Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-11 / 60. szám

4 1990. MÁRCIUS 11. Néplap Az érbetegségek és sebészeti kezelésük lehetőségei 1. TETOVÁLÁS A TESTEN A keringési rendszer (szív- és érrendszer) betegségei évek óta a halálozási statisztika élén állnak hazánkban. Tekintettel arra, hogy az érrendszeri betegségek lassan "népbetegségnek" számítanak ha­zánkban - úgy gondoltuk, érdeklő­désre tarthat számot, ha a betegsé­gek tüneteiről, sebészeti kezelé­sükről és a megelőzés lehetőségei­ről objektív tájékoztatást készí­­tünk.Az emberi szervezet sejtjei számára a vérkeringés biztosítja a tápanyaggal és oxigénnel való el­látást, valamint a bomlástermékek és a széndioxid elszállítását. A vér­keringési rendszer központja a szív, mely működésével állandó mozgásban tartja a vért: a verőere­ken (artériák) keresztül eljuttatja a sejtekhez, majd innen a gyűjtőere­ken (vénák) át kerül ismét vissza a szívhez. Az élethez - a szervezet és az egyes szervek zökkenőmentes működéséhez alapvető kívánalom a-megfelelő vérkeringés. Akár a szívben (például szívinfarktus), akár az erekben (például érszűkü­let), akár a vérben (például vér­vesztés) bekövetkező zavar súlyos következményekkel jár. A kerin­gés megállása (klinikai halál) 4-5 perc múlva visszafordíthatatlan agykárosodást idéz elő, s a szerve­zet halálához vezet. Az érszűkület miatt kevesebb vér áramlik az adott szervbe, ez működési zava­rokhoz, súlyos fokban elhaláshoz vezethet - ezzel az egész szervezet létét veszélyeztetve. Az artériák (szívből elvezető erek) és a vénák (szívhez vezető erek) betegségeit külön tárgyaljuk, mivel felépítési és működési kü­lönbségüknél fogva jelentősen el­térnek egymástól. Két nagy cso­portba oszthatjuk a betegségeket: elzáródásos és tágulásos forma. Artériáknál az elzáródásos forma, vénáknál a tágulásos forma gyako­ribb. Először a ritkább, de súlyosabb megbetegedést okozó artériás be­tegségekkel foglalkozunk. I. Az artériák betegségei 1 .Érszűkület(ezaverőereklegy­­gyakoribb betegsége) A szó valódi értelmében is szű­kületet jelent, ugyanis az érfalba lerakódó különböző anyagok (ko­leszterin, lipoidok, mész) az érfa­lat megvastagítják, majd a sima belső hártyát áttörve az ér űrterét elzárhatják. Ez a vérkeringés foko­zatos zavarát eredményezi, az adott ér által ellátott szervhez egy­re kevesebb vér jut. Ha ez a folya­mat lassan megy végbe, lehetőség van megkerülő ereken (kollateráli­­sokon) keresztül a vérellátás fenn­tartására, míg hirtelen elzáródás esetén az illető szerv vagy szerv­részlet elhalhat (ha nem avatko­zunk, vagy nem avatkozhatunk be idejében!). Áz érszűkület formái: a. ) Leggyakoribb az alsó végtag ütőereinek szűkülete, elzáródása. Kezdetben járáskor jelentkező, majd pihenésre szűnő alsóvégtagi fájdalom ("lábikragörcs") lép fel. Ez bizonyos távolság megtétele után kényszeríti megállásra a bete­get, és az oxigénhiány váltja ki. Minél rövidebb utat tud megtenni a beteg megállás nélkül, annál elő­rehaladottabb az érszűkület. Ké­sőbb hűvösség, zsibbadás lép fel, majd nyugalomban is fájdalmat érez a beteg (ilyenkor a járástávol­ság már csak néhány méter!). Ezt követően a lábujjak, lábfej elhalá­sa következik - sajnos sok beteg csak ebben a stádiumban fordul orvoshoz. b. ) Más tünetekkel jelentkezik az érszűkület az agyhoz menő ütő­ereken. Megfelelő nagyságú szű­kület először általában átmeneti idegrendszeri zavarokat idéz elő: szédülés, kettőslátás, egyensúly­­zavarok, esetleg átmeneti vég­taggyengeségek. Ideggyógyászati kivizsgálás tisztázza ezen betegsé­gek okait, és még a végleges ideg­­rendszeri károsodás előtt, tünet­mentes időszakban szükséges az érszűkületet megoperálni. c.) A hasüregen belüli úgyneve­zett zsigeri ütőerek szűkületei jó­val ritkábbak. Ezek közül legtöbb­ször a veseerek szűkületét észlel­jük, mely gyógyszerekkel alig be­folyásolható magas vérnyomást okoz. A belekhez menő ütőerek szűkülete emésztési zavarokat, ha­si görcsöket okoz, teljes elzáródá­suk bélelhaláshoz vezet. 2. Az ütőerek érelmeszesedésé­nek másik, ritkább formája, ami­kor az erek falába lerakodott anya­gok tönkreteszik az erek rugalmas rostjait, az erek kitágulnak, ez né­ha egész nagy méreteket ölt (ane­­urizma). A tágulatban egyrészt vérrögök keletkezhetnek, melyek lesodródva elzárhatják a kisebb erek belvilágát, és áramlási, illetve táplálkozási akadályt okozhatnak hirtelen, mely heveny tünetekkel jár. A tágulás veszélyesebb része, ha oly nagyságrendben fokozódik, hogy az érfal átszakad, s a vér az érpályán kívülre kerül. Ez heveny elvérzés veszélyével jár. A tágula­­tok leggyakrabban a fő ütőéren, az aortán jelennek meg, de egyéb ki­sebb ereken is létrejöhetnek. Korai felismerésük esetén (ultrahang­­vizsgálattal például) tünetmentes állapotban, még a szövődmény ki­­alakulása előtt operálhatóak - jó eredménnyel. A gyógyítás lehetőségei: Az érszűkület kezdeti stádiumá­ban gyógyszeres kezelés, dohány­zás mellőzése, zsírszegény étkezés és rendszeres testedzés, mozgás eredményes lehet. Előrehaladot­tabb állapotban a fentiek mellett műtétre is szükség van, a keringés javítása céljából. A műtétnek két fő alaptípusa van: a. ) Helyreállító érműtét - mely lehet: - az elzárt érszakasz kitisztí­tása,- a beteg érszakasz műérrel való helyettesítése. b. ) Úgynevezett értágító műtét, mely a kiserekre hat (idegátmet­szés - sympathectomia). Ezt akkor végezzük, ha helyreállító érműtét­­re még nincs szükség, vagy már nem lehet végezni. Van egy újabb eljárás, mely bi­zonyos típusú rövid elzáródások­nál lehetővé teszi a szűkület műtét nélküli kezelését. Ez a ballonkaté­teres tágítás, melynek során egy felfújható ballonkatétert vezetnek az elzárt szakaszon keresztül, itt felfújják, és így tágítva az eret, le­hetőség nyílik ismételten átjárha­tóvá tenni. A gyógyítás szomorú területe, a végső eszköz: a csonkolás (ampu­tálás). Ezt olyan esetekben végez­zük, mikor a végtag megmentése egyik eljárással sem lehetséges. Ilyenkor a végtagot részben vagy teljesen el kell távolítani. Hogy senki se jusson erce a sorsra, idejé­ben, a panaszok kezdetekor fel kell keresni az illetékes szakorvost (ér­sebészeti szakrendelést). Az érszűkület elkerülésének kulcsa a megelőzésben van. A be­tegek kétharmadát gyógyszeresen kezeljük, egyharmada kerül általá­ban műtétre. Magyarországon évente 7-8 ezer között van a hely­reállító érműtétek száma. A műté­tektől való félelem teljesen feles­leges és alaptalan, ez ma a gyógyí­tás lényeges fegyvertára. A Heté­­nyi Géza Kórház I. Sebészeti osz­tályán 1982 óta végzünk egyre nö­vekvő számban helyreállító érmű­téteket. Ez a mennyiség azonban még mindig kevés, sok az elhanya­golt, elkésett beteg. Melyek azok a tényezők, me­lyek elősegítik az érszűkülettel já­ró betegségeket? Fontossági sor­rend szerint: 1. Dohányzás 2. Nem kezelt magas vérnyo­más 3. Cukorbetegség 4. A vér magas koleszterin-, il­letve zsírsavszintje, melyet a táp­lálkozás jelentősen befolyásol 5. Mozgás nélküli, renyhe élet­vitel Hogyan tudjuk megelőzni a sú­lyos érszűkület kialakulását? Do­hányzásmentes életmód, zsírsze­gény, főleg növényi táplálék, rendszeres testedzés, mozgás. A kezdődő magas vérnyomás ellen­őrzése, gyógyszeres kezelése, a cukorbetegség egyensúlyban tar­tása szintén lényeges a megelőzés­ben. (Folytatjuk) Következik: A visszerek (vé­nák) betegségei dr.Katona István főorvos érsebész szakorvos A tetoválás ötezer éves, ma sem szűnő divat. Az sem válto­zott, hogy a mai emberek közül is elsősorban a primitívebb ízlé­­sűek tetováltatják magukat. Többnyire igen fiatalon, jórészt unalomból és valamiféle tartós összezártság következménye­ként születnek a tetoválások. Am a hajdani sorkatonák, matrózok, javítóintézetet, esetleg börtönt járt emberek, egykori galerita­gok idővel szeretnének megsza­badulni a bőrüket díszítő szöve­gektől vagy ábráktól. A tetováltak általában csak akkor fordulnak orvoshoz, ha a házilagos bőrradírozási kísérle­tek nem jártak kellő eredmény­nyel. Dörzsölik súrolóporral, vá­szonba csavart nedves sóval, próbálkoznak savval való mara­tással, embertelen kínt állnak ki, amely rendszerint tartós bőr­gyulladással, még jó, ha nem sú­lyosabb következményekkel végződik. A helyi érzéstelenítéssel vég­zett sebészeti elátvolítás az egyetlen eljárás, amely egyszer s mindenkorra megszabadíthatja az embert a tetoválástól. De még akkor is láthatók maradnak a for­radás vonalai, ha a test más ré­széről vett bőrdarabokkal fedik be a kimetszett bőrterületet. Ha a festékszemcsék nem túlságo­san mélyen telepedtek meg a Visszatekintő Zeppelinről már mindenki hal­lott, de kevesen tudják, hogy az ilyen típusú léghajók feltalálója a magyar Schwarz Dávid /1845- 1897/ volt. A repülés iránti vonzal­ma odavezette, hogy teljesen új utakra terelte azt. Az addigi szoká­soktól, találmányoktól eltérően olyan léghajóról álmodott, ami kormányozható lenne. Már anya­gának megtervezésében is nagy változást végzett, a léghajó ballon­hüvelyét vékony alumíniumle­mezzel vonta be, s alumíniumváz alkalmazásával a légcsavarokat a léghajó testén helyezte el. Schwarz meghívást kapott Oroszországba, ahol két évig foly­tatta kísérleteit, de ezek nem vezet­tek eredményre. Hazatérve nem vesztette kedvét, hanem saját va­gyonát ölte bele a további kísérle­tekbe. Később segítették a néme­tek is, akik felfedezték, hogy a lég­hajó hadicélokra is alkalmas lehet, s egyúttal az alumínium új felhasz­bőrben, nem kell azt teljes vas­tagságában kimetszeni, hanem az arra szolgáló eszközzel csu­pán lecsiszolják, legyalulják a festékanyagot tartalmazó réte­get. Újabban terjed a tetoválás lé­zersugaras eltávolítása is. Az összpontosított fénysugár úgy párologtatja el a festékszemcsék java részét, hogy eközben a szőr­tüszők és a verejtékmirigyek nem károsodnak. A lézeres kezelést még külön­leges oldószerekkel való bedör­nálási lehetőségét is látták ebben az új találmányban. Feltöltéséhez azonban a német vegyigyárak csak gyenge minőségű gázt tudtak szál­lítani, ezért a felszállási kísérlet si­kertelen volt. Ebbe Schwarz bele­betegedett, s a hír, hogy megfelelő gázt tud a gyár szállítani, már csak a temetésére érkezett meg, 1897. január 11-én elragadta a halál. A porosz hadügyminisztérium továbbfolytattaamunkát, és 1897. november 3-án megtörtént az első felszállás a 3 ezer 500 kilogramm súlyú, 47,5 méter hosszú, a világ eddigi legnagyobb, 3 ezer 607 köbméter térfogatú, hidrogénnel töltött léghajójával, amelynek négymázsás Daimler motorja 12 lóerőt teljesített. Egy személyt szállíthatott, és 130 kilogramm ballaszt lehetett benne. Kormány­zása a légcsavarok helyzetének zsöléssel is ki szokták egészíte­ni. így az esetek 80-90 százalé­kában jól eltűntethető a fekete szín, ám a vörös és az egyéb szí­nű tetoválások esetében második vagy harmadik kezelésre is szük­ség van az elfogadható ered­ményhez. A képünkön látható angol fia­talember, aki a teljes arcfelületét - az új-zélandi maori törzsfőnö­kök mintájára - tetováltatta, bi­zonyára élete végéig magán fog­ja hordani e kétséges értékű dí­szítést. megváltoztatásával történt. Schwarz léghajójának utótörténe­téhez tartozik, hogy a feltaláló öz­vegye férje halála után egy évvel 1898-ben eladta a találmány ötle­tét, és azt az opciót, amit Schwarz az egyetlen, erre alkalmas feldol­gozó üzemnél szerzett. 1900. júli­us 2-án a Bodeni-tó partján fel­szállt az első Zeppelin, 31 kilomé­ter sebességgel haladt, és bebizo­nyosodott a merev rendszerű lég­hajók fölénye. Huszonöt év múlva Eckener ka­pitány egy Zeppelinnel 80 óra alatt Európából Amerikába repült. Az első világháború kitöréséig hu­szonöt ilyen rendszerű léghajó épült, s az első háborús hónapban ezek közül nyolcat az időjárás tett tönkre, három felrobbant, négyet pedig le kellett szerelni. Kováts Andor "Érdekességek az ásványvilágból" - második forduló Nem mind arany, ami fénylik /szulfidok/ A kémiai ásványrendszer második osztálya, iu olyan vegyületek találha­tók, amelyekben az egyik alkotó a kén. Innen származik a nevük /sulphur = kén, latin/. Az ide tanozó ásványoknak igen nagy jelentőségük van a gazda­ságban, mert feldolgozva őket fémeket nyernek ki belőlük. Az ásványoknak azt a csoportját, amelyekből fémek nyerhetők ki, érceknek nevezzük. Kö­zülük szeretnék néhányat bemutatni. A galenit. Igen régóta ismerik az emberek, a legkönnyebben kohósítha­­tó ólomérc. Tiszta ólomtartalmát te­kintve a legértékesebb, mert 86,6 szá­zaléka ólom. Szennyeződésként néha jelentős ezüsttartalma van, s mivel a galenit igen gyakori ásvány, termelése az ezüsttartalom miau is gazdaságos. Hazánkban is található több helyen, legnagyobb mennyiségben Gyöngyös­­orosziban bányászták. Ez a bánya 1987-ben bezárt, ezért szép példányok már csak az ásványbörzékről szerezhe­tők be. A galenit ezüstszínű, erősen fémes fényű és csillogó a friss hasadási felülete. Kristályai általában kocka alakúak, sokszor a csúcsok tompítot­tak. A galenitlel együtt fordult elő igen gyakran egymásik érc, amelynek színe a világos gyantasárgától a sötétbarnán keresztül változhat a feketéig, a leg­gyakoribb szín a sötétbarna. Ez a szfa­­lerit. Az ásvány szüánkja áttetsző, "sö­­rösüvegbama" színű. Színe a vaslarta­­lomtól függően változik, minél több vas van benne, annál sötélebb. Fénye megegyezik a csiszolt gyémántéval. Cinktartalmú ásvány. Már korán felfi­gyeltek érc jellegére, de sokáig nem tudtak fémet nyerni belőle. Cinktartal­ma jelentős, 60 százalék fölötti. Ha­zánkban is több helyen bányászták, legjelentősebb lelőhelye Gyöngyös­­orosziban volt. Kristályai szabályos rendszerűek. Mint mindenütt a világon, az ásvá­nyok meghatározásában is előfor­dultak tévedések. Persze csak a régi időkben. A molibdenit tévedésből kap­ta a nevét. Néhány tulajdonsága meg­egyezik az ólomérccel, a színe ezüst­színű, felületének fénye erősen fémes, ennyi elég volt ahhoz, hogy ólomérc­nek higgyék és hívják. Neve görög ere­detű, molibdosz, ez azt jelenti, hogy ólomérc. Természetesen az első elne­­vezől tiszteletben tartva viseli a nevét. Valójában molibdén fémet nyernek ki belőle, amely nagyon kereseu acélne­mesítő. Igen értékes egy másik tulaj­donsága, a puhasága. Ugyanúgy fog a papíron mint a grafit. Egy csodálatos ásvány, amelyet ne­héz bemutatni. Hajszálvékony vagy ceruzavastagságú tűk és oszlopok, amelyek egy tőből nyúlnak kifelé, szí­nük ólomszürke, acélkék futtatással, élénk fémfényűek, rajtuk hintve ragyo­gó, fehér barilkrislálykák. Olyan mint egy fekete bokor csillogó zúzmarával hintve. Persze ha láthatnának egy ilyen példányt könnyebben elképzelhetnék, hogy milyen lehel az antimonit. A ha­zai gyűjteményekben és börzéken sok üyen példány megtalálható, jó részük Romániából, Nagybánya környékéről származik. Nálunk csak Gyöngyösoro­­sziban volt gyűjthető. Amennyire szép az ásvány, annyira érdekes a neve. Az emberek a régi időkben nem gyógysze­rekkel gyógyították bajaikat, hanem természetes eredetű anyagokkal, fü­vekkel, gyökerekkel, stb. Jó néhány ás­ványt is kipróbáltak, néhányuk bevált, sokról kiderült, hogy nincs semmilyen hatása, némelyikük mérgezést, sőt ha­lált okozott. Az utóbbiak közé tartozik ez a csodálatos ásvány. Egyes szakírók szerint neve onnan származik, hogy valamikor néhány szerzetes ennek az ásványnak a porával próbálta gyógyí­tani magát Javulás helyett a por meg­mérgezte őkeL így kapta a nevét: szer­zetes ellenes, latinul anti = ellen, mo­­nachus - szerzetes. Más szerzők sze­rint neve görög eredetű, anthemon = virág. Mindkét csapatnak igaza van, mérgező ásvány és ugyanolyan gyö­nyörű mint egy virág. Az antimonit az antimonfém érce. Fontos ötvözőfém, csapágyölvözetekhez, betűfém készí­téséhez, festékek, zománcfélék előállí­tásához használják. Azonos vegyület, mégis két ásvány. A vas-szulfidokról van szó. Az egyik neve pirít, a másiké markazit. Sok a hasonló vagy egyező tulajdonság: szí­nük sárgás, a pirít aranysárga, a marka­zit zöldessárga. A pirilet aranysárga színe miau so­kan összetévesztik az arannyal még ak - kor is, ha egymás mellett vannak. Fé­nyük fémes fény. ÁÜátszaUanok. Ke­ménységük 6-6,5. Ebből származik az a tulajdonságuk, hogy acéllal összeül­ve szikrát veinek. Nevüket erről a tu­lajdonságukról kapták: pyr = tűz /gö­rög/, markazit = tűzkő /arab/. Ami mi­att mégis két ásványról beszélünk, az a szerkezei és a felépítés. A piritben a vas és a kén atomjai másféleképpen kap­csolódnak mint a markazitban, emiatt a piril alakja többnyire kocka, ötszög­­tizenkettős vagy oktaéder. A markazit leginkább úgynevezett dárdakovand formát vesz fel. Sokan a pirít kocka-egykristályait meglátva ne­hezen akarják elhinni, hogy az atomok kapcsolódása okozza a teljesen szabá­lyos kocka formát, a csaknem sima lapokat, ép, éles éleket, sarkokat. Ne­hezen lehet bizonyítani, hogy nem egy lakatos pompás munkadarabját látják. Sokszor az ásványgyűjtő is hitetlenke­dik, pedig ő tudja csak igazán, hogy a természet "munkáját" látja. Mindkettő igen gyakori hazánkban is. Nagyon szép piritkockák kerültek elő Recskről és Gyöngyösorosziból, Rudabányárólpedig csodálatos marka­zit dárdakovandok találhatók a gyűjte­ményekben. Kérdések: 1. Mit jelent a szfalerit neve és miért kapta a nevét? 2. Melyik hegységben bányásztak hazánkban kisebb mennyiségben mo­­libdenilet? 3. Krenner József Felsőbányáról származó antimonit darabja hogyan került a Nemzeti Múzeumba? Honnan származtak a világ legnagyobb anti­monit kristályai, mekkorák voltak? 4. Rajzolja le a pirít és a markazit leggyakoribb kristályformáit! Mire használták a középkorban a pirilet ke­ménysége miatt és mire használják ma? 5. Melyik sznlfidra ismer rá a kép­ről? Mit tud róla? Ajánlott könyvek: Ásványok Búvár Zsebkönyvek, Színes Ásványvilág, Évmilliók emlékei, Magyarország ás­ványai, Koch - Szlrókay: Ásványtan II. Á válaszok beküldési határideje: március 30. Helye: megyei könyvtár gyermekkönyvtár részlege. A helyes válaszokat a 4. fordulóban közöljük. Csernóczki László Schwarz léghajója A tudomány világa

Next

/
Oldalképek
Tartalom