Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-27 / 17. szám

4 Néplap 1990. ÁPRILIS 27. MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉRMÉK Mátyás király halálának 500. évfordulójára emlékérméket bocsájt ki a Magyar Nemzeti Bank. Az ötezer forint névértékű érme 0,986-os finomságú aranyból készült, átmérője 20 mm, tömege 6,982 gramm. A két változatban készült, ötszáz forint névértékű érmék 40 mm atméröjűek, 28 gramm ezüstöt tartalmaznak. Képünkön az 500 forint névértékű ezüst Mátyás-emlékérmék között az ötezer forint névértékű aranyérme. /MTI-fotó: Mónos Gábor/ NINCS KÜLVÁROS, SZEMÉT, TORONYHÁZ - VISZONT RENGETEG A VIRÁG Széchenyis diákok Svédországban 1990. március 31.-április 8. között svédországi hangver­­senykörúton vett részt a Széche­nyi Gimnázium és az MN 10. Kollégium NON-ROCK diák­kórusa. A nagy úticélt az elmúlt év tavaszán tűztük ki, és több száz murfkaórányi próba alatt létrejött a kétórás kórusrepertoár, amivel már el lehetett indulni. Önálló fellépéseken, kórustalálkozón, versenyeken edződött közben a 38 fős együttes és az év elején megérkezett a várva várt meghí­vólevél is Halmstad város zene­iskolájából. A résztvevők élményeit nehéz röviden összefoglalni. A lelkes útibeszámolókat az érti meg iga­zán, aki már átélte a tengerrel való első találkozás semmihez sem hasonlítható érzését, látta a Balti-tengeren közlekedő komp öt egész vonatot, három buszt, plusz húsz kamiont befogadó impozáns méreteit, a tenger felől valóban mindig fújó szélben el­ferdült koronájú fákat, vagy az autópályák mentén - az úton já­rók biztonsága érdekében - a zöld hálóba csomagolt sziklákat. Meglepett és elbűvölt vala­mennyiünket nemcsak az üzle­tek elképesztő gazdagsága, ahol egy élelmiszerboltban is el lehet tévedni (kipróbáltuk!), hanem a hidegnek mondott északi embe­rek természetes kedvessége, de­rűs könnyedsége. Nincsenek külvárosok, nincs szemét és nincs toronyház, vi­szont rengeteg a virág, és csak tapintással lehet megkülönböz­tetni a művirágot a valóditól. Az ottaniak sárga-kék-piros-bama házakban, kevés és világos búto­rok, fehér zongorák, sok-sok tü­kör és zöld növény között élnek. Étkezésükben igen nagy helyet foglalnak el a nyers zöldségfé­lék, többször étkeztünk iskolá­ban, ahol a diákok szabadon vá­laszthatnak a tej és a gyümölcslé között, tanszereiket lábon álló fémszekrényekbe zárják a taní­tás végeztével, és nem viselnek iskolaköpenyt. Más kultúra, más világ! Na­gyon jó volt rápillantani, hiszen többre a hat nap alatt, mint egy rápillantásra, természetesen nem volt lehetőségünk. Útitervünk szerint három városban töltöt­tünk két-két napot, Helsinborg, Mellerud és Halmstad, angolul­németül beszélő vendéglátó csa­ládjainál. Ezenkívül Göteborg és a csodálatos meseházakból álló kikötőfalu, Viken megtekintése "fért" még a hat és fél hangver­seny, a "borbélyműhely-stílus­­ban" éneklő-táncoló helsinborgi kórussal való találkozás és az öt­ezer kilométer mellé. Bizonyára sok kórustag mesél barátainak a suhanó autócsodák­ról. a csillogó, pici és csilla­gászati árú kristály állatfigurák­ról, a mindenütt villogó játékau­tomatákról, amik nemcsak nyel­ték a vállalkozó szelleműek ko­ronáit, hanem három tagunknak szórták is... és ezer másról még! Az induló cserekapcsolat folytatásaként Mellerud város gyermekzenekara szeretne 1991 tavaszán - ők úgy mondják - Eu­rópában tölteni egy hetet. Re­méljük, hogy tágas, színes hazá­jukból hozzánk érkezve nem csalódnak majd ebben a foga­lomban, aminek tartalmát szá­munkra ezentúl a nálunk szerzett élmények döntően meghatároz­zák. A Széchenyi Gimnázium - MN 10. Kollégium NON-ROCK diákkórusa Jubileumi koncertet adott az ünnepelt Húszéves az Alföldi Olajbányász Fúvószenekar Szerdán este a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ hangver­senytermének nézőterét csaknem teljesen megtöltötték a fúvószene kedvelői, akik azért jöttek el ide, hogy részesei legyenek a szüle­tésnapjára készülődő kedvenceik által adott koncertnek. A nagyszá­zsef lépett fel, s a hallgatóság által jóleső érzéssel nyugtázott friss fi­zikai és szellemi kondícióval diri­gálta a koncert első darabját: Vebe! Jubileumi hangok című indulóját. Ez a remekbe sikerült mű karmes­teri pálcájának határozott intései nyomán dinamikailag árnyaltan, szeretettel - Morricone világhírű filmzenéinek de Mey holland kar­mester által hangszerelt rendkívül hatásos potpourrijának ifj. Varga Gábor vezényelte előadásával ért hatásos véget. A fúvószene új uta­kon járó komponistáival mindig is szívesen kacérkodó fiatal karmes­fajtáns.»< rs mú közönség és az annak soraiban látható sok-sok fiatal eleven cáfo­latát szolgáltatta annak a sirámnak, mely szerint a műfaj iránt az Alföl­­dön nincs érdeklődés. Az ünnepi hangulatot megala­pozó szignál után bevonult a szín­padra a tekintélyes létszámú, csi­nos egyenruhába öltöztetett zene­kar, soraiban őszhajú nyugdíjasok és katonazenészek, és olyan nagy­tudású amatőrök, akik valameny­­nyien méltó társakként játszanak együtt ebben az immár érett férfi­karba lépett együttesben. A zenekar 1970. október 30-án alakult; ezt a dátumot tekinti szü­letésnapjának. Alapító karnagyuk: Kiss József tizenhárom zenésztár­sával kezdte meg a közös munkát. Az MHSZ-Olajbányász Zenekar - ekkor még ezt a címet viselte az együttes - gyorsan fejlődésnek in­dult: hamarosan harmincöt főt számlálhatott soraiban és két év múlva már kérhette minősítését is. 1975 óra összesen öt ízben nyerte el az elérhető legmagasabb elisme­rést: az Aranydiplomát. Legfonto­sabb feladatuknak a bányászha­gyományok ápolását tekintik a muzsikusok. Az eltelt húsz év alatt termé­szetesen hullámvölgy is akadt az együttes életében: utánpótlásgon­dok nehezítették a munkát. A ki­utat az jelentette, hogy 1982-ben megszületett az Olajbányász Úttö­rőzenekar, mely együttes állandó bölcsőjéül szolgált az újabb és újabb zenekari tagok nevelésében - ennek a munkának szemmel lát­ható gyümölcse a színpadon látha­tó sok-sok fiatal arc a zenekar so­raiban. A karmesteri dobogóra el­sőként az alapító karnagy, Kiss Jó­színgazdagon szólalt meg, ezzel az egy darabbal is bizonyítván a kar­nagy fölényes technikai tudását és tévedhetetlen muzikalitását, szug­­gesztivitását, melynek birtokában remélhetően még sok szép és em­lékezetes produkcióval ajándékoz­za meg tisztelőit a jövőben is. Másodikként a zenekar vezető karnagya lépett a színpadra: Varga Gábor, akinek komoly érdemei vannak a zenekar nehéz időkben való összetartása terén. Hosszú éveken át személyes példával járt elöl, hogy az együttes ne adja fel a harcot - s lám, mennyire megérte! Vezényletével elsőként Gyulai Er­nő Magyar táncok című, verbun­kos zene ihlette művét játszota a minden szólamában kiegyenlítet­ten megszólaló együttes. Az ezt követő műsorszám: Balázs Árpád Előjátékának előadásából főleg a visszatérő rész ragadta meg a kar­nagyot - ez érződött interpretáció­jában is. Georg Lohmann Bajor polkája hamisítatlan sikerdarab - harsonaszólóját ezúttal a tehetsé­ges Győri Péter játszotta; a mű hangulatos előadása után nem ma­radt el a megérdemelt siker. Apa után fia: az elegáns megje­lenésű ifj. Varga Gábor állott a ze­nekar elé, hog elsőként a nyugdíjas olajbányász Lakos Sándor lángoló fúrótorony robaja által ihletett, s az ifjú karnagy által jó érzékkel hang­szerelt "Dübörög a föld" című olaj­bányász-indulóját vezényelje el - a művet kiváló stílusérzékkel előa­dók méltán arattak nagy sikert a művel, és annak tolmácsolásával egyaránt. A nagyszabású jubileumi kon­cert - melynek műsorát Czibulás Péter vezette nagy hozzáértéssel és it. « fi ter a mű előadásában lelkes és ki­tűnő partnerekre talált a szólót éneklő Bálint Erikában, és a Jász- Nagykun-Szolnok megyei karna­gyok kórusában; karmesterük Váj­ná Katalin. A mű előadását követő szűnni nem akaró vastaps hatására végül is a minden szólamában ki­tűnően játszó zenekar és karnagya beadta a derekát, s a teljes művet megismételte a közönség legna­gyobb megelégedésére. A koncert végén mindhárom karnagy még egyszer megköszönte a közönség lelkes tapsait, jó volt őket egyszer­re látni a színpadon, hiszen érde­meik egyaránt elismerésre méltó­ak. A jubileumi hangverseny hall­gatóságának tapsa azonban nem­csak a zenekarnak és vezetőinek szólt: teljes joggal részeseinek érezhették magukat a zenekar "hát­országát" biztosító Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Válla­lat és a Kőolajkutató Vállalat azon vezetői és dolgozói is, akik nagyon sokat tettek és áldoztak azért, hogy ez a nagyszerű, életerős zenekar ma ilyen kitűnő kondícióban le­hessen. Az együttesek számára az éltető elem a levegő, a továbbvivő erő a szereplés, a siker. Ha ebben csak ritkán részesülhet, félő, hogy a fej­lődés megtorpan, a lelkesedés csökken. Elengedhetetlenül fontos tehát a jövőre nézve minélt több szereplési lehetőséget biztosítani ennek az élete delelőjén lévő zene­karnak. Hadd profitáljon ebből a város, a megye, az ország is; hadd szerezzen ez az együttes minél több hívet ennek a derűt sugárzó műfajnak: a fúvószenének. Szathmáry Judit Tisztasági rendelet 1516-tól EGYETEMEN TANÍTJÁK A SÖRFŐZÉST Már 1516-ban tisztasági rendeletet hoztak német földön, hogy milyen körülmények között szabad és lehet sört főzni. Ez ma is érvényes. Képünkön Karl Wohlrat sörföző­­mester ellenőrzi a sörfőzést Ki az, aki nem szívesen oltja szomját egy pohár sörrel ? Gyakran azonban bosz­­szankodunk, hogy a magyar sör nem olyan finom, mint például a német. Min­denki tudja, mi kell a sörfőzéshez: sör, élesztő, árpa, komló és természetesen víz. Mégsem olyan egyszerű az áhított ital elkészítése. Van egy bizonyos gyár­tási titok, akár a gyulai kolbásznál, a szegedi szaláminál vagy éppen a heren­di porcelánnál. A kölni Horizont című magazin most segíteni igyekszik, mert "Weihenstep­han - a német sörfőzőművészet magas­iskolája" című cikkében közelebb visz bennünket a titok megfejtéséhez. A sörfőzésnek nagy hagyománya van Németországban. Ahogy minden fontos szakmát, úgy ezt is alaposan el kell sa­játítani, erre pedig sehol sincs jobb le­hetőség, mint Weihenstephanban, a hí­res német sörfőzőintézet székhelyén. A sörgyártással és az erjesztési folyama­tokkal ezenkívül csak a berlini Freie Universität keretében foglalkozik még egy német intézet. Weihenstephan, ez a 35 ezer lakost számláló kisváros, 30 kilométerre fekszik Münchentől, a bajor szabadállam fővárosától, melynek her­cege, IV. Vilmos már 1516-ban kibo­csátotta híres tisztasági rendeletét. A hercegi utasítás értelmében sört csakis malátából, komlóból, élesztőből és víz­ből szabad készíteni. Ez az előírás azóta minden német sör­főzdében szigorú parancs. Jóllehet a lu­xemburgi Európa Törvényszék két év­vel ezelőtt kötelezte a Németországi Szövetségi Köztársaságot arra, hogy olyan külföldi sört is beengedjen az or­szágba, amely nem a tisztasági rendelet szerint készült, eddig e sörfajtákból egy csepp sem folyt még a német vendéglők csapjaiból, és a nagy élelmi­szerüzletekben pedig gyakran ott ma­radnak a polcokon. Weihenstephan, el­lentétben a külföld elképzelésével, nem önálló sörfőző főiskola, hanem a mün­cheni műszaki egyetem (Technische Universität) kihelyezett részlete, és an­nak két fakultását foglalja magába: a sörfőzési, italgyártási és tejipari tudo­mányok karát tizenkét tanszékkel és öt intézettel, valamint a mezőgazdasági és kertészeti kart 24 tanszékkel és kilenc intézettel. Jelenleg ötezer diákot képez­nek ki itt, ebből 1158 fő látogatja a sörfőzési és italgyártási fakultást. Ä jö­vendő okleveles mérnökei között ez utóbbi karon 32 külföldi diák tanul. Elmélet és gyakorlat Weihenstephan­­ban szorosan összekapcsolódik. A nyolc-kilenc szemesztert felölelő sörfő­zőképzés nemcsak egy sörfőzdében, vagy malátagyárban töltendő fél éves gyakorlatot feltételez, hanem állandó kapcsolatban is áll a szomszédos Bajor Állami Sörfőzdével. Ennek eredete a bencések által 1010-ben alapított kolos­tori sörfőzdére nyúlik vissza, melynek tulajdonosa aztán váltakozva hol az egyház, hol az állam volt. Amikor Ba­jorország 1803-ban mezőgazdasági mintaiskolát állított fel, kézenfekvőnek tűnt, hogy azt az egykori kolostori épü­letekben rendezték be. Ehhez csatoltak 1865-ben egy sörfőzési tagozatot, amely 1919-ben főiskolai jogot kapott. Az itteni tanulmányok előfeltétele­ként az érettségin kívül - az NSZK-ban ez a 13. iskolai évre esik - alapos mate­matikai és kémiai ismereteket is megkö­vetelnek. A diplomavizsgát követően, mely mérnöki képesítést ad, megszerez­hető a doktori cím. Emellett létezik egy rövidített képzés is, amely négy sze­meszter után a sörfőzőmesteri oklevél megszerzésével zárul. Az oktatás a rö­vidített képzés keretében is kiterjed ar­ra, hogyan állítják elő a különféle fajtájú italokat automatikus eljárással gazdasá­gosan és a környezetet kímélő módon. Ez a folyamat a nyersanyagok helyes kiválasztásával és szakszerű kezelésé­vel kezdődik, és egészen a modem, elektronikus vezérlésű berendezések al­kalmazásáig, valamint a biotechnológia szakterületéig terjed. Aki-mindezt sike­resen elsajátította, annak szakmai jövő­je biztos kilátásokkal kecsegtet, hiszen a sörfőzés és a különféle italok előállí­tása sok országban az ipar felfutó ága­zatai közé tartozik. Nincs különösebb akadálya annak, hogy minél több magyar tanítványa is legyen a német sörfőzőiskolának. A kölni Horizont remélhetőleg kedvet csi­nál ehhez. Javulhat a magyar sör minő­sége, érdemes és lehet tanulni a német mesterektől, akik az előző nemzedékek­től kapták a bevált recepteket. Összeállította: Molnár Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom