Néplap - Új Néplap, 1990. április (41. évfolyam, 71-75. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)

1990-04-14 / 7. szám

Azt beszélik a faluban...Azt beszélik a faluban...Azt beszélik a faluban...Azt beszélik-----------------------------------------------------------------------------iá----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------f

Tiszajenőn élni talán igen,

Mint cseppben a tenger, úgy mutatkozik meg egy község életérzésében az ország mai közhangulata. A tiszajenöi tágas, takaros tanácsházán derűs nyugalomban zajlik a napi élet. Beléptünkkor a tanács elnöke, Eszes László éppen kolléganőjének magyaráz. Mindketten szemmel láthatóan jólesően nyugtázzák, hogy ismét egy békés, termékeny hétnek néznek elébe. Hiszen odakint süt a nap, a falu utcáinak labirintusában hófehér virágpompába öltözött fák adják a díszkíséretet. És hát - akárhogy is van -, a tanácsháza mindmáig a falu első és legfontosabb épülete Tiszajenőn.

Csak éppen a vezetettek rég nem bíznak a vezetőikben. Az új pártok már új idők dalait fújják. Még ha ez nem is hallatszik be a tanácsházára.

Egy nyílt levél kapcsán kerestem meg a megyeszéli kertközséget: "Nyílt levél Tiszajenő tanácselnökéhez és tanácstagjaihoz! Alulírott Tiszajenőn megalakult pártok képviselői felháborodásunknak adunk hangot azért, amik az utóbbi időkben községünkben történnek. Tiltakozunk a község vagyonának eltékozlása, kiárusítása, például a pedagógus szolgálati lakások és a malom épületének elkótyavetyélése miatt. Követeljük, hogy az új helyhatósági választásokig függesszenek fel mindennemű ingatlanértékesítést.

Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Magyar

Eszes László elégedett

Demokrata Fórum, Magyar Néppárt, Szabad Demokraták Szövetsége, Magyarországi Szociáldemokrata Párt tiszajenői szervezete."

Eszes László tanácselnök tőlem hallja először a levél tartalmát, menten be is hívja válaszadásra Tóth Lászlóné vbtitkárt, és immár ketten bizonyítják, hogy itt az égvilágon semminemű törvénysértés nem történt. A szolgálati lakásokat a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat szakembere "zsűrizte", a kétszobás lakást 170 ezerre, a háromszobást 200 ezerre taksálta, egyikhez jó háromszáz, a másikhoz úgy négyszáz négyzetméteres telek is tartozik. Az elnök szerint a Néplapban is hirdették az ajánlatot, és kigombostűzve is ki volt a tanácsházán. Az ügyletet az IKV bonyolította, hát a lakásokról ennyit. Én ugyan keveselltem a vételárat, de igyekeztek meggyőzni mind a ketten, hogy

Tiszajenőn egy háromszobás, kertes házért ez éppen reális ár. Csak irigykedni tudok: vajha Szolnokon ennyiért kapnék egy garázst...

A malom eladásához sem férhet még árnyéka sem a gyanúnak, hogy törvénysértés esett volna meg. Először is ketten értékelték: az egyik becslő egymillió 440 ezerre taksálta, a másik egymillió 80 ezerre. A testületi döntés - ami a végrehajtó bizottság rábólintását jelenti - nyomós érvként hangzik el minden elhatározás indoklásánál. Na már most, a malom megvételére egy zöldséges és egy magtermeltető kft. jelentkezett. A versenyszabály az volt, hogy egymillió 80 ezer forintról indul a licit, és 20 ezerrel lehet emelni a tétet. így eljutottak mindketten a másfélmillióhoz, ám a testület kimondta korábban, hogy egyenlő állásnál a pincét már korábban bérlő Bakos István legyen a győztes, és így lön. Az illető le is tette a 150 ezer forint előleget, amit ha az üzlet füstbe menne, duplán kellene visszafizetni. így rosszul járna a tanács, de úgy is, ha nem adná el a malmot, mert a helyreállítása legalább másfélmillióba kerülne.

Beszélgetünk másról is. Többek között arról a követelésről, hogy a helyhatósági választásokig függesszen fel a tanács mindenféle kiárusítást. Eszes László nem mond nemet, ám azzal a kikötéssel vállalja a befagyasztást, hogy ez azért atelkekre ne vonatkozzék, mert így az építkezők járnának rosszul. És ha már a

Tóth Miklós nem ért egyet a malom ügyében

választás szóba került, csak megkérdem: - Indul-e az elnök a következő megmérettetésen? Eszes László nemmel válaszol. Azt mondja, 58 éves, és a leszolgált éveiből bőven kijön a korengedményes nyugdíj, így visszavonul. Hogy mivel kíván leköszönni? Közéleti munkásságára egy új Afész ABC építésének beindításával, és az iskola nyolcmillió forintos bővítésével teszi fel a koronát. Búcsúzunk, és a továbbiakban a levelet aláíró pártok képviselőit keresem meg.

Elsőként Tóth Miklóshoz kopogtatok be a Kishegyi utcában. Ő a Magyar Néppárt véleményét tolmácsolja a nyílt levél ügyében.- Mi azért nem értünk egyet a tanács eladási szándékával, mert még élnek a malom jogos örökösei. Annak idején erőszakkal vették el a családtól az épületet, így a tulajdon az utódokat illeti meg, akik tudomásunk szerint a közelben élnek. Arról nem beszélve, hogy ha a tulajdonviszonyok változnak, és megjelennek a jogos örökösök, lesz-e a falu abban a helyzetben, hogy kártalanítsa a jelentkezőt?

Nagy Zoltánná négygyermekes fiatalasszony a Magyar Demokrata Fórum színeiben politizál.- Tudomásunkra jutott, hogy a tanács vezetői falutulajdonban lévő ingatlanokat adnak el. A malomnak - mi is úgy tudjuk -,

Új ABC helyett inkább ezt a boltot szedjék rendbe

megvan még a jogos tulajdonosa. Nem a tanácsé a malom, miért rendelkezik vele? Mindenképp meg kellett volna várni az eladással azt, miként dönt a parlament a tulajdonviszonyokról? Mire ez a fene nagy sietség? Ami a szolgálati lakásokat illeti, kifejezetten olcsó áron keltek el. Én ezt a házat, ami a fejünk fölött van, 618 ezerért vásároltam négy évvel ezelőtt. Azt mondják, a szolgálati lakás vályogház - de hát vályogház ez is... Egyébként a szolgálati lakások eladása nem jelent meg a Néplapban. Jó, lehet hogy a benti faliújságra ki volt függesztve az eladás, de aki nem jár a tanácsházára, miként értesült volna róla? Az sem volt szerencsés, hogy az Ingatlankezelő Vállalatot vonták bele. Aki bement érdeklődni, annak azt mondták, nagycsaládosnak szánják. Aztán megtudtuk, hogy egy egyedülálló, illetve egy fiatal pár vette meg. Egyikük a Gamesz dolgozója.

Balogh János, a Szociáldemokrata Párt szervezetének szószólója. Sportköri elnök, így elsősorban azt sérelmezi, hogy a szolgálati lakások eladása olyan követhetetlen módon ment végjóval előtte hordta a Gamesz-telepre az építőanyagot.-A futballista milyen indokkal nem juthatott hozzá a szolgálati lakáshoz?- Bementem az Ingatlankezelőhöz, beszéltem egy úrral, akit most nem kívánok megnevezni, de ha szükség lesz rá, igen. Ő azt mondta, a szóban forgó lakás már el van adva. Hát ezt ne mondják nekem, hisz a községi sportkör még vagy négy-öt hónapig benne volt. Az ingatlannál olyan tájékoztatást is adtak, hogy ez már egy lefutott dolog, nagycsaládos kerül bele, végül magányosé lett. Szép. A pártok képviselői összeültek, és szót értettünk abban, hogy az ilyesmikből elég volt. Közösen határoztunk, közösen döntöttünk. De nemcsak ez "csípte a szemünket". Volt ez a demokrácia, legalábbis annak nevezték országszerte. Itt még az sem volt. Jöttek a tanácstagok, és utólag elmondták, mi történt a tanácsházán. De kérdem én, utólag már minek? Most meg mindenre azt sütik rá: "testületi döntés". Ez lett volna a testület?

A panaszok áradata megállíthatatlan. Például a tanács mindössze tízezer forintot adott az

A viharvert - és vihart kavart malom

be, miszerint egy harminchárom éves labdarúgó, aki egyébként igényjogosult lett volna, ebben az ügyletben labdába sem tudott rúgni. De más aggálya is van a falu vezetőivel szemben a szociáldemokrata elkötelezettségű fiatalembernek.- A választásokon egy rendszer bukott meg, ezek képviselői már ne üzleteljenek, ne manipuláljanak - kezdi mondandóját kissé ingerülten. - A tanács igyekezett mindent úgy rendezni, hogy jogilag megtámadhatatlan legyen az adásvétel, de nekünk van néhány adu a kezünkben, ami ezt cáfolja. Itt van a meghirdetés: ez sem volt több merő formalitásnál. A szolgálati lakások hirdetése nem látott napvilágot a Néplapban, a malom az igen, de mindössze öt nap gondolkodási ideje volt annak, aki az árverésre be kívánt nevezni. Jóllehet, meggyőződésünk, hogy az úgynevezett árverés is komolytalan volt, hiszen a későbbi tulajdonos már

idei esztendőben a sportkör támogatására - annyit mint húsz esztendővel ezelőtt - holott egyetlen mérkőzésen 2300 forintba kerül a három játékvezető. Azt mondják, nincs pénz, a vbtitkámő szolgálati lakására legalább négyszázezret költöttek felújítás címén, és most üresen áll. Jön egy új tisztségviselő, nyilván tapétáztat, parkettáztat - miből? Ha van egy esküvő, a házasságkötő terem miatt befűtik az egész tanácsházát. Egyébiránt is abban a hatalmas épületben ha hatan-heten dolgoznak. Az ablak nyitva még télen is, közben az óvodában fáznak az apróságok. Van pénz - mondja Balogh János - csak hát nem oda kerül, ahová kellene.

Az Arany János utca végén egy viharvert élelmiszerboltba nyitunk be. Meglepő a különbség a külcsín és a belbecs között. Odabent rend és tisztaság - kinn szánnivaló, nyomorúságos külső. A bolt tele vevőkkel, tőlük

kérdem, miként vélekednek az új ABC építéséről. Fekete Sándorné szerint nem kell ide új bolt, inkább a régieket szedjék rendbe. Tóth Zoltán azt mondja, ABC már lenne elég, de egy hatos csavarért még mindig Tiszakécskére, vagy Szolnokra kell menni. Ugyanő panaszolja el a közbiztonság sanyarú helyzetét is. Három falu autót vett a kmb-s rendőröknek, és az állomás épületét minden hétvégén újra kell üvegezni, mert a diszkósok nem bírnak magukkal. Hol áll ilyenkor a frissen vásárolt Aro?

Különös falu ez a Tiszajenő. A szorgos, befelé forduló nép csak ritkán nyilatkozik meg, de akkor sommás véleményt mond. A több mint 1800 lelkes faluban szinte hihetetlen, hogy nincs templom, márpedig így igaz. A magyarázat sokak szerint az, hogy Tiszajenő egy megrögzött kommunista falu volt. A hatalomért sokan vállalták a párttagságot, ezért nincs hát helye a vallásos érzületű embereknek. De talán még ennél is meghökkentőbb, hogy temetője sincs a községnek. Ha valaki itt öröklétre szenderül, Vezsenyen, Jászkarajenőn, esetleg Szolnokon kerül az anyaföldbe. Ilyenkor a gyászoló család autóbuszt fogad, és indul a rokonság a temetésre, de halottak napján is útra kel Tiszajenő, s koszorúznak környék-Balogh János, a szociáldemokraták szószólója

szerte. Aki itt született - nem hajthatja ugyanitt örök álomra a fejét!

Delet harangoznak, kollégámmal egy éttermet keresünk, ahol megebédelhetnénk. Azt mondják, hétvégeken közel ezer ember jár ki az itt lévő hobbijára, mégis korgó gyomorral távozunk a faluból, mert nincs egy vendéglátóegység, ahol egyetlen tányér levest tudnának produkálni. A pártok képviselői már a vallásos érzületű emberekre is gondoltak: úgy tervezik, előállnak azzal a javaslattal, hogy a kihasználatlanul álló kultúrház legyen az öregeké, s ahol most az elesett emberek töltik napjaikat, ott egy templom épüljön. Tiszajenőn élni talán tudnék - de meghalni, isten őrizz!

Hazaérve egy telex vár az asztalomon, Eszes László tanácselnök küldte: "Arra a kérdésre, hogy milyen esélyt várok a helyi választásokon, válaszomat az alábbiak szerint kérem módosítani. Mint községi tanácstag mindenképpen szándékom van indulni a helyi választásokon, és remélem, hogy meg is választanak. Mindezt arra alapozom, hogy az 1985-ös választásokon a választók 97 százaléka szavazott rám. Mint tanácselnök (vagy polgármester) nincs szándékom indulni, 58 éves vagyok, s a 42 év szolgálati időt figyelembe véve, megvan a lehetőségem a nyugdíjba vonulásra. Ha mégis úgy döntenék, hogy indulok a helyi választásokon, remélem, hogy elnöknek is megválasztanának.”

Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán

de meghalni nem!