Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-07 / 1. szám
1990. ÁPRILIS 7. Néplap 7 A Bibliotheca Corviniana Bibliotheca Corviniana, vagyis Mátyás király világhírű budai "hollós könyvtárának" nevét a Hunyadiak címerállata, a holló /corvus/ adta. A kódexeket ugyanis a Hunyadiak címere díszítette, amolyan XV. századi "ex libriseként. Mátyás, miután visszaszerezte Frigyes császártól a koronát, és 1464-ben megkoronázták, elkezdte fejleszteni azt a kódexgyűjteményt, amely a várnai csatában elesett, könyvkedvelő I. Ulászló király után maradt. Könyvgyűjtő szenvedélye Beatrixszal kötött házassága után öltött nagyobb méretet, amikor a budai királyi udvar az itáliai humanisták fő gyülekezőhelyévé vált. A király elsősorban a fényesen ékesített, szép betűkkel írt XV. századi, reneszánsz szellemet árasztó kéziratokat kedvelte és vásárolta. De saját kódexmásoló műhelyt is tartott Budán. Ezt Felix Ragusanus vezette. Hozzávetőleg harmincán írták-festették itt a könyveket. Többek között itt készült a legszebben díszített korvina, az úgynevezett Mátyásgraduálé. A külföldről származó korvinák egy részét Rómában, Bolognában, Firenzében és Nápolyban készítették a kor legkiválóbb másolói és miniátorai /illusztrátorai/. Más részük egy Nápolyban dolgozó, francia miniátor műhelyéből került ki, ahonnan Mátyás apósa, Ferdinánd nápolyi király is szerezte könyveit. A rajzokkal, festményekkel és díszítő motívumokkal tele kéziratokat bekötötték. A kötéstáblákat bársonnyal, aranyozott vörös vagy fekete kecskebőrrel boSzabó László szobrászművész Mathias Rex domborműve rították. A könyvkötésnek ez a módja a keleti könyvkötési technika első európai utánzása volt. Mátyás hétezer kötetnyi könyvtárát a vár délkeleti szárnyán, külön teremben helyezte el. A kötetek zárt szekrényben vagy nyitott polcokon feküdtek. A terem közepén állt a király heverője jeléül annak, hogy az uralkodó gyakran vonult félre olvasni. Bár könyvtárát magánhasználatra állította össze /állítólag évente több mint 30 ezer aranyat fordított bővítésre/, nem zárta el alattvalói elől, amint ezt az egyik korvinában felfedezett, több kéztől eredő magyar nyelvű bejegyzések mutatják. Mátyás 1490. április 6-án bekövetkezett halála után az országgyűlés a korvinákat nemzeti tulajdonba vette, ám II. Ulászló hanyagsága következtében - a könyvtár őre időközben meghalt -, megkezdődött a nagyszerű könyvtár kifosztása. Volt, aki kölcsönkért egy korvinát, aztán egyszerűen levakarta róla a hollós címert, és nem adta vissza, voltak, akik ajándékba kaptak egy-egy korvinát, mert egyéb ajándékra a megcsappant királyi jövedelmekből nem futotta, mígnem Buda török kézre kerültével a Bibliotheca Corviniana sorsa végérvényesen megpecsételődött. A korvin-kódexek így idővel csaknem minden nagyobb európai közkönyvtárba eljutottak. Közülük 129 példányt állít ki most az Országos Széchenyi Könyvtár. Ezek többségét külföldi könyvtárak bocsátották rendelkezésére, hiszen Magyarországon napjainkban mindössze 53 példány van Mátyás király korvináiból, ezek is legnagyobb részt csak az utóbbi évszázadban jutottak vissza cserével, vásárlással, vagy például Törökországból 1875-ben ajándékozással. Cs.K. Vizsga előtt az orosztanárok Létkérdés az átképzés Alakulóban a TIT nyelviskolája Az utóbbi egy két évben a 'jól informáltak" már rebesgették, hogy nem lesz kötelező az iskolákban az orosz nyelv oktatása. Mégis, amikor tavaly júniusban a Művelődési Minisztérium bejelentette, hogy "az 1989-90- es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket", a hír, mint derült égből villámcsapás érte az iskolákat. Sokan, főleg diákok és szüleik ügy értelmezték a számukra örömteli hírt, hogy szeptembertől már nem kell a gyerekeknek oroszul tanulniuk. Az orosz szakos pedagógusok, akik 12-13 évig tanulták Puskin nyelvét, korántsem lelkesedtek ennyire a bejelentésért, amelyben a munkanélküliség rémének megtestülését vélték felfedezni Egyelőre azonban ettől még aligha kell tartaniuk. Az iskolák, s a pedagógusképzés ugyanis nem készült fel a váratlan bejelentésre. A tanárképző főiskolákon jobbára csak orosz szakosokat képeztek igen nagy számban, legfeljebb egy-egy csoportnyi hallgató tanulhatott angolt, németet, szlovákot, románt. így az iskolák több mint kilencven százalékában változatlanul az oroszt határozták meg "választható kötelező tantárgyként". Ki fizeti a költségeket? Egy haszna azonban mindenképpen volt az elsietett döntésnek: felgyorsította az orosztanárok átképzésére történt korábbi kezdeményezéseket, amelyek a TIT nevéhez fűződtek. A társulat szakemberei ugyanis, látván Európától való távolodásunkat, az idegennyelv-oktatás csődjét, s ebből következően a lakosság "mutogatós" nyelvtudását, szorgalmazta a pedagógusok körében is a nyelvtanulást. A minisztériumi bejelentés után számos megyében, így nálunk is a TIT vállalkozott az orosztanárok átképzésére. A tanfolyamok iránt igen nagy volt az érdeklődés megyénkben. A 139 középiskolai és a 288 általános iskolai orosz szakos tanár közül 250-en jelentkeztek. A megyei tanács pénzügyi helyzete azonban gátat szabott a lelkesedésnek, csupán 92 hallgatónak biztosította az ösztöndíjat. Közben újabb rendeletek jelentek meg az átképzés költségeiről, az ABMH vállalta a tanfolyamdíjak 65 százalékát. Az MM közleményt adott ki, amely arról tájékoztatott, hogy az átképzés költségei még részben sem terhelhetik a hallgatókat. Rendelet, határozat ide vagy oda, nyolcvanegy pedagógus saját költségére is vállalkozott az idegen nyelv tanulására. Később persze kaptak ők is anyagi segítséget a tanuláshoz. A TIT megyei szervezete ugyanis számukra is kérte, és meg is kapta, az ABMH támogatását, s némelyeknél segített a munkahely is. Ilyen előzmények után kezdték meg tanulmányaikat az "átképzős" pedagógusok négy angol, hat német és egy francia csoportban. A nevelők jobbára olyan nyelvet választottak, amilyet már hosszabb-rövidebb ideig tanultak. Angolból mégis csak egy másodikos csoport indult, németből viszont négy. A hallgatók többsége 30-40 év közötti. Nem véletlen, hiszen ezek a korosztályok még sokáig tanítanak a nyugdíjig, számukra létkérdés az átképzés. A tanfolyam indulásakor senkinek sem voltak illúziói arról, hogy könnyen megszerezheti a nyelvvizsgát. Munka mellett utazni, tanulni, anyának lenni, gyerekeket nevelni nem könnyű dolog. Némelyik iskolában ráadásul nem túl jó szemmel nézik a kényszerű átképzős kolléganőt, akit helyettesíteni kell. Hát még azt, aki nem is orosz szakos. Vannak ugyanis olyan hallgatók a tanfolyamon, akik nem is nyelvszakosok. Ők egyébként teljesen saját költségükön vállalkoztak a harmadik szak megszerzésére. Ez azonban még odébb van. A hallgatók május 29-én írásbeli, június 19-én pedig szóbeli nyelvvizsgát tehetnek Szolnokon, Debrecenben vagy Budapesten. Ha sikerül a középfokú minősítést megszerezniük, további két és fél évig kell tanulniuk valamelyik felsőoktatási intézményben ahhoz, hogy angolból, németből vagy franciából is tanári oklevelet kaphassanak. Elvileg csak ezután taníthatnák az iskolában az idegen nyelvet. A szükség, a megnövekedett igények azonban nem "várnak" ennyi ideig. A középfokú nyelvvizsga letétele után - mint ahogy az számos iskolában már eddig is így volt - tanítják a gyerekeket angolra vagy németre. Az igények sürgetnek A tanfolyamokon a napokban zárulnak a jelentkezések a közelgő nyelvvizsgára. Vannak olyan hallgatók, akik a siker reményében inkább az őszi vizsgára jelentkeznek. Úgy érzik, hogy ha a nyári szünetet még rászánják az idegen nyelv tanulására, talán biztosabban sikerül a vizsga. S ez azért is fontos, mert ellenkező esetben vissza kell fizetniük az ösztöndíjat. Az elsősök viszont elszántak. Sokan megpróbálkoznak ugyancsak június 19-én az alapfokú nyelvvizsgával. Pusztán a megmérettetés kedvéért. Hogy végül is hányán tesznek sikeres nyelvvizsgát az idén, legfeljebb csak tippelni lehetne. Arról viszont, hogy hányán szándékoznak utána még tovább tanulni, egy körkérdés során arra a következtetésre jutott Várnai Rupertné, a TIT megyei szaktitkára, a nyelviskola vezetője, hogy igen elenyésző azoknak a száma, akik tervezik a harmadik szak hivatalos megszerzését is. Nyilván abban bíznak, hogy hosszú idő kell még ahhoz, amíg elegendő diplomás szerez képesítést nyugati nyelvekből a pedagógusképző intézményekben, s így aligha lesz riválisuk az iskolában. Bizonyos fokig érthető ez, hiszen az orosz szakos tanárok rajtuk kívülálló okok miatt kerültek nehéz helyzetbe, s a nyelvvizsgán túl - ez önmagában sem könnyű dolog - nem vállalják a további munka, család melletti tanulást. Inkább azt tervezik, hogy magánúton csiszolják, tökéletesítik angol, német vagy francia nyelvtudásukat. Az átképzés jövőre is folytatódik Tanítványaiknak már mindenesetre könnyebb dolguk lesz, hiszen megadatik számukra a lehetőség, hogy válasszanak, milyen nyelvet szeretnének tanulni. Persze jó ideig még csak korlátozott számban élhetnek ezzel a lehetőséggel. A TIT megyei szervezete mindenesetre a következő tanévre is hirdet átképző tanfolyamot az orosz szakos pedagógusoknak. Attól függetlenül is, hogy még nem lehet tudni, az ÁBMH és a megyei tanács jövőre is vállaljae az ösztöndíjat, vagy hány tanár átképzését támogatja majd. S nemcsak átképző tanfolyamok indulnak. A szeptemberben létrehozott nyelviskola azzal a nemes céllal nyitotta meg kapuit, hogy az idegen nyelvek széles skáláját kínálva lehetőséget teremt a tanulásra óvodáskortól kezdve minden korosztálynak, szolnoki, s kihelyezett tagozatokon. Ebben a tanévben a megyeszékhelyen 980, Jászberényben 250 felnőtt tanul angolul, illetve németül, franciául a különböző szintű tanfolyamokon. Szolnokon és vonzáskörzetében 29 gyerektanfolyam indult, lehetőséget teremtve a kőtelki, tiszasülyi, újszászi, stb. diákoknak nyugati nyelvek tanulására. Törökszentmiklóson tíz tanfolyamon 150 gyerek tanul. Ami a nyelvek széles skáláját illeti, tulajdonképpen adott lenne, az igények viszont csak az angolra, a németre, s kisebb mértékben a francia nyelvre vonatkoznak. Kellő számú jelentkező esetén azonban bármilyen nyelvből indítanak tanfolyamot. A nyelviskola jó kapcsolatokat ápol a debreceni, a pesti egyetem idegen nyelvi lektorátusaival. Debrecenből például 17, Budapestről 9 tanár jár tanítani a szolnoki tanfolyamokra. Evek óta továbbképzéseket tartanak a tanároknak a Goethe Intézet munkatársai, de volt már német tanfolyam Tallinnban is. Tervek, elképzelések ezeken kívül is vannak természetesen, de az anyagi lehetőségek, a TIT változatlanul megoldatlan elhelyezése nem kedvez ezek közeli megvalósításának. Ettől függetlenül rövidesen közzéteszik a nyári, illetve jövő évi tanfolyamkínálatot - sajnos az áremelések miatt a tavalyinál drágábban - ki-ki választhat belőle igénye, pénztárcája szerint. Pótolhatja azt a hiányzó nyelvtudást, aminek megszerzésére az iskolában nem volt lehetősége, de ha európainak szeretné érezni magát, nem lehet meg nélküle. Tál Gizella
