Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1990-04-04 / 73. szám
2 Néplap 1990. ÁPRILIS 4. Sajtótájékoztató a Springer új lapjairól Országgyűlési képviselő-választás Tudnivalók vasárnapra Az NSZK-ban nem lehetett volna megtenni, hogy szerkesztőségi kollektívák együtt lépjenek át egy más kiadó alkalmazásába, ám Magyarországon igen, mert e téren joghézag van - állította Bayer József kedden, a Springer konszern által létrehozott új megyei lapokat bemutató tájékoztatón. Az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. ügyvezető igazgatója a hazai és külföldi újságírók sűrűn záporozó kérdéseire válaszolva beszámolt a napokban megjelent új megyei lapok alapításának néhány részletéről. Elmondta, hogy tavaly ősszel kezdtek intenzív tárgyalásokat több újság főszerkesztőjével, s ezek eredményeként a hevesi, a nógrádi, a tolnai és a bárányai napilapok újságírói április 3-tól új lapokat készítenének. A megyei lapkiadók és szerkesztőségek munkatársai beléptek az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. szervezetébe, s így e négy megyében az MSZP tulajdonában lévő - és formailag még létező - orgánumok kedden már meg sem jelentek. Az igazgató többször megerősítette, hogy a Szo-Az ország megyei lapjainak szerkesztőségeiben forgószél söpör végig ezekben a napokban. A lapkiadó vállalatok - melyekre formálisan a Magyar Szocialista Párt tart igényt - legtöbb helyen, így Szolnokon is csak úgy képesek biztosítani fennmaradásukat, ha külföldi tőkét vesznek ehhez igénybe. A Szolnok megyei Néplap sorsa nem közömbös a politikai szervezetek számára, így tegnap délután a sajtóklubban a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és az SZDSZ képviselői vitatták meg azt az új helyzetet, melyet a lap tulajdonjogában bekövetkezendő változás jelent majd. Mi tagadás, a legérintettebbek, az újságírók és a kiadó dolgozói nem kis szorongással néztek szembe a pártokkal, ám végül is kellemesen kellett csalódniuk, hiszen a megbeszélésre képviselőt küldő politikai erők egyike sem a gazdacserét, még kevésbé a lap gazdasági alapjait megerősítő üzletet nehezményezték. Felelősséggel, európai módon goncialista Párt vezetése a szerkesztőségek kollektív átigazolásáról csupán a múlt hét péntekén szerezhetett - szóbeli - hivatalos információt. Az ügyvezető igazgató hétfőn levélben tájékoztatta a bekövetkező változásokról Fabriczky Andrást, a Szocialista Párt gazdasági hivatalának vezetőjét, akitől a sajtótájékoztató kezdetéig erre nem érkezett válasz. Bayer József véleménye szerint a Magyarországon zajló pártcsatározások bizonytalan légkört teremtettek az érintett szerkesztőségek körül, s azok a kft. által ígért gazadsági függetlenségben politikai függetlenségük garanciáját is látták. Mint mondotta, a kft. az állami vagyon megóvásával is törődni szeretne, s vállalja a lapokat terhelő adósságok kifizetését is. Az akció etikusságát firtató kérdésekre a korábban lezajlott hasonló lapalapítások (Magyar Nők Lapja, Nemzeti Népsport, Új Ludas) példájának említésével válaszolt. Visszautasította a vagyonátmentés vádját is, hiszen - álláspontja szerint - csak munkavállalók szuverén kezdemédolkodva és érvelve esett szó a Néplap sorsáról, és egyetlen pártképviselő sem kifogásolta azt, hogy tőkeerős támogató álljon az anyagiakban gyengélkedő kiadó mellé. Amin vita volt, az a vagyonelszámoltatás kosarába tartozik. A lap tulajdonjoga, mint már említettük, jogilag az MSZP-é, és ha az üzleti tranzakció során a lapért ellenérték jár, úgy feltételezhető, hogy az a Szocialista Pártot fogja illetni, ezt pedig már nem találta igazságosnak egyetlen résztvevő sem. A pártok képviselői felvetették azt is, hogy - kívülállóként, nekik legalábbis úgy tűnik - több ajánlatot is megvárva esetleg kedvezőbb feltételekkel is gazdát cserélhetett volna a lap. Az elszámoltatás ténye természetesen kívülesett kiadóhivatalunk és szerkesztőségünk hatáskörén, ám mindenképp jóleső érzésként nyugtáztuk valamennyien, hogy a résztvevő pártképviselők minden további nélkül el tudnak képzelni egy megújult, biztos anyagi háttérrel rendelkező új Néplapot. így ez a megbenyezéséről, illetve vadonatúj lapok alapításáról lehet beszélni. Az Axel Springer-Budapest kft. ügyvezető igazgatója röviden ismertette cége eddigi tevékenységét is. A tavaly februárban alapított társaság hetilapok és hobbilapok kiadásával kezdte, s mára ezek stabil vevőközönségre számíthatnak. A vállalat az NSZK-ban bevált alapelvek szerint irányítja lapjait. A szerkesztőségek számára csak a pártokfelettiséget, a szociális piacgazdaság és a demokratikus politikai rendszer támogatását fogalmazzák meg követelményként. Az ügyvezető igazgató szerint a Springerről Magyarországon élő kedvezőtlen kép kialakulása is csak azzal magyarázható, hogy „a vállalat eddig is Németország egységéért, a totalitárius rendszerek bukásáért, valamint a németek és a zsidók barátságáért küzdött,,. A budapesti kft. további tervei között új magyarországi napilap kiadása és rádióállomás létrehozása is szerepel. Gondoskodni szeretne új lapjai stabil nyomdai hátteréről is, ezért három nagy nyomdát fog építeni Magyarországon. (MTI) szélés a lap és a politikai szervezetek további jó együttműködésének garanciája lehet. Nincs a magyar történelemnek még egy olyan dátuma, amelyre annyi hamis mítosz rakódott volna, mint 1945. április 4-ére, a naptárban még tavaly is piros betűvel jelölt felszabadulás napjára. Több mint érdekes: nem a hivatalos szovjet politika erőszakolta ki, hogy ez legyen a "legnagyobb nemzeti ünnepünk!" Erre néhány bizonyság: a környező, későbbi úgynevezett népi demokratikus országok fővárosáért folytatott harcokban kitűnt szovjet katonák megkapták a Prága, Varsó, stb. felszabadításáért kitüntetést, míg a Duna partján csak Budapest ostromáért nevű medáliát adták. A politikai értékelés tehát ebből is következően nagyon világos: egy ellenséges ország fővárosát foglalták el. Egyértelmű az a moszkvai megfogalmazás is, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege történelmi küldetését teljesítve lépett magyar földre. Vagyis a hitleri Németország és szövetségese leverését célozván. Témánkkal szorosan összefügg, hogy a magyar antifasiszta erők reguláris csapatokban, nemzeti zászló alatt, hajlandóak lettek volna a fasiszták ellen fegyveresen harcolni. Ennek több hiteles dokumentuma van a szakirodalomban. A sztálini katonapolitika mindig megakadályozta a magyar antifasiszta katonai erők szerveződését. Hogy mennyire mély gyökerei voltak ennek, ahhoz további kutatások lennének szükségesek. Tisztázatlanok például Horthy 1944. október 15-i kiugrási kísérletének egyes, Moszkvával összefüggő részletei is. A történelmi előzményekhez tartozik, hogy a szovjet diplomácia 1941-ben igen rugalmas politikával dolgozott azon, hogy Magyarország ne lépjen be Hitler oldalán a háborúba. 1941. március 26-án a szovjet kormány levelet küldött Budapestre, amelyben "jószándé-Ismeretes, hogy a március 25- ei országgyűlési képviselő-választás során egyik jelölt sem kapta meg azt a szavazati arányt, amellyel bejuthatott volna a parlamentbe. Ezért szükségessé vált, hogy április 8-án vasárnap a választópolgárok ismét az urnák elé járuljanak és most már a jelöltek szűkebb köréből válasszanak képviselőt. Ugyanis a második fordulóban csak azok ajelöltek indulhatnak, akik az első alkalommal megkapták az érvényes szavazatok legalább 15 százalékát - ha nincs három ilyen, akkor a legtöbb szavazatot elért három jelölt indul. A megyében - a 6. számú mezőtúri választókerület kivételével, ahol négy - valamennyi kerületben három jelölt indul a voksokért. A második forduló során már nagyobb a valószínűsége annak, hogy végeredmény születik. Elegendő, ha a választópolgárok egynegyede megy el szavazni, és a voksok abszolút száma dönti el a jelöltek sorrendjét. Sajnálatos volna azonban, ha a szavazópolgárok egy része ennek ismeretében távol maradna a vasárnapi választásokról. Minden politikai érdek azt szorgalmazza, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban vegyenek részt a szavazáson. Már a választás előtt is érdemes tudni, hogy a helyi tanácsok ezekben a napokban munkáról" biztosította a magyar kormányt, és hazaküldte a cári csapatok által 1849-ben zsákmányolt honvéd zászlókat. "A Szovjet Kormány Magyarországgal való kapcsolatában változatlanul az a törekvés vezérelte és vezérli, hogy a jószomszédi viszonyt országaink kölcsönös hasznára és népeink javára erősítse és fejlessze" - tartalmazza a nyilatkozat. Az itthoni kormánykörökben ez nem talált megértésre. 1941 júniusának utolsó hetében a magyar gyorshadtest átlépte a szovjet határt. Már folytak a harcok, amikor a Magyar Királyság moszkvai nagykövetét a szovjet külügyminiszter magához kérette és közölte: ha visszavonják a hadüzenetet, a katonai alakulatokat, akkor a szovjet kormány meg nem történtnek minősíti az ügyet. Mindez persze nem szeretetből történt, a diplomácia ezt a kategóriát nem ismeri, hanem azért, mert a szovjet kormánynak érdeke fűződött volna ahhoz, hogy ne folyhassanak német csapatszállítások Magyarország területén át a Szovjetunió ellen. A további sajnálatos események ismertek, A szovjet hadvezetés ugyanolyan ellenségnek tartotta a magyar katonát, mint a németet. Sőt: Sztálin egyszer azt a kijelentést tette, hogy a magyar megszállók rosszabbak az SS-eknél. Miért mondta, ki tudja, tény, hogy a szovjet katonai hierarchia alovábbiakban ehhez tartotta magát. Ilyen politikai előzmények után kezdődtek a magyarországi harcok a német Dél-Hadseregcsoport és az egyre jobban szétzilálódó magyar katonai erők ellen. Több mint fél évig tartottak a harcok, a szovjet hadsereg óriási vereségeket szenvedett, csaknem 150 ezer katonája pusztult el hazánk területén. Főleg sokatmondó ez akkor, ha tudjuk, hogy a német és főleg a magyar katonai erők ekkor már igen gyenkaidőben, illetve szombaton 16 óráig ügyeletet tartanak, és készen állnak a választásokkal kapcsolatos ügyes-bajos dolgok intézésére. Hol és hogyan lehet szavazni? Fontos tudnivaló, hogy kopogtatócédulát ez alkalommal senki nem kap. Szavazni ugyanabban a szavazókörben kell, ahol az első alkalommal. A szavazókörök nyitva tartása is megegyezik az előzővel: reggel hattól este hatig, a szavazás ideje a szavazatszámláló bizottságok döntése szerint meg is hosszabbodhat. Kopogtatócédula hiányában egyedül a személyi igazolványt kell bemutatni a szavazatszámláló bizottság előtt. A többi ugyanúgy zajlik le, mint két hete. Az állampolgár megkapja a szavazólapot, ami ajelöltek száma kivételével szintén ugyanolyan, mint március 25-én. Bemegy az illető a szavazófülkébe és az általa kiválasztott jelölt neve melletti négyzetbe keresztet, vagy x-et rajzol - lényeg, hogy félreérthetetlen legyen a kiválasztás. Hogyan szavaznak azok, akik betegek, mozgásképtelenek? A vándoruma-rendszer ezúttal is működik, de lényeges, hogy újra kérni kell a vándoruma kiszállítását. Az igényt a szavazópolgár megbízásából bejelenthetik a rogék voltak, mégis ilyen magas a szovjet katonai veszteség! Akik átélték az 1944 őszétől 1945 tavaszáig zajló eseményeket, tudják, hogy haditechnikában a szovjet hadsereg - a néhány évvel azelőttihez képest - már sokat erősödött, de a katonák egyéni felszerelése, ruházata és ellátása a kor általános színvonalához viszonyítva is minősíthetetlenül rossz volt. A hadsereg élelmiszerellátása a régi cári gazdasági stratégián alapult: az elfoglalt terület - tehát nem a felszabadított - köteles gondoskodni a győztes hadsereg ellátásáról. A katonai igazgatási-élelmezési szervek számára tehát a szolgálati szabályzatban biztosított volt a korlátlan beszerzés lehetősége. A nép ezt közvetlen egyszerűséggel zabrálásnak mondta. Az időtényező számbavevése nagyon fontos. Már három és féléve harcolt a szovjet hadsereg a hitlerista haderő ellen, amikor katonái magyar földre léphettek. Mindez a moszkvai és a sztálingrádi csata, és sok más véres ütközet után történt. A fasiszta haderő üldözése közben a szovjet katonák megláthatták a "felperzselt föld" stratégiájának eredményét. A katonai propaganda minden szörnyűségért a németeket tette felelőssé, és "csatlósaikat". A látottak nyilvánvalóan drámaian hatottak, ez olyan tényező volt, amely erősítette a katonák velünk szembeni ellenségtudatát, morálisan teljesen tönkretette a műveletlen harcosokat. Ez nem mentség, hanem tény. Akik már éltek 1944 őszén-1945 tavaszán, jól emlékeznek arra, hogy az emberi mivoltukból kivetkőzött szovjet katonák sokasága erőszakoskodott a magyar nőkkel, brutálisan léptek fel, ha érdekeik azt kívánták. Az is igaz viszont, hogy az emberségüket még a rendkívül nehéz körülmények között is megőrző orosz, ukrán, stb. nemzetiségű emberek - tehát nem a sztákonok, ismerősök, szomszédok is. Biztosan most is lesznek olyanok, akik vasárnap nem tartózkodnak az állandó lakhelyükön - rokonlátogatásra indulnak, netán kórházban vannak. Az első alkalomhoz hasonlóan ők most is igazolás birtokában szavazhatnak, de csak akkor, ha ideiglenes tartózkodási helyük abba a választókerületbe tartozik, ahol egyébként választásra jogosultak. Az igazolást az állandó lakhely szerinti tanács adja ki. Igazolással szavazhat az az állampolgár is, aki állandó lakhelyváltozás miatt nem került a névjegyzékbe. Továbbra is él az a lehetőség, hogy személyi igazolvánnyal szavazhat az az állampolgár, aki december 31. előtt már jelenlegi lakcímén lakott, de kimaradt a névjegyzékből és az elmúlt hetekben nem volt alkalma az állandó lakóhely szerinti tanácsnál rendezni ezt a helyzetet. A katonai szolgálatot teljesítők szavazási ügyében - esetleg hazaengedik-e most is szavazni az állományt - az illető alakulat dönt. A választási tudnivalók között tehát újak szinte nincsenek. A legfontosabb: menjenek el vasárnap minél többen szavazni! B.I. linista hatalom! - mennyire humánusak voltak a gyerekekhez, öregekhez. Más kérdés, hogy azok az Ivánok, akikről mint egyénekről nem maradtak rossz emlékeink, ugyanúgy a sztálinizmus áldozatai voltak, mint a minden emberi érzésükből kivetkőzött Szergejek, Grisák, stb. Abban a tényben ugyanis, hogy a Szovjetunió 26 milliós emberveszteség árán jutott el Berlinbe, benne van a sztálini katonapolitika minden embertelensége. Nem számított náluk az emberi élet! A szovjet hadsereg katonái nyilván tisztában voltak azzal, hogy a hatalom számára egy mákszemnyit ér az életük. Ennek a felismerésnek is mi láttuk kárát, azok a katonák, akik elveszítették erkölcsi fékeiket, embertelenül viselkedtek az elfoglalt terület civil lakosságával is. De mindezektől függetlenül történelmi tény - csakhát nem mentes a rossz emlékektől sem -, hogy a Szovjetunió hadserege űzte ki hazánkból a katonáinkat a doni vágóhídra vezénylő, a százezreket gettóba hurcoló, alapvető nemzeti érdekeinket semmibe vevő hitleri Németország hadseregét, s számolta fel az 1944 őszétől már nyíltan fasiszta rendszert. A szovjet hadsereg sikeres hadműveletei után jöhetett létre - a németek által leigázott dél-kelet-európai országok közül elsőnek - 1944.december 21-én a demokratikus parlament, kormány, és 1948-ig hazánkban parlamentáris demokrácia volt. Csak éppen a történelmi kontinuitás rontott el mindent: hazánk demokratikus államrendjét a sztálini politika éppen a fasisztákat megsemmisítő fegyveres erőkre támaszkodva tette "lágerré", amelyben a Moszkvából hazaküldött helytartók alapvető jogaiktól megfosztották népünket. A fasizmus elleni harcokban hazánk földjén elesett szovjet katonákra emberi kötelességünk emlékezni, de a felszabadítás tényét a sajnálatos atrocitások és a későbbi, hazánk jelenkorára is súlyos örökséget hagyó politikai berendezkedés ténye már nemcsak megkérdőjelezi. Tiszai Lajos A Magyar Demokrata Fóruir Megyei Egyeztető Tanácsa megköszöni a választópolgárok bizalmát, azt hogy szavazataikkal elősegítették az MDF sikeres szereplését a választások első fordulójában. Az MDF nemzeti középpárt, a történelmileg kialakult erkölcsi értékek hordozója, az egész lakosság, a nép, a nemzet felemelkedéséért tevékenykedik. Ezért kéri azokat a választópolgárokat is, akik ugyan más, de a második fordulóba be nem jutó jelöltekre szavaztak, és rokonszenveznek a Fórummal, annak célkitűzéseivel, hogy vegyenek részt a második választási fordulóban és szavazataikkal támogassák az MDF jelöltjeit. NEM A PÁRTÉRDEK, HANEM AZ ORSZÁG ÉRDEKE A LEGFONTOSABB! ERŐS VEZETŐ PÁRT, SZILÁRD KORMÁNYZAT, EZ A JÖVŐ ZÁLOGA! * 5172/ 1» A pártok és a Néplap szerkesztőségének eszmecseréje 1945. április 4. Mítoszok nélkül \
