Új Néplap, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-19 / 35. szám

I 1990. MÁJUS 19. 3 Hatalomváltás a tanácsnál Megbénulhat a város élete Nem lesz bélistázás - hirdették a választás közeledtével a hata­lomra törő pártok, mert már ak­kor érződött, hogy a korábbi he­ves támadások hatására elbi­zonytalanodott az államigazga­tás. Az ott dolgozók nagyon is magukra vették a nagytakarítás­ra szólító felhívásokat. A Jászberényi Városi Tanács dolgozóit is nyomasztja ez a gond. A kérdés, hogy milyen a hangulat az apparátusban mosta­nában, a vezetőségi megbeszélé­sen is felmerült. Még ugyan tá­vol vannak a helyhatósági vá­lasztások, de szeptember végéig ki tudja, mennyit változik a kor­mányzó pártok véleménye. A ta­pogatózás, a helykeresés minde­nesetre megkezdődött. Kevesen érzik magukat biztonságban, ér­dekes módon a fizikai dolgozók (karbantartók, közterület-fenn­tartók) körében is eluralkodott a bizonytalanság. Nyugtatja is őket Tóth Albert, a tanács ellátó-szolgáltató szer-, vezetőnek igazgatója, hogy át­ereszt javítani, járdát építeni jö­vőre is kell, s ha valakit elkülde­nek tőlük, először is rajta kezdik, a vezetőn. Azon, hogy erre való­ban sor kerül-e, egyelőre nincs sok ideje gondolkozni, mert a teendő rengeteg, a pénz és a munkáskéz pedig kevés. Nem tudnak minden jogos lakossági igényt kielégíteni. Különben is, gondolhatja, van jó szakmája, építészként is boldogul, ha az újaknak ezután nem tetszene a személye. Hasonlóképpen gondolkozik a városi főépítész is, bár jobban szeremé, ha ilyen dolgokról nem faggatnák. A véleményét, érzé­seit általában nem titkolja senki, a névtelenséghez azonban a többség ragaszkodik, mert ké­sőbb még ellene fordíthatják a szavait. Hiába, nagyon szem előtt van mostanában a közigaz­gatás, szabad prédának tekintik a pártok. Az egyik képviselőjelölt meg is mondta, hogy "a korrupt apparátust meneszteni kell".- Gondolhatunk-e ezután jóra, ha meg is nyerte azóta a válasz­tást - mondja az egyik osztályve­zető a helyzetet érzékeltetve. ­Lehet, hogy akkor választási fo­gás volt az egész, de elhihetjük, hogy most mégis igényt tartanak a jó szakemberekre? Egyáltalán, kit tekintenek jó szakembernek? Nem is szólva arról, hogy kor­rupt lenne az apparátus. Az anyakönyvezés igazán nem sorolható a politikailag át­értékelődött munkaterületek kö­zé. Kilencvenöt év alatt, mióta megkezdődött a polgári anya­könyvezés, sem sokat változott a lényeg. A főelőadó kedvvel, hozzáértéssel végzi dolgát, gon­dolja, őt nem kapja fel a forgó­szél, de a félelem azért nem ke­rüli el teljesen. Egészen új jog­szabályok jelennek meg, az ön- kormányzati törvényről meg legfeljebb csak elképzelések vannak, annyi azonban bizo­nyos, hogy munkakörét az utcá­ról nem töltheti be senki. Külön szakvizsgára, speciális ismere­tekre később is szükség lesz ott. Az adócsoporton is sorba sze­dik a kételyeket. Létszámleépí­tésről mindenképpen szó van, és aki teheti, inkább elébe megy a dolognak. Egyik kollégájuk utolsó napjait tölti éppen a ta­nácsnál, de másnak is van már nem is annyira titkolt butiknyitá­si, magánvállalkozási és egyéb szándéka. - Azok vannak a leg­nagyobb gondban - mondja a csoportvezető -, akik államigaz­gatási főiskolát végeztek. Azok a tanácshoz, mégpedig a régi szisztémájú tanácshoz kötötték magukat, mert az úgymond pol­gári foglalkozásúak (mérnökök, technikusok, árellenőrök, jogá­szok...) könnyebben találhatnak új munkahelyet. A városi tanács dolgozói kö­zül többen is megéltek már egy kollektív munkahely-felszámo­lást, amikor megszüntették a já­rási hivatalt. Kellemetlen hangu­latban váltak meg akkor is volt munkahelyüktől, de így utólag, az ezek után várható "leépítések" ismeretében, korrekt, humánus intézkedésnek tűnik az egész át­helyezés. Mindenkivel elbeszél­gettek, több munkahelyet fel­ajánlottak, lehetett válogatni is. Most pedig, mint a régi rendet kiszolgálókra, sütik majd rájuk a bélyeget, sőt még korruptnak is titulálják őket, és mindennek te­tejében ott a munkanélküliség.- Érthető, hogy alig hagy vala­kit érintetlenül a tanácsok körül kialakult közhangulat - mondja Búzás Sándor tanácselnök. - A nagytakarításról szóló híreszte­lésnek ugyan igyekeztek élét venni, de dolgozóink azért figye­lik az álláshirdetéseket, pályáza­tokat, hogy ne érje őket felkészü­letlenül a változás. Mindebből azonban a lakosságnak nem sza­bad érzékelni semmit, ezért kér­tünk mindenkit, hogy amíg itt dolgozik, a munkáját végezze tisztességesen. Nincs is ezzel gond, az apparátus érzi felelős­ségét. A tanács és a pártok között egyébként, ha a kezdeti nézetel­térések után korrekt kapcsolat alakult ki, rendszeresek az egyeztetések ma is. A rend­szerváltással együtt jár, hogy a meghatározó személyeket lecse­réli az új hatalom, azonban ha ezt a cserét felelőtlenül hajtja végre, és rendre elmozdítja a kulcspozí­cióban lévő dolgozókat, csak azért, hogy helyükbe saját híveit ültesse, akkor megbénulhat a vá­ros élete. Dr. Mihályi István, a tanács végrehajtó bizottságának titkára elvileg kényelmesebb helyzet­ben van, mint a két első számú választott vezető, de számol ve­le, hogy kinevezettként is meg­találhatják menesztésére az okot. Ugyanúgy kiemelhetők az osz­tályvezetők, csoportvezetők, sőt bárki.- Kár volna pedig nemcsak szétküldeni, de szétszéledni hagyni is ezt a jól felkészült, ta­pasztalt szakemberekből álló gárdát - mondja -, hiszen munká­jukat nem a politika, hanem a jogszabályok és a mindennapi feladatok határozták meg. Ren­deletek pedig ezután is lesznek, amihez igazodni kell állampol­gárnak, apparátusi dolgozónak. Az az érzésem egyébként, hogy az itt dolgozó szakemberek után más munkahelyek kapva kap­nak, és a többség, ha rákénysze­rül, jól kamatoztathatja máshol is tudását, tapasztalatait. L.P. A KÓRHÁZ VEZETŐSÉGÉNEK VÉLEMÉNYE Miért megy el a sebészprofesszor? A Hetényi Géza Kórház vezető­sége, dr. Késmárky József jászbe­rényi főorvos alkalmazásával kap­csolatban a következőkben ad tá­jékoztatást: 1. / Üres állásra az osztályvezető főorvos választja meg orvos mun­katársát /önálló munkáltatói jog­kör/. Az I. sz. sebészeti osztályon üres orvosi állás nincs. 2. / Dr. Késmárky József a össz- intézeti bérmegtakarítás terhére al­kalmazható. 3. / A jelzett 3-5 hónapra a szer­ződő fél a Hetényi Géza Kórház és nem az I. sz. sebészeti osztály. 4. / Dr. Késmárky József intézeti munkavállalási szándékáról az in­tézet vezetőségének nem nyilatko­zott, a vezetőséget nem kereste meg. 5. / 3-5 hónap múlva - más kór­házban, intézetben történő elhe­lyezkedés hiányában - a Hetényi Géza Kórház lenne az, mely "az utcára" küldené Késmárky dok­tort. A felsoroltak indokolták a testü­leti megbeszélést, melyre meg­hívtuk Gergely professzort és hoz­zájárulásával orvos munkatársait is. Gergely professzorelőterjeszté- se után az első hozzászóló a se­bészorvosok egyike volt, aki véle­ményével nem támogatta Gergely professzort. A további vélemények meghall­gatása nélkül Gergely professzor elhagyta a tanácskozást. Másnap az intézet igazgatója az I. sz. sebé­szeti osztály orvosi értekezletére kapott meghívást, ahol Gergely professzor véleményét kifejtette, majd az előző napi testületi ülés­hez hasonlóan felállt, és ismételten távozott. Úgy véljük, hogy a meg­egyezést célzó tanácskozás alap- feltétele a tanácskozáson részt ve­vők toleráns és kölcsönös meg­hallgatása. Kérdés, áldemokráciának minő- sül-e a vezetőség azon gyakorlata, mely szerint egy-egy osztály fajsú­lyos kérdése megbeszéléséhez a vezetőség meghívja az érintett osztály orvosi karát is? Gergely professzor két ízbeni - a megbeszélést meghiúsító - várat­lan távozása után a vezetés felada­ta a sebészeti osztály zavartalan működési feltételeinek garantálá­sa. A betegellátás nem szenvedheti meg az osztályvezető döntését, mely szerint megválik az intézet­től. Az intézet vezetősége Gergely professzor távozási szándékát saj­nálattal vette tudomásul. Ebben a helyzetben az intézet vezetőségé­nek és a sebészeti osztály munka­társainak az a feladata, hogy a be­tegek ne érezzék meg az osztály- vezető távozását. Az osztályvezető és az orvos munkatársak szembenállását sar­kító és minősítő vélemények nem kedveznek a betegellátásnak. Az igazság a szélső értékelések között kereshető. A sebészeti osztály munkatársai igen sokat tanultak Gergely pro­fesszortól, és azok gyakorlati hasz­nosításával felelősségük teljes tu­datában dolgoznak tovább. Az intézet több, igen fajsúlyos probléma megoldása reális lehető­ségeiről kíván e lap oldalain szá­mot adni abban a reményben, hogy a személyügyi kérdésekhez hason­lóan érdeklődésre tarthat számot. A Hetényi Géza Kórház vezetősége * /A kórház vezetőségének véle­ménye visszhang tegnapi lapszá­munkban megjelent Miért megy el a sebészprofesszor? című cik­künkre./ JÖVŐJÉRŐL AZ ŐSSZEL DÖNT Sokszemközt Németh Miklóssal Mit csinálna másképpen? Csütörtökön tartotta utolsó ta­nácskozását - Bajnok Zsolt kor­mányszóvivő szavaival élve - a "Németh-csapat". A Miniszter- tanács ülése utáni szokásos szó­vivői tájékoztató rendhagyó mó­don zajlott le. Már abban is eltért a hagyományoktól, hogy nem a megszokott teremben tartották. Az újságírók pedig már a hely­szín keresése közben tapasz­talhatták, hogy a Parlamentben új szelek fújdogálnak: szabadon közlekedhettek, seijki nem kér­dezte meg, hogy mi célból van­nak az épületben. A szóvivői tá­jékoztató rövid volt. Bajnok Zsolt, mondanivalójának befeje­zése után nem is titkolta, hogy nem bánná, ha ezúttal az újságí­rók nem kérdeznének. Ez annál is inkább kívánatos lenne - kö­zölte -, mivel Németh Miklós, a leköszönő kormányfő találkozni szeretne a sajtó képviselőivel. Az újságírók csapata ezután átvonult-a Minisztertanács ta­nácskozótermébe, a találkozó helyszínére. Németh Miklósra várni kellett. Addig a kollégák nézegették a termet, és találgat­ták, vajon ki kinek a székében ül. Mintegy tízperces várakozás után érkezett meg a laköszönő miniszterelnök. Elnézést kért, hogy a társaságot megvárakoz­tatta, de utódjával, Antall József­fel kellett egy fontos telefont le­bonyolítania. Ezután röviden el­búcsúzott a sajtó munkatársaitól. Megköszönte munkájukat, amit úgy értékelt, mint a békés átme­net egyik fontos segítőjét. A ta­lálkozó a továbbiakban egy nagy interjúvá alakult át - az újságírók kérdeztek, Németh Miklós pedig válaszolt. Lássuk a kollektív kér­déseket, és a búcsúzó miniszter- elnök válaszait!- Hogyan alakul a jövője, tud­ja-e már, mit fog a továbbiakban csinálni?- Saját jövőm ügyében még nem döntöttem. Mindenesetre először igyekszem kipihenni magam. Ez az idő alkalmas lesz arra, hogy számvetést végezzek magamban, és eldöntsem, hogy a politikusi pályát választom-e, vagy a szakmámban fogok dol­gozni. Úgy gondolom, ha az em­ber 42 éves, még hozhat ilyen döntést. Előreláthatóan szep­temberben tudok pontos választ adni a kérdésre.- Mi az az egy dolog, amit - ha most kezdené miniszterelnöki te­vékenységét - mindenképpen másképp csinálna?- Csak egyet mondhatok? Ugyanis kapásból legalábbb tí­zet tudnék felsorolni. Egyezzünk meg a háromban! Ha most kez­deném miniszterelnöki tevé­kenységem, mindenképpen új kormánnyal indulnék. Hibát kö­vettem el, amikor ezt nem szor­galmaztam erélyesen. Rövid idő múlva már világossá vált, hogy hibáztam. Csak később történt meg hét miniszter cseréje - per­sze akkor a mechanizmusok még másként működtek. A másik do­log, amit említek: korábban hoz­zá kellett volna fognom a Bel­ügyminisztérium rendbetételé­hez. A honvédelem területén tör­téntek jó lépések, több tábornok nyugdíjba került. Viszont elhit­tem az akkori belügyminiszter­nek, hogy az ő területén minden rendben van. Később kiderült, hogy ez korántsem volt így. Har­madikként pedig azt mondom, hogy amikor már tisztán látszot­tak a többpárti viszonyok, koalí­ciós kormányt kellett volna ala­kítani. Ennek elmulasztása - úgy érzem - nagyon elnyújtotta az átmeneti időszakot.- Készül-e könyvet írni tapasz­talatairól?- Önök tudják, hogy én akkor állok a nyilvánosság elé, ha mondanivalóm van. Még nem gondolkodtam azon, hogy fo­gok-e könyvet ími. Mindeneset­re nem vetem el ennek lehetősé­gét, de majd meglátjuk.-Mire emlékszik vissza legszí­vesebben?- Lehet, hogy sokak számára furcsa lesz a válaszom. Emlék­szik mindenki arra a világbanki megállapodásra, ami olyan ne­hezen jött létre. A Miniszterta­nács kétharmada is azt mondta, hogy nincs esélyünk. A döntés napján késő este gépkocsival a szüléimhez utaztam. Megszer­veztem, hogy a kocsiban is érte­sítsenek, ha van eredmény. Este tíz óra felé útközben meg is kap­tam az információt a kedvező elbírálásról. Erre emlékszem vissza a legszívesebben.- Mondjon olyan interjút, amely különösen tetszett önnek, illetve említsen ellenpéldát is!- Most belemehetnék a felkí­nált "csőbe", de nem teszem. Tudják rólam, hogy én sohasem kérem el a velem készített inter­júkat közlés előtt. Sőt, nem is olvasom el rögtön a megjelenés után, hanem gyűjtöm a vélemé­nyeket, és körülbelül két hét múlva veszem a kezembe az in­terjút tartalmazó lapot.- Mit üzen a rövid idő múlva hasonlóan távozó csehszlovák kollégájának?- Azt, hogy továbbítsa utódjá­nak: ne építsék meg Bős-Nagy­marost! De most sajnos, lejárt a beszélgetésre szánt időm. Ké­rem önöket, segítsék az új kor­mányt is! Berki Imre Egy "régi" kép: Németh Miklós és Michael Wilson kanadai pénzügy- miniszter. A megbeszéléseket ez év áprilisában tartották. A Szolnok megyei ÁÉV vendégeként Szolnokon tartózkodik negyvenöt zágrábi építőipari dolgozó. Ez alkalom­ból a Hotel Építők szállodájában műsoros estet rendeztek. A rendezvényen a színházat építő nyolcvan jugoszláv munkás és az Orbis lengyel utazási iroda negyven vendége is részt vett. Az est folyamán a Tisza Táncegyüttes, Karda Beáta, Márkus Ilona, valamint szólótáncosok adtak emlékezetes műsort a vendégeknek. Hasznos kezdeményezés, hogy a szálló vezetői nemcsak "altatnak", hanem gondoskodnak a vendégek igényes szórakoz­tatásáról. Képünkön a Tisza Táncegyüttes műsora (a kis képen Karda Beáta) - nzs -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom