Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-19 / 35. szám
8 Irodalom» művészet 1990. MÁJUS 19. Szabó Magda A "holtig haza", a szenvedélyesen szeretett s müveiben annyiszor megírt város, Debrecen nevelte - amelynek ma díszpolgára. Itt született, végezte középiskolai tanulmányait (latin-magyar szakon), itt szerzett doktorátust. Négy évig tanár volt, rövid ideig kultuszminiszteri tisztviselő, 1950 után ismét tanár. 1959 óta az irodalmi alkotásnak él. Költőnek indult. Nemzedéke, amelynek meghatározó élménye a második világháború volt, s legfőbb írói motívuma a rombolással szembeforduló, értékmentő felelősség, a háború után az Újhold című folyóirat körül szerveződött. Pilinszkyvel, Nemes Nagy Ágnessel, Rába Györggyel, Somlyó Györggyel együtt ehhez a körhöz tartozott Szabó Magda is. Első verseskötete (Bárány, 1947) általános elismerést aratott, Vissza az emberig című második kötetéért 1949-ben neki ítélték a Baumgarten-díjat, amelyet azonban Révai József miniszteri utasítására visszavettek tőle, mielőtt átvehette volna. Ezután egy évtizednyi hallgatás következett. Minisztériumi állásából kitették, s csak általános iskolában taníthatott, férjét, Szobotka Tibor írót, aki korábban a Rádió munkatársa volt, szintén megfosztották állásától. A majd tíz év alatt Szabó Magdáról sokan gondolták már, hogy végképp eltűnt az irodalomból, ezalatt azonban titokban dolgozott, szívós kitartással írta műveit. 1958-ban jelent meg utolsó verseskötete (Neszek), s első regénye, a Freskó, amelyet nyomban egyöntetű elismerés fogadott: a kritika lelkesedése találkozott a közönségsikerrel. Akár a Freskót, későbbi regényeit is elmélyült és eredeti lélekrajz, morális érzékenység, gazdag mesélőkedv és gondos nyelvmüvészet jellemzi (a legfontosabbak: Az őz (1959); Disznótor (1960); Pilátus (1963); A Danaida (1964); Mózes, egy huszonkettő (1967); Katalin utca (1969); Okút, Abigél (1970); A szemlélő (1973); Régimódi történet (1977); Megmaradt Szobotkának (1983); Az ajtó (1987). Szabó Magda sokoldalú író, elbeszéléseket, útijegyzeteket, ifjúsági műveket, rádiójátékokat és színmüveket is írt. Első darabját 1960-ban mutatták be, mint drámaíró azonban inkább a 70-es évektől, történelmi drámáival vált igazán népszerűvé (Kiálts város (1973); Az a szép, fényes nap (1976); Béla király, drámatrilógia (1983); Szent Bertalan nappala (1986). Válogatott műfordításainak gazdag gyűjteménye 1987-ben látott napvilágot Az öregség villogó csúcsain címen. Kétszer kapott József Attila-díjat (1959-ben és 1972-ben), 1978- ban Kossuth-díjjal, műfordításaiért pedig 1986-ban Aprily-díjjal tüntették ki. Iróvendégeink a könyvhéten M ióta az iskolában dolgozott, soha nem beszélt még vele így az igazgató. Mikor végre kiengedte az irodájából, ő azonnal kilépett a testületi szoba előtt húzódó teraszra, kiteregette a párkányon a litografált Utasítások lapjait, hogy belülről úgy lássék, olvas, nem bírja megvárni, míg hazamehet, azonnal tudni kívánja, milyen módon kell módosítani a tantervet ezerkilencszáznegyvenöt áprilisában. A haragos könny elfutotta a szemét, ha akarta volna, se látja a betűket. Katust sose szerette, most azt érezte, egyenesen gyűlöli. Harmadszor rendelték le miatta, harmadszor hozták most a tudomására, hogy nem jól végzi a munkáját. Az igazgató szenvedélyesen szerette a csinos táblaképeket, több színű tintával készített ügyes kis kimutatásokat, szemléltető rajzocskákat, és sose tudott jelesnek elfogadni egy dolgozatot, ha nem volt kifogástalan a külső alakja. Most is azt hiszi, ezen múlik az élet, Katus torz cs betűin. "Ne mondja azt, kérem, hogy középiskolai tanárnak készült, és hogy nem ismeri a hivatalos betűformákat. Tanulja meg az ábécé írását, ennél sokkal különb dolgokat elsajátíthatott az egyetemen. Cé-es. A cét így húzom, így kerekítem, így kötöm az s-sel. Igazán nem mondhatja, hogy boszorkányság." Nem boszorkányság, dehogy az. Csak éppen nem akaija csinálni, nem érdekli. Felmegy a központba, megmondja, nem marad tovább ebben az elemiben, ahol cs betűk körül forog a világ, madarak meg fák napját ünnepük, és hülye versikéket gagyognak arról, hogy az élet gyönyörű. Nem erre vállalkozott, mikor megkezdte a tanulmányait. Ismereteket közölni értelmes, nagyocska lányoknak-fi- úknak, ahhoz volna kedve. De Katus cs betűivel bajlódni - nem. Egyszer már járt a központban, akkor rábeszélték, hogy csak maradjon; még egyszer nem hagyja lerázni magát mindenféle csillapító érvekkel, hogy itt van rá igazán szükség, hogy a helybeli gimnázium nevelőinek létszáma teljes, itt viszont sok férfikolléga hiányzik, akadozik a tanítás; van, aki meghalt, van, aki még nem került elő a fogságból. Maradjon, nem adhatnak neki más beosztást. Sok férfikolléga hiányzik. Neki mondják ezt? Mindjárt kicsengetnek, vége a szabad órájának. Ugyan hasznosan eltöltötte! Nem, jövőre nem csinálja tovább, ha nem segít a központ, maga veszi kezébe a dolgot. Elmegy a zöldségesboltba káposztát válogatni, Katus cs betűinél érdekesebb feladat lesz. Ha az ember répát árul, legalább nem kell naponta harmincszor elmagyaráznia egy falka gyereknek, hogy az igazság mindig győz, és az élet gyönyörű. £1 zünetben megírta a cédulát Katus anyjának, felszaladt az emeletre, beszélt a Simon gyerekkel és Katussal is. Katus csak nézett rá mozdulatlan pillantású, szürke szemével. "Buta - gondolta a tanárnő. - In- dolens. Utálok vele foglalkozni. Milyen értelmetlen minden, milyen felesleges." Volt még egy órája, a fiúosztályban, úgy ment be a gyerekek közé, mint egy vértanú. Nyelvtant tanított aznap, tudta, hogy rosszul csinálja, s állandóan érezte az osztály unalmát és ellenállását. Az igazgató benézett egyszer, a fiúk felpattantak, amikor meglátták az ajtórésben, s mindnek mosolyogni kezdett a szeme, pedig az igazgató nem is szólt semmit, csak éppen rájuk nézett. "Szeretik - gondolta a tanárnő. - Engem nem szeretnek. Nem maradok itt, nem érdekel az iskola. Nincs senkim, még csak a szüleim sem élnek, még rokonaim sincsenek semerre. Senkim sincs, aki tudCsé Állt, lehunyt szemmel, odaengedte arcát a tavaszi szélnek. Különben is beszélni akart vele ismét, mondta az előbb az igazgató, nekik olyan rosszul esik, hogy annyira meglátszik minden kelletlen szaván, mozdulatán, hogy nem szeret közöttük lenni. Mért nem szeret, nem rossz emberek ők. Csak állt előtte, hallgatott, bámulta a- szőnyeg mintázatát. Mit kellett volna válaszolnia? Hogy ő is tudja, nem rossz emberek, csak éppen Kovácsnénak két szép gyereke van, és itthon a férje, Takács Marika menyasszony, a tornatanár veszi el, aki kiböjtöl- te a nagyanyja tanyáján az utolsó hónapokat, itthon a félje Szilágyinénak is. "Mért nem megy férjhez az ilyen szép kislány?" - kérdezte Kovácsné, az igazgató- helyettes a múltkor. Neki éppúgy nem válaszolt, mint az igazgatónak. Beszéljen nekik talán Sándorról? Kiáltsa bele az iskolai hangszóróba, hogy pusztult el a fronton, hogy tűnt el az élők közül, mint a füst a kéményről? Ki tud erről beszélni? "WXatus cs betűi, azok körül forog a világ. "A cét így húzom, így kerekítem, így kötöm az s-sel, így ni. így mutassa meg majd kartársnő Katusnak is, és írasson vele a táblára cs betűs szavakat, hadd tanulja meg végképp. Olyan fogalmakat keressen, amilyenek a gyereket érdeklik. Tartsa itt mindjárt ma, tanítás után, Simon Ildi egy házban lakik Katussal, küldjön vele egy cédulát, ne aggódjék az anyja, hol marad a kislány, maguk meg gyakoroljanak szépen egy kis félórát." Az igazgató problémái! ná, mit vesztettem, aki ugyanarra gondolna, amire én. Idegenek között kell élnem." Ha nincsenek Katus rút cs betűi, tizenkettőkor hazamehetett volna, így meg kellett várnia, míg a gyerek is végez. A szabadórás asszonyok ott beszélgettek körötte, ételrecepteket cseréltek, megtanították egymást, mi készíthető a kukoricalisztből. Ó elővette a munkafüzetét, dolgozni kezdett, gyűjtötte a cs betűvel kezdődő szavakat. Kovácsné, az igazgatóhelyettes a válla fölé hajolt. Kovácsné mindig mindent tudott, ami az iskolában történik, most is csak ennyit kérdezett: "Katus?" Mint az igazgató, ő is írt mintának egy óriási cs betűt, s azt javasolta, mindjárt értelmeztesse is a gyerekkel a leírt szót, akkor egyben szókincsfejlesztési gyakorlatot is végezhet. "Csacsi" - írta a tanárnő, s elbámult saját keserűségén. Ugyan hogy férhet meg ennyi reménytelenség egy ilyen játékos fogalom mellett, amin Katus nyilván mosolyogni fog? "Csibe, cseresznye, cserebogár, csikó." Örülhet az igazgató, csupa olyan szót talált, ami a gyerek fogalmi körébe tartozik, amikellemesasz- szociációval jár. "Csemege. Csóka. Csipi-csóka." Kipottyant a könnye. Elmázolta. "Meg vagy fázva" - sajnálkozott Kovácsné, s aszpirint kínált neki. Megrázta a fejét, hogy nem kér, gyakorolta tovább a cs betűt, és gyűjtötte a szavakat. Megtalálta a császár szót, a családot meg ezt: csinnadratta. Egy iskolában örök a csinnadratta, itt mindig minden ajtó mögött mozgolódnak, beszélnek, és folyton szól a csengő. Csengő, ez is cs betűs szó. Felírta a füzetébe. Katus az első padban várta. Kihívta a táblához, s megmutatta neki, amire az igazgató és Kovácsné tanították. Rút cs betűt rajzolt, reszketett a keze, Katus engedelmesen másolgatta a torz vonalakat, arcán most sem látszott indulat. "Tied a világ, Katus - gondolta a tanárnő -, itt maradok miattad ebédidőben, és játszogatunk. Csibe, cserfa, csacsogás."- Csacsi! - diktálta. - Csengős csacsi. Most vihogni fog - várta. Ám a gyerek komoly maradt, majdnem rosszkedvű. Csikó. Csóka. Csermely. Semmi vidámság a figyelő arcon, csak a csúnya betők szaporodtak a táblán, a gyerek teljes közönnyel dolgozott. Csemege. Katus azt írta: csemeg.- Csemege! - mondta emeltebb hangon a tanárnő. - E a végén. Mit nézel? Nem tudod, mi a csemege? Nem várt választ a kérdésre, ugyanúgy tette fel, ahogy néha azt kérdezte valamelyik gyerektől: "Nem tudsz beszélni?" vagy: "Hát néma vagy?" Ám Katus felelt. Azt mondta, nem tudja, mi a csemege. y^Tgymásra néztek. A tanárnő fi emlékeiben vémarancsok gurultak, rőtszemű datolyák, desszert, rumos meggy, csokoládé. Katus emlékei között semmi. A csúnya cs betűk ott fehérlettek a táblán, a gyerek hozzápótolt egy e betűt a csemeg szóhoz. A tanárnő végiggondolta a szöveget: csacsi, csikó, csóka, csermely, és hirtelen rájött, hogy a vidékükön nincs is patak, és arra is, hogy a lovakat réges-ré- gen mind behívták, és az erdőbe nem lehet járni madárlesre, mert a fák között még ott az aknazár. Nézték egymást, Katus pillái nem rezegtek.- írj magadtól cs betűs szavakat - mondta a tanárnő. - Tudsz? Katus azt mondta, tud.- És ha kérdezem, melyik mit jelent, meg tudod majd mondani a jelentésüket? Katus bólongatott, és írni kezdett. Már sokkal szebb betűket írt, mint a tanárnő, majdnem olyan elegánsakat, mint az igazgató. Felírta: csajka. "Miért nem csibe? - kérdezte magában a tanárnő. - Mért nem cseresznye, cserebogár, csillag? Mért csajka, uramisten? Miért?"- Amiből a katonák esznek - értelmezte a szót hangosan, tagoltan a gyermek és megigazította az a betűt, hogy kerekebb legyen. Aztán mellé írta: csata. "Ne! - mondta a tanárnő gondolata.- Katus, irgalmazz! Ne értelmezd!"- Csata - mondta tagoltan Katus -, ahol a katonák meghalnak. Csizma. Amiben mennek. Csont. M egakadt, mert a kréta hegye letörött a táblán, ahogy roppant igyekezetében rosszul tartotta. "Sándor - mondta a tanárnő gondolata. - Sándor! A csajka, amiből ettél, a csizma, ami a lábadon volt, a csata, ahol meghaltál. Csont."- Csönd - mondta Katus elgondolkozva, felírta, megakadt, mert ezt a szót valahogy nem tudta értelmezni. A tanárnő ránézett, életében először nézett rá úgy igazán, hogy lássa is, és Sándor halála óta legelőször érezte, hogy mégis van hát valakihez köze a világon, és azt is érezte, hogy talán mégsem megy el az iskolából. Petri György Első - már vállalt - verseit 1968-70-ben írta. "A prágai bevonulás az ő nemzedéke - s nem is csak egy nemzedék - számára a gyerekfejjel átélt magyarforradalmat újraértelmezi, s következik a húsz évre prolongált vereség. E két évtized értelmiségi hányattatásainak hű krónkája Petri költészete..." /Mező Ferenc/ Budapesten született tisztviselő családban. Érettségi után évekig dolgozott, majd a budapesti bölcsészkar hallgatója lett. A hatvanas évek elején jelentkezett először verseivel az Élet és Irodalomban és a Kortársban, majd néhány év hallgatás után 1969-ben a Költők egymás között című antológiában. Vas István mutatta be, felhívta a figyelmet a fiatal költő erőteljesen eredeti hangvételére, alkati keménységére. Első önálló köteteivel /Magyarázatok M. számára 1971 és Körülírt zuhanás 1974/ osztatlan sikert aratott. A ’ 70-es években azonban csatlakozott a demokratikus ellenzékhez, a szamizdat Beszélő egyik szerkesztője lett, vállalva mindazt, ami a Kádár-korszak utolsó éveiben ezzel együtt járt, a rendőri zaklatástól az írói szilenciumig. Újabb versei gépelt, kéziratos formában jártak kézről-kézre, majd szamizdat kiadásban jelent meg két kötete török hétfő, 1981; Azt hiszik, 1985/. Válogatott versei végül csak 1989-ben láthattak napvilágot engedélyezett kiadásban Valahol megvan címmel. A költőnek a 168 órának adott nyilatkozatából idézzük: "Ez a válogatás már lényegében kész volt 1982-ben. A Szépirodalmi adta volna ki, de valamilyen számomra ismeretlen forrástól jött egy diktátum, ezért felbontották a szerződést. Amerikában ugyanis megjelent egy verses füzetem és abban egy Brezsnyev haláláról írott érdes hangú költeményem..." Pedig a Brezsnyev-vers nem szerepelt az összeállításban, s - jónéhány másik politikai tárgyú verssel együtt - hiányzik az 1989-es kötetből is. /A méltatlanul kis példányszámban megjelent könyvet egyébként néhány nap alatt szétkapkodták./ Néhány hete egy karcsú füzetben napvilágot láttak a politikai vagy terjedelmi okokból kimaradt versek, a kötet címe is: Ami kimaradt. "Ötven vagy száz év múlva az számít majd, mit írt a költő. Számunkra az is fontos, hogy akkor írta, amikor a Hatalom ezt rossz néven vette." - olvashatjuk a kiadó ajánlásában. Az idei évben Petri Györgyöt József Attila-díjjal tüntették ki. Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére Felfordult a ferdeajkú vén trotty, az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni Jani és Csau, a két rossz arcú temetőőr, Kelet-Európa csődtömeggondnokai Latolgatják, hogy lesz-e borravaló. Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt. Mindenesetre: halott. Nem veszi elő többé a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit. Cédulák í ahogy minduntalan elhatározom hogy más leszek nem tudom milyen más csak nem ilyen de már tudom hogy nem leszek más 2 az emlékezetem lassan bebútorozva meghitt és célszerű halottakkal több kevesebb jogon nevezhetem halottaimncik is hisz törölgetem-kerülgetem őket 3 A jót azt nem a jót azt nem adom megmenthetetlenül személyes ami jó volt Találkozás Jössz felém a szobán át örök jövésben, lépteid alól nem fogy a tér, ugyanabban a lehetetlen színű zöld kardigánban, a félhosszú flanelszoknyában, amit a koporsóban viseltél lábadon a szürke gyapjuharisnya, jössz a szobán át /anyám a teakonyhában matat/, gyermeki bízó, csupafog mosolyoddal felállók, nézlek, ideges mosoUyal - úristen, hogy mondjam meg? hiába... nem tudok veled élni Hiába támadtál föl Ismeretlen Kelet-európai költő verse 1955-ből Kifakul mint a két zászló, melyet, évre-év, a kapu fölé gipszelt vashüvelybe kitettünk ünnepekkor, fakul veszti színét a világ. Hol vannak az ünnepek? Vastag por alatt, a meleg padlástérben hallgat egy szétszerelt világ.
