Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-25 / 15. szám
4 Néplap 1990. ÁPRILIS 25. Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon KÉZMÜVES-ALKOTÓHÁZ TISZA VÁRKONYBAN Kié lesz, és ki tartja fenn? A művészek nélkül nem lehet dönteni- Szentesi Anikó, a Makóna alkotóközösség tagja társadalmi munkában vállalta az alkotótelep tervezői munkáit. Mi volt a megrendelés?- 1986-ban keresett meg Hegedűs József, hogy Szolnok megyei népművészek számára tervezzünk egy olyan alkotótelepet, ahol faragók, szövők, fazekasok, kosárfonók munkájukat tudják végezni, szakmájukat tovább tudják adni az ifjúságnak.- A kivitelezés mennyire tudta követni a tervezői szándékot?- Is-is. Van, ami nem egészen a terv szerint készült el, én változatlanul remélem, négy év után is, hogy ezt visszamenőleg meg fogják tudni csinálni a kérésemnek megfelelően. Igyekeztem elég sok fát alkalmazni az épületben, hogy a faragók tudjanak dolgozni az épületen magán is, hogy legyen közük ahhoz a házhoz, amely helyet ad nekik.- Ön nem szívesen vállalkozott erre a beszélgetésre, és úgy érzem, kicsit keserű a szája íze Tiszavárkony ügyében. Miért?- Mert a célt nem látom - a hozzám eljutott információk alapján - 100 százalékosan biztosítva. Úgy érzem, hogy még mindig nem tudott itt egy olyan csapat kialakulni, amely tényleg használja ezt a házat. Úgy érzem, az épület nem tölti be azt a funkciót, amire épült.- Ön az ősszel járt utoljára Tiszavárkonyban. Mikor menne vissza nyugodt lélekkel, felszabadultan?- Hát... ha lámám, hogy tényleg a népművészeknek épülnek ezek a házak. És ha tudnám, hogy van ott egy olyan csapat, amely ugyanolyan jószándékkal jön oda, mint én, és jókedvűen, együtt; közben énekelgetve, este tábortüzet rakva, netalántán táncolva a népi tánc hagyományait is fölelevenítve, de nappal kemény munkát végezve építenénk tovább ezeket a házakat azzal, hogy tényleg nekik készül... * * $- Idézzük fel röviden az alkotótelep történetét Balogh Ferenccel, a Népművészek Egyesületének elnökével.- Valamikor ’84-85-ben az ország más településeihez hasonlóan itt is úgy gondolkodtak a népművelők, hogy szükség lenne egy békés kis házra, egy szigetre, ahol esténként összejönnek, hogy apró-cseprő gondjaikról, szakmájukról beszélgessenek. Ez a ház így indult, ma már messze nem ott tartunk, ahol elkezdődött... Azt hiszem, hogy a népművészeti alkotóház funkcióját még istenigazából nem tudja betölteni ez a ház, ugyanakkor mint építmény már messze túlhaladta azokat a törekvéseket, terveket, amelyeket mi a kezdet kezdetén megálmodtunk magunknak. Mi társadalmi munkában terveztük és vállaltuk ennek a kis fészeknek az elkészítését, ehhez partnerként megnyertünk nagyon sok népművészt, népnevelőt, faragót, fazekast, ácsot, kovácsot és gyakorlatilag Tószeg- Tiszavárkony lakosságának egy részét is. így készült el az első épület, amelynek hozzávetőleges értéke tízmillió forint, ebből jó 50 százalék társadalmi munka, a többi a megyei tanács pénzügyi támogatása volt.- A megyei tanács erre az esztendőre is jóváhagyott három és félmillió forintot. Mire, milyen céllal?- Februárban kaptunk egy levelet a megyei tanácstól, hogy a későbbiek folyamán nem tudja támogatni az egyesületet, illetve egy olyan mód van rá, hogy a település tanácsa, a tószegi tanács közbeiktatásával tud bennünket támogatni, de ez az összeg tudomásunk szerint kifejezetten építkezésre vonatkozik, szállodaépítésre, idegenforgalmi célokra, és az alkotóház népművészeti tevékenységéhez sem anyagi, sem eszköz-, sem személyi jellegű segítséget nem jelent.- Tehát fennáll annak a veszélye, hogy a tiszavárkonyi népművészeti alkotótelepről a népművészek kivonulnak?- Ennek veszélye fönnállhat, de azt hiszem, hogy idáig nem mennek el a dolgok. Amennyiben nem kapunk támogatást, akkor valamiféle társasági szervezetet tudunk elképzelni a működtetésre, és végső soron a tulajdon 50 százaléka a miénk, a mi társadalmi munkánkkal készült, ezzel a tulajdonjoggal rendelkezünk, abban az esetben értékesíteni fogjuk az alkotóházat. # * *- Úgy tűnik, hogy a megyei tanács, a népművészeti egyesület, Tiszavárkony és Tószeg között nagyon komoly ellentétek feszülnek. Hogyan lehet ezeket a konfliktusokat feloldani? - kérdezem Papp Istvántól, Tószeg Nagyközségi Közös Tanácsának elnökétől.- Mindazoknak, akik ebben valamilyen módon jót akarnak és jót szeretnének, egyfajta kompromisszumkészséget kell tanúsítani. Én belátom, hogy a népművészeti egyesület egy kicsit félti az eddig megszerzett jogokat és lehetőségeket. Ugyanakkor azt már nem látom be, hogy a jövőt hogyan képzelik el finanszírozás, tehát pénzforrások nélkül.- Tószegnek lenne pénze Tiszavárkonyra? A működtetésre és az üzemeltetésre?- Kicsit szerencsésebb helyzetbe kerültünk azáltal, hogy bizonyos adónemek a településen maradnak, tehát azt mondom, hogy talán meg tudnánk teremteni a működéshez szükséges feltételeket.- Önök egy bátor pályázatot adtak be a Belkereskedelmi Minisztérium Idegenforgalmi Alapjához, 7 millió forint ennek az összege.- Tulajdonképpen a beruházás összege ennyi. Amit az Idegenforgalmi Fejlesztési Alaptól kértünk, az 3 millió forint, 3,5 milliót tenne hozzá a megyei tanács, és 1 milliót a helyi tanács. így máris megvan 500 ezer a működésre. Nagyon komolyan gondolom, hogy elsődleges feladata ennek a telepnek a népművészet ápolása, de biztos vagyok benne, hogy megfelelő propagandával, megfelelő menedzseléssel legalább önfenntartóvá lehetne tenni a létesítményt. Erre minden reális feltételünk megvan.- A megyei tanács népművészeti egyesületi elnökéhez írott levelében, amit február közepén kelteztek, írják, hogy az alkotótelepi vezetés megerősítését a mai korszerű vállalkozói követelményekben jártas személlyel mindenképpen szükségesnek látják. Hogyan értelmezhetjük ezt a gondolatot?- Anélkül, hogy a jelenlegi alkotótelep vezetőjének rátermettségét bármilyen módon is kétségbe vonnám, azt kell mondanom, hogy az akkori feladatokat, tehát főleg a kivitelezésre, építésre, szervezésre gondolok -óriási feladat egyébként, és köszönet érte -, Hegedűs József elvégezte óriási akarattal, lendülettel. Be kell azonban látnia, hogy a további feladatok másféle szakembert igényelnek.- A korábban emíített kompromisszumos láncban ő a kulcsfigura?- Én azt hiszem, hogy igen.- "A mór megtette kötelességét, a mór mehet." Többen úgy fogalmaznak, hogy most már egy újfajta szemléletű vezetésre lenne szükség Tiszavárkonyban, és hogy Ön talán nem tud megfelelni ezeknek az igényeknek. Erről mi a véleménye Hegedűs Józsefnek, a telep vezetőjének?- Tulajdonképpen olyan embert keresnének, aki, miután elkészült az épület, miután a nagyja munkát elvégeztük, talán lehet, hogy pályázó is van, itt rendet tudna teremteni...- És Tiszavárkony jövőjét hogy képzeli?- Hosszú távon talán még a gazdasági-politikai helyzetnek is változnia kell ahhoz, hogy itt mélyreható változások történjenek. Talán - bekapcsolódva majdan a világkiállításba, ha lesz - Szolnok megyét ez képviselné, ez az egyesület, illetve ez a telephely, talán jónéhány évnek el kellene telnie, hogy azt mondhassuk, hogy megint olyan gondtalanul tudjunk alkotni, mint mikor elkezdtük 1984-85- 86-ban közösen. * * * Mi hát az igazság? Kinek van igaza? Mi lesz az alkotótelep valódi jövője? Használják-e és hogyan a népművészek ezt a nekik és általuk is épített paradicsomot? A kérdések sora hosszú. Egy azonban bizonyos. Az érintettek, a népművészeti egyesület tagsága, a közgyűlés nélkül semmilyen döntés nem tekinthető véglegesnek. Abban pedig szeretnék bízni, hogy egy következő tiszavárkonyi séta alkalmával már a valódi használók, maguk az ott alkotó népművészek kapják a főszerepet. Gyuricza Péter Új recept: a drámapedagógia A gyermekszínjátszás a nevelés fantasztikus eszköze- Nagy András László rendező az országos gyermekszínjátszó találkozó megyei döntőjén a zsűri elnöke volt. Az ország területén sokfelé hasonló bemutatókat tartottak, melyek közül végignéztél néhányat. Mi a véleményed a mai gyermekszínjátszásról?- Egyre többen, és a pedagógia berkeiben egyre jobban ismerik fel, hogy a színjátszás a gyermeknevelés egyik fantasztikus eszköze. És maga a dráma, a konfliktus az iskolai oktatásnak szinte anyanyelve. Egyre többen fedezik föl, hogy a drámajáték segítségével rendkívül sok konfliktushelyzet bemutatható a gyerekeknek, rendkívüli módon fejleszthető a kommunikációs készségük, a kreativitásuk, és ennek végeredményeként nagyon jó produkciók születnek országszerte. Érdekes módon ettől divatba jött, hogy gyermekszínházat csináljanak, és nagyon sok olyan produkció is születik, amelyik erről a pedagógiai folyamatról mintegy nem vesz tudomást, de érzi és tudja, hogy a színház és a színházcsinálás levegőben van, tehát ők is csinálják. Azt hiszem, hogy ennyi produkció még soha nem volt az országban, és szükségszerű, hogy ez a nagy mennyiség már nem egy kis - színházi és pedagógiai csodát is eredményezett - ezek egyikét a művelődési központ színpadán láthattuk is.- Úgy gondolod, hogy az irodalmi illusztráció, a gyermekszínjátszás és a gyermekszínház között a drámapedagógia lehet az összekötő kapocs?- Azt hiszem, a drámapedagógia még ennél is több. A drámapedagógia a drámapedagógusok társaságának törekvése szerint - és erre van is esélyük - könnyen lehet, hogy ajánlott módszerként bekerül a nemzeti tantervbe. Megkerülhetetlen. Nem véletlen nyilván, hogy a Waldorf-iskoláknak a központi helyisége egy színházterem. Nem véletlen, hogy a Zsolnai-módszer a drámajáték adta kommunikációs készségre építi a teljes tantervét. Ebből a szempontból a produkciók, amelyek létrejönnek, csak mintegy mellékes végtermékek. Na most ezek a végtermékek természetesen sokszor színházi és esztétikai csodának bizonyulnak.- Az iskolát vagy a művelődési otthoni hálózatot tekinted a gyerekekkel való foglalkozás fő színterének?- Az iskolát. Az lenne a jó, és természetesen ez a drámapedagógiai társaság másik nagy törekvése, ha a színházesztétika alapelemei belekerülnének a főiskolai tantervekbe. Tehát ahogy énektanár nem kap diplomát anélkül, hogy karvezetést ne tanult volna, a rajz és az összes többi művészeti ág valamilyen módon oktatva van a főiskolákon, ugyanígy elkerülhetetlenül fontos, hogy a magyartanárok valamiféle színházi kommunikációs képzésben is részesüljenek. Ebben a pillanatban már a művelődési házak mintegy fölöslegessé válnának, hiszen ezek az intézmények jelen pillanatban a színházi szakmaiságot tudják hozzátenni a szakmai tevékenységhez.- A végignézett szolnoki bemutatót hogyan értékeled?- Itt találkoztunk a csodával. Ami Jászfényszarun történik immáron évtizedek óta, az mára fantasztikus gyümölcsöket hozott. Láttuk egyrészt azt a fajta zenés, éneklős együttjátszást, amit a 6-7 évesekkel csinálnak, és látjuk azt a fantasztikus valóságfeltáró és társadalmi környezetet is ábrázolni tudó felszabadult boldogságot, ahová eljutnak a 13-14 évesekkel.- Ez azt jelenti, hogy vélhetően Szolnok megyéből a jászfényszarui két produkció mutatkozhat be Gödöllőn az országos fesztiválon?- Igen, ez azt jelenti. Hozzá kell tegyem, hogy nem lehet olyan szűkén megvonni országosan a gödöllői résztvevők körét, hogy abba ne féljenek bele a jászfényszaruiak. ____________________Gy.P. Mikulás Ferenc monológja Vízipók előtt és után Elnevezésünkből is kiderül, hogy a Pannónia Filmvállalat műterme vagyunk Kecskeméten. 1971-ben alakultunk, abban az időszakban, amikor a tévé kettes csatornája megindult, és egyre népszerűbbé váltak külföldön is a magyar animációs filmek. Szűkös volt a kapacitás Budapesten, ezért kereste a Pannónia Filmstúdió azokat a lehetőségeket, amelyekkel bővíthetné a termelést, így esett a választás Kecskemétre. Ebben az időszakban még nem volt felsőfokú szakemberképzés az animációs filmszakmában, ezért akiket kiválasztottunk, megfelelő tanfolyamon kellett felkészíteni, hogy elsajátítsák a szakma alapjait. Lépésről lépésre egyre nehezebb feladatokkal birkóztak meg munkatársaim, amíg végül is az egész filmgyártás technológiai folyamatában jártasságot szereztek. A dolog természeténél fogva a rádióhallgatók, az újságlapokat forgatók elsősorban a tévéből ismerhetik az itt készült munkákat, gondolok itt a Magyar népmese, a Vízipók-csodapók, a Mátyás király és legutóbb a Leó és Fred sorozatra, amelyek munkatársaim tehetségét dicsérik. Természetesen ezenkívül készítünk reklámfilmeket, egyedi filmeket is a kulturális kormányzat anyagi támogatásával. Miután a magyar tévének is egyre kevesebb a pénze, ezért külföldi bérmunkák végzésére is rákényszerülünk, hiszen nekünk is nyereséget kell produkálni. Úgy érzem, sikerült elérnünk, hogy munkáink ne csak szórakoztassanak, hanem valamiféle üzenetük is legyen a nézők számára. A Magyar népmese sorozatnál például segítettünk tudatosítani azokat a nemzeti értékeket, amelyekbe beleszülettünk, és amelyek megőrzésére törekedtünk, felhasználva egy-egy tájegység díszítőművészetét, eljuttatva azokat a magyar és külföldi nézők elé is. A Vízipók-sorozat gondolatmenetében pedig a természet védésén tűi, amit még sugallhatott a sorozat: az a tolerancia az apróbb kis élőlények és furcsaságok között, amelyet akár át is lehet ültetni az emberiségre. Sajátos animációs műfajelméletet teremtettünk meg, arra törekedve, hogy állandó fejlődésben, mozgásban legyen a kifejezésmódunk. Egyedi filmjeink egy része társadalmi problémákkal foglalkozón, ami nem volt egészen egyszerű tizenöt évvel ezelőtt. így a filmművészetünk is politizálásra kényszerült. Ezeknek a filmeknek sajnos nincs sok bemutatási lehetősége, ezért a megmérettetésük főként a külföldi fesztiválokon történik. Kanadától kezdődően az USA-n át, minden jelentősebb nyugat-európai fesztiválról díjakkal tértünk haza. Sikerült tehát sok értékes filmet készítenünk, és sikerült egy igen tehetséges, fiatal szakembergárdát fölnevelnünk, akik közül Horváth Mária éppen most kapta meg a honi filmművészet legnagyobb elismerését, a Balázs Béla-díjat. Jelen pillanatban a Magyar népmese sorozat újabb tizenhárom részes epizódján dolgozunk, amelyet rövidesen bemutat a televízió. Deák László Nemzetközi külkereskedelmi központ Szolnokon "A gazdasági élet vérkeringése a szabad kereskedelem. Szabad kereskedelem nélkül nincs gazdasági felvirágzás." Ezzel a mottóval hívta beszélgetésre Jász-Nagykun-Szolnok megye mezőgazdasági és élelmiszeripari szakembereit a nyugat-németországi Frankfurtban székelő Comex Kereskedelmi Iroda Kft. igazgatója, a magyar származású Járvás Béla. A hetvenegy esztendős üzletember főleg feldolgozott mezőgazdasági termékek adásvételét tervezi abban a külkereskedőházban, amelyet Szolnokon akar létrehozni, akár a volt MSZMP-székház megvásárlásával.- Ön úgy fogalmazott, hogy a magyar gazdaság csak a mezőgazdasági termelésen keresztül állítható talpra.- Jelen helyzetben más kiutat nem látok: az ipari termékek nem eladhatók, nem versenyképesek a nyugati árukkal. A lemaradás minimum húsz évre tehető. Piackutatás után a szolnoki termelőknek közvetlenül kell kapcsolatot teremteni a külföldi partnerekkel, kiseperve a termelők és a fogyasztók közötti több ezer íróasztalt. Hogyan képzelem? A kereskedőház forintért megveszi a terméket, külföldön "kemény" pénzért eladja, ugyanott korszerű ipari termékeket vásárol, s aztán idehaza ismét forintért adja a mezőgazdasági üzemeknek, a feldolgozó élelmiszeriparnak. Most még csak a kezdetén vagyunk a tárgyalásoknak, de a Jász- Nagykun-Szolnok megyében tapasztalható érdeklődés biztató. Benkő Imre Alulírott, Pozsonyi Tibor Széchenyi lakótelepi, Orosz György úti lakos "Felszólítás"-t kaptam a Gagarin Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezettől - pontosabban annak elnökétől Bóka Gábortól, aláírása nélkül. Bosszúságom, döbbenetem, ámulatom okát szeretném megosztani. Derüljenek, s bosszankodjanak a 90-es évek e technikai csodájában, amit úgy hívnak: számítógépes adatrendezés. Idézem a felszólító levél egyik részletét: "Tájékoztatom, hogy a szövetkezettel szemben fennálló tartozása a havi zárás adatai szerint: közös költség: 974 forint hátralék, valamint 0 forint késedelmi kamat; műholdas: 960 forint hátralék, valamint 0 forint késedelmi kamat. Felszólítom, hogy tartozását 8 napon belül fizesse be a szövetkezet egyszámlájára. Nos, megközelítő becslések szerint tavaly november eleji-végi adat alapján megállapították, hogy tartozásban vagyok. Mindezt 89. december 31 -vei datálták, s meg is írták a befizetésre a Felszólítást, amelyet 1990. április 17-én a lakóépületünk házfelügyelőjétől feleségem három aláírás ellenében átvehetett. Most már csak attól rettegek, hogy a Felszólítás születése és az átvétel közötti idő miatt mikor és mennyi késedelmi kamat fizetésére kapok egy újabb felszólítást. Még egy apró, de talán mégsem lényegtelen kiegészítés: minden hónapban csekken (amit a Gagarin Lak. Szöv. adott) mindkét költséget 90. április 30-ig rendeztem. A csekkjeimet őrzöm! De mi történne, ha elveszett volna, vagy azonnal rohanok és fizetek? En, mint állampolgár, ráadásul lak. szöv. tag mindenütt ilyen kiszolgáltatott vagyok-e a számítástechnika forradalmi korszakában?! Igaz, ezeket a masinákat emberek irányítják, na de így?! Lehet, hogy csak a szoftver lassult le? Én ebben reménykedem, s ez cserével talán javítható. Vagy azt a bizonyos cserét máshol kellene elvégezni, mert így aztán a paragrafusok,- csak paragra-fuccsok lesznek. Üdvözlettel: Pozsonyi Tibor Szolnok, a Gagarin Lakásépítő Szövetkezet tagja PARAGRAFUS—PARAGRA-FUCCS?!
