Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-07 / 1. szám

Néplap 1990. ÁPRILIS 7. A Néplap vendége: Kiss Dénes író Mátyás király életművének időszerűsége Kedden délután a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központban Kiss Dénes írő dedikálta műveit a Mátyás király halálának 500. évfordulója tiszteletére meghir­detett vetélkedő EL fordulójának megnyitója alkalmából. Két legújabb műve a Jégen vá­lasztott király, valamint az így élt Mátyás király kapcsán Szolno­kon beszélgettünk az íróval a két mű születéséről, Mátyás király jelenkori aktualitásáról. Mielőtt beszélgetésünket idéz­nénk, néhány szó Kiss Dénesről. 1936-ban született, a Zala me­gyei Pacsán. Jelenleg a Népszava irodalmi rovatának egyik szer­kesztője. Prózai művei, ifjúsági regényei mellett ismertek verses­­kötetei, mint például az Égi fo­lyó, a Porba rajzolt szobafalak. "Helyükre tenni a dolgokat": ez a szándék inspirálta, s ezt valósítot­ta meg egyre gazdagodó szemé­lyességgel köteteiben - olvashat­juk róla A magyar iroda­lomtörténetben. Valóban: Kiss Dénesnek - mint a legtöbb, job­bára realista ösztönű költőnek - nincs meghatározóbb reménye, szólásra ösztönzőbb célja a dol­gok "helyükre tételénél". Sokol­dalú, kísédetező kedvű alkotó. Uralkodó műfaja a novella, de karcolatokat, aforisztikusan rövid gondolati futamokat, sőt drámai műveket is találunk művei kö­zött.- A Jégen választott király cí­mű ifjúsági történelmi regényé­ben is kitűnik a "helyre tenni a dolgokat" tendenciája. Mennyire tekinthető hiteles történelmi mű­nek a regény?- Ezt a történelmi regényt öt éve kezdtem írni. Elolvastam hozzá több, mint 60 kötetet Má­tyás király koráról. Ez mintegy 30 ezer oldal. Volt közötte húsz­harminc legújabb történészi munka, esszé. A cselekmény ma­ga természetesen mégiscsak iz­galmas regény, de a helyszínek, időpontok, szereplők hitelesek.- Miért kezdett el éppen Má­tyás király korával foglalkozni?- Mátyás személye izgatott. A világtörténelemben is kevés olyan 14 éves fiatalember van, aki halálra ítélten, fogságban lesz király, mégpedig úgy, hogy meg­választják. S mindez Európa kö­zepén a XV. században, amikor már réges régen kialakultak a di­nasztikus utódlások, tehát bárki nem kerülhetett a trón közelébe. Úgyhogy itt többféle titkot lehet sejteni. Egyrészt az apja szerepe, esetleg a titokzatos származása- Mi a véleménye arról, ami ezzel kapcsolatban a televízióban elhangzott, hogy tudniillik, Má­tyás király román származású lenne?- Nagyon sajnálom, hogy ez elhangzott a magyar televízió­ban. Ez egyszerűen nem igaz. Apja neve eredetileg Vajk vitéz volt, tehát megegyezik I. Istváné­val, így akkor is legfeljebb kun lehetett.- Mi volt a 15 éves Mátyás tu­lajdonságai közül az, ami az Ön figyelmét annyira magára vonta, hogy regényt írt belőle?- Például az, hogy 15 éves, és királyként viselkedik. Minden bi­zonnyal jól tudott latinul, hiszen már tízévesen latinul olvasta apja leveleit. Ezenkívül meglepett en­gem, milyen sok forrás utal arra, hogy eleve királynak nevelték, ami abszolút érthetetlen. Ennek következtében már gyermekko­rában rendkívül művelt volt Ab­ban a történelmi űrben, amelyben megjelenik a színen, V. László halála után, már igazi uralkodói magatartással, határozott elkép­zelésekkel rendelkező király, azonnal kezébe veszi az ország sorsának irányítását - és ráadásul jól.- Mi volt Mátyás király igazsá­ga, volt egyáltalán valami külön­leges igazsága?- Történelmi gondjai ugyan­azok voltak, mint ma nekünk, csak akkor a gazdasági gondok­hoz katonaiak is kapcsolódtak. Ha keleten és délen harcolt, észa­kon és nyugaton támadtak rá. Ez­zel telt el az egész királykodása, csakhogy közben felismerte, hogy birodalommal szemben csakis birodalommal lehet har­colni. Ez is egyik nagy igazsága Mátyásnak. Birodalmi törekvése­iben csak a pápa támogatta - na meg a saját esze és a fekete sereg. Mátyás műveltsége is egyfajta igazság. Életműve minden szem­pontból rendkívül gazdag volt, hiszen legalább ugyanannyi csa­tát nyert leveleivel, mint katonái­val. Fantasztikus az is, hogy a maga korában csak a pápai könyvtár volt nagyobb Európá­ban, mint az övé.- Mi volt a célja az így élt Má­tyás király című művével?- Azt akartam összesűríteni, hogy Mátyás egyszerre volt nagy ■műveltségű, a humanista tanokat és tudományokat kedvelő rene­szánsz király, valamint kemény­kezű egyeduralkodó.- A mai ember, a mai kor szá­mára mi Mátyás legjelentősebb aktualitása?- Például az, hogy egy politikai vákumban képes volt létrehozni egy belső társadalmi, gazdasági rendet és biztonságot, vagyis egy minőségileg megváltozott társa­dalmat. Ez egyúttal erőt sugárzott a gyűlölködő környező országok felé is. Nagy műveltsége, széles látóköre példa kell, hogy legyen ma is a hatalmon lévő vagy leen­dő politikusok számára.- Köszönöm a beszélgetést. Kátai Szilvia Megfejthetetlen rejtély veszi körül a vendégházakat. A ma embere és méginkább a holnapé idegenkedve szemléli őket. Rájuk csodál­kozik, s közben arra gondol, hogy vajon milyen titkokat őriznek a falak, kiket fogadtak be a csendes szobák, s kiket a pince hallga­tag boltozata. S főleg azt volna jó tudni, hogy miről folyt itt a szó, milyen egyezségek születtek. Keveset és egyre kevesebbet lehet erről megtudni, hiszen a hites tanúk egy része már nem él, s aki él, az sem a lényegről beszél. Jegyzőkönyvek meg nem készültek itt - legfeljebb máshol foglalták írásba az itt elhangzottakat. Vendégházról vendégházra így van ez a Hűtőgépgyárnak a jászberényi szőlőben lévő ven­dégházával is. A rigófészeknyi üdülőkkel teleszórt részt a maga fontosságának tudatában uralja. Nem egyedül. Szinte kart-karba fűzve áll ott a mellette lévő szál­lodával. Mindkét épület vastag nádkucsma-tető alá húzódva fi­gyeli a homokot felfogó, venyi­gét rángató pusztai szél bolondos táncát. Vajon kinek jutott eszébe ide, az isten háta mögé építeni ezt a szállodát? A vendégházat még értem - hiszen az aira szolgált, hogy használói elhúzódhassanak a kíváncsi szemek elől -, de hogy a szállodát miért nem lehetett va­lahol a városban felépíteni, azt már nehezen tudom önmagám­nak megmagyarázni. Szép épület egyébként, három csillagos a ho­tel. Jászberényben a jószerével dűlőfélben lévő Lehel Szálló és a Touring Hotel nem lehet a ve­­télytársa. Minden szobájában te­lefon, minibár és televízió van. Mellette tucatnyi sportág művelői számára adódik edzési lehetőség. A teniszpálya most készült el.- A városra is gondoltunk, ami­kor csináltuk. - mondja Koha Csaba, az Alföldi Vendéglátó Vállalat területi igazgatója. A város azonban úgy látszik, hátat fordít a pusztai palotának. Kihasználtsági foka alig hetvenöt százalékos. Nemzetközi kutyaki­állítás rendezői, osztrák vadászok szálltak meg itt. A külföldiek ad­ják a gyér vendégsereg többségét. A vendégház még kihaltabb, PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Hajdú-Bihar Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat pályázatot hirdet a HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ nyugdíjazás miatt 1990. április 30. napjától megüresedő főszerkesztői állásának betöltésére. Alkalmazási feltételek: 1. Egyetemi végzettség 2. Tízéves újságírói gyakorlat 3. Ötéves vezetői gyakorlat A pályázatokat 1990. április 20-ig kell benyújtani írásban a Hajdú-Bihar Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat igazgatójához. Levélcím: 4024 Debrecen, Tóthfalusi tér 10. A pályázat tartalmazza: a szakmai elképzelések felvázolását, valamint iskolai végzettséget bizonyító okirat másolatát és részletes szakmai önéletrajzot. Fizetés megállapodás szerint a gyakorta! és az eltöltött idő figyelembevételével. A pályázatok elbírálását a szerkesztőségi kollektíva egyetértésével a vállalat igazgatója által felkért bizottság végzi. A szokásos éves karbantartás mellett egy 500 milliós beruházást is végrehajtanak a szolnoki Cukorgyárban, a két kampány közötti időszakban. Felvételünkön a folyamatos cukorfőzö készülék alapo­zása látható. A több mint 29 méter magas készülékben (ez a beru­házás lelke) az eddigi szakaszos cukorfözést felváltva, folyamatosan tudják majd készíteni a cukrot. Mészáros mint a szálloda. Patik László, a Hűtőgépgyár osztályvezetője a gondviselője. Azt mondja róla:- Funkcióváltás van a vendég­háznál. Nem járnak már oda ma­gas rangú vendégek, és mivel megszűntek a szocialista brigá­dok, azok se mennek egy-egy szalonnasütésre vagy vacsorára. Kézenfekvő a kérdés:- Akkor miért tartják meg?- A jó gazda őrzi a jószágát. Az ingatlanokban kamatozik legin­kább a pénz. Meg aztán, ha ritkán is, de azért csak kiruccan néha oda egy-egy osztály vagy mű­hely. Étkezésről saját magunk gondoskodunk, mert nagyon drá­ga a szállodai koszt. Paloták a pusztán Funkciót váltanak Értékmentés is lehet Újjászületik a környék Nézem az étlapot. Ilyen árak vannak: Bécsi szelet 219 forint. Hideg libamáj 560 forint. Erőle­ves 63 forint. Nem az átlagember gondoktól mentes kikapcsolódási helye ez, annyi bizonyos. A vendégház és a szálloda kö­zös a Vendéglátó Vállalattal. Nem lehet mondani, hogy Patik László nagy örömére:- Másfél milliós veszteséget okozott ez nekünk. Ezen változ­tatnunk kell... Mostanában sok mindenen kell változtatni, annyi bizonyos. Min­denekelőtt azon a szemléleten, amely a költségekkel mit sem tö­rődve lehetővé tette, hogy ezt a két mézeskalács-szépségű épüle­tet itt húzzák fel. Van persze olyan hely is, ahol a vendégház létesítése nem pénz­­pocsékolás, hanem értékmentés, így menekülhetett meg a biztos pusztulástól a tiszaföldvári határ­ban lévő Götz-kastély. Igaz, az épületet ővező park szép fáiból már csak mutatóban maradt, de a kastély szépsége régi fényében tündököl. Ilyen helyen, ahol végelátha­tatlan a síkság, szép csak igazán a naplemente. Az éjjeliőr az egyet­len ember a majorban. Valahon­nan a magtár mögül kerül elő. A kastélyt nem tudja kinyitni. Az általa adott helyzetkép ugyanaz, műit a jászberényi. Külföldiek adják itt is a vendégsereg zömét. Az épületet fenntartó termelőszö­vetkezet tagjai nem szoktak itt megszállni. így aztán a kastély sokszor kihalt, csak a szellemek járnak benne - ha vannak. Pedig nem mindennapi a hely. A kas­télytól alig ötven méterre áll a vadetető. Azt mondja az éjjeliőr:- Valamelyik nap itt ültem a kertben. Jött egy őzcsapat, egé­szen a közelembe értek. Tudják, hogy nem bántjuk őket, nem fél­nek. Körbenéztek, azután szépen elkocogtak. A tiszaőrsi termelőszövetke­zetnek is van egy vendégháza a helyi fürdőben. Ideális helyen, árnyas fák karéjában, közvetlenül a strand medencéje mellett. Azt hallottam egyszer, hogy ennek a fürdőnek jobb a gyógyvize, mint sok más felkapott és felfejlesztett társáé, de mivel ilyen szél sem járta helyen van, kiesett a "fenti­ek" kegyeiből. A "középső polc­ról" azért meg-megfordultak itt, nagyritkán a magasabbról is. Nemcsak megszállhattak, hanem helyben áztathatták fáradt büty­keiket, hiszen a vendégházhoz épített szauna szerves tartozéka egy kis fürdőmedence. Az igazsághoz tartozik, hogy sosem volt hivalkodó ez az épü­let. Manapság pedig olyan kopot­tas, mintha felesleges voltát akar­ná éreztetni. A gondnok mellett ritkán nyitják ki az ajtaját. Télen akkor, ha nyugati vadászok jön­nek, nyáron pedig akkor, ha a fá­radt aratóknak nyújt pár órányi nyugovást.- Az üdülni vágyóknak nem lehetne kiadni a szobákat? - kér­dem a gondnoknőtől. Fiatal, ba­rátságos asszonyka. Naivnak tű­nő kérdésemet csendes mosollyal nyugtázza:- Nézzen körül. Annyi itt az új épület, s nagyon sok a kiadó szo­ba. Tény, hogy újjászületik a kör­nyék. A fürdő körül üdülőtelke­ket osztottak, benépesül a nem­rég még kihalt határ. A vezető szerep itt már a kisembereké. Azoké, akik nyári esténként egy üveg sör mellett beszélgetve töl­tik az időt, mondanak véleményt az ország sorsáról, vagy éppen szerelmük tüzét csitítják. A falubélieket nem izgatja az itteni vendégház sorsa. Korábban sem keltette fel különösebben a figyelmüket, pedig ennek javából - más vendégházak gyakorlatától eltérően - korábban is részesül­hettek volna. Ez derül ki Bordás Imre tanácselnök szavaiból is:- Nekünk is volt ott egy ven­dégszobánk, de senki sem vette igénybe. Hiába mondtuk, hogy ha nem alszanak ott, akkor cse­réljenek szobát más üdülőhelyek hasonló létesítményeivel. Ezzel a lehetőséggel sem éltek. Az élhetetlenek! - mondhatná rájuk valaki, de akkor nem lenne igaza. Az egyszerű, dolgos em­berekben ugyanis mindig élt az a tiszteletreméltó tudat, hogy csak azt használjam, azzal csereberél­jek, ami a sajátom, amiért meg­dolgoztam. És ha vendégeskedni mentek, akkor sosem kétes kapcsolatok építgetése vezette őket, hanem a kedves rokon vagy barát látásá­nak tiszta öröme. ' Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom