Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-03 / 53. szám
2 Néplap 1990. MÁRCIUS 3. Határozathozatal talán márciusban /Folytatás az 1. oldalról/ Szorgalmazzák továbbá, hogy az APEH az összes nyugállományú és aktív honvéd tábornoktól szerezzen be vagyonnyilatkozatot. A bizottság felhívja a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség vezetőinek figyelmét arra, hogy a sorkatonák magáncélú építkezéseken történő foglalkoztatását szüntessék meg. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter Raffay Ernő elhangzott szavaira reagálva elmondta: egyetértett a bizottságnak azzal az értékelésével, miszerint Bokor Imre könyvének legfőbb erénye, hogy egy korábbi időszak társadalmi, kormányzati visszásságaira irányította a figyelmet. A hadsereget már hosszabb ideje az a törekvés vezérli, hogy tevékenységét a társadalom széles nyilvánossága mellett végezze, s ezzel is tudatosítsa, hogy a honvédség a nemzet integráns része. A parlament elfogadta a Kiskirályok mundérban című könyv valóságtartalmának vizsgálatáról szóló országgyűlési határozattervezet. Ugyancsak elfogadta a honvédelmi bizottság jelentését Király Ferenc képviselő idevágó interpellációja tárgyában. Tárgyalt a plénum Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.) indítványáról, amely az 1990. évi erdőtelepítés célcsoportos beruházási keretének csökkentését kifogásolta. Az interpelláció eredményeként a MÉM az agrárintervenciós alapból az idén 6 millió forintot fordít erdőtelepítésre. Az alföldi megyék 200 hektárral több erdőt telepíthetnek. Az ezen ülésszakra beterjesztett interpellációk sorában Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.) a szombathelyi városi tévéműsor sugárzásának engedélyezése tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. A kormány részéről Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár válaszában közölte: a választások befejeződése után, mindama kérelmek esetében, amelyekre az előzetes engedélyt megadták, sor kerülhet a moratórium feloldására, a sugárzási engedély végleges kiadására. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) a rubelelszámolású export visszafogása következményei tárgyában interpellált a miniszterelnök-helyetteshez. Kifejtette: a rubelelszámolású export viszszafogásáról év elején hozott intézkedés számos vállalatnál, gazdálkodó egységnél nehéz és bizonytalan körülményt teremtett. Mi lesz az államigazgatással? Hámori Csaba (országos lista) az államigazgatási tisztviselők munkaviszonyáról szóló törvényjavaslat tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. A képviselő utalt arra, hogy a közalkalmazottak, és ezen belül a közigazgatási dolgozók körében az utóbbi hetekben, hónapokban növekvő feszültség nyugtalanság tapasztalható. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár válaszában azt hangoztatta, hogy a Hámori Csaba által felvetett kérdés a kormány megítélése szerint is a békés rendszerváltás egyik kulcskérdése. Az ország sorsa szempontjából a következő hónapok döntő kérdésének minősítette, hogy sikerül-e megőrizni az államapparátus és az államigazgatás működőképességét. Ugyanakkor hozzátette: erre egyértelmű, világos választ, vagy kormányígéretet nem tud tenni. Az ebédszünetet követően Sztrapák Ferencnek a Magyar Szocialista Párt támogatását is élvező indítványát tárgyalták. A képviselő a családi pótlék, a gyermekgondozás segély és a gyermekgondozási díj minimuma, valamint a nyugellátás további emelésére tett javaslatával kapcsolatban a terv- és költségvetési, a szociális és egészségügyi, valamint a társadalombiztosítási bizottság együttes ülése - a kormány javaslatára - határozattervezetet fogalmazott meg, amelyhez Békési László pénzügyminiszter fűzött szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta: a kormány nem folytat időhúzó taktikát, nem a felelősséget akarja elhárítani, s nem akar mindenáron kormányválságot provokálni. Ám felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy Magyarországnak az első negyedévben 1,8 milliárd dollárt kell visszafizetnie adósságai, s annak kamatai fejében. A talponmaradáshoz elengedhetetlen a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás; a szervezet igazgató tanácsa március 14-én dönt a magyar kormány szándéknyilatkozatáról. Ha az addig hátralévő néhány nap alatt újabb programokat dolgozunk ki, s elbizonytalanítjuk a decemberben jóváhagyott gazdasági programot, e megállapodásra nincs esély. A tét pedig nagy: megkapjuk-e azokat az erőforrásokat, amelyeket a nemzetközi szervezetek, bankok korábban kilátásba helyeztek. Jelentés a biztonsági szolgálatról A miniszter azt kérte, hogy a parlament most döntsön e kérdésről. A kompromisszumos javaslatuk lényege: a létminimum alatti ellátásokat - nyugdíjakat, gyermektámogatásokat - március l-jétől emeljék a létminimum szintjére, 4300 forintra. Ehhez 280-300 millió forint szükséges, s ez még nem borítja fel az egyensúlyt. A pénzügyminiszter által ismertetett határozatot 227 igen, 3 nem, 7 tartózkodó szavazattal elfogadták. Következő napirendi pontként a Belügyminisztérium Belső Biztonsági Szolgálata tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság jelentését tárgyalta az Országgyűlés. A testület vizsgálatának eredményeiről Mezey Károly a bizottság elnöke tájékoztatta a törvényhozókat. Mezey Károly a nyilvánosság érdekében a ház előtt fel akarta olvasni az egyébként igen teije-_ delmes jelentést. Az elnöklő Fodor István javaslatára azonban úgy döntött a parlament, hogy a dokumentumot a sajtó útján teszik közzé. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) fontosnak tartotta, hogy a most elkészült, a biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló jelentésből felolvassa azoknak a politikusoknak a nevét, akik kézhez kapták az Állambiztonsági Szolgálat jelentéseit. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében sajnálkozását fejezte ki, hogy a Belső Biztonsági Szolgálat tevékenységéről készült jelentés nem hangzott el a plénum előtt. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) indítványozta, hogy a biztonsági szolgálatról készült jelentést országgyűlési határozatban rögzítsék. így az megjelenik a Magyar Közlönyben, ott teljes terjedelmében olvasható lesz. Hámori Csaba (országos lista) javasolta, hogy a titkosszolgálati jelentésekben’ foglaltakkal ismerkedhessen meg az Országgyűlés. Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) hozzászólásában rámutatott: személyiségi jogokat sértene, ha nyilvánosságra hoznák az állambiztonsági szolgálat által begyűjtött információkat. Úgy ítélte meg: amennyiben a parlament ehhez hozzájárulna, csak tetézné a törvénysértéseket. Ekkor Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) ismételten szavazást kért arról, hogy olvassák fel az állambiztonsági szolgálat tevékenységéről készült szolgálati jelentés teljes szövegét. Az elnöklő Fodor István - bár hitelesnek ítélte az .előző szavazást - újra döntésre kérte képviselőtársait, akik újfent nem értettek egyet a teljes szöveg felolvasásával. Erre Tamás Gáspár Miklós és a hozzá csatlakozó másik SZDSZ-képviselő, Bállá Éva elhagyta az üléstermet. Szót kért Németh Miklós, a minisztertanács elnöke:- Én magam ebben az 1989-es folyamatban három alkalommal kértem a belügyi szerveket fokozott figyelemre, az ország érdekéből kiindulva. Az első személyes motívumokat is tartalmazott. Úgy készítettük elő Nagy Imre és társainak a temetését, hogy az akkori pártvezetésben sem volt egyetértés. És amikor a kormány magára vállalta ennek a döntésnek a teljes felelősségét, az ország közvéleményének támogatását is bírva, akkor a lakásomon lévő K-telefonon (az állami vezetők külön telefonhálózata - A szerk.) üzenetet kaptam, hogy amennyiben elmegyek Nagy Imre temetésére, Király Bélával együtt ott fognak lelőni. Igenis kértem a belügyi szerveket, hogy legyenek szívesek ennek a kérdésnek utánanézni. A második alkalom 1989. október 23-ával, illetve november 4-ével volt kapcsolatos - mondotta a miniszterelnök, majd ismét részletesebben szólt arról, miért kérte harmadízben a belügyi szervek vizsgálatát. Felidézte, hogy egy tavaly novemeri kormányülésen az ipari miniszter bizonyos jelzéseket adott arról, hogy egyes nagyvállalatoknál szinte tudatosan termelési zavarok keltésére törekednének egyesek, mindenekelőtt az energiaszolgáltatásban, közszolgáltatásban. Ugyanaznap levélben kapott egy üzenetet; ezt most fel is olvasta: „Az MSZMP volt vezetői más lehetőséget nem látnak a folyamatok visszafordítására, mint a fegyveres hatalomátvételt. Ehhez megnyerték a nagyvállalatok vezetőit. Zavart kívánnak kelteni az anyag-, víz-, energiaellátásban, ezzel a nagyüzemi munkásság elégedetlenségét kiváltják. Ezt követően a kormány vezetőit letartóztatják. Csehszlovák és román katonai segítségre számítanak.,,- Az ezt követő napokban szóltam a belügyminiszternek, hogy vegyük komolyan ezt a bejelentést. Megadtam a helyet is, azért tudtam megadni, mert a következő hét végén módot találtam arra, hogy felkeressem a levél íróját. Kérem, a hír igaznak bizonyult! A miniszterelnök ezután leszögezte: abból a hét jelentésből, amelyet október 23-a után kapott, nem lehetett arra következtetni, hogy azok milyen módszerekkel, milyen alkotmányba ütköző eszközökkel készültek. Megismételte: abban látja a felelősségét, hogy nem gyorsította fel az átszervezési munkát, nem tett időben rendet, ugyanúgy, mint ahogyan - a hadsereg vezetésével egyetértésben - ezt megtették a magyar honvédségnél. Végezetül a törvényhozás elfogadta a jelentéshez fűzött határozattervezetet. Ez kimondja, hogy az Országgyűlés sürgősnek tartja a rendőrségről szóló törvény és a nemzetbiztonságról intézkedő alkotmányerejű törvény megalkotását. Az Országgyűlés ezt követően interpellációkkal folytatta munkáját. Sebők János (Veszprém m., 12. vk.) a környezetvédelmi és vízgazdálkodási államtitkárhoz intézett interpellációt Révfülöp és térsége lakói, illetve az ott nyaralók súlyos vízellátási problémáinak megoldása érdekében. . Az ügyben határozathozatalra már nem kerülhetett sor, ugyanis az elnöklő Fodor István létszámellenőrzés megtartását látta célszerűnek. Feltételezése igazolódott: az Országgyűlés délután 16 órára határozatképtelenné vált - mindössze 168 képviselő volt jelen - ezért az elnök bezárta az ülést. Bejelentette: a képviselők plenáris ülésen március 14-én találkoznak újra. A Néplap sajtószolgálata A tanács keresztapasága kizárt Reflexió Halász István építészmérnök MDF országgyűlési képviselőjelöltnek a "Ki a keresztapa?" című Néplapban megjelent cikkére: A városi tanács végrehajtó bizottsága nem továbbította, hanem 1990. február 26-án megtárgyalta az érintett terület általános rendezési terve módosításáról szóló előterjesztést. Ezt megelőzően a Politikai Érdekegyeztető Bizottság ülésén az érintett napirendi pont vitájában aktívan részt vett a Magyar Demokrata Fórum képviselője is, ahol a megjelent kérdések egy részét közreadta. A Víz- és Csatornamű Vállalat nem a terület zártkerti parcellázását kezdeményezte a városi tanácsnál, hanem a város általános rendezési terve módosítására nyújtott be kérelmet. A végrehajtó bizottság megtárgyalta az előterjesztést, az elhangzott kérdéseket; és alapos vita után egyhangúlag úgy határozott, hogy nem támogatja a zártkertté nyilvánítási kérelmet. Tehát e döntés "vagyonátmentési akciónak" való minősítése szóba sem jöhetett, ugyanakkor sértő. Á városi tanács semmilyen formában nem vett részt az érintett földterület eladásában. Az általános rendezési terv módosítása a városi tanács hatáskörébe tartozik. A végrehajtó bizottság - állásfoglalása kialakítására - a szakhatóságok véleményezése nélkül is megtárgyalhatja a tanácsülési előterjesztést. A megérkezett szakhatósági állásfoglalások nem befolyásolták a végrehajtó bizottság tagjait az egyöntetű döntésük meghozatalában. Sem a városi tanácsnak, sem a végrehajtó bizottságnak nem volt "sürgős" az előterjesztés megtárgyalása, de a jogszabályi előírások alapján az ilyen irányú kérelmeket kötelesek soron következő ülésükön megtárgyalni. Tekintettel arra, hogy a végrehajtó bizottság nem támogatta a zártkertié nyilvánítást, a vállalat kérelmét ugyanakkor visszavonta, így az a városi tanácsülésen megtárgyalásra nem kerül. Ugyanakkor a kérelemről, a végrehajtó bizottsági döntésről a tanácstestület kötelező tájékoztatása megtörténik. Dr. Szénási István Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Válasz az Egyszerűsítések nélkül című írásra és amúgy egyébként is... Napjaink mindenkit foglalkoztató kérdése a szovjet csapatok kivonása és a kivonás ütemezése. A tárgyaló felek technikai kérdéseken vitatkoznak és a csopi átrakás nehézségeivel magyarázzák a csapatkivonás késlekedését. A Magyar Nemzet február 20-i számában jelent meg a fenti című szerkesztőségi cikk, mely szerint a szovjet csapatok kivonásának kérdése "korántsem olyan egyszerű, mint első pillantásra föltűnnék”, ezért ne is egyszerűsítsük le fölöslegesen a dolgokat. "Természetesen" válaszomat nem közölte a Magyar Nemzet. Ez a félmondat tökéletesen tükrözi a bolsevizmus eszmeiségét és nyíltan jelzi a sajtó hatalmának határtalanságát és dogmatizmusát. Miután a Szovjetunió is elismeri csapatai magyarországi állomásoztatásának szükségtelenségét, akad valaki, aki sugallja az ellenkezőjét (mert mi más volna a dolgok bonyolultságának emlegetése). Szerintem egyszerűsítsük le a dolgokat, amennyire lehet, hogy ne takarja el szemünk elől a sok fa az erdőt. Az eddigi kommunista diktatúra legjellemzőbb tulajdonsága egyébként is az volt, hogy a bonyolult dolgokat leegyszerűsítette, sematizálta, az egyszerűeket pedig igyekezett bonyolítani, azaz fetisizálni. Miről van tehát szó? A nagy Szovjetunió nem tud egy csapásra több tízezer lakást, munkahelyet teremteni a nálunk "lakó" polgárainak és óvodát, iskolát építeni gyerekeinek. Ez a dolgok bonyolultságának egyik oka. Úgy gondolom, ne avatkozzunk be a Szovjetunió belügyeibe, nekünk ehhez semmi közünk. A dolgok másik bonyolítója a csopi vasúti átrakás kérdése. Mondhatom, ily megható, gyermekeknek szánt mesét régen hallottunk. Van egy szép nagy, egészen a Fekete tengerig elfolydogáló hajózható folyónk, gyönyörű uszályokkal. Somogyi úr mégis minden erejét megfeszítve a vasúti átrakás nehézségeivel ingerli a népet. Célunk, hogy november 4-én, forradalmunk leverésének évfordulóján szovjet katona ne tartózkodjon már az ország területén. Gondolom a Szovjetunió népei nem veszik zokon e kis (eddigi) gyarmatuktól, hogy szeretné önbecsülését a rá váró nehéz menetelés előtt a nép visszaszerezni. E nélkül menetelésünk csak vánszorgás lesz! Kérem Önöket, T. szerkesztő urak, a nemzeti öntudatot támogassák végre írásaikkal, ne a kishitűséget. Remélem, sem a Szovjetuniót, sem Önöket nem sérti egyszerű levelem, de hitem szerint egyszerűen kell megoldani azt, ami nem bonyolult. Tisztelettel: Halász István MDF-képviselőjelölt Jász-Nagykun-Szolnok m. 3. vk. NYÍLT LEVÉL Dr. Mihályi István vb-titkárnak, JÁSZBERÉNYI VÁROSI TANÁCS Tisztelt Mihályi Úr! A közelgő választásokra készülve megtisztelve érezte magát szervezetünk, amikor a tanács - a többi párttal, politikai szervezettel együtt - minket is felkért: delegáljunk tagokat a szavazatszámláló bizottságokba. Jászberényben huszonnégy fiatal vállalta, hogy március 25-én reggel 6-tól késő éjszakáig részt vesz ebben a munkában. A szavazatszámláló bizottságokba delegált Demisz-tagok névsorát a kért határidőre leadtuk. Búzás Sándor tanácselnök úr és az Ön aláírásával február 16-án kelt levélben értesítették tagjainkat, hogy február 23-án 13.00 órakor lesz az eskütétel. Meg is jelentünk ezen a fontos megbeszélésen. Ekkor Ön, az eskü letétele előtt öt perccel közölte: a választójogi törvény, s a megyei választási bizottság álláspontja szerint a Demisz-tagok nem vehetnek részt a szavazatszámláló bizottságok munkájában. Az indok az, hogy szervezetünk az 1. sz. választókörzetben dr. Jakus Zoltánt, az MSZP jelöltjét támogatja. Az MSZP is delegált tagokat a választások napjára a szavazókörökbe. így egy jelöltnél két szervezet is érdekelt, ez a választások tisztaságát megkérdőjelezheti. A törvényt tiszteletben tartjuk, elfogadjuk. De visszautasítjuk az Ön eljárását, amivel súlyos erkölcsi kárt okozott nekünk. Ön a történtek szerint nem ismerte a választójogi törvény előírásait sem akkor, amikor felkérték a Demiszt a delegálásra, sem február 16-án, amikor az eskütételre szóló meghívást fogalmazták. Márpedig ha a tanács vb-titkára ilyen alapvető kérdésekkel nincs tisztában, akkor a szavazatszámláló bizottságok tagjai - akiknek felkészítése szintén tanácsi feladat - hogyan készülnek fel a választásokra? Azt sem tudjuk, milyen szempontok alapján választották a szavazatszámláló bizottságok titkárát, tagját és póttagját. Ha alaposan megvizsgáljuk ezeket a személyeket, bizony jónéhány alkalmatlant találnánk erre^ a felelősségteljes munkára. így vajon mennyire biztosított a választások tisztasága? Önöknek nem kell huszonnégy tettre kész fiatal segítsége, csak a régi megcsontosodott eljárás szerinti kiválasztás. A Demisz politizáló fiataljai a választások során úgy döntöttek, hogy dr. Jakus Zoltán az a jelölt, aki a fiatalok érdekeit is fel tudja vállalni, mi nem az MSZP-t, hanem őt támogatjuk. Nem vagyunk, s nem leszünk egyetlen politikai párt ifjúsági szervezete sem: a fiatalok önálló politizálásának lehetőségét akarjuk megteremteni. Ezért küzdünk, s ez már harc is. Harc olyanokkal is, mint Ön! Tiltakozunk az olyan módszer ellen, melynek során semmibe veszik a fiatalok tenniakarását. Még egyszer hangsúlyozzuk, a törvény előírásait magunkra nézve elfogadjuk, megértjük. De ezt nem olyan megszégyenítő módon, nagy nyilvánoság előtt kellett volna közölni velünk, ahogy Ön tette. A választójogi törvény előírásait már február elején tudnia kellett volna. A Demisz Jászsági Szervezete ügyvivői nevében: Pócz János
