Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-23 / 38. szám

Néplap 2 1990. MÁJUS 23. A nemzeti megújhodás programja Magyar Demokrata Fórum A földkérdéstől eltekintve megvan az összhang a koalí­cióban tette, hogy a Fiatal Demokraták Szövetségének parlamenti frakci­ója éppen az év második felének folyamatait szabályozó rövid távú elgondolásokra lett volna kíván­csi... Leszögezte: ha legalább a stratégiai pontok alapos kifejtését nem teszi meg a kormány, akkor nem a nemzeti megújhodás, ha­nem a semmitmondás kormánya lesz. Nem tartotta elfogadhatónak azt az érvet, hogy részletesebb intéz­kedéseket azért nem dolgoztak ki eddig, mert erre nem volt elegendő idő. Egy olyan nyugodt erőnek, mint a kormánykoalíció gerincét alkotó pártnak - hangsúlyozta - már a választások előtt is köteles­sége lett volna felkészülni a kor­mányzati feladatokra, legalább hat hete lett volna erre. Végül a fiatal demokraták nevé­ben leszögezte: tiszteletben tartják a választás eredményét, s helyes­nek tekintik, hogy a legnagyobb párt elnöke kapott megbízást kor­mányalakításra. Elismerik: nem lehet könnyű negyven év után elő­ször szabadon kormányt alakítani. Ennek ellenére csalódottak a fiatal demokraták, akik - bár szándékuk szerint a konstruktív ellenzék sze­repét kívánják betölteni a Parla­mentben -, most kormányprogram hiányában nem tudják, hogyan le­hetnek konstruktívak. Kereszténydemokrata Néppárt "Szabad egyház - szabad államban" keresztény világnézeti program­nak. Hiányolta azonban, hogy az előterjesztés nem tér ki a hitoktatás és az erkölcsi nevelés kérdésére. Ezt - mint mondta - a párt képvise­lői szorgalmazni fogják. Vélemé­nye szerint az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztása elvének hangsúlyozása helyett in­kább a „szabad egyház - szabad államban” eszméjét kellene ér­vényre juttatni, hiszen az egyhá­zak tevékenységükkel erkölcsös és etikus embert formálnak, a köz­jót szolgálva. Az önkormányzatok jogait érintve kifogásolta, hogy a testületi önkormányzatokat nem említi az előterjesztés. Átgondoltnak, megfontoltnak ítélte Keresztes Sándor a kor­mányprogram külpolitikai célkitű­zéseit. A képviselő végül kérte az Or­szággyűlést: fogadjael akormány- programot. A program ötvözi a nemzet többsége által elfogadott értékeket (Folytatás az 1. oldalról) lenni, s tisztában van azzal, hogy e téren lesz a legnehezebb feladata. „Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gaz­daságé, amelyben a piac nyitottsá­gát szociális és környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki” - szögezi le a dokumentum. Végül negyedik alapelvként európai kor­mányként határozza meg önmagát az Antall-kormány, hangsúlyozva: vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazok­hoz az újabb értékekhez is, ame­lyet Európa az elmúlt negyven év alatt alkotott meg. A kormány el­kötelezi magát az európai integrá­ció gondolatának; az integráció el­ső fejezete a szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba, a végső cél pedig az Európai Kö­zösség tagságának elnyerése az el­következő évtized során. A program középpontjába az embert állították; ezt jelzik az el­képzeléseket részletesebben kifej­tő fejezetek címei is: Ember és kör­nyezete; Ember és művelődés; Ember és társadalom; Ember és gazdaság; Ember - haza - nagyvi­lág. Az irányelvek végül a kor­mány rövid távú cselekvési prog­ramját vázolják fel, megjelölve a kormányzati irányítás szervezeti és működési rendjének átalakításá­Dr. Tölgyessy Péter beszéde elején hangsúlyozta: a rend­szerváltás során újabb fontos mér­földkőhöz érkezett el az ország; megismerhette a hivatalba lépő, fe­lelős magyar kormány programját. Az SZDSZ úgy látja: óriási jelen­tősége van annak, hogy rövidesen megkezdődhet a népnek felelős kormányzati munka, az ország ne­héz helyzetének jobbítása. A szabad demokraták ugyan­csak támogatni fogják a kormány­pártok, illetőleg a kormány fellé­pését a határokon túl élő magyar­ság mellett. Tölgyessy Péter kitért arra, hogy a kormányprogram rögzíti: szakí­tani kell a megelőző több mint negyven esztendővel, s vissza kell térni a múlt magyar hagyományai­hoz. Ezzel az SZDSZ egyetért, ugyanakkor leszögezi, hogy az említett hagyományok nem lehet­nek a két világháború közötti Ma­gyarország keresztény kurzusának hagyományai. Biztos alapokra csak akkor lehet helyezni az új Ma­gyarországot, hogyha a múlt gond­jait feltárjuk, s a pártállam korsza­kát végképp lezárjuk - hangsúlyoz­ta az SZDSZ frakcióvezetője. Az SZDSZ frakcióvezetője a legfontosabb teendők közé sorolta a helyi rendszerváltás levezénylé­sét, s szükségesnek nevezte, hogy az önkormányzati törvény méltó megfontolása után mielőbb hely- hatósági, választásokat tartsanak. Ugyanígy a mihamarabbi teendők közé sorolta az emberi alapjogok kiépítésének befejezését. Egyetér­tett a kormányprogramnak a bírói függetlenség megteremtését meg­fogalmazó tételeivel is. Tölgyessy Péter kulcskérdésnek nevezte a magyar gazdaság átala­kítását. Ezzel kapcsolatban üdvö­zölte, hogy a kormányprogram a gyors privatizálás mellett kötelezte val, az inflációellenes és vállalko­zásélénkítő program meghirdeté­sével, bizonyos kiemelt területek felülvizsgálatával és a társadalmi­gazdasági helyzet hiteles feltárásá­val kapcsolatos teendőket. Végül a nemzeti megújhodás programja célul tűzi, hogy a kormány rövide­sen részletes programot dolgoz ki, amely a működésének első három évére érvényes feladatokat foglalja majd össze. Antall József nagy tapssal foga­dott beszéde után megkezdődött a kormányprogram vitája. Szabad György bejelentette, hogy a vitá­ban - a házszabályban biztosított jogával élve és az előzetes jelent­kezéseket figyelembe véve - meg­határozott rend szerint ad szót. A parlamenti pártcsoportok kijelölt előadói az alábbi sorrendben kö­vették egymást: dr. Tölgyessy Pé­ter (Szabad Demokraták Szövetsé­ge), dr. Kónya Imre (Magyar De­mokrata Fórum), Pozsgay Imre (Magyar Szocialista Párt), dr. Tor- gyán József (Független Kisgazda- párt), dr. Orbán Viktor (Fiatal De­mokraták Szövetsége), dr. Füzessy Tibor (Kereszténydemokrata Nép­párt), valamint dr. Fodor István (független képviselők). Az Or­szággyűlés megbízott elnöke je­lezte azt is, hogy több képviselő szándékozik felszólalni, s számuk­ra úgy adnak szót, hogy egy ellen­zéki felszólalást egy kormánypárti követ. el magát, ugyanakkor hiányolta, hogy a gyors privatizálásra tett ja­vaslatokból a kormány azokkal számol legkevésbé, amelyeket ép­pen a Magyar Demokrata Fórum vetett fel sokszor a választási kam­pány során. Úgy vélekedett, hogy a kormányprogramban nincs vilá­gosan és részleteiben kimunkálva a gazdasági átalakulás ütemezése, tempója. Ügyancsak nem ad meg­győző választ arra, hogy a gyors átalakítás költségeit ki viseli majd, s úgy tűnik, jelenleg nincs elégsé­ges intézményrendszer a terhek el­osztására.. Tölgyessy Péter határozottan bírálta a program agrár-részét. Ki­fejtette: ez egyszerre két célt fogal­maz meg, nevezetesen a kormány az 1947-es birtokviszonyokat kí­vánja gyorsan helyreállítani, s ez­zel egyidejűleg fenn akarja tartani az élelmiszergazdaság teljesítőké­pességét. Az SZDSZ véleménye szerint ezt nehezen lehetne megvalósíta­ni. Amennyiben az 1947-es birtok- viszonyokat gyorsan visszaállíta­nák, csökkenne az élelmi­szergazdaságteljesítőképessége. Végezetül kifejtette: az SZDSZ úgy látja, hogy a kormány vonzó célokat állít az ország elé, ugyan­akkor a célok közötti összhang nincs biztosítva. Pártja jobbnak tartaná, ha a kormány földön járó, kisebb célokat tűzött volna ki, megteremtve azok összhangját. A szabad demokraták úgy vélik, hogy az ország lakossága négy év­re adott felhatalmazást a kormány­nak, ám ez a kormányprogram nem erre a négy évre koncentrál, hanem a távoli jövőt festi elénk. Az SZDSZ ehelyett helyesebbnek látta volna, ha a Parlament elé egy cselekvési program kerül, amely nemcsak száz napra, hanem az el­következő négy esztendőre szól. Kónya Imre (MDF) elöljáróban méltatta a beterjesztett kormány- programot. Úgy vélte: olyan fel­adatokra vállalkozik az új kor­mány, amelyeket a korábbiak nem­hogy száz nap alatt, de hosszú évek során sem voltak képesek végre­hajtani. Ilyen tennivaló például az ütőképes és korszerű közigazgatás kialakítása, az inflációellenes és vállalkozásélénkítő program bein­dítása, s jó néhány más fontos kér­dés, köztük a létminimum alatt élő nyugdíjasok helyzetének felül­vizsgálata, a szovjet csapatok ki­vonulásának optimális lebonyolí­tása. Hangoztatta: nem érheti az a vád a kormányt, hogy kevésre vál­lalkozik, hiszen figyelembe kell venni azt is, hogy egy újonnan ala­kuló testületről van szó, amely rá­adásul még nincs is az összes szük­séges információ birtokában. Kónya Imre nagy jelentőségű­nek ítélte, hogy a kormányprog­ramban - a földkérdéstől eltekintve - tükröződik a koalíciós partnerek A Magyar Szocialista Párt kép­viseletében Pozsgay Imre fűzött megjegyzéseket a kormányprog­ramhoz. Kijelentette: a bizalom an­nak a politikai szándéknak, köz­megegyezési törekvésnek szól, amelyet Antall József fogalmazott meg előadói beszédében; a fenntar­tás a program illuzórikus, a realitá­soktól itt-ott elrugaszkodó elgon­dolásait illeti, amely szerint a társa­dalom minden csoportja számára azonnal kivezető utat kell mutatni, miközben erre nincs meg az adott­ság, a lehetőség. Hiányolta a prog­ramból a bizalom mindkét irány­ban közlekedő pályájának megraj­zolását, azt a feltételezést belekal­kulálva, hogy a Házban a kor­mánypárti és az ellenzéki oldalon egyaránt olyan képviselők ülnek, akik részt vettek a rendszerváltozás előmozdításában, s érdekeltek a múltbéli kölöncöktől való megsza­badulásban. Az új kormánynak - az ország ismert állapota miatt - nincs lehető­sége a közeljövőben mindenkit ki­elégítő, sőt kedvező döntéseket Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője párt­ja, és a kormány földprogramját magyarázta-népszerűsítette fel­szólalása első részében, mondván: „ezen az ünnepi napon a szabad demokrata képviselők ne távozza­nak szomorúan e házból a koncep­ció meg nem értése miatt”. Ki­emelte: a kormány felismerte, hogy Magyarországnak nincsenek aranymezői, ellenben igen nagy adóssága van, tehát ahhoz a kincs­hez kell nyúlni, ami csak hazánk sajátja. S ez jó termőföldünk, pá­ratlan tehetségű és szorgalmú pa­rasztságunk munkája, amely, mint a történelemben annyiszor, most is képes lesz kivezetni az országot a katasztrófa-helyzetből. Mint mondotta, a programnak a földtulajdonra vonatkozó része Orbán Viktor, a Fidesz frakció­jának nevében leszögezte: szerin­tük sem a beterjesztett dokumen­tum, sem a miniszterek bizottsági meghallgatása nem adott garanci­ákat arra, hogy a most megalakuló kormány képes lesz megoldani az összhangja. Ez a tény - véleménye szerint - az egyik legfőbb biztosí­téka a koalíció egységének, s a kor­mány sikeres, összehangolt műkö­désének. A továbbiakban a bizalom fon­tosságát hangsúlyozta a képviselő. Mint mondotta, az intézkedések közvetlen, s gyakran kellemetlen hatását csak úgy lesz képes elvisel­ni a nép, ha elhiszi a kormánynak, hogy döntései megalapozottak, s belátható időn belül meghozzák a várva várt pozitív változásokat. A demokratikus társadalmi beren­dezkedés lesz a legfőbb biztosíték arra, hogy ez a kormány képes lesz megvalósítani szándékait, s be fog­ja váltani ígéreteit. Végül utalt a legnagyobb ellen­zéki párt, az SZDSZ képviselőjé­nek hozzászólására, amelyből az őszinte bizalom hangját vélte ki­hallani. Mint mondotta, ez az a bi­zalom, amelyre nemcsak a kor­mánynak, hanem az egész ország­nak szüksége van. hozni. Ennek belátásában is meg­van a felelős közmegegyezés lehe­tősége - hangsúlyozta, majd rámu­tatott: akik ebben egyetértésre tud­nak jutni - s a kormány is azon fáradozik, hogy a kétoldalú közei ledés meglegyen -, azok valóban törvényes jogot nyertek választó­iktól arra, hogy.amikor a kormány tervekké formálja a most bemuta­tott programot, nagyon is kritiku­san, ha kell, elutasítóan viselkedje­nek az elképzelésekkel szemben. Ez ugyanis legalább annyira értéke a demokráciának, mint az, hogy a képviselők némely dologban egyetértésüket fejezzék ki. Pozsgay Imre végezetül kijelen­tette: a bizalom a leendő kormány­nak, a fenntartás a belsőleg is el­lentmondásos programnak szól. Az MSZP konstruktív ellenzék­ként kívánja a programhoz való vi­szonyát alakítani, s egy embercent­rikus politika jegyében működő törvényhozás létrehozásáért mun­kálkodik. Ebben kérte a képviselők együttműködését. gazdaságilag racionális, mert va­lóságos vagyonúnkkal számol, az­zal az ágazattal, ahol a legkisebb beruházással lehet eredményt elér­ni, s amelyben már most is a ma­gántermelők adják a termékek igen nagy hányadát. Ugyanakkor politikailag is racionálisnak ne­vezte az elképzeléseket, mert mi­ként az államberendezkedésben, a mezőgazdaságban is így jöhet létre a többhatalmi struktúra. Torgyán József fenntartás nél­küli elismeréssel szólt a beterjesz­tett rövidített kormányprogramról, azt hangoztatván, hogy „nincs olyan terület, amelyen az előreha­ladáshoz ne adna rendkívül jó re­cepteket”. Végül „Isten áldását, a magyar nép odaadó segítségét, a Parlament jóváhagyását” kérte „e csodálatos kormányprogramra”. ország égető gondjait. A beterjesz­tés véleményük szerint nem ütötte meg a kormányprogram mércéjét, ezért is kaphatta az „irányelvek” megnevezést, utalva arra: nincs kormányprogram, vagy ha van is, az, ami a képviselők előtt fekszik, nem az. Orbán Viktor megjegyez­te: az alkotmány nem a kormány- program irányelveinek vitáját írja elő, hanem magáét a programét. A beterjesztett dokumentum nem más, mint tényleírásokat és kíván­ságokat tartalmazó kijelentések la­za gyűjteménye - mondotta -, amelyből éppen az hiányzik, ami a szöveget programmá emelhetné, vagyis hogy miképpen jutunk el a jelen helyzetből a kívánt célokhoz. A szöveget súlyos belső ellent­mondások feszítik, nem ismerhető fel benne egyértelmű kormányzati koncepció, és teljességgel hiány­zik belőle a világos preferencia­sorrend. Úgy vélte: joggal tehető fel a kérdés, mi a biztosíték arra, hogy nem olyan jószándékú kí­vánságok és ígéretek soráról van-e szó most is, mint amilyeneket már számtalanszor lehetett hallani eb­ben a házban, korábbi kormányok stabilizálási és kibontakozási programjaként. Kifogásolta: a kor­mány úgy kér bizalmat, hogy nem mondja meg, ez a bizalom mire alapozható. Példaként említette a dokumen­tum azon megállapítását, misze­rint az év második felének folya­matait szabályozó rövid távú, majd az 1991-93 közötti középtá­vú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére várható erőteljes fellendülés előfeltételeit. Kijelen­A Kereszténydemokrata Nép­párt állásfoglalását Keresztes Sán­dor ismertette. Részletesen szólt pártja keresztény világnézeten ala­puló eszmerendszerérői. Utalt arra, hogy a KDNP nem vett részt az MDF és az SZDSZ egyezségében, azonban tudomá­sul veszi, hogy ezt szükségszerűen meg kellett tenni: az új kormány­nak meg kellett alakulnia, és mű­ködésének stabilitását is biztosí­tani kellett. Ezért pártja elfogadta a megállapodást, Ákor is, ha nem ért egyet annak minden pontjával. Példaként említette, hogy prog­ramjukban nyíltan állást foglaltak a köztársasági elnök népszavazás útján történő megválasztása mel­lett, a megállapodás viszont mást tartalmaz. A kormányprogramot elemezve kiemelte: a szociális és egész­ségügyi ellátási rendszer megújítá­sának szükségessége megfelel a Független képviselők A független képviselők állás­pontját Fodor István fejtette ki. Véleményük szerint a nemzeti megújhodás programja politikai szempontból kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes. Céljai öt­vözik a nemzet többsége által elfo­gadott értékeket. A program reáli­san veszi számba a koalíciós pár­tok által eddig megismerhetővé vált kiindulási helyzetet és eszköz- rendszert. Részleteiben pedig olyan helyzetfeltáró és -elemző munkára hagyatkozik, amelynek elvégzésére a kormányzó pártok­nak csak a kormányzati pozícióból lesz lehetőségük. Mint mondotta: helyénvaló, hogy ma, a kormány bemutatásá­nak időpontjában Antall József ki­jelölt miniszterelnök kizárólag irányelvek előterjesztésére szorít­kozik. Éppen azért, mert csak irányelvekről van szó, túlzott el- méletieskedés lenne a program egyes téziseivel érdemben vitába szállni. A politikai döntés tudo­mánya abban rejlik - s ezt az anyag készítői érezhetően tudják -, hogy felismeri a társadalom reális ér­dekviszonyait, meghatározza az ellentétes célok kompromisszu­mos halmazát, amely mellett a po­litikai stabilitás létrehozható, illet­ve fenntartható. Ez a program egy­idejűleg ígéri meg a gazdaság élénkülését és a szociális bizton­ság erősödését. Ez a szociális piac- gazdaság lényege, amely a gazda­ságilag stabilabb, és a szociális el­látási rendszer szempontjából fej­lettebb országokban működőké­pes, távlataiban pedig hazánk szá­mára is elfogadható - hangoztatta. Az elvi alapon vitatható pontokat sorolva említette azokat az elkép­zeléseket, amelyek egyidejűleg tartalmaznak inflációgerjesztő és -fékező intézkedéseket, vagy azo­kat, a koncepcióban meg nem je­lölt kiadásokat, amelyek a költség- vetés számára többletterhet jelen­tenek. Végezetül hangsúlyozta: a mi­niszterelnök-választáshoz biza­lom kell, és a független képviselők bizalmat szavaznak Antall József­nek, a kormányprogram irány­elveit nem vitatják. Végleges ál­láspontjukat azonban a részletek kidolgozásakor alakítják majd ki, s szavazataikkal juttatják kifeje­zésre. A független képviselők állás­pontjának meghallgatását köve­tően az elnöklő Szabad György 19 óra előtt néhány perccel, a kormányprogram vitáját felfüg­gesztve, az ülésnapot bezárta. A képviselők ma reggel 9 órakor folytatják munkájukat. Szabad Demokraták Szövetsége Vonzó célok - kellő összhang nélkül Magyar Szocialista Párt Bizalom és fenntartás Független Kisgazdapárt Gazdaságilag és politikailag racionális elképzelések Fiatal Demokraták Szövetsége A beterjesztés nem ütötte meg a kormányprogram mércéjét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom