Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-07 / 1. szám

1990. ÁPRILIS 7. Néplap BIZTATÓ FEJLEMÉNYEK Segít a megye, a város, segítenek a vállalatok A megvalósulás útján a Külkereskedelmi Főiskola szolnoki tagozata- A tagozat akkor tud felállni és fejlődni, ha ez a város és ez a régió egy kicsit sajátjának érzi, fantáziát lát benne, és keresi azokat a módozatokat, amelyek erősíthetik a mi munkánkat - kezdte hangos meditációját a Külkereskedelmi Főiskola szol­noki tagozatának vezetője, dr. Ferenczy József főiskolai tanár­igazgató. - Gondolunk itt a ta­nácsokra, a vállalatokra, szerve­zetekre, amelyek érdekeltek a régió külgazdasági kapcsola­tainak fejlesztésében, és ezért hajlandók áldozatot vállalni. Szisztematikus együttgondolko­dásra van szükség, amelyben a partnerek is kezdeményeznek, elősegítve egy valódi főiskolai szintű intézmény létrejöttét. Ha ez nem így lesz, tagozat ugyan lesz, de nem tud beépülni kör­nyezetébe, így jól működni sem képes. A főiskola vezetése a fenti gondolátok jegyében járja - most már napok óta - a megyét, a vállalatokat. Hol a Jászság­ban, hol Szolnokon, hol Mart­fűn bukkannak fel bemutatko­zó, kapcsolatindító beszélgeté­sekre.- Ez csak a nyitány - húzta alá Ferenczy József -, a folytatásban írásos szerződések alapján szeret­nénk a kölcsönös érdekeket fi­gyelembe véve az együttműkö­dést célirányossá tenni. A főisko­la ebben nyitott, s remélhető, hogy ez hasznos lesz mindenki­nek. Az eddigi visszajelzések alapján, a beszélgetések tapasz­talatait is figyelembe véve, ezen a területen nyugodtan várhatjuk a folytatást. A főiskolának szándékában áll a régió megyéit tanácsait is felkeresni, illetve más megyék nagyvállalatait, hiszen itt nem­csak megyei feladatról van szó. Rendszeres találkozókat, meg­határozott feladatterv alapján képzelnek el, mert az elvi nyi­latkozatokkal a mai világban nem lehet messzire jutni. A Szolnoki Városi Tanáccsal, va­lamint a megyei tanáccsal alá­írás előtt áll az együttműködési szerződés. Ezt az együttműkö­dést alapítványi jelleggel szeret­nénk működtetni, ahol a tanácsi forrásokon túl gazdálkodó egy­ségek is tudnak konkrét, anya­giakban is kifejeződő segítséget nyújtani. Ebben az évben 80 fővel sze­retnék indítani a tagozatot. Ők nappali tagozaton a külkereske­delmi áruforgalmi szakon tanul­nak majd. A jelenlegi ismeretek szerint mintegy 55-60 fő az idén érettségizettek közül eleve Szolnokra jelentkezett. A késői kezdést, az információk hiányát figyelembe véve nem rossz ez X • Kulcskérdés az együttműködés Nyelvtanárok kellenek _________________________s az arány. Bízni lehet abban, hogy a nem Szolnokra jelentke­zők egy része is vállalja az itt­­tanulást, s így a keret betölthető lesz. Ha netán mégsem, akkor a főiskola vezetése pótfelvételit hirdet augusztusban. A legújabb elképzelések szerint az iskola nyolc féléves képzési rend­szerben tervezi a jövőben mű­ködését. A hetedik félévben vennének részt a hallgatók kül­kereskedelmi szakmai gyakorla­ton, s közben elkezdik a diplo­mamunka írását. A nyolcadik félév a záróvizsgák letételének, a gyakorlati tapasztalatokról va­ló beszámolásnak, az államvizs­gára készülésnek az időszaka. A nappali tagozat prioritása mel­lett a főiskolán, a régió igényeit figyelembe véve, továbbképzés­re, céltanfolyamok indítására, speciális tanfolyamok létreho­zására is készülnek. A nappali tagozat elsőbbsége azért fontos, mert a régió vállalatai égető hi­ányt szenvednek ilyen szakem­berekből. Ez a tagozat ennek a hiánynak a felszámolására is hi­vatott. Az induláskor az alapozó és szakmai tárgyakat blokkosított formában a szaktanszékek ok­tatják, kiegészítve a helyi szak­emberek óraadó tevékenységé­vel. Ezt a jelenlegi év szűkös anyagi lehetőségei, valamint az indulás szakmai stabilizálásá­nak biztosítása indokolja. Az a szándék, hogy a leendő kollégá­kat bekapcsolják a főiskola tan­székeinek munkájába, így meg­ismerkedhetnek az ottani köve­telményekkel. Az idegen nyelvi oktatást a főiskola idegen nyel­vi tanszékeinek szakmai segít­ségével a tagozaton létesítendő nyelvi tanszék tanárai látják el. Négy idegen nyelv tanítására készülnek. Ezek az angol, a né­met, a francia és az orosz. Az első évtől kezdve két nyelvet tanulnak a hallgatók, magas óraszámban. Ezért indokolt, hogy már az első évben 8-10, majd ezt követően újabb nyolc nyelvtanárt vegyenek fel. Ez persze nem könnyű, de már vannak kezdeti eredmények. A főiskola szeretné bevonni a me­gyéből a fővárosba, illetve Sze­gedre eljáró végzős nyelvszako­sokat a tanításba. Erre is történ­tek már konkrét lépések. Ha tel­jes lesz a létszám, akkor is szükség lesz óraadókra is, hi­szen nem lehet tudni a hallga­tók melyik két nyelvet fogják választani. Ebben a hallgatók teljes szabadságot élveznek.- Visszatérve az együttműkö­désre - folytatta a tagozat veze­tője -, szükséges hangsúlyozni, hogy a megyei oktatási létesít­ményekkel pedagógiai és szak­mai vonatkozásban is termé­szetesnek tekintjük a kapcsolat­­felvételt. Ebben a felsőfokú in­tézmények, így a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola is, nagy hangsúllyal szerepel. A felmerülő feladatok megoldásá­ba, oda-vissza alapon szeret­nénk részt venni. Szólni kell néhány szót a tárgyi feltételek­ről is. A tiszaligeti oktatási és kollégiumi komplexum, ha a négy évfolyamot vesszük figye­lembe, szűk kapacitású. A tago­zat érdeke a továbblépés lehető-, ségének keresése, amely rész­ben a mostani területen lévő lé­tesítmények, részben a Túriszti­­kai Szabadidő Központ egyes részeinek főiskolai felhasználá­sával lehetséges. Ebben a taná­csok, elsősorban a megyei ta­nács segítségére lehet számíta­ni. Ha a továbbképzést is figye­lembe vesszük, a kérdés megol­dása feltétlen szükséges. A mostani területre és épületekre egyébként a főiskola március elsejétől, jegyzőkönyvben is rögzítetten megkapta a haszná­latba vételi jogot. A kezelői jog átadása most van folyamatban. Füle István Hány esztendő az örökös tanya? A temetők is meghalnak Bő hónapja írtam arról, hogy napjainkban nem olcsó már a te­metés sem, amely után az embert az örökös tanyára viszik. Kaptam is jónéhány korholást: hogyan lenne az a nyughely örökös ta­nya, hiszen jó, ha pár évtizedig tart. Mindezek után annak néz­tünk utána, hogy napjainkban hány esztendő is egy sírhely egy­szeri megváltási ideje. Varga József a szolnoki teme­tőben dolgozik: egyházi alkalma­zottként irodavezető a beosztása. Hivatalosan: 25,50,75 év- Nálunk Szolnokon a kripták esetében ez az idő hetvenöt, csa­ládi díszsíroknál, amelyek há­romszor négy méteresek, ötven, egyéb esetekben pedig huszonöt év. Az utóbbi a legtöbb.- Tudom, furcsa a kérdés: de van helyük? Elvégre rengeteg a halott.- Ami a helyet illeti van is, meg nincs is. Mindenféle osztá­lyú parcella akad, mégis sokszor kémek rátemetést. Ez itt nálunk csak az előző temetés után öt év­vel lehet. Ebben az esetben kiás­suk a koporsót, kivesszük a ha­lottat, lejjebb ássuk a sírt, a cson­tokat meg a maradványokat pe­dig nejlonba tesszük. Ez kerül alulra, rá föld, majd a másik ko­porsó.- Mi történik akkor, ha a sírt olyan helyre ássák, ahová előző­leg nem rokont hanem mondjuk egy idegent temettek, akiből még maradtak csontok?- Ilyen esetben összeszedjük a maradványokat, és egy nejlon­zsákban az ossáriumba, azaz a csontgyűjtőbe kerülnek. Megnéztük az ossáriumot, amelyet a temető hátsó traktusá­ban alakították ki. Ez egy körül­kerített négyszer négyméteres te­rület, a közepén mély gödörrel. Ide kerülnek a máshonnan ki­emelt emberek földi maradvá­nyai, majd földet húznak rájuk. Itt már valóban békében pihen­nek, mert ha a gödör megtelik, betemetik, és pár méterrel távo­labb másikat ásnak ki. Ez való­ban örökös tanya. Meg az ettől nyolcvan, száz méterre egy ha­talmas, vöröses kő alatt nyugvók sírja, amelyről kiderült, hogy jó száz éve ez alá kerültek a régi, szolnoki temetőkből, például a egyszer Kohói Úti Általános Iskola he­lyéről és a Gábor Áron térről összegyűjtött egykori polgárok akkor még meglévő maradvá­nyai. Sajnos, úgy tűnik, hogy a há­lás utókor nem mindig hálás, és szinte szégyenletes módon "tisz­teli" az elődöket. így a magyar hősi, katonai temető első és má­sodik világháborús uniformisba öltöztetett áldozatai sírját benőtte a fű. Név sincsen semerre, mert vandál kezek letörték az azonosí­tásukat bizonyító fémlapokat, és bevitték a MEH-be. Azután akad egy síremlék is, amelyik még most is abban az állapotban vételezhető szemre, ahogyan a bombatámadás érte. Haldoklik ez a hátsó rész, dehát az is tény: a temetők is meghal­nak egyszer. Majd ha betelik a többi parcella, bizonyára ide is temetnek. Legszomorúbb azon­ban a gyermektemető, ahol sok olyan apróság pihen, akiknek a kegyetlen sors órákat, napokat, heteket, hónapokat aligéveket adott. Nem feledünk soha, hirdeti néhány írás, noha a prózai an szo­morú valóság mást mutat. Bár­milyen hihetetlen - néhány gon­dozott sír kivételével - a picik végső nyughelyét, több száz han­tot a temető alkalmazottai tisztí­tották meg ősszel a gaztól, dud­­vától. Hogy kinek hány évre szól a nyughelye, azt települése válto­gatja. Kenderesen például a te­mető egyik része katolikus, a másik református. Az utóbbi fel­ét két éve felszámolták, majd szántás után bevetették. Talányos módon a zöldellő tábla közepén egyetlen árva fejfa hirdeti a haj­dani temető helyét. Magányosan a vetésben A viharvert darabról még ki bírtuk silabizálni, hogy az illetőt nyolcvankilenc évesen, 1873-ban temették ide. Gondoltuk, emlé­kül hagyták meg ezt a masszív fejfát, de Barabás Elektől, a hely­beli református egyház pénztáro­sától más feleletet kaptunk.- A hant alatt egy Füleki Sán­dor nevű gazdálkodó nyugszik, akinek Kenderesen még ma is él két nyolcvan év feletti unokája. Egykoron Sándor bácsi presbiter is volt, és sokat segítette az egy­házat. Ezért az unokák azt kér­ték, hagyjuk meg a sírt, mert ők,meg a leszármazottaik gon­dozzák.- Hány éves lehet ez a temető?- Mocsány Dénes úr adta a fa­lunak az 1700-as esztendők ele­jén. Most szántóföld ez a terület, és úgy gondolom, hogy kétezret írunk, mikorra újra temetnünk kell bele.- Mi lesz az itt {»riadókkal?- Rájuk temetünk, hiszen vala­mikor 2 méter 20 centi volt az előírt mélység, most meg 160. Ha mindezek ellenére esetleg csontokat is találnának a sírásók, ezeket is visszarakjuk, nyugodja­nak békében. Nyugodjanak békében szegé­nyek, ha búnak. Ugyanis például Kisújszálláson az a furcsa hely­zet állt elő, hogy a Túikevei út mellett lévő egykori 1848-as te­metőt kiszorította a terjeszkedő város. Ez azt jelentette, hogy a temetőt - ahová legutoljára csak a század elején temettek - felszá­molták, és a területet házhelyek­nek felosztották. Mindez a hetve­nes évek második felében kezdő­dött, és jónéhány évig tartott, hi­szen főleg kezdetben nem to­longtak a portákért az érdeklő­dők. Habár olcsón lehetett a tel­kekhez jutni, többen viszolyog­­tak a lehetőségtől: mondván ha­lottak fölé építsünk? Micsoda dolog ez?! Tényleg, milyen érzés lehet itt lakni? Találomra benyi­tottunk Majláth Antalék 156 négyszögöles portájára. Otthon a háziasszony, a kislánya és az asszony édesanyja tartózkodott.- Milyen érzés? Bevallom, kezdetben furcsa volt, de azóta megszoktuk. Azt tudjuk, ahol most a szobákat látja, valahol ezeknek a helyén állt a csőszház, és a tulajdonképpeni temető szé­le csak az udvar végébe ér be. Amikor az emésztőt, meg a fun­damentumot ásták, találtak is né­hány csontot. Máshol még ennyit sem, csak a mélyebben fekvő ta­laj színeződése mutatta, hogy ott hajdanában sír lehetett. Erre kö­vetkeztettek abból, hogy puhább, ásottabb föld fordult ki, de bi­zony az ott nyugvók porrá váltak már. Tény, az itt élők megbékéltek a helyzetükkel, hiszen azóta szebbnél szebb házak emelked­tek az egykori ’48-as temető he­lyére. Meglehet emberöltő telté­vel már csak néhányan emlékez­nek arra, mi is volt 150 éve ezen a területen. Úgy tűnik, hogy az örökös ta­nyák sorsa kettős. Vagy meg­szűnnek, beépülnek, vagy felet­tük ideig óráig búzát, kukoricát ringat a szél. Kunhegyesen pél­dául évszázadok óta felváltva használják temetőnek a tisza­­gyendai kövesút két oldalán fek­vő területeket. Most a városból kimenet a jobb oldali a régi, a bal oldali az új. Az öregek szerint 80 év szükségeltetik, mire az egyik teljesen betelik, és a temetés a másikban folytatódik. Sajnos er­refelé annyi a halott, hogy az 1962-ben kezdett új temető alig­ha búja 2042-ig, hiszen a több mint fele már 28 év alatt betelt, a másik felét pedig művelik. Egy lapályos mélyedés kivételével, amelyről látszik, hogy a szántást végző traktor alatt leomlott a föld, és a nyomok arca utalnak: nehéz lehetett kivezetni a lesüly­­lyedt masinát. A mélyedés bizo­nyára földalatti kriptát rejthet - amiből több is van errefelé. Hogy az avatatlan járókelő merő véletlenségből bele ne lépjen, va­laki karót tűzött a nyílás mellé, reája koszorút erősítve. Hirdetve: ez az örökös tanya még tartja magát, de pár év múlva fel kell tárni a titkát, hiszen errefelé "ter­jeszkednek" a hantok. Ketten "feltámadtak” Milyen hosszú is az örökös ta­nya? A 25 év biztos, utána pedig annyi, amíg szaknyelven fogal­mazva: a rátemetés odajut, ha is­mét nem váltják meg két és fél évtizedre. Legtöbbször hírmon­dója sem marad ekkorra a lenn nyugvónak, sőt már a legköze­lebbi hozzátartozói sem biztos, hogy élnek. Esetleg a késői le­származottai emlékében él csak. Úgy, mint azé a két emberé, aki állítólag ebben a megyében "fel­támadt". Utána jártunk a törté­neteknek, és mivel nem akármi­lyen esetekről van szó, közzé is tesszük őket. Mondjuk egy hét múlva, temetői, temetési soroza­tunk befejezéseképpen... D.Szabó Miklós l Negyvenkét gyermek jár a szászberki óvodába. Ké­pünkön Sziráki Istvánné óvónő ábrázoló foglalko­zást vezet a nagy-középső csoportban. /N.Zs./

Next

/
Oldalképek
Tartalom