Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-09 / 2. szám
4 1990. ÁPRILIS 9. A beteg nem élt fellebbezési jogával Amikor nem a táppénz a cél című, a Néplap március 21-i számában közölt olvasói levél ügyében vizsgálatot folytattam, ezzel kapcsolatban a következő tájékoztatást adom. Czikkely Istvánná 1990. február 14-én jelent meg a körzeti orvosánál, aki heveny gyomorrontás diagnózist állapított meg, gyógyszerrel ellátta és egy hétre betegállományba vette. Miután továbbra sem érezte jól magát, a következő héten panaszával a helyettesítő orvost kereste fel, aki belgyógyászati szakrendelésre irányította. A csoportvezető főorvos - a laboratóriumi vizsgálatok után - ezt a diagnózist megerősítette, a gyógyszerszedés mellett pihenést javasolt. Táppénzes ellenőrzésre március 9-re rendelte vissza. Időközben elfogyott a gyógyszere, ezért felkereste a körzeti orvosát, aki az állapotát már kielégítőnek tartotta, és március 1-vel keresőképesnek nyilvánította. A körzeti orvos joga és kötelessége az általa ellátott terület lakosságának gyógykezelése, gondozása, első fokon a keresőképesség elbírálása. A heveny gyomorrontás gyógyulási ideje általában néhány nap, súlyosabb esetben sem több egy-két hétnél. Sajnáljuk, hogy a beteg keresőképessé nyilvánításakor nem élt fellebbezési jogával, mert egy akkori felülvizsgálat a körzeti orvos esetleges hibás döntését korrigálhatta volna. A Néplapban megjelent levél után a beteg részletes kivizsgálását megkezdtük, az eddigi eredmények alapján a körzeti orvost eljárása miatt nem lehet hibáztatni. Dr. Olexik László a Hetényi Géza Kórház-Rendelöintézet belgyógyász csoportvezető főorvosa Nyugtalanítanak a visszásságok Mozgásképtelen rokkantnyugdíjas vagyok, 19 éve leszázalékolva élek, így van lehetőségem és időm, hogy felkészültségemhez képest - az írott, hallott és látott híradásokon keresztül - figyelemmel kísérjem a gazdasági és politikai fejleményeket; a mai Magyarország helyzetét, a nemzeti médiák küzdelmeit, bizonytalanságait, ahogyan környezetem reagálását is, ezért néhány gondolatomat szeretném az olvasókkal megosztani. A mai kavargó összevisszaság megdöbbenteni már nem tud - még a jól fűszerezett politikai húzások eredményeként sem. A jövőt tekintve azonban kétségbe ejtő az események alakulása. Az a meggyőződésem, hogy a politikai csatározásokkal töltött időnek legalább a felét gazdasági életünk fejlesztésére kellene fordítaniuk honleányainknak és honatyáinknak, hogy az adósságállomány növekedése helyett legalább a szintentartást érjük el. Sajnálom, hogy egyetlen "erőtől" sem olvastam, hallottam olyan, a gazdasági mélypontból kivezető programot, ami alapul szolgálna a kormánynak ahhoz, hogy - akár egy mai, akár egy jövőbeni - biztonsággal elfogadható tervet tudjon készíteni. Környezetemben több mindent nem értenek, megkérdőjeleznek az emberek. így például azt, hogy az újjászerveződő társadalomban, amiben a papság igen jelentős szerepet vállal, hogy tudjunk hinni a papi, illetve gyónási titoktartásban, ha politikai célok megnyeréséért már most feláldoznak hozzájuk menekülő, megnyugvást kereső embereket. IA belügyi dolgozó esetére célzok./ Kiszámította-e már valaki, hogy az oly divatba jött elszámoltatás mennyibe kerül az ország lakosságának? Nem lenne egyszerűbb a magas nyugdíjakat és fizetéseket csökkenteni, a lakáslelépési térítéseket megvonni és a szolgálati lakásból az arra jogosulatlanokat saját ingatlanukba költöztetni? A nyugdíjas minisztereknek és az egyéb, ma még jogosultaknak ne járjon tovább az állami személygépkocsi-használat, a kivételes juttatásokat is meg kell tőlük vonni, mert erre nincsenek rászorulva. Sokan virágzó mezőgazdaságot akarnak'a föld tulajdoni állapotának 1947-es visszaállításával. Olyan földet követelnek vissza, ami a nagyüzemi gazdálkodásban a korábbi átlag hathétszeresét hozza. Ha a termőföldeket felosztják, javaslom, hogy a meglévő adósságokat is terheljék az új tulajdonosokra. Környezetünkben zömében olyan emberek ragaszkodnak a földvagyonhoz, akik a legtrehányabb gazdák közé tartoztak. Aki a községben lakik vagy erre jár, láthatja, hogy a magánkézben lévő szántó- és szőlőterületek milyen siralmas állapotban vannak. Mi lesz azokkal, akiknek köszönhető, hogy becsületes, nehéz munkájukkal a mezőgazdasági termelést a mostani szintre emelték? Nem tudom, hogy az öntözőberendezésekkel, a nagyüzemi gazdálkodást szolgáló gépparkkal mit tudnának kezdeni a földosztás után. Végezetül annyit, hogy bár 6000forint a nyugdíjam, aminek jelentős részét gyógykezelésemre fordítom, mégsem a megélhetési gondjaim, hanem az előzőekben említett visszásságok nyugtalanítanak. Hajnal Ferenc Tiszaföldvár-Homok kén, méltóságteljesen hasítják a Vasas Horgásztó zavartalan víztükrét, miközben a horgászok valósággal kézből etetik őket. Az állatkert nem sajnálja tőlük az önálló életet, s ha megmaradnak a közeli szabad vízen, nem fogják be a szökevényeket, hanem szereznek újabb párt, hogy azért a látogatók se maradjanak hattyú nélkül. /Fotó: Nemes Árpád/ Mit jelent az utasbiztosítás? Mások okulására írom meg az esetem, aminek az lett a vége, hogy az autóbuszon történt káromat a Jászkun Volán nem térítette meg. A szolnoki Vosztok úti megállóból 7.10 órakor induló, 1 -es járattal igyekeztem munkába február 20-án, amikor a befelé nyíló ajtó a vezetőfülke falához nyomta a válltáskámat. A munkahelyemen vettem észre, hogy a szemüvegem - tokjával együtt - eltört. Kollégáim tanácsára és az utasbiztosításra gondolva kerestem fel sérelmemmel a vasútállomásnál lévő forgalmi irodát, ahol azt mondták, csináltassam meg a szemüveget és nyújtsam be a számlát. Így is tettem, de amikor jelentkeztem a számlával, már azt vágták a fejemhez: miért nem szóltam rögtön a buszvezetőnek, miért nem reklamáltam azonnal, van-e két tanúm, aki egybehangzóan igazolja az állításomat...? Két munkatársam, akik ugyanezen a buszon utaznak évek óta és az eset időpontjában is ott voltak, a jegyzőkönyv aláírásával bizonyították a történteket. Ennek dacára március 2-án azt a választ kaptam a Volán illetékesétől, hogy kárigényemet nem fogadják el, mert az autóbuszon bekövetkezett káresetet - a kétséget kizáró bizonyítás érdekében - nem jelentettem azonnal az autóbusz vezetőjének. Valóban nem pakoltam ki a táskámat a buszon, hogy megnézzem, csak nem ért valami kár, ennél fogva a buszvezetőnek sem szóltam. De erről a kötelességemről semmilyen tájékoztatót, figyelmeztetést nem olvastam a jármű utasterében, és máshol sem. Azt viszont igen, hogy ki, mikor, mennyi pótdíjat vagy büntetést köteles fizetni, mert ezt jól látható helyre kifüggesztették. Lévai Jánosné Szolnok Csacsifogaton érkezett a "szenátorjelölt" A jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban március 14-én iskolanapot tartottunk. Az erről adott híradásomban az esemény legérdekesebb mozzanatát emelném ki. Reggel fél kilenckor a Bercsényi utcai Ifjúsági Házban gyülekeztünk, ahol a III. b-sek jól sikerült ünnepi előadást tartottak, majd 11 óráig az iskolánkban választhattunk a különböző programok közül. Volt sakk-kör, fizikakémia előadás, egészségügyi tanácsadó, kozmetikai bemutató, honismereti kör, videóvetítés, rajzkiállítás. A pinceklubban természettudományi vetélkedőn vehettek részt az érdeklődők. Tizenegy órától pedig a Lehel Moziban - csak a mi számunkra - vetítették az Életben maradni című filmet - John Travolta főszereplésével. Délután egykor vonultak be a "szfcnátorjelöltek": érdekességként kilencen ültek egy Trabantban, és volt, aki csacsifogaton érkezett. Programjuk ismertetése után már csak az eredményhirdetés maradt hátra. Mag Gyuri kapta a legtöbb szavazatot, így tehát egy évig ő lesz gimnáziumunk "szenátora". Ezután sportvetélkedőt tartottunk - nyereményosztással. Iskolanapunkat a pinceklubban rendezett discóval zártuk, amin ugyancsak jól éreztük magunkat. Rigó Barnabás Jászberény | Hozzászólás cikkeinkhez A panasz jogos, de marad a kis busz Jó szelet fogtak Lakhelyet változtatott a jászberényi állatkert hattyúpárja. Szellők szárnyán szöktek meg nemrég a kultúrpark iszapos színű tavából, és először a Zagyván kerestek menedéket, majd áttelepedtek a védettebb vizű horgásztóra. A Hűtőgépgyár állatkertjében elmondták, hogy a hattyúkat /és más vízi szárnyasokat/ az evezőtollak rendszeres tépésével, ritkításával bírják maradásra. Három éve előfordult, hogy a hattyúk az elmaradt tépés meg a jó szél következtében szárnyra keltek, és Füzesabony környékéről hozták vissza őket. Az elmúlt hetekben ismét jó szelet fogtak, s előbb az egyikük ismerkedett a Zagyva vashíd zúgó közötti szakaszával, majd néhány nap múlva követte a párja is. Azóta büszAz alvégiek már nem fémek fel a buszra címmel közöltük nemrég a kora reggel Törökszentmiklósról bejárók panaszát: Piaci napokon, s amikor a megyeszékhelyre járó tanulóknak nulladik órájuk van, az alvégi megállóban várakozó utasok már nem fémek föl a buszra, ezért csuklós járatot kértek. Olvasóink észrevételére Farkas Sándor, a Jászkun Volán mezőtúri üzemigazgatója válaszolt. Elismerte, hogy az utasok kérése jogos, hiszen a levelükben említett 6.05-ös járat felméréseik, vizsgálataik alapján is zsúfolt. Sajnos a reggeli csúcsidőben nem tudnak több csuklós buszt vagy újabb járatot beállítani - írta, ami az alvégiek gondján enyhítene. Rugalmas munkakezdés alkalmazásával lehetne javítani az utasok helyzetén, amihez a bejáró dolgozók munkahelyi vezetőinek segítségét kéri. A tárgyalóteremből Egyetlen este egy kifosztás és két verekedés A három cimbora, a 21 éves Farkas István, a 22 esztendős Haga Lajos és az egy híján húszéves Haga Gáspár - egyébként mindannyian törökszentmiklósi lakosok -, tavaly október 20-án az esti órákban a városközpontba iparkodott. Szórakozni szerettek volna, csakhát ehhez kevésnek bizonyult a pénzük. Éppen ezért nem szokványos módon szervezték az esti andalgást, hiszen már a vasútállomás környékén találkoztak egy fiatalemberrel, akit nagylegényként mindhárman megvertek. Hogy miért, erre a válasz később ennyi volt: csak. Néhány perc múlva újabb ifjút sodort útjukba a véletlen, akitől Haga Lajos cigarettát kért. Miután az óhajt az ismeretlen nem teljesítette, verekedés lett a dologból, és Haga Lajos bántalmazta a megszólítottat. Ennyi kötözködés sem bizonyult elégnek, és már este fél nyolc körül járhatott az idő, amikor Farkas István és Haga Lajos az Ezerjó Étterem környékén megállított egy járókelőt, akitől forintokat követelt. Nem kaptak, ezért Haga lefogta az illetőt, ezalatt Farkas István átkutatta a férfi zsebeit, elvette a pénzét, meg az óráját is. Mondanom sem kell, az útonállást követően hamarosan véget ért az aranyélet, hiszen már másnap rács mögé került a díszes trió. Ügyüket első fokon a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Szentgyörgyi Ildikó tanácsa tárgyalta, ahol társtettesi minőségben elkövetett rablás és társtettesi minőségben elkövetett garázdaság bűntette miatt találták őket bűnösnek, ezért Farkas Istvánt három év börtönre, Haga Lajost pedig két év négy hónap börtönre ítélték. A harmadrendű vádlottat, Haga Gáspárt - aki már a rablásban nem vett részt - társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt a városi bíróság két évre próbára bocsájtotta. Az ő esetében az ítélet jogerős, míg a két rablónál nem. D.Sz.M. Még egyszer a mezőtúri temetőről Elhanyagolt ravatalozó, sáros ösvények a temetőben címmel, április 2-án adtuk közre Bozóki Ferencné olvasónk levelét. Közeli rokona temetését rendezte Mezőtúron, és az ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatait írta meg. Észrevételére a Mezőtúri Református Lelkészi Hivataltól a következő választ kaptuk:" A ravatalozó nincs a lelkészi hivatal kezelésében, a helyi temetkezési vállalat működteti. Szolgáltatásukért az egyház semmilyen felelősséget nem vállal. Az olvasói levélben említett 2330 forint költség magába foglalja a sírásást, a sírhantolók munkabérét, valamint az egyházi alkalmazottak százalékos díjazását is. Az összegből visszamaradó 200-300 forint csupán az, amit a temető fenntartására fordítunk. (Egy évi szemételtakarítás az egyháznak 30 ezer forintjába kerül!) A sírkő és a sírkereszt engedélyezése valóban 500 forint, hiszen a 10/1970-es miniszteri rendelet előíija, hogy a temető fenntartójának ellenőriznie kell azt a szöveget, ami a sírkőre kerül. Az összegbe foglaltatik a helykimérés, valamint a temetői alkalmazottak foglalkoztatási díja is. Azzal a megjegyzésével, mely szerint a temetőbe többen járnak mint a templomba, ezért a rendbehozásukat rangsorolni kellene, nem értünk egyet. Az ország egyik legszebb neogót stílusban épült templomára áldozunk most, ami már nagyon időszerű volt, valamint a nagytemplom tetőzetének átfestésére. Halottainkat tiszteljük, de az élők erkölcsi tanításáról sem feledkezhetünk meg. Ők a jövő generációi, akik az elhunytak sírjára, a temetőkre bizonyára már többet tudnak fordítani, mint amire most mi vagyunk képesek." Döbbenet — bizalom — Diánáért A168 óra című lap március 28-i számában megjelent dr. Hodinka László és dr. Balogh Zsolt főorvos urak cikkére a következőkben kívánunk reagálni: A cikk stílusa és tartalma egyértelműen nélkülözi a legalapvetőbb emberi megértést, segítő szándékot. Mrena Diána, a városunkban élő 9 éves beteg gyerek többször feküdt a már említett főorvos úr osztályán. A gyógykezelések ellenére sem javult az állapota, később fokozatosan romlott. Mi is tudjuk, hogy sajnos léteznek nem, vagy alig gyógyítható betegségek. Talán ezek közé sorolható a 9 éves kislány is...? Ennek tudatától, s a kislány állapotrosszabodásától megrettent szülök kétségbeesve érdeklődtek szakmai körökben, s derítették fel - orvosok közbenjárásával - a svédországi gyógykezelés lehetőségét. Kinek van joga, hogy elvegye bárkitől is a gyógyuláshoz, az egészségesebb élethez való ragaszkodást? Kinek van joga - a beteg gyermek jelenlétében - kijelenteni, hogy a világon sehol sem gyógyítható meg? Gondoljunk bele: mit okozott Balogh főorvos úr ezzel a kijelentésével a kislány lelkében? Érthető, hogy a szülök minden fűszálba, minden utolsó lehetőségbe sírva kapaszkodtak. Ha a javulás vagy gyógyulás esélye csak 20 százalékos, akkor is meg kell tenni ezt a lépést. Ilyen esetben az eredményt sohasem szabad százalékban mérni! Remélem, nem az zavarta meg Balogh főorvos urat, hogy épp az MDF szervezte meg a gyűjtést a külföldi gyógykezeléshez? Az eddig összegyűlt pénz a Kunszentmártoni OTP-ben van letétben, amit a szülök sem vehetnek fel, kizárólag a gyógykezelésre fizetendő számlák ellenében nyitható meg. Amennyiben maradna az összegből, azt továbbra is beteg gyerekek gyógyíttatására fordítjuk. Balogh főorvos úrnak megnyugtatásul üzenjük, hogy Svédországban élő honfitársaink önként vállalják a forint svéd koronára váltását, szükség szerint a kiegészítését. Ezzel nem csökkentjük a magyar állam valutakészletét. Küzdelmünket Diánáért nem adtuk fel! Segítjük, biztatjuk a beteg kislányt, és erősítjük hitében. Mindezek ellenére még mindig mély döbbenettel állunk az említett cikk előtt... Sajnos tudjuk, hogy Magyarországon volt már Bérescsepp ügy, Celladam-ügy miatt számtalan konfliktus. Hisszük, reméljük, hogy egy kisgyerek külföldi gyógyíttatása miatt nem indul el egy következő. Az MDF Kunszentmártoni Szervezete nevében Dr.Gőgh Edit psychiáter szakorvos MDF-szervező Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából
