj lenne, ha most ő visszaadná az iparenge­délyét, mert valahogy úgy érzi, hogy már nagyon fáradt. Mária néni emlékei a zabpehelyről A helyi ABC-ben zabpehely- re bukkant és meg is vásárolta Revákné Ökrös Mária karcagi olvasónk, de sem a tasakon, sem a rendelkezésére álló öt szakács- könyvben nem talált elkészítési módjához receptet. Mint megje­gyezte:- Csupán 42-43 évvel ezelőtti emlékképeimre hagyatkozha- tom, amikor mint rászoruló kis­diák a Vöröskereszt szervezte dán konyhán zabpelyhet, pudin­got és sok más tápláló ételt ehet­tem. Ennyi idő múltával azon­ban az emlékezés kihagy. Örül­nék, ha a zabpehely felhasználá­sához néhány receptet kaphat­nék. Annyit hozzáfűzött még ol­vasónk, hogy sok más diétája mellett a cukorbetegét is kényte­len betartani, de hát ezzel sincs egyedül:- Mostanában, sajnos, igen sokan vagyunk "édes" kis öreg nyugdíjasok, és viseljük annak minden káros következményét. A magas glukonon-árakról már nem is beszélve! Oly’ szépen ecsetelik az előállítási költsége­ket, hogy a régi jónevelésű em­bereknek megesik a szívük a szegény gyártókon és eladó­kon... Igyekszem Mária néni kéré­sének eleget tenni, s vele együtt mindazoknak segíteni, akiknek vigyázniuk kell arra, hogy le­gyengült szervezetüket ne ter­heljék nehéz ételekkel. Elöljáró­ban annyit: orvosi javaslat alap­ján diétás betegek számára a zabpehely levesek, mártások dúsítására, sűrítésére felhasz­nálható ugyancsak bébi- és gyermekételként is. Vízben főz­ve nagy mértékben megduzzad, térfogata kb. hatszorosára nő. Összetétele és állaga a búzakor­páéval vetekszik. Egy "alig" 33 évvel ezelőtt kiadott Diétás szakácskönyvben - melyet dr.Tarján Róbert, az Or­szágos Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézet igazgatója írt - talált recepteket ajánlok szí­ves figyelmükbe. Zabpehelyleves: Kell hozzá 30 g zabpehely, 2 dl tej, 5 g vaj, 1/2 tojássárga, kis só. A zabpely­het egy órára hideg vízbe áztat­juk, majd megsózzuk, megfőz­zük. Közben apránként hozzá­adjuk a meleg tejet. Amikor a zabpehely kocsonyásra főtt, le­vesszűrőn kevergetve átszűrjük. Közben apránként hozzáadjuk a meleg tejet. Tejjel hígítjuk, fel­forraljuk és a vajjal elkevert to­jássárgájára ráöntjük, vagy a vajjal elkevert tojással behabar­juk. Ha ebbe jól megmosott, ap­ró csíkokra vágott gombát bele­főzünk, kiváló gombakrémle­vest kapunk. (Ezzel a módszer­rel készülhetnek általában a táp­láló, de könnyen emészthető krémlevesek, mártások, felfúj­tak is, különféle adalékokkal. A vegetáriánus (húsmentes) étrendben is gyakran szerepet kap a zabpehely. Búcsúzóul még egy ajánlat: Müszli: kell hozzá 150 g al­ma, 10 g mogyoró vagy dió, 25 g zabpehely, 10 g méz (cukorbe­tegeknek csicsókasűrítmény). A zabpelyhet 12 órával a használat előtt beáztatjuk a nyers tejbe vagy mézzel (csicsókasűrít­ménnyel) édesített vízbe, majd elkészítés előtt összekeverjük az előzőleg héjastól megreszelt al­mával. Az őrölt dióféle felét be­lekeverjük, a másik felét tálalás­kor szórjuk a müszlire. Müszli- nek legalkalmasabb a goromba zabpehely, de vehetünk helyette rozs-, búza- vagy rizspelyhet is, melyek, ha finom fajtájúak, ak­kor beáztatás nélkül is használ­hatók. (Palackozott csicsókasű­rítmény a Herbária szaküzletei­ben kapható, 660 g ára 66 fo­rint.) Mindezekhez jó étvágyat és jó egészséget kíván:-rónai­-ílles­FELHÍVÁS JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI NYUGDÍJASOK KI MIT TUD?-jára Harmadik alkalommal hirdetjük meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei NYUGDÍJASOK KI MIT TUD?-ját. SZÓLÓÉNEK kategóriában maximum 2 dallal CSOPORTOS ÉNEK kategóriában maximum 8 perces mű­soridővel SZÓLÓZENE kategóriában maximum 5 perces műsori­dővel CSOPORTOS ZENE kategóriában maximum 8 perces műso­ridővel VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ kategóriában maximum 5 perces műsoridővel NÉPI HAGYOMÁNYOK FELELEVENÍTÉSE kategóriában maximum 10 perces mű­soridővel Jelentkezni lehet egyénileg és nyugdíjas közösségeknek (Nyugdíjasklubok, idősek pihenőotthonai, szociális otthonok). Jelentkezési határidő: 1990. június 30.- VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT Törökszentmiklós, Kossuth L.u.135. termelőszövetkezeti nyugdíjasoknak: - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgaz­dasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége Szolnok, Ságvári krt. A jelentkezési határidő után beérkező leveleket nem tudjuk figye­lembe venni. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1990. szeptember 15-október 15 között elődöntőket tartunk a körzetből jelentkezők részére.- Jászapáti - Tiszafüred- Mezőtúr - Törökszentmiklós- Karcag - Cibakháza Megyei döntő: 1990. október 29-én-33-án Törökszentmiklóson. Felhívjuk a klubok, közösségek figyelmét a hagyományok felku­tatására, bemutatására (keresztelő, aratóbál, szüreti vidámság, kuko­ricahántás, tollfosztás, lucázás, betlehemezés, kántjilás, stb.) Ezt a bemutatót külön szakmai zsűri bírálja el. A bemutatókat videofelvételen rögzítjük, hogy továbbadhassuk a fiatalabb nemzedéknek mindazt a kulturális értéket, amelyet az idős emberek megőriztek. VÁRJUK JELENTKEZÉSÜKET. Sikeres kutatómunkát és jó felkészülést kíván a rendező szervek nevében a törökszentmiklósi Városi Művelődési _________________________________________________Központ A z oldalt összeállította: Sóskúti Júlia A segélyek reálértéke nem nő... ...nő viszont az igénylők száma A még aktív dolgozók, de leginkább a már nyugdíjasok között is sokan vannak olyanok, akik máról-holnapra élnek, havi jövedelmük ugyanis alig futja a hónap végéig. Ők rendszeres és rendkívüli segélyt kérhetnek a tanácsoktól. Dr.Molnár Imre megyei főorvostól érdek­lődtünk, hogy tavaly mennyi segélyt fizettek ki, és az idén mekkora keret áll rendelkezésre. A főorvos elmondta, hogy 1989-ben rend­szeres szociális segélyként 81,7 millió forintot utaltak ki a tanácsok, míg rendkívüliként 64,4 millió forintot, amelyek döntő hányadát idősek kérték és kapták. Az előbbit 2600 rászoruló kapta, míg az utóbbit tavaly 20 ezren vették igénybe (1984-ben számuk még "csak" 14 ezer volt). A 2600-ból 1380 azok száma, akik teljes összegű segélyt kaptak, a többiek úgynevezett részsegélyben részesültek. Idén mindkét segélyre összesen 160 millió forintot terveznek a tanácsok. Ennyi pénz minden bizonnyal kell is, hiszen a megyében a járadékosok száma 100 ezer, ebből 80 ezer a 60 éven felüliek száma, ami a megye lakosságának 19 százalékát teszi ki.________________ta M egrettentem a kérdéseitől, kedves Főorvos Úr, mert valóban rettentőek. íme: Miért vagyok én eltartott nyugdíjas? - Miért kellett engem becsap­ni? - Miért kell engem büntetni? - Miért kell a halálomra várni? Ön válaszolt a kérdésekre, érvekkel, tényekkel. Tiltakozik például az "eltartott" jelző ellen joggal. Negyvenegy dolgos éve alatt kiszámolta, mennyi társadalombiztosítási járulékot fizetett Ön után a munkáltató, s mennyi nyugdíjjárulékot és jövede­lemadót Ön. Huszonhat hónapja nyugdíjas, s a befizetett összegből még több mint egymillió forint van a számláján amit, tudjuk jól, aligha utal ki havonta a Nyugdíjintézet. Becsapták? Érvei alap­ján ki kell mondani, minket, nyugdíjasokat valóban becsaptak! Mindannyiunkat! A régi nyugdíjak értéke is csökkent, mondjuk évről évre, félévről félévre, de a közelmúltban nyugdíjazottak már hónapról hónap­ra érzik, akár ki is számolhatják, mit ér.a nyugdíj, s esetleges emelései hogyan aránylanak például a lakbéremelésekhez, vagy a közüzemi díjak drágu­lásához. A vízdíjemelések után sokan úgy sóhajtot­tunk; eztán már csak levegőadó hiányzik... Büntet­nek ezzel is bennünket, csakúgy, mint azzal, hogy nekünk eszünkbe nem juthatott (vagy "csakjutott"), félpénzen, vagy annál is kevesebbért megvenni a lakást - amit példaképeknek tisztelt személyiségek egyszerűen kibuliztak maguknak. Elnézést a kifeje­zésért, erre nincs szebb szavam... Csúnyább lenne, de minek. Miért kell a halálunkat várni? Sajnos, mindket­ten jól tudjuk, az államnak az a tiszta haszon, ha a nyugdíjas - miután harmincöt-negyven évig a szó szerint szolgált, tudása javát adta, ereje megfeszít tésével dolgozott - nem éri meg a nyugdíjazását követő ötödik évet sem. A közelmúltban, meg mos­tanában nyugdíjba távozókra sajnos ez lassan ál­talánosítható, mert ritka lesz 10-20 év múlva, mint a fehér holló a hetvenöt-nyolcvan éves nyugdíjas - s még az egészséges se szeret élni, hányán pusztít­ják el magukat - szemérmes statisztikánk nem szí­vesen válaszolna ilyen kérdésekre, de hiszen tud­juk, éljük a sorsot, míg magunk is... Úgy igaz, ahogyan írja: "Rosszabbodó egész­ségügyi ellátáson, gyógyszeráremelésen, nemléte­ző szociális hálón keresztül egyre szaporodó ön- gyilkosságokig ellehetetlenülve, vagy utolsó lehe­letig dolgozva - hogy azután is le lehessen vonni 5 százalék nyugdíjjárulékot és természetesen a sze­mélyi jövedelemadót..." - hát így élünk mi, 1990- ben magyar nyugdíjasok, kedves Főorvos Úr! S kinek mi fáj jobban - a lába, a szíve, a feje - de az bizonyos, nem látunk valamiféle megnyugtató, vagy legalább kicsit is javuló jövőt magunk előtt. Sőt: egyre inkább sajnáljuk a gyerekeinket, az uno­káinkat, akik - de sokan tudják, tán leírni se kellene- még mindig hozzánk futnak, ha érzik, kegyetlenül nehéz az életük. Tudunk még segíteni? Rajtunk már aligha segít valaki. Gügyöghetnek megdicsőült és dicsőségre váró szervezetek, lökhet­nek a legnyomorultabbaknak olykor-olykor segélyt- mi már Móricz Zsigmond koldusával válaszoljuk: "nekem már csak a kapa föld"... - ugye, nem ezért gürcöltünk? (SJ) Még most is kívánná a táncot... Anna néni százkét éves * Főorvos Ur, minket valóban becsaptak!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom