Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-22 / 37. szám

1990. MÁJUS 22. 3 A világ végén, Kungyalun Nem hiszem, hogy van még a me­gyénkben olyan fa­lu, amelyikbe ilyen gyatra, három mé­ternél keskenyebb út vezet, mint Kun­gyalura. Még jó, hogy a községhez közeli vasúti megál­lóig viszonylag nor­málisan lehet eljut­ni A bakterház olyan, mint egy kerékpármegőrző. A kerítésen kívül-belül bicikli bicikli hátán. Azzal jönnek a falusiak, s a vá­rosból visszatérve arra pattan­nak. > Viszonylag sokan járnak in­nen dolgozni Kunszentmártonba és Martfűre. Ilyenkor, déltájban csend honol a sínek mentén. Mindössze két asszony várja a vonatot. Szemet-lelket nyugtat a táj. A közelben őzike iramodik, puli csahol, madár füttyent. Bár­csak az emberi lelkekben is ilyen békesség honolna! Az asszo­nyok szavaiból, sajnos, másra le­het következtetni.- A gyes után nem vettek vissza a sertéstelepre - mondja F. Kiss Antalné. - Mehettem volna a ruhaipari szövetkezetbe, de há­rom gyerek mellett'nem vállal­hattam a két műszakot. Olyan helyre sem mehettem, ahol reg­gel héttől délután négyig kell dolgozni, mert az óvoda csak há­romig van nyitva. Debreceni Mihálynéból is árad a panasz.- Szívműtétre vagyok elője­gyezve, a férjemet meg már ré­gen leszázalékolták. Az ő nyug­díjából, meg a szociális segély­ből élünk. De a segélyt is lefarag­ták, ötszáz forinttal kevesebb, mint tavaly. Azt mondják a ta­nácsnál: tartsanak el a gyereke­im, de hát nekik is vannak gyere­keik, ők is nehezen élnek. Nem valami feldobott hangu­latban indulok a faluba. Szépen rendben tartott utcák, porták ka­réja fogad. Szellős térség van a központban, arra könyököl a mű­velődési ház és a hetvenes évek­ben a régi intézői lakásból kiala­kított parányi templom. Isten- tisztelet ritkán van benne, azt is ingázó pap tartja. Ajtaját inkább temetés után, a gyászmisére nyit­ják ki. A művelődési ház prog­ramja sem zsúfolt, így aztán he­lyet tud adni a lakodalmaknak. Mögötte ott a futballpálya. Vala­mikor a kastély díszkertje volt. Kár, hogy kivágták az utolsó bokrot is. A régi kastélyt viszont áthatol­hatatlan dzsungel övezi. A szél szabadon kószál az ablakok, aj­tók helyén, a dohos falakat még­sem tudja kiszárítani. Szakado­zik a mennyezet, fel lehet látni az emeletre. Tetszetős épület lehe­tett, még romjaiban is szép. Kár, hogy ebek harmincadjára hagy­ták, pedig egyszer már felújítot­ták. Iskola volt benne, meg taní­tói lakás. Alkalmi kalauzunk, a nyugdí­jas Kiss István magyaráz.- Gróf Almássy Páltól bérelte ezt az uradalmat Monták János nagyságos úr. fgy kellett szólíta­ni. Nyaranta itt élt családjával ebben a kastélyban, télen meg Pestre húzódtak. Falu nem volt itt, csak a földosztás után alapí­tották a községet, úgy negy­vennyolc táján. A régi magtár még áll. A mel­lette lévő részre mutat Kiss Ist­ván:- Ott voltak a cselédlakások. Négy családnak volt «közös konyhája. Szabadkéményes, ma már nincs házikók voltak. Nyo­muk sem maradt. Úgy látszik, a cselédek jobban gyűlölték azo­kat, mint a kastélyt. Bizonyára emlékezni sem akartak az ott töl­tött évekre. Szemben velünk van az élel­miszerbolt.- Az uraság idejében iroda volt itt, jobbról pedig a csendőrök pi­henője - magyarázza kísérőnk. Nem tudom, mennyi dolguk lehetett a csendőröknek errefelé, de most eseménytelenül telnek a napok. Azt mondja a boltos:- Nem emlékszem arra, hogy rendőrségi ügy lett volna ebben a faluban. Nincs is rendőr a községben. Sajnos, orvos sincs. Hetenként egyszer jár ki, de előfordul, hogy két hétig nem látják. A régi ártézi kútnak csak a romjai vannak. A falutól kilomé­ternyire van egy új kút, vezeté­ken onnan kapják a vizet. Kísérőnk tovább idézi a múl­tat:- Egyetlenegy traktor volt ré­gen az uradalomban, meg egy' páros gép. Azzal művelték a föl­det, meg lovas- és ökörfogatok­kal. Három tüzes gép is volt. Lajttal hordták hozzájuk a vizet. Az ártézi kútnál azért volt egy tartály. A bolt mögött van a téesz géptelepe. Húszegynéhány trak­tor meg egy tucat kombájn sora­kozik ott. Vezetőikkel a politiká­ról váltunk néhány szót.- Nézze meg ezeket a nagy értékű gépeket, meg ott hátul azt a korszerű öntözőberendezést. Melyik kisparaszti gazdaságban tudnak ilyeneket venni? - jegyzi meg Bállá Mátyás. Úgy látszik, a közgazdasági szemlélet már itt is tért hódított, - legalábbis erre következtetek Párti Ferenc szavaiból:- Az a baj, hogy annyi embert el kell tartanunk. Ha vége van a munkaidőnek, annyian jönnek ki az irodából, mint egy gyárból. Ha veszünk egy csavart, vagy akármit, tizenöt asszony átnyá- lazza, s csak azután kerül a he­lyére. Bállá Mátyás rákontráz:- Az is baj, hogy régen tíz hold földre volt két tehén, két igavonó jószág, meg két heverőmarha. Itt meg tízezer holdra jut esetleg egyse. Ilyen bajok vannak. Lát­ják ezt az emberek, csak nem merik hangoztatni, mert félnek, hogy következménye lesz. Nem tudom, ki nem meri han­goztatni véleményét, de beszél­getőtársaim kimondják, amit gondolnak. A többiek is osztják egyik fiatal társuk véleményét:- Azelőtt sem volt valami nagy élet a faluban, de az utóbbi évek­ben fokozatosan leépítették. A tehóra befizetett kicsike pénz is Kunszentmártonba került. Itt semmit sem fejlesztettek. Meg­szüntették az iskolát, Kunszent­mártonba viszik reggelenként a gyerekeket. Többször megtör­tént, hogy a rossz út miatt az árokba csúszott a busz. A téesz traktorai huzigálták ki. Búcsúzkodásunk után haza­mennek ebédelni az emberek. Pörköltillatú szél kísér bennün­ket a falu főutcáján. Simon Béla Fotó: Tarpai Zoltán A jobb sorsra érdemes kastély uralja a falu központját Paprikát palántáinak a falu határában Puma­hamisítás * Hatezer darab hamis Puma márkajelű szabadidőruhát foglalt le a rendőrség az utóbbi hetek­ben. A vizsgálat még nem zárult le, de az máris bizonyos, hogy a termékeket két magyar vállalat importálta a dél-koreai Kolon, il­letőleg az indonéziai Nuage cég­től. A Pumának nevezett termé­keket 81 magyar boltban foglal­ták le. E cikkeket a már említett két távol-keleti cég gyártotta. A hamis Puma rendkívüli hasonló­ságot mutat az eredetivel. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a dél-koreai és az indonéziai cég valóban szállít a Pumának alap­anyagot és készterméket, s az eredeti műszaki leírás, illetőleg a gyártástechnológia ily módon rendelkezésükre áll. A Puma Rudolf Dassler Sport AG. és a magyar Marie-Modell Kereskedelmi és Ruhaipari Kisszövetkezet tavaly június 15- én kötött egymással szerződést. Ennek értelmében a Marie-Mo- dell nemcsak hazánkban, hanem többek között az egész szovjet piacon jogosult a Puma sport- és szabadidőruházati termékek gyártására, gyártatására és for­galmazására. A márkázott termé­keken egyébként 17 megkülön­böztető jegyet helyeznek el. A Marie-Modell évi 84 millió forint értékű márkát fizet a magyaror­szági forgalmazás licencdíja- ként, a gyártott mennyiségtől függetlenül. A Marie-Modell a Pumával kötött szerződés alapján december óta havonta 32 millió forint értékben gyárt, gyártat és forgalmaz mintegy 60 féle Puma modellt. A mostani Puma hami­sítási ügy különösen kellemetlen, és gazdaságilag is káros a Marie- Modellnek, mert finanszírozói - a FÉR és az Intertriál - visszavon­ták ajánlataikat. A FÉR kiszállt az üzletből, az Intertriál - amely a budapesti Nyugati pályaudva­ron a McDonald’s-szel szemben tervezett márkaboltot nyitni még áprilisban - elhalasztotta vállal­kozását. Precedenst teremteni A közelmúltban nagy port vert fel Szolnokon az egyik iskola vezetőjének leváltása. Az ottani tanárok többsége kérte a levál­tást a város vezető testületétől. Utólagosan nem akarok ítélőbíró lenni, hiszen a lapunkban is napvilágot látott nyilatkozatokból is kitűnt, hogy a szubjektív indítékok legalább annyira közreját­szottak az ügyben, mint a szakmai ügyek. Mégsem tudok napi­rendre térni ezzel a sok herce-hurcával járó, bizonyára mindkét fél számára sok álmatlan éjszakát jelentő, nagyon akadozva, húzva-halasztva megszületett döntés felett. Az a "második fél­időben" - az egyik tanácsi vezető szájából - elhangzott nyilat­kozat nem hagy nyugodni, miszerint nem szeretnék, ha az intézet igazgatója elleni beadvány precedens lenne a többi isko­la számára is, hogy a nekik nem tetsző igazgatót azonnal levált­hassák. Hogy van ez? Akárhogy meditálok, nem jövök a nyitjára. Gondolom, az csak pongyola kifejezés, hogy "leválthassák", hiszen egyetlen tantestület sem válthatja le az igazgatót, legfel­jebb kezdeményezheti azt a városi tanácsnál. Sokkal több kér­dőjelet vet fel az a kijelentés, hogy nem szeretnék, ha a szóban forgó ügyből precedens lenne a többi iskola számára. Jó okunk van feltételezni, hogy a tanárok realitásérzékéről, a zavartalan nevelőmunkáért érzett felelősségéről elhangzott di­csérő szavak nemcsak a pedagógusnapon érvényesek. Ezért inkább másfajta meggondolás sejlik a szerintem kellően át nem gondolt kijelentés mögött. Nevezetesen az, hogy a tanács az a tanács. A város olyan vezetője, amelynek a döntései megváltoz- tathatatlanok. Ha nem ez lenne az alapgondolat, akkor mit számítana az, ha egy eset precedens lenne? Ugyan, mi történne, ha a sokat emlegetett tantestületi demokrácia a maga teljében érvényesülne? Nem az a fontos, hogy egy igazgatót váltanak le vagy kettőt, hanem az, hogy vezetői és emberi erényekben gazdag, szakmailag jól képzett emberek álljanak a tantestületek élén. Eddig is ez volt a követelmény, ennek mérlegelésével válasz­tottak igazgatót mindenhol - mondhatná valaki. Az emberi gyengeségek azonban sokkal hamarabb kitűnnek vezetői posz­ton, mint a hátsó sorokban. Általában véve tehát nem az a baj, ha egy (ráadásul korábban manipulált) tantestület beismeri té­vedését, hanem az, ha melléfogását meghuny ászkodásból, ké­nyelemszeretetből, kenyérféltésből, vagy nem tudom milyen okból, nem hajlandó korrigálni. És ilyenkor - hadd tegyem nyomatékül hozzá - a tanács illetékesei csak másodhegedűsök, hiába van a döntési jog az ő kezükben. Egy-egy népes kollektíva testközelből mindig jobban tud ítélni, mint kevéske ember a tanácsi székekből. Talán ez volna a helyes kiindulópont, ha valahol a látszólagos nyugalom zavartalan felszíne fodrozódni kezdene. Nem tagadom persze azt sem, hogy manapság divat a vezetők fejének követelése. Néha akkor is, ha azt semmi sem indokolja, akkor is, ha más területen dolgoznak, mint a leváltásukat kez­deményezők. Ilyenkor védelem kell számukra. De a pajzsot mindenkor a saját munkatársaik emeljék fel először. S.B. Nagy változások előtt a Hűtőgépgyár (Folytatás az 1. oldalról) állandó ellenőrzésnek itt napi tevé­kenységnek kell lennie. A vevő­nek ugyanis nem szükséges tud­nia, hogy a kooperációs terméke­ket Magyarországon gyártották, így tudták egyébként kelet-euró­pai partnereiket is megelőzni ár­ban, minőségben. Jelenleg mint­egy 380 ezer hűtőgépet szállítanak Franciaországba, Nyugat-Német- országba és az Electrolux hálóza­tán keresztül a világ sok országá­ba. A volt szocialista országok kö­zül csak az NDK-val állnak csere- kapcsolatban. Tizenöt-húsz éve vonultak ki erről a piacról, elsősor­ban árproblémák miatt. De ne fe­lejtsük el azt sem, amiről néhány vállalatvezető könnyen megfeled­kezik, már akkor is jelentkezett belső kényszer a nyugati exportra. Bár kétségkívül igaz a Hűtőgép­gyár esetében: az import ellentéte­lezés is fontos motívum volt. Ma a kapacitás elégtelen ahhoz, hogy a kelet belátható időn belül szóba jöhessen exportpiacként. Elégtelen kapacitás A kapacitás elégtelensége több oldalról is jelentkezik. Többet tud­nának nyugatra is szállítani, de a belföldi piacon is 270 ezer hűtő- szekrény hiányzik. Ezt ma nyugati importtal pótolják, de magas áruk miatt jogos a lakosság felháboro­dása. Új gyár építéséről szó sem lehet, a belföldi beszállítók a "Le­hel" igényeit sem tudják igazából kielégíteni. Az áruházi berendezé­seknél korábban más volt a hely­zet. Még a legutóbbi időszakban is a termelés zöme keletre került, má-- ra már megváltozott a helyzet. Az exportstop szerencsére akkor érte a gyárat, amikor sikerült a Leib­rand nyugatnémet céggel együtt­működést kialakítani, ami lehető­vé tette a piacváltást. A piacváltást ezen kívül a belföldi igények nö­vekedése, és egy olasz kapcsolat is elősegítette. Importjukra az jellemző, hogy a tőkés országokból behozzák azo­kat az anyagokat, amelyeket itthon nem lehet beszerezni. Ennek érté­ke 33 millió dollár. Láthatjuk, a cég ma is pozitív szaldóval ren­delkezik. A külkereskedelmi vál­lalatokat ebből a tevékenységből majdnem teljesen kiiktatták. így gyorsabban jutnak információhoz, megtakaríthatják a jutalékot, ked­vezőbb árakat érhetnek el. A gaz­daságosság dönti el tulajdonkép­pen a megmaradó külkereskedel­mi vállalati kapcsolataikat. Az im­portliberalizáció számukra egyér­telműen előnyösnek bizonyult Taktikai vásárlásokat tudnak vé­gezni, folyamatossá tudták anyag- ellátásukat tenni, kisebb készle­tekkel dolgoznak. "Halálos ítélet" A jövő a fentiek figyelembe vé­telével is az együttműködéstől függ. A "Lehel"-nek pénze nincs a nagyarányú fejlesztésekhez, az új termékek gyártásának bevezetésé­hez. A hazai, a nyugati, és 1991-től várhatóan a keleti piac is egyre nagyobb igényekkel jelentkezik a gyár termékei iránt. Mindez nem új keletű felfedezés. A talponma- radás lehetőségét a külföldi tőke bevonása ígérte, hiszen forrásaik a szinten maradáshoz is kicsik vol­tak. Tőke kellett tehát. A tárgyalá­sok a múlt évben elkezdődtek, több helyen is. A kör egyre szű­kült, amíg eljutottak a legkedve­zőbb ajánlatig. Az a tárgyalásokon is kiderült, hogy a nyugati cégek nem könnyen jönnek Magyaror­szágra. A Hűtőgépgyár partnereit is izgatták olyan kérdések, mint az például: kié a gyár, ki nevezi ki az igazgatót és hasonlóak. így jutot­tak el a vállalati tanácsig. Kiderült, hogy a cég vezérigazgatójának megbízása 1990. december 31-én lejár. Tudták azt is, hogy a megerő­sítést, vagy az új pályázat kiírását június 30-ig meg kell tenni a sza­bályok szerint. Á külföldi partner viszont csak olyan vezetővel volt hajlandó tár­gyalni, aki dönteni tud, akinek a helyzete stabil. A vállalati tanács kényszerhelyzetben volt. Várja meg a határidőt, vagy már most döntsön? Az előző megoldásnak túl sok értelme nem volt, sem for­mailag, sem tartalmilag. Maradt az utóbbi lehetőség. Április 12-én a szabályszerű procedúra után, tit­kos szavazással 20:5 arányban megerősítették Szabó Istvánt ve­zérigazgatói pozíciójában. Az idő­pontot az ellene szavazók sem vi­tatták. A megbízatás újabb öt évre szól. Az április 12-ét követő héten a tárgyalások fel is gyorsultak, s el is jutottak addig a stádiumig, ahol most vagyunk. A vegyesvállalat létrejöttével a vállalati tanács megszűnik, tehát tagjainak döntése egyben saját "halálos ítéletük" is volt. A vezér- igazgatói pozícióra is hasonló sors vár. Ä bejegyzés ugyanis új formát jelent, ahol az igazgatótanács tag­jai, azaz a tulajdonosok képviselői döntenek minden kérdésben. A jászberényiek ezzel együtt is tud­ják, miért döntöttek így. Helyettük jobban pedig senki nem tudja fele­lősséggel ezt a kérdést megoldani. Füle István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom