Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-29 / 19. szám

Néplap 1990. ÁPRILIS 29. 15 Egy kis csapat halála? Szünetel a futball Kuncsorbán Öreg barátom ajánlotta régeb­ben, a falusi fociéletről folyó tár­salgásunk közben:- Látogasd meg egyszer a kuncsorbai csapatot Ott any­­nyira szeretik a labdarúgást, ha az edző a pálya közepén fel­rúgja magasba a labdát, az ott­hon lévő játékosok pedig az ég­re tekintve meglátják azt, egy­ből rohannak, s mire újra föl­det ér, a már együtt az egész csapat. Ez aztán összetartás a javából - gondoltam, még akkor is, ha az általam ismeretlen együttes ilye­tén bemutatása kissé mesébe illő. Az viszont már valóság, hogy a megyei másodosztály sereghaj­tója jelezte a megyei szövetség­nek abbéli szándékát, hogy a baj­nokságban való részvételére a to­vábbiakban ne számítsanak. Ez lenne az a pettyes labda bűvöle­tétől átitatott, hangyaszorgalmú kis csapat, amelyik a szezon kel­lős közepén bedobja a törölkö­zőt? - ötlött fel bennem a megvá­laszolatlan kérdés. Kevés a játékos A község bejáratánál útbaiga­zítanak, menjek be a központba, majd a boltos elmond mindent. Délidőben a vegyeskereskedés bejáratánál lelakatolt rácsok fo­gadnak. Sebaj, a szomszédos bisztró körül ételhordós emberek jönnek-mennek, hátha valaki fel­világosít. Bóka Istvánra ráhibáz­tam, s talán nem véletlenül, hi­szen tipikus focistajárása feltű­nő, főleg annak, aki maga is az volt. Már az első mondata meg­lepett.- Nehogy azt higgye kérem, hogy nem volt pénzünk. A tanács és a tsz annyit adott minden év­ben, amennyi keltett. Egyszerűen kevesen vagyunk, nincs aki játsszon az ifjúsági és felnőttcsa­­patunkban. Van itt öltözö, pálya, szerelés, labda, csak éppen hiá­nyoznak a használóik. Murányi Sándomé tanácsel­nökként nagyon sajnálja a történ­teket, és főként az bosszantja, hogy nem tudott ellene tenni. Legszívesebben két fiát is küldte volna focizni, de még kicsik ah­hoz. Nem nyugszik bele ebbe az állapotba, és tervezi, hogy össze­trombitálják a falu számításba vehető fiataljait, és próbálják meggyőzni őket a rendszeres sportolás előnyeiről.- Nagyobb összefogásra van szükség, annyi bizonyos. Még a felnőttekkel nem is lenne baj, in­kább az ifisták kiállítása nehe­zebb. A szövetség előírása sze­rint pedig ilyen korosztályú csa­patot kötelező indítani, s mivel immár sokadszor kevés volt a já­tékos, félő, hogy előbb-utóbb ki­zárnak bennünket a bajnokság­ból. Elgondolkodtató szavak. Ha így áll a helyzet, azt kell monda­nom, tisztességes szándékkal jártak el az egyesület vezetői. Nem vártak retorzióra, megelőz­ték azt saját maguk félreállásá­­val, ezzel elkerülték, hogy netán rossz színben tüntethessék fel őket. A tsz-elnök nem adja fel A helyi termelőszövetkezet el­nöke is hasonló véleményen van, ráadásul a pofozógép szerepét semmiképpen nem akarták ma­gukra vállalni. Kuncsorba 960 fős lakosságát is elérte a demog­ráfiai hullám hatása, persze Pró­­kai Zoltán azt sem tagadta, az újonnan vásárolt kultúrházi szí­nes televízió és videodiszkó job­ban csábítja a fiatalokat, mint egy kilencvenperces mérkőzés. Szerinte szó sincs a csapat halá­láról, ősztől egy emelettel lej­jebb, a körzeti bajnokságban újra csatasorba állnak. Helyzetüket az is könnyíti, hogy ott már nem előírás az ifjúságiak szerepelte­tése. Feltett szándékuk szerint ezen átmenetinek tekinthető, kellemetlen időszak után a nyár­utón újra benépesül a pálya, és remélhetőleg a környéke, mert a jó meccsnek a közönség is nélkü­lözhetetlen kelléke. Időközben betoppant a boltos, becsületes nevén Bálint Gyula, az együttes régi játékosa, ma me­nedzsere. Benne a legtöbb a ke­serűség. Negyvenesztendős fo­lyamatosság után nincs aki to­vább vigye a falu fociját. Tavaly még 46 évesen sem volt rest be­állni, csakhogy meglegyenek. Három kutat fúrtak a pálya mel­lé, hogy legyen miből locsolni, huszonhét pár cipőt vásároltak a fővárosban, a fele úgy van do­bozban, ahogy megérkezett. Bá­lint Gyula az újrakezdésben nem hisz igazán, ugyanis ha egy csa­pattal szerepelnek, feljutásra ele­ve nem pályázhatnak, akkor meg minek az egész.-Amondó vagyok, becsületből végig kellett volna gürcölnünk ezt a szezont, hiszen így nemcsak magunkat, hanem minden héten más-más csapatot is megfosz­tunk egy játéknaptól. Ma is alig hiszem, ami történt. Képtelenek voltunk meggyőzni a fiatalokat, s bizony azt sem szívesen hallgat­nám el, hogy némelyikük nem­egyszer másnaposon, vagy csak félig józanul állított be az öltöző­be, helyet követelve magának a csapatban. Ha ősszel is így akar­ják folytatni, nem pártfogolom őket tovább, pedig ’58 óta nem hiányoztam egyszer sem. Végezetül egy szakmai kér­désre is felhívták a figyelmemet. Nem a kis faluknak való igazán az ifjúságiak versenyeztetése. Sokkal fontosabb lenne az egy­kori tartalékbajnokság visszaál­lítása a megyében is. Ne kelljen elküldeniük olyan 19-20 éves srácokat, akik pusztán kedvtelés­ből, a játék szeretetéért és saját egészségük megőrzéséért láto­gatják a pályát. Többségük persze ezt már meg se várja, irány a videomozi, a diszkó, ahol ugye nemcsak üdí­tőt mérnek, és a záróra sem köz­vetlenül az esti mese után követ­kezik. Másnap kezdődik minden elölről.- Néder István -így árválkodik most a kuncsorbai fiitballpálya Röplabda ENNYIRE TELLETT Foci Magyar Kupa A megyei MK selejte­ző mérkőzések máso­dik fordulójának le­játszása után tovább­jutott: Pusztamonos­tor, Jászdózsa, Jász­apáti, Szászberek, Cserkeszőlő, Tiszafü­red és Tiszaszőlős együttese. Eredmények: Puszta­monostor—Jászalsó -szentgyörgy 1-0, Jászdózsa-Jászladá ny 1-1, Jászfény­­szaru-Jászapáti 1-2, Jászszentandrás-Sz ászberek 2-3, Cserke­­szölö-Szajol 1-1, Abádszalók-Tiszaftir ed 3-6, Tiszaszölös- Kunhegyes 2-2. Döntetlen eredmény­nél az alacsonyabb osztályba sorolt csa­patokjutottak a har­madik fordulóba. V J NB I. Férfiak. Rájátszás s 9-12. helyért. Szolnoki Vegyiművek - Ka­zincbarcikai Vegyész 1 -3 (-6; 14; -11; -14) Szolnok 200 n. V.: Vaszily, Vasák. Vegyiművek: Fekete. Sármán, Hajdú, Illés, Gulyás, Soós. Cs.: Császi, Cza­­nek. Edző: Liszi Ferenc. Kazinc­barcika: Kiss Zs., Nagypál, To­­misz, Tóth, Pavelek, Mezei. Cs.: Incze, Gyenes, Nagy, Bencsik. Edző: Dudás András Liszi Ferenc edző édesapjának tiszteletére egyperces néma vi­gyázzállással kezdődött a mérkő­zés. Ezúttal már tét nélkül találko­zott a két vegyészcsapat, hiszen a vendégek a hátralévő mérkőzések eredményétől függetlenül biztosí­tották helyüket a következő baj­nokság A csoportjában, míg a ha­zaiak már semmiképpen sem sze­rezhettek helyet maguknak a leg­jobbak között. Az első szett gyor­san eldőlt a vendégek javára. Mind technikailag, mind taktikailag fö­lülmúlták vendéglátóikat. : "Nem étjük fel, úgy emelkedik." Mind­össze hat pontot engedélyezve, 18 perc alatt nyerték az első játszmát a barcikaiak. A második játszma ott folytatódott, ahol az első véget ért. 11-5-ig úgy tűnt, gyorsan vége lesz a mérkőzésnek. Ekkor azon­ban mintha feltámadtak volna a hazaiak. Hatalmas lelkesedéssel küzdöttek, ennek eredményeként 14-nél sikerült is utolérniük a ven­dégeket, sőt Gulyás két pontos üté­se nyomán egyenlítettek a vegyi­­sek. Sajnos túl sok energiájukat felemésztette a második játszma, így a harmadikban újra tetemes előnyre tettek szert a vegyészek (11-3). Ugyan sikerült valame­lyest felzárkózni, de a játszmát IS­II-re a barcikaiak nyerték. A ne­gyedik szett úgy indult, ahogy azt a szolnokiak mindig is szeretnék. Rövid idő alatt jelentős (9-1-es) előnyt szereztek. A kevés cserele­hetőség azonban megbosszulta magát, a fáradó hazaiakat Pavelek és Tomisz vezérletével lehajrázta a kazincbarcikai csapat. A Vegyiművek gárdája nem vallott szégyent, emelt fővel jöhe­tett le a pályáról, hiszen mindent megtett a jobb eredmény elérésé­ért. - Géléi -NB II. Férfiak. Szolnoki Titász- H.Nógrádi SE 3:0 (9,7,14). Vezet­te: Kovács, V.Nagy. Titász: Ju­hász, Oláh, Pirók, Nagy A.,Peá­­gity, Tompa. Csere: Kiss, Cseh, Novák, Papp Balázs. Edző: Pénzes György. Az első két játékot magabizto­san nyerte a hazai csapat. A harma­dikban alakult ki igazi küzdelem némi vendégfölénnyel, de 11-14- es nógrádi vezetésnél megrázta magát a Titász, és közepes teljesít­ménnyel is megérdemelt győzel­met aratott. Jók: Pirók, Juhász, Tompa. ÚJ NÉVEN A TÖMEGSPORTÉRT Rokonszenves és hasznos vál­lalkozásba kezdett, a Szolnok Vá­ros Tanácsa Közterület-fenntartó Intézménye. A szabadidős és sportprogramok pezsdítése érde­kében magába olvasztotta, felka­rolta a Lakóterületi Tömegsport Egyesületet, mint autonóm szerve­zetet. Közel féléves vajúdás után gyógyszállónak minden szolnoki örülne, hisz ez óriásit lendítene a városon, csak a rózsaszín ábránd válna már realitássá, vagy ha nem, akkor sportközponttá. Mindene­setre az összekapcsolódott intéz­mény és egyesület azon dolgozik, hogy ha a Szolnok "tüdejének" ne­vezett Tiszaligetben nem sikerül Az országszerte híres Pékó, Sze­mén vagy Karmazin nevek mellett rengeteg fiatal sportol lelkiismere­tesen ebben a körben, nekik érmek helyett, a kiegyensúlyozott egész­séges élet a jutalmuk. Rendkívül fontosnak és hasznosnak mondot­ta az ötdanos mester a közterület­fenntartóval létrejött fúziót: A karatésok és bady bildingesek "fellegvára" a Széchenyin Az országos ökölvívó diákolimpián két jászalsó­­szentgyörgyi ökölvívó képviselte megyénket. Grósz Zoltánt és R4kasi Róbertét, a Dombóvár és Jászalsószentgyörgy kö­zötti utazás túlzottan nem viselte meg, töretlen versenykedvvel érkeztek a viadal színhelyére. Mint megtudtuk, az otthoni felkészítés jól sikerült. Amint haladtak a küzdelmekben, úgy érlelődött a EZ IGEN! végső siker. A díjkiosztás­nál Papp László, három­szoros olimpiai bajnok nyújtotta át a 49 kg-os Ré­­kasi Róbertnek és az 59 kg-os Grósz Zoltánnak, a diákolimpia bajnokainak járó aranyérmet. Büszkék lehetnek a jászalsószent­­györgyiek, mert a hónapokkal ezelőtt alakult szak­osztály nemcsak ígérgetett, hanem keményen helytállt. - S -Aranyos legények (balról Rékasi Róbert, Grósz Sándor edző, Grósz Zoltán) az illetékesek áldásukat adták arra, hogy közösen működtessenek egy szabadidős szolgáltatószervezetet, ami nemcsak jó vállalkozás, de nem utolsósorban hasznos a város lakóinak is. A Lakóterületi SE-nek minden­képpen jókor jött a fúzió, hisz egyetlen létesítményével, a Szé­chenyi lakótelep elején lévő "hosszú faházzal" nehezen tudott volna már megfelelni, az egyre nö­vekvő igényeknek. A másik bázis a tiszaligeti teniszpályák szom­szédságában lévő faházsor, ahon­nan hamarosan a Szabadság térre költözik a közterület-fenntartó in­tézmény apparátusa, így a megüre­sedő helyiségeket tömegsportköz­ponttá fogják alakítani. Az elkép­zelések alapján a harmadik létesít­mény helye a tiszaligeti kemping­motel melletti szabad terület lenne, amelynek tervezetét Halász István építész már évekkel ezelőtt elké­szítette. Hogy miért nem kezdődtek meg a kivitelezési munkálatok? A szó­beszéd szerint azért, mert a későb­bi, módosított rendezési terv alap­ján, ide egy termálszálló épülne. Nos, az a bizonyos szálló ’87 óta készül, sajnos teljesen "észrevétle­nül". Mindenesetre a szabadidő­­centrum jogerős építési engedélye úgy tűnik, kevésnek bizonyult. Félreértések elkerülése végett egy terjeszkedniük, akkor a város más részén próbálnak harmadik foko­zatban gyökeret verni. Egyébként az egyesület önálló­sága abban fog megnyilvánulni, hogy az adott költségvetésen belül önállóan gazdálkodik, végzi a te­vékenységét, és megtermeli a mű­ködéséhez szükséges anyagiakat. A közterület-fenntartó intézmény­nek sajátos kettős felállása úgy domborítható ki, hogy egyidejűleg munkálkodik a tanács pénzének hasznos felhasználásán, másrészt pedig folytatja a már évek óta vég­zett nyereségorientált tevékenysé­get, immár bővülve a Lakóterületi Tömegsport Egyesülettel. Az új szervezet, a Szolnoki La­kó- és Közterületi Testedző Egye­sület nevet kapta, melynek vezeté­sét Túróczy Sándor, az évek óta munkálkodó Tenyeri Istvántól vette át. A szakosztályokat a min­denkori igényeknek megfelelően fogják kialakítani. A leendő gör­deszkás, BMX-es, fittnesstanfo­­lyamos, testépítő és egyéb csopor­tok mellett, az immár tizenhárom éve működő kyokushinkai karate­­szakosztály a legjobb példa. Ennél a nagy létszámú sportközösségnél - mint az alapító Furkó Kálmántól megtudtuk - soha nem a kimagasló teljesítményű versenyzők kineve­lése volt a fő cél, hanem a minél nagyobb tömegek aktív bevonása.- A saját munkájuk kapcsán fon­tos irányító, befolyásoló szerepük van egy-egy parképítésnél, játszó­tér kialakításánál. 'Célirányos munkájukkal olyan sportos kellé­kek, pályák kerülhetnek a hat­nyolcéves gyerekek közelébe, amelyek korai indíttatást adnak, a mozgás felé terelik a jövő sporto­lóit. Szerencse, hogy Pusztai Ta­más igazgató személyében az ügyet feltétlenül támogató sport­emberre találtunk, erre az újszerű szemléletre már régóta szükség lett volna. Mi is újítunk a szakosz­tályban, a jövőben kipróbáljuk azt a módszert, amelyben a szülők be­vonása a lényeg. Sokan a kocsiban üldögélve, vagy a folyosón állva várják végig az edzést, hogy utána hazafuvarozhassák gyerekeiket. Nemsokára eljön az az idő, amikor az anyuka vagy apuka a csemete tréningje idején, szervezett koco­gással töltheti el hasznosan azt az egy órát. Karatékáink egy, a közelmúlt­ban kötött szerződés alapján a bu­dapesti Dunaholding Rész­vénytársaság emblémáját hirdetik, de egyáltalán nem tartom kizárt­nak, hogy az elkövetkezőkben a közterület-fenntartó intézmény neve is felkerül a vászonruhákra.- somogyi - Fotó: Korényi

Next

/
Oldalképek
Tartalom