Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-29 / 19. szám

Magazin Mosolygó muzsika Shaw zenei bírálata Meghívták egyszer a híres angol írót ebédre. Étkezés után váratlanul házikoncert következett. Egy ifjú hegedűs produkálta magát, akit a házi­asszony valóságos zseninek tartott. Két darab elját­szása után a háziasszony várakozással fordult Shaw felé:- Nos, mit szól a felfedezésemhez? Az író nyugodtan azt felelte:- Nagyon hasonlít Paderevszkihez. Kínos szünet következett, végül a háziasszony törte meg a csendet. /- De hiszen Paderevszki nem hegedűs! Shaw angyali nyugalommal válaszolt:- Éppen ezért. 0 sem az! A tánc barátja Bülow-t meglátogatta egyszer egy barátja, és dolgozószobájának asztalán találta a bécsi Opera egyik bájos balerinájának, Cerale kisasszonynak az arcképét. A látogató kíváncsiskodott.- Ön barátja a táncnak? Bülow jókedvűen felelt:- Ó, igen! Különös tisztelője vagyok Cerale kis­asszonynak. Ő ugyanis az egyedüli tagja a bécsi Operának, aki nem énekel hamisan. Amikor Rossini sirt Rossini víg kedélyű ember volt. Amikor először hallotta Paganini hegedűjátékát, levelet írt a csodá­latos művésznek, melyben megírta, hogy életében mindössze háromszor fakadt sírva. "Először, ami­kor kifütyülték a Sevillai borbélyt a premieren, másodszor, amikor a genfi tavon hajózás közben vízbe ejtettem egy ínycsiklandó pulykapecsenye­­szeletet, és harmadszor, amikor az ön játékában gyönyörködtem." Desdemona vakbele Leo Slezák Othellót énekelte Amerikában. Elő­adás előtt a Desdemonát alakító énekesnő arra kérte a művészt, hogy vakbélfájdalmai miatt kímé­letesen bánjon vele. A harmadik felvonásban ugyanis a szerep szerint Othellónak a földhöz kell vágnia Desdemonát. Elérkezett a kritikus jelenet. Slezák kollegiálisán, oly féltő óvatossággal bánt a beteg énekesnővel, hogy az szinte magától csúszott a földre. Olyan erős fájdalmai voltak azonban, hogy alig tudta végigénekelni az előadást, mely után még aznap éjjel megoperálták. Másnap öles betűkkel jelent meg a következő cím az egyik újságban: "A bestiális orosz tenorista kinyomta Madame Álba vakbelét!" Akár az Új Néplapban is olvashattuk volna HALLÓ! KETYERE MÜVEK! ' Miért nincs elég ketyere? Az emberiség életében mindig is meghatározó szerepet töltött be a ketyere. Univerzális felhasználása számos területre terjedt ki, s Magyarország nagyhata­lomnak számított a gyártásában. Most mégis hiánycikk.- Miért? -kérdeztük Zsibbadt Zénót, az Egyesített Ketyere Művek igazgatóját. -Csak.- Mennyibe kerül ez nekünk?- Semmibe és rengetegbe.- De hát akkor mi lesz?- Lesz. Csak nem sima, hanem sodrott ketyere.- És drágább lesz?- Naná!- Sima ketyerét mikor lehet újra kapni?- Majd ha fagy! - tóth -Munkahelyi dohogások Zajártalom az is, ha okos szó helyett frázisokat pufogtatunk. ### A gondolkodáshoz fejre van szükség... Bizonyos esetekben bá­torságra is Kolléga panasza:- Miért akarnak engem még to­vábbképzésre küldeni? A főnö­köm úgyis reggeltől estig leckéz­tet! A kollégám arra kért, hogy pró­báljak az ő fejével gondolkodni. Édes jó istenem, mi vár még rám? Az igazság bajnoka akart lenni, de a főnökei közölték vele, hogy az idén nem rendeznek bajnoksá­got. $$$ Peches ember. Mozgásszegény életmódján úgy akart változtatni, hogy elkezdett ugrálni a munkahe­lyén. Hírek- Ágyban dohányzott borsod­­bányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta ciga­rettáját, eloltotta a lámpát, fal­nakfordult, és elaludt. (Köszön­jük, Örkény István)- Pénztárcát találtak tegnap Szolnokon, a Kossuth téren. Tu­lajdonosa munkás, paraszt vagy értelmiségi, esetleg nyugdíjas le­hetett, mert egy fillér sem volt a tárcában. A hiányzó pénz átve­hető az államkasszából.- Ismét feltárják a legutóbb betemetett munkagödröket Szolnokon. Erre azért van szük­ség, mert Kovács József segéd­munkás valahol elvesztette a lajbiját a gázcsőfektetéskor. A munkát nagy erőkkelfolytatják, az árkok betemetésekor feltétle­nül számítanak a lakosság tár­sadalmi munkájára (mintegy két év múlva esedékes).- Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a tervezetteken felül újabb népszavazást írnak ki az idén. Az eldöntendő kérdés: itt élned (vagy) halnod kell? Amidőn Pill Elemér meglátta feleségét, Amálkát az öt éve ki­sportolt melegítőjében, a pániktól összerándult a gyomra. Mert ez a me­legítő olyan szorosan hozzátartozott az ünne­pek előtti nagytakarí­táshoz, mint mondjuk űrhajóshoz a szkafan­der. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Amálka máskor oly megindító őziketekintetének nyo­ma sem volt, szemében napóleoni szigor villo­gott, ahogy végigpász­tázta a lakást. Pili Eier mér serényen összehaj­togatta az újságot. Tud­ta: lészen itt porszívó­zás és ablakoknak pu­­colgatása.- Most jut eszembe, engem meg berendel­tek túlórázni - motyog­ta, és arcán pirulva ser­­cegett a bőr. Amálka, aki képze­letben már a porcicákat zavarászta, révükén le­gyintett:- Menj csak, itt amúgy is láb alatt len­nél - mondta, s mint egy karácsonyi csomagot, kellő áhítattal bonto­gatni kezdte a porszívós dobozt. Pill Elemér pedig úgy vélve, hogy itt a legjobb alkalom meg­sértődni, mogorva kép­pel elsomfordált. Nagytakarítás A presszóban, (an­nak csúfolták) kedvenc asztalánál szokatlanul nagy férfitársaság gub­basztott a sörösüvegek mögött.- Szevasz Elemér, nálatok is nagytakarítás van? - üdvözölték, majd helyet szorítottak neki a nyugalom e meg­hitt szegletén. Űzött te­kintettel emlegették a nagytakarítás borzal­mait, és elmerengtek a nyugalmas hétközna­pokon. Aztán késő dél­után, mikor a társaság úgy vélte, otthon elült a túlhevült porszívók za­ja, cihelődni kezdtek. Pill Elemér megbékél­­ten ballagott hazafelé, és a sör keltette puha­habos vízióban látta magát, ahogy otthon új­ból elterül a fotelban, fellapozza az újságot... s ekkor nekikoccanva egy terjedelmes hátnak, felriadt. A tízemeletes ház előtt állt, ahol ők is laktak. Döbbenten lát­ta, hogy a lépcsőház előtt, kisebb csődület közepén, egy tűzoltóa­utó vörösük mint egy baljós naplemente, lét­rája pedig az ő hatodik emeleti konyhaabla­kukra támaszkodik.- Mi... mi... mi törté­nik itt ? - dadogta elké­­külten.- Tűz volt, de a hat gyereket már kimentet­ték... Pill Elemér ettől kis­sé megnyugodott, mert gondos leltár után úgy vélte, neki csak egy gyereke van, az is a nagyszülők idegeit ci­­bálja most, vidéken. Ekkor meglátta az ab­lakban Amálkát, ahogy a létrán feszítő tűzoltó­val beszélget meghit­ten. Lent a tömegben, egy amatőr filmesztéta tudni vélte, hogy for­gatnak, a Rómeó és Jú­liát, sajátos feldolgo­zásban. Ez az erkélyje­lenet. De valaki lehur­rogta:- Nem forgatnak itt semmit, csak a tűzoltó jött az asszonykához, mert nincs itthon a férj. Cincognak az egerek...- Elég feltűnően cin­cognak, alig kétszázan szurkolunk nekik... Pill Elemér felhor­kant, és nekilódult hogy megmássza a hat eme­letet, mert a liften ott fityegett a kis tábla: nem működik. Pill Ele­mér úgy érezte, a lift is összeesküdött ellene, hiszen az is piros volt, akárcsak a tűzoltó­­autó.Fent a hatodikon zihálva nyomkodta a csengőt, míg Amálka ajtót nem nyitott Ele­mér félretolva felesé­gét, a konyhába csörte­tett. Még látta, hogy az utca végén kifordul a létrás kocsi, a tömeg is jóllakottan oszladozott.- Te meg mit rohan­gálsz itt, mint egy mér­gezett egér? - kérdezte Amálka csodálkozva.- A tűzoltók... - ma­kogta a félj.- Ja?! Képzeld, ami­kor az ablakot pucol­tam, beszorult a keret, se ki, se be. Szóltam a szomszédnak, a ház­mesternek, de belülről ők sem tudták megjaví­tani, erre kihívtam a tűzoltókat, látod, ők kí­vülről megcsinálták. Igaz is, ha már itt vagy, befejezhetnéd az ablak­pucolást... És a bűntudatos Pill Elemér nekilátott a munkának. Vezekelni akart, így aztán az sem zavarta hogy a mű­anyag vödör, melyben a meleg víz gőzölgött, pi­ros volt, mint egy tűzol­tóautó. - zsoldos -10 A munka-eMLcK&2.eL^ MéG* VlOLtó«V W£.éö2-'|TeTTŐK 'S MoS2.TP)L.G»ie —SoKPfT gükcöltünvl x>e munkós*w**u>\A moix C]2. \oébi KievA LEszMeK «f) SZAMOT LRTDfe', oe^Kesszvős. teszem

Next

/
Oldalképek
Tartalom