Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-19 / 35. szám

1990. MÁJUS 19. 5 Apagyilkosság Kunszentmártonban Valóban csak az elhunyt volt az áldozat? PARLAMENTI " KI - KICSODA? " Szabadon választott Szidják és dicsérik Áprilisban, alighogy lezajlott a szabad magyar választások második fordulója, érdekes almanach jelent meg a könyvpiacon. Ezt szó szerint kell ér­teni, ugyanis rendre legelébb utcai árusoknál, standon vehettük meg itt, Szolnokon is az Ide­genforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gon­dozásában napvilágot látott Szabadon választott című, megjelenésében is a gyorsaságot magán vi­selő könyvet. A gyorsaság és a valamelyest ku­száit nyomdai előállítás érthető: szinte a választá­sok befejezésével egy időben kaptunk egy - meg­lehet évekig is - hasznos könyvecskét, benne amolyan ki - kicsoda összeállítást. Megismerhető belőle a magyar választási rendszer, a politikai közvélemény alakulása a választási előkészületek idején, a jelöltek népszerűségi listája és az a hat­vanöt párt, amely ezen a választáson jelöltet állí­tott, - s természetesen valamennyi képviselő, aki már lassan egy hónapja tagja a Parlamentnek. Nos, a képviselők rövid életrajza, pártállása, szakmai, politikai hovatartozása tűnik egyelőre a legérdekesebbnek, hiszen - eltekintve néhány pártvezértől, a társadalmi és politikai élet repre­zentánsától - a képviselők többsége most kezdi közéleti pályáját, s korábban nem is lehetett szé­les körben ismert - hacsak jó néhányan nem ar­ról, hogy rendőrségi hírek, megfigyelések és le­hallgatások szenvedő alanyai voltak. Szívfacsaró családi drámát élt át Kunszentmártonban egy csa­lád. Az apát a fia egy síndarabbal agyonütötte, így akár egy elvete­mült bűnös fölött törhetnénk pál­cát. A dolog azonban közel sem egyszerű: az áldozatnak nagy ré­sze volt abban, hogy helyzetét elviselhetetlenné tette a saját csa­ládjában. Á vallomások - melyet az öz­vegy és a fiú, a kiskoré K. Attila tett - még akkor születtek, ami­kor az apának az életéért harcol­tak az orvosok. Ma már tudjuk, hogy a minősítés, amely életve­szélyt okozó testi sértés volt a ki­hallgatás pillanatában, súlyosabb minősítésre változott. A házaspár négy gyermeket nevelt, két fiút és két lányt, melyből az egyik már férjnél van. A családfő rendszeresen ivott, és még az alkoholelvonó kezelés sem tudta eltéríteni az italozó életmódtól. Amikor a po­hárhoz nyúlt, senki nem állhatott meg előtte: hallgatott tőle a csa­lád, de megkapták a magukét a szomszédok is. Az indulatosko­dáshoz féltékenység is társult, a feleségnek különböző viszonyo­Milyen örvendetes dolog, hogy a leszerelés korát élhetjük. A múzeumok lélekszakadva szerzik be a ma fegyverarzenál­ját, attól félvén, hogy holnap már aranyért sem kapnak a tan­kokból, puskákból, bombázók­ból. Ám arra aligha gondolt a békeszerető emberiség, hogy a Magyar Honvédség gondnoksá­gához tartozó iparosok is csatla­koznak a leszerelési felhívások­hoz, és leteszik a fanglit, kőmű­veskalapácsot, és a habarcs is, mint stratégiai anyag egyszer- csak eltűnik a felújításra váró fürdőszobák hadszíntereiről. Márpedig ez történt. Tanúk rá Szolnokon, a Palla körút 15. szám alatti ház négy emeletének lakói. A dolog négy évvel ezelőtt kezdődött a honvédségi szolgá­lati lakásokban. A fürdőszobán és mellékhadszínterein átfutó szennyvízlevezető és főnyomó­csövek ereszteni kezdtek, ahogy az egy idő után már ülik. A kö­vetkezmény is megszokott volt, beázás, penészedés, de hát tudja ezt mindenki, aki lakótelepi la­kás panelnégyszögében él. Két évvel ezelőtt döntés született: le kell cserélni a meghibásodott csővezetéket. Aztán kezdődött a megvalósítás. Március 12-én a gondnokság­ról egy különbizottság (négyta­gú) szállt ki a helyszínre, és rábó­lintott: valóban, a munkákat el kell kezdeni. A történéseket egy katonafeleséghez illő precizitás­sal a második emelet kettőben la­kó Milusné a következőképp rögzítette. Március 21. 8,30-tól 11,30-ig bontás, ebéd, 13,15-től 15,15-ig bontás. Március 22. 8,30-tól 11,10-ig bontás, 13,00 vége az ebédnek, az emberek el-eltűnnek, 15,15 fájront. Március 23. 8,30- kor beszól az egyik mester, stra­tégiai okból feltehetően később jönnek egy-két órával. 10,15-től 10,30-ig bontás, majd hétvége szabad szombattal, mi fene, üze­net: jönnek, majd ha a csövek meglesznek. Március 27-én 8,15: kopácso- lás, 9,30-kor beszól a kőműves, letakarni mindent. Megtörténik, kát kreált az ember, a lányait pe­dig olyan kifejezésekkel illette, amilyen egy jó családban fel sem vetődhet. Á fiú, Attila viselte legnehezebben a családi torzsal­kodásokat. Igaz, ő sem volt fedd- heteüen, mivel a számláját lopás és önkényes járműelvitel terhel­te, ám nehéz megmondani, vajon ugyanilyen sorsa lett volna-e ak­kor is, ha példás életvitelű csa­ládba születik. Az apa és a fiú között elmér­gesedett a helyzet, sőt odáig fa­jult, hogy jó két évvel ezelőtt At­tila feldúlva újságolta az anyjá­nak: "Megszabadulunk aputól, nem üldöz bennünket többet, mert patkánymérget tettem á bo­rába.” Az asszony ekkor haza­szaladt, és az alvó férj borát ki­öntötte, így nem lett semmi baj. De április első napjaiban már a fiú késpengéje a családfő vastag tűzoltókabátjában tört el. Aztán elkövetkezett a tragédia napja, április 21. Dél körül járt az idő, a család az édesanyát várta haza. Melegítették az ebédet, amikor az apa elkezdett veszekedni az egyik lányával. Szó szót köve­tett, majd a perpatvar tettleges­dolgoznak, elmennek, a törme­lék marad. Március 28. 8,15: várták a csöveket, 11,45: elmen­tek azzal, hogy a vezetékeket le kell szabni. Április 5. 8,45: dol­goztak 10,00-ig, 11,50: ebéd, 13,10-től kopácsolás a harmadik emeleten, 18,20-ig tették a dol­gukat. Április 6. 8,15-től bontás 10,05-ig, meghúztak néhány csa­vart, 11,00-kor elmentek, vége. Közben üzenetek, tessék otthon lenni, mert talán ekkor, talán ak­kor megyünk. Az első emeletet többszöri te­lefonálás után megcsinálták, a föntebb lévő három szint hiába várt otthon, a szabadság terhére, meg a tavaszi szünet rovására, bizony a mestereknek se híre, se hamva. Tegnap, május 18-án (pénte­ken) megnéztem a fürdőszobát a Palla körét 15-ben. Mit mondjak, séggé fajult, az apa ütött, a lány visszarúgott, s bevonult a szobá­jába. A családfő újabb partner után nézett, s a fiát találta erre a legalkalmasabbnak. Előbb szó­párbajt vívtak, majd előkerült a seprű, amivel az ember regulázni akarta a gyereket. Vesztére, egy­másnak estek, majd mind a ket­ten elzuhantak. Áttüa fektében megpülantotta azt a vasdarabot, mellyel az ajtót szokták kitá­masztani, s aztán ütött vele. Hogy hányszor, arra nem emlék­szik, csak akkor hagyta abba, amikor a kiabálásra berohant az édesanyja. Későn érkezett... A fiú átment a szomszédba nyugtatót kérni, majd elindult a rendőrségre, hogy előadja, mit cselekedett. A rendőrség és a mentők egyszerre érkeztek, a fiú szerint az utóbbiaknak nem kel­lett volna jönniük, mert sokkal jobb lett volna, ha meghal a sér­tett, legalább a családnak nyu­galma van. A vágya sajnos telje­sült, az apa meghalt. Ä fiú nem bánt meg semmit, később ezt a kijelentését megváltoztatta. Az ítélet már csak az élőt sújtja. Vörös Miklós nem mindennapi látvány. A kör- bebontott és úgyhagyott csövek kísértetiesen emlékeztetnek egy tűzoltólaktanyára, ahol is a szol­gálatban lévők riadókor lecsúsz­nak a garázsba. Csakhát itten más - intimebb - dolgok történnek, márpedig az egész épület egy au- dovizuális rendszerre van kötve, a szabadon hagyott csövek révén. Nemhogy a suttogást, de még a ház legkisebb helyiségében hasz­nált papír zizegését is kiválóan hallják az egymás alatt, fölött la­kók. Arról nem szólva, ha egy pohár víz kiömlik fönn a negye­diken, az bizony végigfolyik va­lamennyi szinten. Hát itt tart most a dolog. Mit mondjunk: a házban lakók nem így képzelték a kitörő világbé- két!-pb­A Parlamenti Almanachot megjelenésekor illőn bemutatták a televízióban, szólt róla a rádió, hírül adták a lapok. Aztán, egy­két hét után megjelentek az első kritikák - a többnyire elmaraszta­ló vélemények. A kritikusok bí­rálták a könyvecske formáját, tollhegyre tűzték nyomdai hibáit, s találtak benne tartalmi hibákat is. Ebből dolgoznak az országgyűlési tudósítók is A könyvet jegyző felelős szer­kesztő, Medveczky László meg is szólalt a Magyar Nemzet hasábja­in. Elismerte, a gyorsaság való­ban a minőség rovására ment egy-két esetben, azt azonban vi­tatta, hogy haszontalan lenne, hi­szen ebből a könyvből dolgoznak az országgyűlési tudósítók, s for­gatja lapjait az is, akit "csak" ér­dekel; kik azok a honatyák és honleányok, akik bizalmat kap­tak, s e bizalommal a nép nevé­ben döntenek - a nemzet sorskér­déseiről. Ezt már nem a felelős szer­kesztő mondta: ez a könyv érde­kes lehet mindenütt, ahol politikai érdeklődés kísérte és kíséri a közéletet. Érdekes akár egyetlen megyében, például itt, Jász- Nagykun-Szolnokban is. Az ugyanis bizonyos, hogy a Szol­nok megyei választó nem azért vette meg a Szabadon Választot­tat, mert ebből akaija megismerni a megye egyéni választó körzete­iben csatát, illetve szavazatot nyert képviselőit, még csak nem is azért, mert nem tudja, kik azok, akik a megyéből listákról képviselők lettek - hanem azért, hogy ismerkedjen, kik kerültek be más megyékből, kik kaptak a fővárosban bizalmat -, s melyek azok a pártok, amelyek most győztesnek, s melyek, amelyek vesztesnek is mondhatók. Egyál­talán, mivel már - újságokból, rá­dióból, tévéből, politikai rendez­vényekből - hallott róla, hogy is néz ki a pártlista, hiszen annyit tud, amit mi is jeleztünk már: hatvanöt politikai párt, mozga­lom, csoportosulás jegyezte be magát 1989-90-ben a hazai pár­tok történetébe. Nos, e listán is talál érdekességet a megye politi­kai életét kutató olvasó: 63-as sorszámmal a Vidéki Magyaror­szágért pártot 1989 novemberé­ben Tiszaderzsen alapították. A parlamenti ki-kicsoda a könyv több mint kétszáz oldalát teszi ki. ABC-sorrendben itt ta­lálhatók a képviselők, fénykép­pel, életrajzi adataikkal. Termé­szetesen azok a Szolnok megyei­ek is, akik az egyéni, területi vá­lasztókerületekben győztek, akikről lapunk a jelölőgyűlések idején bőséggel szólt. És azok is, akik a pártok listáján jutottak az ország első házába innét, Szol­nok megyéből. Persze van még egy, sok lapozgatás után feltűnő megyei adatom is: mindösszesen tizenöten születtek Szolnok me­gyében a képviselők közül. Egy részük valóban csak itt született, hiszen életpályájából könnyen kiderül, hogy korán távozott, vagy esetenként hamar távozni kényszerült, nem is mindig a sa­ját akaratából talán. Mindeneset­re: ez az almanach jónéhány meglepetéssel szolgál a megye iránt érdeklődő olvasónak. Szolnoki a szegedi szépségverseny első helyezettje Mély tüzű szempár... .Jül Arca szív alakú, szíve arc alakú, ő maga jó ala­kú. 170 centiméter magas, súlya 60 kiló ("amiből le kéne fogynom ötöt" - teszi hozzá), mellbősége 90, csípőbősége szintén, derékban pedig 68 centi. Huszonhárom éves. S hogy ki ő? Valuska Judit, aki osztatlan első helyezést ért el a Partiscum Kft. minapi szépségversenyén, amit a szegedi Tisza Szállóban rendeztek meg, reprezentatív külsősé­gek közt, s amelyen manökenhallgatók vettek részt.- Kedves Judit, milyen érzés szépségkirálynönek lenni?- Kifejezetten kellemes. Ugyanakkor borzasztó­an önkritikus vagyok magammal szemben, öröm­mel veszem, ha elmondják, mik a hibáim. Szóval, nem szállt fejembe a siker - de azért jólesik.- Pedig szállhatna bízvást; aki ennyire szép, még ezt is megengedheti magának. Hány férfival voltál már intim kapcsolatban?- Mondok egy irányszámot, jó?... Legyen öt. Ezen belül kettő volt a komoly; az egyik kapcsolat négy évig tartott, a másik egy évig. Most éppen egyedül vagyok, egyébként a tan­folyamra rész­ben azért jelent­keztem, hogy visszaszerezzem lelki nyugalma­mat.- Gondolom, sikerült. Vélemé- "J® nyed a férfiak- j|| rffl... m- Nem kötődnek, nem olyanok, mint a nők, akik sokkal komolyabban veszik az érzelmeket. És még valami: a párkapcsolatokban a bizalom, az őszinteség a legfontosabb. Ha nincs bizalom - ak­kor vége, nincs tovább. Pedig én nagyon tudok ra­gaszkodni és alkalmazkodni...- Szegeden maradsz a nagy siker után?- Nem biztos. Annál is inkább, mivel Szolnok a szülővárosom. Farkas Csaba A megyéből származott képviselők életrajza Mindjárt a névsor elején Csépe Bélával ismerkedhet. A Keresz­tény Demokrata Néppárt orszá­gos listájáról parlamentbe került hatvanadik életévében járó politi­kus Szolnokon született, értelmi­ségi családból - amely miatt aztán nem is nyert egyetemi fölvételt, s 1963-ig csak segédmunka lehe­tett az osztályrésze -, már Miskol­con érettségizett. Pártjában az in­tézőbizottság tagja. Méginkább meglepő a fiatal G. Nagyné dr.Maczó Ágnes életrajra, aki Borsod megyéből jutott az or­szággyűlésbe. Ő is Szolnok me­gyében jött a világra, s mindössze harminc éves. Elveiért - fiatal kora ellenére máris megszenvedett, sok üldö­zésben volt része - pártellenesség címen eljárás is indult a fiatal jo­gásznő, a háromgyermekes anya ellen, s munkaviszonyát is meg­szüntették a tokaji városi tanács­Végül egy igazi meglepetés Dr.Kiss Róbert szolnoki szü­letésű jogász Pest megyében szerzett egyéni mandátumot az SZDSZ szüleiben. A kisváradi kórház igazgatóhelyettese, dr.Mezey Károly az MDF Sza­bolcs megyei jelöltjeként győ­zött - ő református orvoscsalád­ban született - Mezőtúron. A hu­szonhatéves Sasvári Szilárd a FI­DESZ országos listáján indult, de születési helyét ő is Szolnok­kal jegyzi. Az ötvenéves Tóth Sándor - ötgyermekes! - ugyan­csak Szolnokon látta meg a nap­világot, s Nógrád megye kettes számú választókörzetében szer­zett mandátumot. Újságíró - az Új ember című katolikus hetilap munkatársa - s a Keresztény De­mokrata Párt tevékeny tagja. S végül - a névsor végéről - egy igazi meglepetés! A recski nál, ahol kinevezett vb. titkár volt. 1988 óta a Soros alapítvány támogatásával könyvet ír a tokaji közállapotokról, s az MDF tagja. Talán a magyar parlament egyetlen hatgyerekes családapa tagja a harminckilenc éves Iványi Gábor, aki az SZDSZ színeiben budapesti listán jutott az Ország­házba A Budapesti Szabad Egy­házak Lelkészképző Intézetében tanult, s a metodista egyházban szentelték segédlelkésszé 1973- ban. Sok hányattatás után sem tört meg, alapító tagja a SZETÁ-nak, s rendszeres szerzője a Beszélő­nek. A békásmegyeri lakótele­pen, Budapesten lakik, s a lakó­háza alagsorában fölszentelt ká­polnában gyakorolja lelkipásztori hivatását. Született Szolnokon, lelkészcsaládban, de tíz testvéré­vel már Nyíregyházán nőtt föl. szövetség főtitkáráról, dr.Zimá- nyi Tiborról 1988 óta az érdek­lődő újságolvasó sokat hallhatott már - azt azonban aligha, hogy az MDF képviselője 1922-ben Törökszentmiklóson született! A diplomás közgazda 38 hónapot töltött el ifjúságából Recsken és Kistarcsán, 1956 után három évet börtönben élt, s 1970-ig fröccsöntő és műszaki fordító. - A többit már sokan tudják, azt is, hogy 1988-ban ő hozta létre a recski szövetséget. S úgy gondolom, ezt a kézi­könyvet e napokban ismét újraol­vassák sokan. (SJ) /Szabadon választott, IPV 199. Felelős szerkesztő: Med­veczky László, - készítette a Szik­ra Lapnyomda 1990 áprilisá­ban! Csak katonásan AVAGY HADMŰVELET EGY FÜRDŐSZOBÁBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom