Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-27 / 17. szám
1990. ÁPRILIS 27. Néplap 9 családi körben A pszichológus válaszol Úgy szeretnék ufót látni! Az emberek többsége bevallja - legalább saját magának hogy szeretne egyszer látni egy titokzatos repülő objektumot, távoli civilizáció küldöttjét. A közvetlen találkozás kevésbé csábító, erre legfeljebb a legbátrabbak vágynak, hiszen ki tudja, milyen veszélyeket rejt magában szemtől szembe kerülni idegen lényekkel. Elsősorban az emberben lakozó, "örök gyermek" az, aki vágyik a találkozásra. A gyermeknek igénye van a sokszínűségre, a titokzatosságra, a csodára. Az igazi gyermeknek mindennapos szellemi tápláléka a mese, életeleme a játék. Neki nem elég, hogy a szülei megajándékozzák karácsonykor: a Jézuska vagy Télapó csodájára van szüksége. A húsvéti tojás is színesebb, ha nem az anyja, hanem a nyuszi festette. Felnőve, jóval szegényebb lesz ezekkel az illúziókkal. A szürke realitás ellensúlyozására továbbra is igényli a fantázia szabad szárnyalását, a titkot, az izgalmat, a hétköznapi csodákat. Bármilyen sok izgalmat - fölöslegesen ártó, izgató hatásokat - tartalmaz is rohanó és veszélyes életünk, bármilyen sok megfejthetetlen titkot sejtünk is az atomfizikában, a géntechnikában, sőt a történelemben, és nem utolsósorban az emberi kapcsolatokban - ez nem elég, illetve nem ez kell. Kell valami, ami még titokzatosabb, ami még csodálatosabb... Az ember lelkivilágának valószínűleg örök sajátossága ez. Történelmi koronként, kultúránként mást és mást keresett, más és más jelentette számára a csodát. Kuruzslók gyógyítása, varázslók varázslata, aranycsinálás, boszorkányok félelmetes hatalma, keresztény szentek csodatételei, jelenések és látomások... Most - talán a saját űrhódítási próbálkozásaink miatt - az űrbéli lények látogatása lenne az egyik "legidőszerűbb" titokzatos jelenség. A csodavárás, a titokzatosra való fogékonyság tehát minden olyan felnőtt ember sajátossága, akiben maradt valami a gyermekből, vagyis aki fantáziadús, aki minden újra nyitott, kreatív ember. Az viszont, aki elhiszi a lehetetlent, látja a láthatatlant, aki nem tudja megkülönböztetni a képzeltet a valóságostól - az hiszékeny, irreális gondolkodású, felzaklatott idegállapotú, esetleg kóros lelkivilágú ember. Nem feltétlenül elmebeteg! Ismert, hogy az egészséges személyiségű felnőtt is - ha félénk - hajlamos szürkületkor az erdőszéli bokrot állatnak vagy embernek nézni. Ha aggódva vár valakit, az óraketyegést is távoli motorzúgásnak véli hallani. Ha a macska zörög a padláson, félelmében azt gondolja, hogy betörők járkálnak odafent. A fáradtság, a szorongás, a felfokozott várakozás vagy az erős hit érzelmileg befolyásolja az érzékelést. Ilyen idegállapotban egy repülőgépet, léggömböt vagy egy szokatlan formájú felhőt is ufónak "láthat" az ember, egy fát vagy hosszúra nyúlt árnyékot pedig űrbéli lénynek. Csillagászati és űrkutatási intézmények régóta próbálnak jelzéseket cserélni távoli civilizációkkal, még ha ennek igen kicsi is a valószűsége. Ezért senkit nem beszélnék le arról, hogy csodaváróan kémlelje az alkonyi vagy éjszakai égbpltot. Hátha egyszer sikerül! Ha pedig nem, akkor is gazdagabb lesz egy szép élménnyel. Ha ufógyanús jelenséget észlel, elsősorban a reális "hétköznapi" magyarázatokat gondolja végig, mielőtt hivatalos szervekkel megosztaná felfedezését. Azok az intézmények viszont, amelyek ilyen jelenségek kivizsgálására hivatottak, elsősorban a helyszínt vizsgálják meg alaposan, és csak másodsorban a bejelentő idegállapotát. Dr.Ignácz Piroska Gyermekvilág Donkó László: Verébfiókák Nádi Járnak Kikelt, veréb nyomán kifent pittyeg sárga kilenc eléd... csibék... fióka, nádi csipasz, egyéb mi volna! Betüoszlop Rakjátok megfelelő sorrendbe egymás mellé a felcserélt betűoszlopokat úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka című verséből adjanak idézetet! Hogy szól az idézet? A kérdésre május 10-ig küldjétek be a választ a következő címre: Új Néplap szerkesztősége 5001 Szolnok, Postafiók: 105. BARKACSTANACS Lámpaemyő - s.k. Igen mutatós lámpaemyőt készíthetünk színes lenből, ha a szövetet előtte megfelelően kikeményítjük. Falécekből készített derékszögű négyzetkereten kifeszítünk egy lenszövetcsíkot, a széleket is szögekkel a kerethez rögzítjük. Az így előkészített kelmét két rétegben színtelen lakkal vagy nitrolakkal bekenjük. Festés előtt próbát kell csinálni, mert egyes anyagokon a keményítő nehezíti a lakk száradását. Lakkozás után a szövetet megszárítjuk. Teljes száradás után kivesszük a szögeket, és a kelmét leemeljük a keretről. Ezután deszkán éles késsel kiszabjuk. A keskenyebb oldalak szélét kézzel összevarrjuk, s így kapjuk a merev hengert (1). A henger felső szegélyéhez hozzávarrjuk a huzalból (2) készült keretet, amelyhez előzőleg hozzáforrasztottuk a tartót (3). A huzalkeretet (4) huroköltésekkel a henger alsó szegélyéhez varrjuk. Az összevarrás előtt mindkét keretet színes szalaggal vonjuk be, amelynek végeit ragasztóval leragasztjuk. Az ernyő szegélyét a színes szalaggal (5) is körülvarrhatjuk, előtte azonban árral megfelelő lyukakat kell kiszúrnunk. B.K. Újdonság: a rongypartvis Idővel még a jó minőségű partvis szőrszálai is kihullanak, elkopnak. Kár lenne ezért a partvis ép falapját és nyelét kidobni, mert remek takarítóeszközt barkácsolhatunk még belőle. Szedjünk össze erősebb szálú kelméből, maradék rongydarabokat és körülbelül egy méternyi, 2-5 milliméter széles, lapos műanyaggal bevont villanykábelt, de megfelel a vékonyabb dróthuzal is. Az anyagból - ez lehet flanel, barchend, puha szövetmaradék - szabjunk ki 70x28 centis darbokat. A darabok mindkét hosszanti oldalát 2 centi széles csíkokban végig bevagdossuk, úgy, hogy középen mintegy 5 centi széles sáv bevágatlan maradjon. Ekkor 3-4 ilyen kirojtozott, pontosan egymásra illesztett darabot középen, hosszában egybefércelünk, majd erre a középvonalra illesztjük a hosszú, erős huzalt, (l.ábra) Most filcből, posztóból vagy műbőrből vágjunk ki egy 5 centi széles, 70 centi hosszú csíkot, és hosszában hajtsuk félbe. Ugyancsak hajtsuk félbe a rongyrojtos rétegeket is, ennek tetejére húzzuk rá a keskeny csíkot, majd zsákvarrótűbe fűzött vékony cukorspárgával, nagy fércöltésekkel varrjuk végig rá ezt a filccsíkot (2.ábra). Ezt követően az így előkészített rojtos darabot hozzáillesztjük a partvis lapjának széléhez, és kis, vékony szögekkel körbe rászögezzük. A huzalt összekötjük, a felesleges darabot levágjuk (3.ábra). Rongy helyett felhasználhatunk vékony , mintegy 2-3 milliméter vastag habszivacslapot is. Ezt, ha bepiszkolódott, vízbe nyomkodva könnyű kimosni. Ezzel a partvissal remekül lehet a falat porolni, a padlóról a port feltörölni, de még fényesíteni is tudjuk vele a szoba padlózatát. Ez a közkedvelt és-általánosan ismert madár Európában, a legészakibb részek kivételével, mindenütt előfordul. Hazánkban gyakori fészkelő, bokros aljnövényzetű erdőkben, folyóárterekben, parkokban, nagyobb kertekben találkozhatunk vele. Szereti a vízmosások, a hegyi patakok környékét. A vörösbegy Európa északi, keleti és középső tájain vonuló madárnak számít. Bár Közép-Európában - így hazánkban is - mindig találkozunk áttelelő példányokkal. Angliában viszont a gyűrűzések tanúsága szerint a hímeknek mindössze 25, a tojóknak 75 százaléka vonul el. Dél-Európában a vörösbegy állandó madár, de az állomány telente az északabbról érkezőkkel erősen felszaporodik. Tavasszal az első vonuló példányok márciusban bukkannak fel, a vonulás április derekáig elhúzódik. Ebben az időszakban mindenütt találkozhatunk vörösbegyekkel, amelyekre a hímek hangos éneke is felhívja a figyelmet. Tavasszal alakulnak ki a párok, és az erdőben, az úgynevezett revirek, a költőterületek, amelyek határait a tulajdonos féltékenyen védelmezi szomszédaival szemben. A fészket a tojó építi erdei mélyút oldalában, fűcsomó alatt, patakon átvezető fahíd gerendáján vagy más alkalmas, védett helyen. A fészek alapja száraz levelekből és mohából áll, a csészét finom műszálakkal, gyökerekkel és szőrszálakkal béleli. Az első költés ideje áprilisra esik, másodszor a nyár derekán repítenek fiókákat. A kotlás munkája, akárcsak a fészeképítésé, a tojóra hárul. Az utolsó tojás lerakása után kezd ülni, a fiókák 12-13. napon kelnek. Kezdetben csupaszok és vakok, anyjuk melegíti őket: 12-15 napig maradnak a fészekben, de szüleik még egy ideig a bokrok alatt is etetik őket. A vörösbegy első tollruháján nyoma sincs a piros színnek, a fiatal madarak barnás alapon sárgásán pettyezettek. A nyár folyamán az első költésű fiatalok már lassan színesedni kezdenek, de csak a vedlés befejeződése után válnak "igazi” vörösbegyekké. Erdeinkben a kakukk leggyakoribb gazdamadara a vörösbegy. Ez azt jelenti, hogy a fiatal kakukkok a fák között többnyire vörösbegy fészkében nevelődnek. Sajnos egy-egy ilyen kis kakukk felnevel1 kedése mindig egy fészekaljnyi vörösbegy pusztulásával jár, mert az erőszakos madár nyomban kikelése után kitúrja mostoháit, és a még meglévő tojásokat a fészekből. Szerencsére a vörösbegy gyakori madár erdeinkben, ezért állományát a kakukkok tevékenysége nem fenyegeti. A vörösbegyek őszi vonulása szeptember derekán indul, a legerősebb októberben. A hazai gyűrűzések adatai szerint a magyar példányok főként Olaszországba vonulnak, de már Afrika északi partjáról is jelentettek vissza Magyarországon gyűrűzött vörösbegyet. Napközben bokrok között, gazos árokpartokon keresik rovarokból, pókokból álló táplálékukat. Hazánkban a vörösbegy védett madár, eszmei értéke 500 forint, s ha télen találkozunk velük, állítsunk kertünkben etetőt a részükre. Schmidt Egon KISTERMELŐK - KERTBARÁTOK Gyümölcssövények gondozása A jövő házikertjeinek része lesz a gyümölcssövény. Rendkívül előnyös biológiai tulajdonságai közé tartozik a korona termőfelületének kiváló megvilágítottsága, a termőrészek és a gyümölcsképződés sajátos harmóniája, a gyümölcsök színeződésének intenzitása, s az íz- és aromaanyagok kedvező aránya. Természetesen nem szabad elfelejtkeznünk a jobb gépesítési lehetőségekről, a biztonságosabb növényvédelemről, s a könnyű szüreti munkákról sem. A gyümölcssövények házikerti elterjedésének éppen az a záloga, amiből az egyes nagyüzemekben a legkevesebb van: a kézi munkaerő. A vízszintes karú sövények közül a legkedveltebb a Hungária sövény. Az M 9-es alanyon levő gyümölcsfák viszonylag kis tenyészterületet (4x2,5 méteres sor- és tetőtávolságot) igényelnek. így kis területen sok fa helyezhető el, és nagy termések takaríthatok be. Mivel a Hungária sövény törpe alanyú, természetes sövény, ezért támrendszer mellett célszerű kialakítani. A vázkarokat - 60 cm-es törzsmagasság felett - tapasztalt kertészek megfigyelései szerint, mindig a fajta növekedési erélyének figyelembevételével kell kinevelni, úgy, hogy a sudáron 10-30 fokos szögben, egymás felett mintegy 40-60 cinenként legyenek a vázkarok. Csakafővezérvesszőtkellviszszametszenünk, mert ennek igen nagy szerepe van a vázkarok közti legkedvezőbb távolság kialakításában. A vázkarok elhelyezkedését szakszerű metszéssel szabályozhatjuk. Nagy Sándor Szabolcs-Szatmár megye egykori Állami díjas kertészeti felügyelőjének tanítása szerint: ha rövid metszést alkalmazunk, úgy sűrűbben, ha hosszú metszést végzünk, viszont ritkábban fognak elhelyezkedni a vázkarok! Alapszabály, hogy az alakítás során az oldalvezérvesszőket nem kell visszametszeni. Ha tervszerűen és tudatosan növeljük a termőfelületet, úgy a terméshozam növelése céljából, az első években, a vázkarokat sűrűbben, 30-40 centiméterenként ajánlatos meghagyni. De a tudatos metszést éppen az jelenti, hogy a termőre fordulás után, a korona sűrűsödésével párhuzamosan, nem szabad elfelejtkezni a vázkarok 60 cm-re történő kiritkításáról sem. Akkor sínyli meg legkevésbé a fa a metszési beavatkozásainkat, ha a sűrűbben álló vázkarokat megvastagodásuk előtt távolítjuk el. A vázkarokon a termőrésztartó elágazásokat 30-40 ómenként alakítsuk ki. Kézimunka-igényes feladat a hajtások gondos lekötözése. Ezt a munkaműveletet a nedvkeringés megindulása után, áprilisban, vagy ha kifutottunk az időből, a hajtásnövekedés befejezésekor, júliusban vagy augusztus elején végezzük el, úgy*időzítve, hogy a hajtások csúcsrügyei ekkor már zárultak legyenek. Ha mindig idejében végezzük az ápolási munkákat a hajtáslekötözés, az alakítás 3-4 év alatt befejezhető. Amint az ültetvény termőre fordult, koronaritkító és termőrészifjító metszéssel biztosítható - a szakaszosságtól mentes - termőegyensúly. Dr.Széles Csaba Összeállította: Rónai Erzsébet
