Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-25 / 40. szám

1990. MÁJUS 25. Néplap 3 A nyáifa és az akác iránt érdeklődtek Előadások, gyakorlati bemutatók a NEFAG-nál A FAO Európai Erdészeti Bi­zottságának és az ENSZ Euró­pai Gazdasági Bizottságának er­dészeti küldöttsége - amely min­den évben más-más országot ke­res fel - ezekben a napokban ha­zánkban tartózkodik. Tavaly Spanyolországban jártak, jövőre pedig Portugáliát választják úti célul. Az Európa 16 országából érkezett 40 szakember jelenleg a gyorsan növő fafajták - így a nyár és az akác - termesztését és hasznosítását tanulmányozza hazánkban. A házigazdák ennek megfele­lően állították össze a küldöttség programját, és az ország olyan részeit, tájegységeit keresik fel, ahol az akác és a nyár jelentő­sebb szerephez jut. így például már jártak Gyulán, Gemencen, a Bács-Kiskun megyei téeszek- ben, tegnap pedig Szolnokon, a Nagykunsági Erdő és Fafeldol­gozó Gazdaságnál egynapos szakmai bemutatón vettek részt. Előadásokat hallgattak - képün­kön -, ezután pedig a helyszínen mutatták be a gazdaság szakem­berei a nyár és az akác termesz­tését, s azt, hogy miként haszno­sítják a megtermelt alapanyagot. Ez utóbbiról a külföldiek a NE- FAG pusztavacsi üzemében győződhettek meg, ahol jelenleg akácból konyhabútorokat gyár­tanak. Fotó: Mészáros KÁPOLNA A TISZA-TÓBAN Csak néhány hete jelent meg tu­dósításunk az abádszalóki építész alkotótáborról, s máris itt a folyta­tása. Ott vetődött fel a gondolat, hogy az emberi elszigetelődés, be- feléfordulás megakadályozására ki kell alakítani egy olyan kegye­leti helyet, ahol az emberek meg­találják a természethez, egymás­hoz az utat. Az idegenforgalom szempontjából is fontossá válhat ez a kápolna, hiszen megadja a lehetőséget, hogy az emberek fele­kezeti hovatartozásuktól függetle­nül gyakorolhassák vallásukat. E gondolatok jegyében fogal­mazta meg Makovecz Imre Kos- suth-díjas építész meghívó levelét, melynek hatására május 23-án ke- rekasztalbeszélgetésregyűltekösz- sze a Tisza-tó szűkebb és tágabb környezetében megtalálható gyü­lekezetek egyházi képviselői, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság szakemberei, valamint a tiszafüre­di városi tanács képviselői. A jelenlévők elvi szándéknyi­latkozatot tettek amellett, hogy kell lennie egy olyan helynek, ami összefogja a Tisza-tó menti telepü­léseket. Legyen e hely a vidék szellemi centruma, s mindenféle­képpen erre a tájra jellemzően ké­szüljön el az építmény és a környe­zete is. Hangsúlyozni kell a vízkö­zelséget, a vízzel való kapcsolat fontosságát, hiszen egy szép han­gú harang fogja a víz felett messze zengőn szólítani a híveket és az érdeklődőket. A kápolnát - ez a szó hangzott el legtöbbször - maxi­mum tízmillió forintból, a Tisza áldozatai tiszteletére emelik, várva a hívek és az önkormányzatok ön­zetlen segítségét. A kegyeleti hely hollétére is ilyen szempontok alapján tettek ja­vaslatot. Az eredeti ötlet az 1876­os árvíz által elsodort falu, Tisza- halász helyére képzeli, a második a tiszafüredi szigetre. Ebben meg­állapodás nem született, hiszen eh­hez már előzetes gazdasági számí­tások-' is kellenek, s természetesen a Tisza-tó körülötti települések ál­lami, önkormányzati vezetői véle­ményére is szükség van. Ami máris biztosnak látszik - épüljön bármelyik helyen is a ká­polna - mindenképpen építészeti remekmű születik, mely a nemzet­köziségen túl a nemzeti identitás- tudatot is erősíteni fogja. Biztosí­ték erre, hogy az épület terveinek elkészítését Makovecz Imre vál­lalta, felajánlva a tervezési díjat (körülbelül 600 ezer forintot) az építés segítésére. Az újabb találkozóra előrelátha­tólag június 12-én kerül sor, arról szintén tájékoztatjuk olvasóinkat. V.I.I. TÉRT HÓDÍT AZ ELEKTRONIKA ,j.* A csaknem százezer négyzet- méter alapterületű kőbányai vá­sárváros immár 91. alkalommal ad otthont a beruházási javak ta­vaszi seregszemléjének. A hazai vállalatok mellett huszonnyolc országból - Nyugat-Berlinből és Hongkongból - mintegy 1200 ki­állító mutatkozik be a BNV-n, köztük egyre nagyobb számban jelentek meg a multinacionális konszernek, ami a Magyaror­szág iránt megnövekedett nem­zetközi érdeklődést bizonyítja. Az idei vásáron a legszembetű­nőbb: az elektronika és a számí­tástechnika fantasztikus térhódí­tása, különösen a gépiparban, a járműgyártásban, s a műszer- technikában. A Szolnoki Vas és Faipari Kisszövetkezet már évek óta szűkebb pátriánk iparának egyik hagyományos képviselője a ta­vaszi BNV-n. A héttagú ipari és technológiai célú kazáncsalád új, egytonnás teljesítményű pro­totípusát állították ki a standju­kon, ÁKH típusjelzéssel. A gőz­melő kazán. Ugyancsak premi­erjét ünnepli a vásáron a VRS-tí- pusú részleges sótalanító beren­dezés, amely segítségével a ka­zántápvízből a káros hidrogén­karbonátok eltávolíthatók. Domokos Mihály, a kisszö­vetkezet főmérnöke kérdésünkre elmondta, hogy a kazánok pia­cán is érzékelhető az az általános folyamat, miszerint a gyors ütemben szaporodó vegyesvál­lalatok inkább a külföldi termé­keket részesítik előnyben a ha­zaiakkal szemben. A belföldi ka­zángyártóknak ezekkel folyama­tosan erősödő piaci versenyben kell érvnyesülniük, így elenged­hetetlen a termékek fejlesztése, műszaki tökéletesítése. A kis­szövetkezet fejlesztési koncep­ciójával a termékskála bővítésé­re törekszik úgy, hogy a megren­delő az igényeinek leginkább megfelelő kazán mellett a ké­ménytől, a sótalanítóig és az egyéb kiegészítő berendezése­kig mindent egy helyen kaphas­son meg. T ermékeiket a különfé­zeteket előállító gyáregység is, hiszen a motorvonat egyes szer­kezeti elemeit, a villamos motor állórészét és vasmagjait ott ké­szítik. Persze, az igazi újdonság a jármű elektronikusan vezérelt, aszinkron motoros meghajtó egysége, amely 20 százalék kö­rüli vontatásienergia-megtakarí- tást tesz lehetővé. Rácz Mátyás­tól, a Ganz Vasúti Járműgyár Rt. igazgatójától megtudtuk, hogy a motorvonat belső kialakítása, kényelme megfelel a magasabb utasforgalmi követelményeknek is. A meghajtóegység a vonat fékezésekor generátorként mű­ködik, ezáltal visszatáplálja a villamos energiát a felsőveze- ték-hálózatba. Az elektronika széleskörű alkalmazásával az üzemeltetési költségek és a kar­bantartási igény jelentős csökke­nését sikerült elérni. A motorvo­nat elsősorban elővárosi forga­lomban közlekedik, de a további kutatások az úgynevezett inter- regionális gyorsvonatok kifej­lesztését célozzák, amelyek az Felvételünkön a Szolnoki Vas- és Faipari Kisszövetkezet standján kiállított különböző kazánok és a sótalanító berendezés látható. kazán egy tonna vizet forral gőz­zé óránként, alkalmazási területe pedig rendkívül széles, hisz vul- kanizáláshoz, különböző kon­zervgyári technológiákhoz, a mezőgazdaságban pedig gyü­mölcssűrítmények előállításá­hoz is használható. Először mu­tatkozik be az ÁKH-M és -F tí­pusú meleg-, illetve forróvízter­le tervezővállalatokon, intézete­ken keresztül értékesítik, ezért a vásáron elsősorban a tervező­mérnököket kell meggyőzniük új fejlesztésű kazántípusaikkal. A Ganz Villamossági Művek korszerű aszinkron motoros vo­natát BNV-díjjal jutalmazták. Az elismerésben osztozott a szolnoki, hegesztett vasszerke­egymástól több száz kilométerre fekvő települések közötti vasúti összeköttetést fogják biztosí­tani. Az elővárosi kivitel már közlekedik a Budapest-Szob vo­nalon, a jövő évtől pedig való­színűleg Szolnok és a főváros között is szállít majd utasokat. L.Z. Fotó: Mészáros János Elment az utolsó vonat Kétmillió kilométer után elbúcsúzott a mozdony- vezető Szolnok állomás! Személyvo­nat érkezik Budapest-Józsefváros, Nagykáta, Újszász felől a 15. vá­gányra. A vonat csak Szolnokig közlekedik - hallatszik a hangszó­róból,ésa 12.58-ra várt szerelvény - igaz, két perc késéssel - begurul a pályaudvarra. A látvány minden­napi és megszokott, ám egyvalaki számára negyven év egyfajta lezá­rását jelenti. Kovács Mihály moz­donyvezető tegnap utolsó járatát hozta négy évtizedes MÁV-szol- gálat után a végállomásra. A vo­natra várás perceiben Genczer Sándor vontatási főnöktől már a leglényegesebbeket megtudjuk a búcsúzóról. 1950-ben került a szolnoki fűtőházba, ahol kezdet­ben lakatosként dolgozott. Kellő műszaki jártasságot szerezve 1955-ben fűtőként került egy gő­zösre, majd 1958-tól lett moz­donyvezető. Hivatása során végig­követte a vasút fejlődését, 1967- től dízel-, 1975-től pedig villany­mozdonyokkal járta sínpályán az országot. Szinte minden jelentő­sebb állomáson megfordult szerel­vényeivel, mialatt kétmillió kilo­métert tett meg, azaz képzeletben ötvenszer vonatozta körbe az Egyenlítőt. A tengelyen eltöltött harmincöt évet balesetmentesen hagyta a háta mögött, s munkasze­retete, fegyelmezettsége példaként áll kollégái előtt. A V 43-as fülkéjéből egy fürge mozgású ember száll ki, s a pero­non kisebb csoport veszi körül. A hangosbeszélő őt köszönti, amihez csatlakoznak a vontatási főnökség vezetői, váltótársai és családtagjai. Az ajándékokat átveszi, majd az unokák kérésének engedve vissza­száll a mozdonyra, bemutatja ne- _ kik immár volt "munkahelyét". A búcsú hangulata fesztelen, csak a feleség könnyezik egy kicsit, a vál­tótársak a kétperces késés miatt ugratják, de a válasszal kimenti magát: Nagykátán feszültségki- maradás volt. Végül jön a hivata­los procedúra, a szolgálat átadása, Kovács Mihálytól egy 24 éves kol­lega, Király Tamás veszi át a sta­fétát. Az elválás megható pillanata következik, a villamosmozdony kap néhány jó szót és simogatást. Röpke kérdések hangzanak el, amelyekre szívesen válaszol, szemmel láthatóan jólesik az ér­deklődés.- Hogyan érzi magát most, az utolsó szolgálat végén?- Egy régi slágerszöveg jutott az eszembe: kicsit szomorkás a han­gulatom máma, olyan vagyok, mint a durcás kisgyerek, akinek elvették a játékát...- No ez azért komoly játék volt...- Szó se róla, ha több száz utas ül a vonaton, bizony, viccnek nincs helye. Meg kell mondanom, a vezetés során akadtak meleg pil­lanataim a vasúti átjáróknál, s a Búcsú a váltótárstól Fotó: Korányi harmincöt éves balesetmentesség­hez a szerencse is kellett.- A család miként viselte el a mozdonyvezető életformát?- A feleségem nagyon belejött, a végén már éjszakánként egymást költögettük, nehogy véletlenül el­aludjam a hajnali indulást.- Tervek a nyugdíjasévekre?- A pihenés biztosan rámfér, az­után ott vannak az unokák, no meg Tiszaföldváron a hobbikertemben is akad tennivaló,- Kapcsolata a vasúttal?- Az nem szakadhat meg, Kama­rás János kollégám ígért nekem egy 424-es gőzmozdonymakettet, az mindig a munkára, a hivatásra, a negyven évre emlékeztet.- Úgy tudjuk, tizenöt éve már mindig Ön szervezte a mozdony- vezetők búcsúztatóját, most vi­szont a szervezőből főszereplő lett. Melyik a kellemesebb szerep?- Szervezőnek azért jobb volt.... . (lazányi) Dániával és Spanyolországgal Megszűnik a vízumkényszer A magyar külügyminisztérium egyelőre nem kapott hivatalos ér­tesítést azzal kapcsolatban, hogy a svájci kormány a vízumkényszer eltörlését tervezi a két ország kö­zött. Ezt Sztahkovics Imre konzuli főosztályvezető közölte az MTI ér­deklődésére. Hozzátette: a magyar kormány már korábban javaslatot tett a nyugati kormányoknak a ví­zumkényszer eltörlésére. Biztató jel, hogy Svájc nemrég eltörölte a magyar állampolgárok számára az országba való belépéskor előírt 300 dollár kötelező beváltását, s az is, hogy a hírek szerint júniustól megszűnik a vízumkötelezettség a Svájcba utazó NDK-állampolgá- rok számára. Elmondta még a fő­osztályvezető, hogy a következő hónapban minden bizonnyal sor kerül Dániával és Spanyolország­gal a vízumkényszer teljes eltörlé­st ....... , Nemzetközi erdészeti küldöttség Szolnokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom