Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-05 / 23. szám

6 Nemzetközi körkép 1990. MÁJUS 5. Megszűnnek a "szocreál rituálék" Bálvány a homokban Tito halálának 10. évfordulója Jugoszláviában- május 4-én 15 óra 5 perckor az idén is meg­szólalnak a szirénák, hajó- és mozdonykürtök, jelezvén azt a pillanatot, amikor 10 évvel ez­előtt meghalt Joszip Broz Tito. Az évfordulón a politikai és a társadalmi vezető testületek, va­lamint a fegyveres erők képvi­selői a belgrádi virágházban csokrokat helyeznek el a néhai elnök sírján. Ezen a napon a rá­dió- és tv-állomások külön mű­sort sugároznak, az újságok év­fordulós írásokat közölnek róla. Minden bizonnyal ez lesz az utolsó ilyen megemlékezés. Mert halála után éppen egy év­tizeddel Szlovéniában és Hor­vátországban lazajlottak az első szabad demokratikus választá­sok, amelyekkel immár vége a kommunista szövetség egyed­uralmának, a titói szocialista önigazgatású pártállamnak. Szlovéniában és Horvátor­szágban azonban ez a „temetés,, csendben történik. Titót, a mar­saik, a pártfőtitkárt, a köztár­sasági elnököt, vagy egyszerűen csak az „öreget,, nem kötik szé­gyenoszlophoz, nem állítják pellengérre. Szerbiában viszont, ahol még mindig a kommunista szövetség az egyeduralkodó párt, már.évek óta támadják személyét és tevékenységét. Halála évfordulója előtt a Po­litika Eszpresz, a Szerb Nép­front napilapja feltette a kér­dést: vajon az idén is jelzik-e majd a szirénák azt a pillanatot, amikor egy évtizeddel ezelőtt meghalt Tito? És így válaszolta meg: ma már a Tito-kultusz leg- kitartóbb védelmezői előtt is vi­lágos, hogy a szirénák hangja iránti általános érdektelenség csupán kárt okozhat e kultusz­nak. Meg kell tehát szüntetni ezt a „szocreál rituálét,,. Nemrég a Szerb Megújhodás Pártja nevű új ellenzéki szerve­zet a Titóról folytatott heves szópárbajjal nyitotta meg zász­lóbontó közgyűlését; amelyet addig nem tudtak megkezdeni, amíg a terem faláról el nem tá­volították a néhai elnök arcké­pét. A szerb köztársasági képvi­selőház legutóbbi ülésén Milica Rajics küldött határozati javas­latot terjesztett elő arról, hogy a parlament épületéből távol ítsa- nak el minden Tito-képet, földi maradványait pedig a belgrádi virágházból szállítsák el szülő­falujába, Kumrovecbe. A javas­latot végül szótöbbséggel“ elve­tették. A Joszip Broz Tito személyi­sége és munkássága elleni szer­biai támadások 1988-ban a belgrádi Tudományos és Művé­szeti Akadémia tagjai egy cso­portjának „memorandumáéval kezdődtek. Ez ä legfőbb vádat úgy fogalmazta meg, hogy Tito „jóvoltából,, Szerbia 1945 után a béke évtizedeiben elvesztette mindazt, amit a háborúban megnyert. Azt állította továbbá, hogy következetesen szerbelle­nes politikát folytatott. Ezt tük­rözi - úgymond - az 1974-es ju­goszláv alkotmány (amit 1988. novemberében módosítottak), amely olyan széles körű autonó­miát biztosított Koszovo és Vajdaság tartománynak, hogy a Szerb Köztársaság elvesztette államiságát, koldusbotra jutott, Koszovóban pedig az albán na­cionalisták kerültek hatalomra. Szerb akadémikusok, írók és költők - köztük Dobrica Cso- szics, Gojko Djoko és mások -, közéleti emberek a néhai pártfő­titkár és köztársasági elnök sze­mére vetik, hogy az országban politikai koncepciós pereket rendeztek (köztük a ljubljanai úgynevezett dachaui per a legis­mertebb: 1948 áprilisában 37 személyt, háború előtti kommu­nistákat és spanyolországi har­cosokat, Dachau és Buchenwald volt foglyait alaptalanul azzal vádolták, hogy a Gestapo besú-' gói voltak, a háború után ké­mek, kártevők és szabotőrök lettek. A bíróság 11 halálos íté­letet hozott, amelyeket végre is hajtottak). Terhére róják a Goli Otok-i szigetbörtön létrehozását. (1949-től Goli Ótokra deportál­tak 16312 olyan párttagot, akik egyetértettek Sztálin és a Tájé­koztató Iroda Jugoszláviára szórt rágalmaival, s ott, az em­bertelen körülmények között több mint kétszázan meghal­tak). Gyakorta nehezményezik, hogy basaként uralkodott, fényűző életmódot folytatott, személyi kultuszt alakított ki maga körül. El-elhangzik olyan vélemény is, hogy ő vitte mély általános válságba az országot. Milovan Gyilasz, a sok éves el­lenzéki író és politikus a minap „forradalmi kényúmak,, nevez­te őt. Ilyen körülmények között ér­kezett el halálának 10. évfordu­lója. Tito* nem szorul védelemre. Ha élne, felsorakoztathatná ma­ga mellett az SS és a Wehrmacht néhány tábornoká­tól kezdve Churchillen, Eisen­howeren, De Gaulle-on, Perti­nin, Nehrun, Willi Brandton, Kreiskyn, Richard Burtonon, Lollobrigidán keresztül a jugo­szláv Kocsa Popovicsig, vagy Miroszlav Krlezsáig megannyi államférfi, politikus, közéleti ember, író, művész, tudós rég papírra vetett véleményét...a mai nemzedék pedig emlékeze­tébe idézheti azt, hogy temeté­sére 1980. májusában 124 ál­lam- vagy kormányfő érkezett Belgrádba, a külföldi küldöttsé­gek száma pedig meghaladta a 200-at. Joszip Broz Tito arcképeit le lehet szedni a jugoszláviai köz­épületek homlokzatáról, a szín­ház-, mozi- és kultúrtermek, a vállalati irodák faláról. Nincs szükség a dicshimuszokra sem. Nyilván követett el hibákat, s voltak emberi gyengeségei. Ezek nem képezhetnek tabu té­mát. A politikai koncepciós perek­ben játszott szerepet gondosan ki kell vizsgálni. Munkássága és életműve egészének megíté­lése azonban a történelemre tar­tozik. Mert olyan dátumok és események kötődnek a nevé­hez, amelyekkel nemzedékek fognak találkozni a lexikonok­ban .és a történelemkönyvek­ben: 1937 - a jugoszláv Kom­munista Párt újjászervezése. 1941 - a német megszállók elle­ni jugoszláv fegyveres parti­zánharc megindítása. 1943 - a neretvai csata, 1944-1945 - 'Ju­goszlávia felszabadulása. 1945 - a Jugoszláv Köztársaság kiki­áltása, a nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság vezérelvként való meghirdetése. 1948 - a sztálini ultimátum és diktátum elutasí­tása. 1952 - a jugoszláv önigaz­gatási rendszer bevezetése, az ország határainak megnyitása, 1955 - Hruscsov belgrádi „Ca- nossa-járása,, és bocsánatkéré­se. 1961 - az el nem kötelezett mozgalom létrehozása, stb. Összességében: Tito 43 évig állt az autentikus Jugoszláv Kommunista Párt és 35 évig a jugoszláv állam élén. Vajon Ju­goszlávia 72 esztendős történel­me fel -tud-e mutatni karizmati- kusabb politikust? Halála előtt azt mondta, sze­retné, ha szülőfalujában temet­nék el. Lehet, hogy a virágház­ból nemsokára tényleg Kumro­vecbe kerül. Életútját, tevé­kenységét azonban végérvénye­sen csak a történelem értékelhe­ti. Márkus Gyula A PÁPA CSEHSZLOVÁKIAI LÁTOGATÁSA IDEJÉN Kommandósok új szerepben A régi belügyi alakulatok próbája Rosszízű tréfa volt, vagy komoly fenyegetés? Máig nem tudni. A pápa látogatása előtti napon a csehszlovák biz­tonsági szervek névtelen levelet kaptak, amely azzal fenyegető­zött: irányított páncéltörő raké­tával támadást terveznek a ka­tolikus egyházfő ellen. A tény még inkább érthetővé teszi azt a csehszlovák rendőrség törté­netében példátlan készültséget, amelyet az április 21-22-i pápai látogatást már jóval megelőző­en életbe léptettek. Az óvintézkedéseket hetek­kel korábban megkezdték, s á szövetségi belügyminisztérium operatív csoportjának a tagjai az utolsó napokban szinte meg­állás nélkül gyakorolták a lehet­séges terrorista akciók és me­rényletek elhárításának modell- helyzeteit. Szakmai tanács­adóként két brit szakember, Thatcher asszony testőrcégének a tagja, valamint a Scotland Yard terrorizmusellenes osz­tályának a vezetője működött közre, az operatív csoport pa­rancsnoka pedig Andrej Samel, a közelmúltban kinevezett szö­vetségi belügyminiszter-helyet­tes volt. A csehszlovák lakosság bizo­nyára meglepve értesült a sajtó­ból, hogy az operatív csoport azokból az egykori kommandó­sokból állt, akiknek egyes ala­kulatait annak idején az ellen­zéki megmozdulásokkal szem­ben is bevetették. Ez alkalom­mal azpnban a jó ügyet szolgál­ták, és a nyugati mércével is megbízható színvonalon gon­doskodtak a pápa, a többi egy­házi személyiség, illetve Vác­lav Havel államfő, a kormány tagjai és más vezetők védelmé­ről - együttműködve Havel és a pápa testőreivel. Ezek a ke­ményfiúk ültek azokban a feke­te Tatra 613-as gépkocsikban, amelyek valósággal gyűrűbe fogták II. János Pál különleges Mercedesét. Mindegyikben öt­öt mesterlövész ült, akiknek specialitása a kapásból való tü­zelés. Köztük volt az a testőr, aki a pápai látogatás előtt nem sokkal a terroristaellenes egysé­gek tagjai számára Belgiumban rendezett nemzetközi - lövész­versenyen az első helyen vég­zett. A prágai Letna felvonulási téren, amikora pápa misét pon­tifikáit, az operatív csoport tag­jainak egy része az oltár előtt foglalt helyet, mások mögötte, speciális technikával felszerelt üldöző gépkocsijaikban ültek beavatkozásra készei\, a kör­nyező házak tetejéről pedig mesterlövészek figyelték az eseményeket. Hasonló bizton­sági intézkedésekre Csehszlo­vákiában, de talán Közép-Euró- pában sem volt még példa: csak Prágában tizenkétezren, túlnyo­mórészt katonák, határőrök áll­tak készültségben és hatvan volt rohamosztagos, tökéletesen kiképzett profik, akik között nem egy az élsportoló, búvár, sportlövész, robbantási szakér­tő. A csehszlovák biztonsági szervek szerint a velehrádi za­rándokhelyen volt legforróbb a helyzet. Mindenekelőtt azért, mert egy terrorista támadáshoz ideális feltételek kínálkoztak: több lakóház az oltárral szem­ben és közelében, a tér enyhén lejtő völgy formájú, ami kedve­ző lehetőségeket nyújthat az orvlövészeknek. Itt a biztonsági intézkedések rendkívül alapo­snak voltak, sokak szerint egye­nesen túlszervezték a védelmet. A pápához legközelebb a vati­káni testőrcég tagjai, mögöttük a kommandósok, majd a kor- mánytestőrség és végül a helyi rendőrség tagjai alkottak több­szörös kordont, és a védelem minden láncszemének pontosan kijelölt feladatköre volt. Pozsonyban a szlovák bel­ügyminisztérium és a helyi ren­dőrfőnökség vette át az irányí­tást, munkájukat olyan alaposan végezték, hogy még a roham- osztagosoknak is új személy- azonosító kártyát állítottak ki, miután ellenőrizték őket. A pá­pai mise színhelyének, Vajnory repülőterének a környékén le­zártak és lepecsételtek minden csatornát, pirotechnikai ellenőr­zések sorozatát végezték el. Nem csoda, hogy Robert Tucci atya, aki a pápa biztonságáért volt felelős, külön megkérte Ri­chard Sacher szövetségi bel­ügyminisztert, mondjon meleg köszönetét a biztonsági egysé­geknek a tökéletesen végzett munkáért. Sacher egy héttel « pápa látogatása után a prágai televízió esti fő híradásában tett eleget ennek a kérésnek Azt hangoztatta, a pápai látogatás biztosítása a legjobb próbája volt a belügyi alakulatoknak. Meggyőződése, amilyen felelősséggel a bizton­sági apparátus óvta II. János Pál életét, ugyanilyen felelősséggel gondoskodik majd a csehszlo­vák állampolgárok bizton­ságáról is. Láng Judit Castrojka? A szovjet támogatás már "csak" évi 4,5 milliárd dollár Ki áll ki Lenin mellett? Miközben Kelet-Európábán és máshol akadálytalanul halad a néhány hónapja még szocia­listának nevezett rendszerek jel­képeinek eltüntetése és végre mindent felírnak a letűnt kor politikusainak számlájára, a múlt héten a Szovjetunióban nyilvánosság elé lépett a szovjet államalapító legközelebbi, még élő rokona, hogy megvédje nagybátyja emlékét az újkeletű vádak ellen. Olga Uljanova, Vlagyimir II- jics Lenin unokahúga az Argu- menti i Fakti című szovjet lap­nak adott nyilatkozatában Sztá­lint hibáztatta, amiért Lenin ne­ve gyűlölt dogmák megtestesí­tőjévé vált, és ellenezte a kelet­európai köztereket díszítő Le- nin-emlékművek eltávolítását.- Lenin közelmúltban divatba jött kritizálása nem más mint egyfajta "ideológiai szabotázs" - mondta az unokahúg, Lenin öccsének,- az orvos Dmitrij Ul- janovnak a lánya. "Ezek a táma­dások lerombolják a nemzet szent alakjait, lerombolják kommunista pártunkat. Valami szentnek maradnia kell!" - fa­kadt ki Uljanova. "Szomorú dolog arról olvas­ni, hogy Kelet-Európábán szél­sőségesek és fasiszták lerom­bolják a Lenin-emlékműveket, mialatt Nyugat-Európa olyan országaiban, mint Franciaor­szág, Finnország, Svédország és Svájc múzeumokban őrzik em­lékét és emléktáblákat helyez­nek el a házakon, ahol külföldi száműzetése idején lakott." Olga Uljanova legjobban ta­lán azt fájlalta, hogy a Lenin- szobrok ledöntésének hulláma most elérte Grúziát is. Fidel Castro egy év haladékot kapott a Szovjetuniótól arra, hogy végrehajtsa "castrojkáját" vagy leköszönjön a politikai színtérről - vélekedett a Buenos Aires-i Clarin Kubának szentelt kommentárjában a Szovjetunió és a Karib-tengeri szigetország közti egy évre szóló gazdasági megállapodásra utalva. A két ország közti egyez­mény értelmében a Szovjetunió továbbra is világpiaci árának négyszereséért veszi át a kubai cukrot, s cserében a világpiaci árnál olcsóbb kőolajat ad érte. Kuba ezzel újabb lehetőséget kapott arra, hogy a kőolajtöbb­letet keményvalutáért értékesít­se. A lap úgy értékelte a történte­ket, hogy Kuba lélegzetvételhez jutott az elkerülhetetlen társada­lmi átalakulás végrehajtásához, ez azonban nem feltétlenül az­zal a Castróval fog bekövetkez­ni, aki szembekerült a történe­lem árjával. A lap a hideghábo­rú szüleményének nevezte a Castro-modellt. Ma is csak azért létezhet még, mert a „hi­degháború zárójelbe került,, Moszkva és Washington több kérdésben egyező nézetei miatt. A világ változik, és többé már nem lehet fenntartani a Kubá­nak nyújtott korábbi támoga­tást, hiszen a Szovjetunió és Kelet-Európa válságos idősza­kon megy át, s mindenki saját gondjaival van elfoglalva - írta. Kubának inkább csak a lát­szatot sikerült megmentenie az egyezménnyel Gorbacsov Ha­vannába küldte a szocialista pi­acgazdaság teoretikusát, akire az a hálátlan feladat hárul, hogy hallassa az új idők szavát. Nem volt könnyű a Kreml­nek keresztül vinnie újabb se­gélyprogramját. Maguk a szov­jet honatyák is sürgették, hogy legfeljebb évi 4,5 milliárd dol­lárra korlátozzák a Kubának nyújtott gazdasági és katonai támogatást. A Pravda is arra fi­gyelmeztetett, hogy az együtt­működésnek a gazdasági tör­vényekre és módszerekre kell épülnie, mert ha megszegik őket, drágán meg kell fizetniük érte. Az argentin lap szerint Gor­bacsov nemzetközi megfonto­lásból döntött a kubai segély fenntartása mellett. Litvánia, Katyn, a német egység kérdése és az európai feszültségek ugyanis azzal fenyegetnek, hogy - ha csak átmenetileg is - feltartóztatják az enyhülési fo­lyamatot. Émellett bizonyos je­lek arra utalnak, hogy Castro is bizonyos kiigazításokat eszkö­zöl rendszerén: megújítja a ká­derállományt, nyitni próbál e KGST-n kívüli térségek felé. Mindez nem jelenti, hogy í forradalomexportra, ideológiai tisztaságra épülő és kívülről szubvencionált klasszikus Cast- ro-modell megállíthatta volm az órát. A népi szükségletek hulláma mind jobban ostromol ja a hatalom pártjait, Castro pe dig szélmalomharcot vív a tör ténelemmel. Simó Endn A cári Oroszország lobogója alatt felvonuló radikálisok a Vörös téren május 1-jén

Next

/
Oldalképek
Tartalom