Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-09 / 58. szám
4 Néplap 1990. MÁRCIUS Felzárkózni az országhoz Falumegújítás Nagyréven A megyei tanács egy munkacsoportja rendezési tervet készített Nagyrévre, az egyik Tiszától, Holt-Tiszától elzárt tiszazugi településre. Építészek, várostervezők és különböző szaktervezők közreműködésével egyeztetések, konzultációk, szemlék és megbeszélések után elkészült összevont, egyszerűsített rendezési tervet a hét végén mutatták meg egy úgynevezett falumegújítási nap keretében az illetékeseknek, a falunak. A falumegújításról már volt szó a Néplapban a múlt hónap közepén, ekkor szóltunk erről a nagyrévi eseményről is. Bizonytalanság azért van a szombati rendezvény megnevezéséről, mert még eléggé ismeretlen, s talán nem is a legszerencsésebb fogalom az a falumegújítás. Mindenesetre jobb szó híján utal valami általánosabb, a részek és az egész összefüggéseit, a társadalmi, gazdasági életet is átfogó komplex rekonstrukcióra. Madártávlat és földhözragadt gondok Hogy elérte-e a rendezvény a célját, arra se lehet egyértelmű választ adni, már csak azért se, mert maguk a szervezők se tudták pontosan, mit akarnak. A rendezési terv ismertetése, ami a következő évtizedek fejlesztésének szab keretet, a szándék szerint csak apropója volt az összejövetelnek. Ezt az alkalmat használták fel ugyanis a tavaly és tavalyelőtt Európaszerte zajló falumegújítási mozgalom Jász-Nagykun-Szolnok megyei megindításának. Mivel példa ilyenre az országban is csak egy volt /a Vas megyei Magyarpolányban/, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy szándékától függetlenül, ami Nagyréven történt, az a falumegújítás. Pontosabban a legelső mozzanat. Mert valóban az eszmecsere kevesebb és több is volt egy tervismertetőnél. Az indítékokat, a lehetőségeket, az elzártságból, elmaradottságból való kitörés lehetőségeit keresték a helybeliek és a szép számú vendégek, szakemberek. A házasságkötő terem falburkolatára kifüggesztett rajzok, térképek, mintha föntről, távolról mutatták volna a falut. Az egyik rajzon a részletek teljesen eltűntek, csak utakat láttunk, nagy kanyarokat leíró Tiszát, holt ágat, a határt és a hosszan elnyúló, lényegében két részre szakadt településtömböt. A belterületi térkép, rendezési tervlap pedig madártávlatból mutatta Nagyrévet. Azt, amit az ott lakó alig ezer ember otthonának tud. Különös absztrakció vonalakkal, színekkel, különböző léptékű térképekkel ábrázolni a falu életét. De talán mégis lehet. Igaz, mást mutat a helybelinek, mikor az üresedő házakat, a sáros utcákat látja, és mást lát a mérnök távolról a földhözragadt gondok, apróságok nélkül, de mindketten ugyanazt a valóságot látják. Végképp magára utalva A Tisza ármentes szigetén fekvő Nagyrév az egyik legproblémásabb települése a megyének, hangzott el az egyik bevezető előadásban. Az elmúlt két évtizedben a falu csak vegetált. A lakásállomány falusias, gyenge, az építés minőségileg alacsony, mennyiségileg közepes, a /mező/gazdaság megmaradt a húsz évvel ezelőtti szinten, a lakók helyben csak a legszükségesebb alapellátásban részesülnek, az intézmények fejletlenek. A lélekszáma 1970 óta kétharmadára csökkent. Nagyrév a megye legöregebb települése, ami egyértelműen magával hozza a szegénységet is. Húsz év alatt épült egy ABC, vízműtelep, kevés burkolt út, sportöltöző és évenként egy-két lakóház. Az összkép lehangoló, a megye hetvenhat települése között Nagyrév az utolsók között áll. Eddig a központi támogatásokból csak morzsákat kapott, ezután pedig végképp magára van utalva. A helybeliek folytatták a felsorolást. Ot épületben folyik a tanítás, az alsótagozaton összevont órákat tartanak. Előfordul, hogy a gyereket cédulával küldik a boltba vásárolni, és az eladók betűzik ki a listát, mert tízéves korára se tud olvasni. Régóta nincs papja a falunak, a templom elhanyagolt, pusztuló. A faluval együtt a téesz se kapott elegendő támogatást, a javakat onnan csak elvitték. A nyúltenyésztéstől is elvették a helyiek kedvét, ami jövedelmet adhatott volna. Nincs értelmisége a falunak, s aki van, az elfásult, nincs hatása a lakókra. A nevelők egy része nyugdíjba megy a közeli években, a pedagóguslakások pedig üresen várakoznak a szaktanárokra. A lakók kiegészítése igazolta, hogy ők is pontosan tudják, milyen elmaradott helyzetbe kerültek. De most ki segít rajtuk? A központból legfeljebb tanácsot kapnak, magukra vannak utalva megint. A változás legfeljebb annyi, hogy legalább nem viszik el, amit ők termelnek. A kérdés csak az, hogy amit a falu megmaradt életereje megteremt, hogyan tudja felhasználni? Hagyja, hogy vezessék Nos, ebben van, /lehet/ szerepe a falumegújításnak. Felkészíteni a helybelieket a döntések felelősségére, saját érdekeik felismerésére. Az elmaradottságból való kitörés egyetlen lehetősége, ezt sulykolták az előadók, és ezt hangoztatták beletörődve a helybeliek is, ott Nagyréven van. Tőlük függ, hogyan tudják apáik szellemi örökségét, két kezük munkájának eredményét gyermekeik hasznára fordítani. Ez a felismerés a legelső lépés, amit rendszeres találkozók, egyeztetések kell, hogy kövessenek, mert a gyermekké degradált kistelepüléseknél egyelőre még bizonytalan a lépés, erőtlen az akarat. Hagyja Nagyrév is, hogy vezessék. Nem Európát, az országot, a megyét szeretnék utolérni. Ha most elmarad, nem lesz több esélye. Lukácsi Pál Vívmányok és szennyvízkezelés Még a "kutyagyárat" is felülmúlja Tapasztalatom szerint messze vagyunk mi még attól, hogy a korszerű szemétkezelésben világhatalom legyünk! Nem is beszélve a fekália és a szennyvíz elhelyezéséről! Mert mi is az ábra? Szolnok nem is annyira külterületén - elvégre van még külsőbb része is - a maga "természetes" állapotában érik a trágya- és az akármilyen lé, minthogy a Landler J. út háta mögé hordják a város üzemeiben és egyes területein keletkező szennyvizeket. Természetesen ez egy engedélyezett szemét- és fekália- lerakótelep, de talán nem is itt van a probléma. Hanem ott, hogy ennek közelében üzemek, telephelyek vannak, ahol "jó" szélirány esetén élvezhetik a pöcegödörből elpárolgó gőzök facsaró illatát. Szív- és orrfacsaró érzés lehet, különb a "kuty agyárnál". Apropó, ha már a kutyáknál tartunk, állítólag felső vezetésünk sokat törődött a nép boldogulásával, magának alig épített kacsalábon forgó kastélyokat, de annál több egyebet, többek között szennyvíztisztító telepeket. Merthogy ez Szolnoknak nincsen. Kérem, lenne egy javaslatom. Annyit beszéltek itt már a vívmányokról, sőt azokat meg is akarják mutatni a világkiállítás alkalmából. Mutassuk hát be a külföldi vendégeknek ezt a korszerű vívmányt is, ahogyan mi bánunk "alantas" dolgainkkal. A látogatók jó meleg, tikkadt nyári napon bőven meríthetnek a pöcegödör átható illatából, de anyagából is, s a kavargó szél hordta hulladékból is vihetnek emléktárgyként az otthoniaknak. Hát kérem, tessék csak, tessék, folyton folyvást! Hisz cirkusz az egész világ...-tóth- Fotó: Korányi 10 éves a Jászberényi Fúvószenekar A zenekar 1979-ben alakult Czeglédi Zoltán és Hernádi András vezetésével. A zenekar anyagi támogatását kezdetben a Palotásy János Zeneiskola bizto-A zenekar évente körülbelül 10- 12 alkalommal szerepel városi ünnepségeken és egyéb rendezvényeken. A zenekar tagjai általános iskolás tanulók, középisjutalmaként a jászberényiek részt vehettek az országos fúvószenekari fesztiválon Zánkán. Itt Tímár Gábor vezetésével szerepeltek. 1987 szeptemberétől sította. A zenekar első nyilvános szereplése 1980. április 4-én, koszorúzási ünnepségen volt. Az első minősítő hangversenye 1981. március 10-én Szolnokon, ahol a zenekar aranyminősítést kapott és részt vehetett a Vácott rendezett országos fúvószenekari versenyen, Hernádi András és Lövei János vezetésével. kolások és szakmunkástanulók. Létszámuk 30-35 fő. A zenekar 1983. április 24-én ismét kérte minősítését a megyei versenyen, ahol aranyminősítést kapott. Legközelebbi minősítő hangversenyük 1985. május 10-én volt. Tímár Gábor 1984-től segítette a zenekarvezető munkáját. Az 1987-es minősítő hangversenyen elnyert aranyminősítés Bernhardt András segít Hernádi András zenekarvezetőnek. A zenekari munkához nagy szakmai segítséget nyújtanak a zeneiskola fúvóstanárai: Szalóczy Miklósné /fuvola/, Szabó Attila /klarinét/, Tímár Gábor /harsona/. A zenekar fenntartásának anyagi fedezetét a Hűtőgépgyár biztosítja. Fotó: Nagy Zsolt Volt-e tornádó vagy földrengés? Szerdai lapszámunkban jelent meg egy fotóval illusztrált híradás, és a kérdés: Damjanich tábornok szolnoki mellszobra hogyan kerülhetett talapzatáról a földre? Ledöntötték, vagy netán tényleg azért, mert elporladt a mellszobor és a talapzat közötti ragasztó-kötőanyag? • • Ot forintot jogi úton... Elembertelenedő világunkban egyre több a jogosan érzékeny ember. Különösen az idősebbeket viseli meg a bántó hangnem, a felszólítások sablonszövege. Mit sem változtat, hogy a hivatalokba "betört" a korszerű technika, stencil helyett számítógéppel nyomtatott - de semmivel sem méltányosabb hangnemű felszólításokon követelik a hátralék befizetését.- Öt forintért koldusnak nézik az embert és fenyegetik - sírja el magát az idős asszony, miközben elém rakja a Törökszentmiklósi Városgazdálkodási Vállalat levelét: "Tárgy: szemétszállítási díjhátralék. Értesítjük, hogy a tárgybani hátraléka 5 Ft. Nyilvántartásunk szerint 1989. december 3-i állapotnak megfelelően a fenti összeggel tartozik. Kérjük, tartozását 8 napon belül rendezze. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk a szemét szállítását megszüntetni, fennálló követelésünket jogi úton behajtani." - feladó a már említett vállalat, "igazgató s.k." aláírással. Amikor február 21-én a kérdéses 5 forintot befizette panaszosunk, a pénztárostól tudta meg: abból keletkezett a hátralék, hogy tavaly júliustól számolták fel az áremelést, pedig júniustól kellett volna. A hibát nem ő követte el, m é 11 á n y t a 1 a n tehát az 5 forintért "jogi úton behajtással" fenyegetőzni. Egyébként már a harmadik hete nem ürítették ki panaszosunk kukáját. Ezért ő ugyan mivel fenyegetőzzön?!-rónai-Dicsértessék minden jóakaratú ember, de a szolnoki parkban, a hadvezér nevét viselő uszoda mellett lévő Damjanich-mellszobor nem eshetett le azért a talapzatáról, mert a ragasztó-kötőanyag elporladt. A mellszobor súlya ugyanis megközelíti a 150 kilogrammot, a talapzat ragasztási felülete nem ferde, tehát nem zár be szöget a vízszintessel, hanem a földfelszínnel párhuzamos. A mellszoborra is ható nehézségi erő iránya a talapzaton át a föld középpontja felé mutat. Tehát ha netán a mellszobor és talapzata közötti ragasztókötőanyag elporladt volna is - ez egyébként, ahogy Győrfi Sándor szobrászművésztől, a mellszobor alkotójától megtudtuk: cement -, a szobor önsúlyától fogva akkor sem csúszhatott volna le a talapzatáról. A mellszobor nyugati és keleti felülete együttesen sem éri el a fél négyzetmétert, északi és déli oldalfelületei pedig ennek a felét sem. Bármelyik fizikatanár "fejben" kiszámítja, hogy hány kilométeres óránkénti sebességgel száguldó kelet-nyugat, nyugatkelet vagy észak-dél, dél-észak irányú szélnek kellett volna fújnia ahhoz, hogy a mellszobor szélirányába eső felületén olyan torlónyomás, a másik oldalon -szélámyékban - pedig olyan szívóhatás keletkezzék, hogy a közel másfélmázsás műtárgy helyéről elmozduljon, és a földre zuhanjon. Számításba vehetjük még a földrengést. Volt? Meggyőződésem, hogy a vörössipkások tábornokának emlékét többszörös emberi butaság csúfolta meg. Néhány évvel ezelőtt ugyanis - ez nem vicc! - egy, a magyar történelemben és művészettörténetben nagy járatlanságot mutató - bár a nevében ott szerepelt a magyar szó - tömegszervezet Marx szobraként akarta megkoszorúzni Damjanich mellszobrát. Rendezett ünnepségük tervezetében még ez szerepelt. Akkoriban ugyanis, mivel a szobor a Marx parkban áll, úgy terjedt el Szolnokon, hogy a szakállas bácsika a Kommunista Kiáltvány, a Tőke, stb. írójának emlékét őrzi. Ha valakinek vagy valakiknek most ez a tév- és rögeszme jutott volna eszükbe, akkor felhívom figyelmüket arra, hogy Marx Károly földi maradványai az európai demokráciára joggal büszke város, London egyik temetőjében nyugszanak. Háborítatlanul, kora egyik jeles gondolkodójának járó koszorúk alatt. Tiszai Lajos
