Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-08 / 57. szám
1990. MÁRCIUS 8. Néplap 3 Képviselőjelöltek a megye 4. számú /Szolnok/ választókerületében Cserfalvi József Független jelölt Külön szerencsének tartja, hogy közművelődési szakemberként - és emberi magatartása révén - nagyon sok emberrel van jó kapcsolata. A Szocialista Párttól a Szabad Demokraták Szövetségéig mindenhol van ismerőse. Reméli, hogy a véleménykülönbségek nem vezetnek az emberi kapcsolatok megromlásához. A népművelői munka során sokakkal alakított ki olyan belső kapcsolatot, melyet - úgy érzi - hasznosan tudna kamatoztatni képviselői tevékenységében. Könnyebben tudná így a parlamentben a pártviszályok esetén a középutat képviselni. S nemcsak ott, helyi viszonylatban is ez a célja. Az a tapasztalata, hog}' könnyen szót tud érteni az emberekkel. És ezt a képességét szeretné a későbbiekben is kamatoztatni. Beszélgetésünk során tréfálkozva mondta: nem szeretné, ha esetleges parlamenti szereplése után kertszomszédai kapanyéllel fogadnák. Magyarán: nemcsak a választás előtt, hanem a megbízatás közben, illetve a ciklus végén is szembe kell nézni a választópolgárokkal, így kívánja ezt a becsület, az emberi tisztesség. ■ Reméli, jó bizonyítéka lesz emberi kapcsolatteremtő képességének a március 18-i választási műsor, amelyet a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendez, s amelyen jónéhány országos hírű művész tiszteli meg a jelenlétével - természetesen ingyen, hiszen van köztük több olyan, akinek egymagában tizenöt-húszezer forint a gázsija, amit nem lehet megfizetni. Fellép ezen a választási műsoron Melis György, Szabó Gyula, Rátonyi Róbert, Bitskei Tibor. Régi szolnokiak is lesznek köztük, például Lukácsi Huba. Első szóra jöttek. És sajnálkozásukat fejezték ki mások, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem jöhetnek. Kibédy Ervin például Kanadában, Gregor József Amerikában lesz abban az időpontban, másokat a Tavaszi Fesztivál köt le. Bizonyságául annak, hogy Cserfalvi József nemcsak ígér, hanem már a választási előkészületek során nyújt is valamit - a háromórás szórakoztató műsor bevételét (kb. harmincezer forintot) a Szegényeket Támogató Alap javára ajánlja fel. Független jelölt, eddig sem volt párttag, nem kötelezte el magát. Nem tudta elfogadni, hogy ha valamiről más véleménye van, mint az a párthatározatokban rögzített, hogy arról ne beszélhessen. A képviselőt meg végleges helyzet elé állíthatja az, ha lelkiismerete ellenére kénytelen cselekedni a pártfegyelem szellemében. Hiába hirdeti egy párt, hogy nála platformszabadság van, hogy minden tagja azt csinál, amit akar, akkor az nem párt, mert pillanatok alatt szétoszolhat, vagy nem igaz az általa hirdetett elv. Nem a pártok mellett akar tehát kiállni a parlamentben, hanem ügyek mellett. A független képviselők képezhetik a mérleg nyelvét. A választási előcsatározásban nehezebb helyzetben van, mint bármelyik párt jelöltje. Annyiban viszont könnyebb a helyzete, hogy "fentről" senki nem beszél bele a dolgába. Erre egyedül az a negyven-ötvenezer választópolgár hivatott, aki a voksát adja majd, s Cserfalvi József: egyesegyedül nekik köteles elszámolni. A pártok azt mondják: a független jelölteknek nincsenek szakértőik, s ez baj. Cserfalvi József ígéretet kapott tudós barátaitól, ismerőseitől, hogy segíteni fogják képviselőként is - méghozzá ingyen -, mert másokkal ellentétben azt vallja: becsület és tisztesség igenis van a politikában. És lehet, hogy első hallásra a barátság és a szeretet a politikával összeegyeztethetetlen fogalom, de reméli, hogy erre az élet rácáfol. Kampányát a Demisz segíti - ellenszolgáltatás nélkül. Lehet, hogy ifjúsága iránti nosztalgia is közrejátszott abban, hogy elfogadta a felajánlott segítséget. A szakirodalom szerint az ideális képviselő negyven év körüli. Cserfalvi József negyvenegy éves. A képviselőség tulajdonképpen szakmájának, a népművelésnek a folytatása lenne, legfeljebb egy kicsit nagyobb hatáskörrel. Nem mindenáron "kijáró" képviselő akar lenni, de fel akar lépni minden nyilvánvaló igazságtalanság és káros törekvés ellen. Dr. Fehérvári László Független jelölt Szolnoki származású vagyok, apám 1935-től 1959-ig a Járműjavító munkása, majd rokkantnyugdíjas, 1962-ben, 52 éves korában meghalt. Három testvérem van, két bátyám 1956-ban "disszidált", anyám a vasútállomásnál újságárusként fagyoskodott, ma 4 000 forint nyugdíja van. Pályafutásom a kolónia bombagödreitől a Vízmű főkönyvelői beosztásáig "ívelt". 1959-ben érettségiztem. Sikeres felvételi vizsgám ellenére, egyetemi felvételem a munkásszolidaritásnak köszönhetem, mivel apám 1956 előtt "rosszindulatúan bírálta népi demokratikus rendszerünket", a személyzetis szerint. Nem volt előny két testvérem távozása sem. 1964- ben végeztem a Közgazdasági Egyetemen, később szakközgazdász képesítést, majd doktori címet szereztem. Az OTP-nél lakásberuházásokkal, a Mezőgépnél üzemgazdaságtannal foglalkoztam, a megyei tanács ÉKV- osztályán tizenkét évet töltöttem, 1982 óta pedig a jelenlegi beosztásomban dolgozom. 1977-ben beléptem az MSZMP-be, bár a pártbizottság titkárának nem tetszett. Nem szégyenlem, hogy párttag voltam, sok becsületes embert ismertem meg közöttük. Megismertem persze sok karrieristát, hatalmával visszaélő, korrupt embert is. A régi pártállam bűneitől elhatárolom magam. Jól ismerem Szolnok város minden részét, sokat dolgoztam benne, ideköt minden, ez a szülőföldem. Jól ismerem a megye valamennyi települését, büszke vagyok rá, hogy közműves ivóvízzel már ellátottak, a csatornázási program megvalósítása is - a lehetőségekhez képest - jól halad. Ebben nekem is részem van. Mindig építettem, sohasem romboltam. Vállalatom fejlődése is egyenletesen felfelé ívelő, dolgozóink átlagkeresete meghaladja az évi 160 ezer forintot. A MTESZ tagszervezetének 12 évig titkára voltam, a sportot, mint a Vízügy SE elnökhelyettese segítem. A nagyobbik lányom végzős egyetemista, a kisebbik másodikos gimnazista. Tehetségesek, szorgalmasak^ 1988 óta Rákóczifalván élek. Úgy érzem, nincs szégyellnivalóm, sok ajánlócédulát kaptam. A kampányt saját zsebből fedezem, magam vagyok a programszerkesztő, a plakátragasztó és a szónok. Közben elvégzem a munkám is. A választásokon független jelöltként indultam, mert a pártok programja nem tudott megnyerni, a pártharcok elkeserítettek. Bánt, hogy a választásokon politikai kalandorok is fellépnek, a hazafias és nacionalista érzelmeket már-már bűnös mértékben kihasználók, faji alapokon állók, antiszemiták, köpönyegforgatók, későn érő típusok, akik a régi pártállam elvtelen kiszolgálói voltak, és most a választási küzdelemben különböző - egymástól ideológiailag igencsak távol álló - pártokat "erősítenek". Minden vezetőt, minden szocialistát - válogatás nélkül - támadnak, vannak akik a kommunistákat készek "agyagba taposni". Messziről jött emberek lépnek fel, akiknek "máma itt, holnap ott, oly mindegy", kortesbeszédük paradicsomot ígér, holott azt sem tudják, merre van a tudás fája. Akik a vádat felcserélik a rágalommal, érveléseiket a minősítések és megbélyegzések helyettesítik. Kortesfogásokkal sajátítják ki a nyomorúságot és a közfájdalmat, ráígérnek a rémületekre és a reményekre egyaránt. Ha a fortélyos félelem igazgat, lesz-e szabad választás? Lesz-e demokrácia? Az emberek egyaránt félnek a visszarendeződéstől és az újtól. Kik keltik bennük a félelmet? Kik vásárolták pénzért az ajánlási szelvényeket, kik szaggatják le a plakátokat, kik hamisítják? Talán azok, akik demokráciát akarnak? NEM. Ezért hirdetek nemzeti összefogást, pártharcok helyett. Választási programomat a könyvtárakban, a tanácsoknál tanulmányozhatják. A lakosság életkörülményeit javító, konkrét programot dolgoztam ki. Várom Önöket március 14- én, 18 órakor a Megyei Művelődési Központ színháztermében, választási gyűlésre. Végül engedjék meg, hogy a mai napon külön is tisztelettel köszöntsem a nőket - választókerületi hovatartozásuk nélkül. Dinka Tibor Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Fodor Tamás Szabad Demokraták Szövetsége Dinka Tibor 1920. november 2-án született Orosházán. Édesapja kárpitosmesterként kereste a kenyerét, édesanyja háztartásbeli volt. Anyai nagyapja a földet művelte, így jórészt innen ered a kötődése ehhez a hivatáshoz. Orosházán felső mezőgazdasági középiskolát végzett, majd érettségije után a mezőgazdák szövetkezetében helyezkedett el. Fiatal korától kezdve szerette a sportot, futballozott, sőt a vitorlázórepülés szépségeivel is megismerkedett. 1942-ben behívták katonának, a Repülő Akadémiára került, és 1944. augusztus 20-án a kormányzó avatta fel Pesten, amely alkalommal zászlósi rangot kapott. A hírneves Puma vadászrepülőknél szolgált, és az akkori, világszínvonalat jelentő ME-109-essel repült. A háború vége a nyugati hadszíntéren érte. USA-fogságba esett, ámbár elkerülte a táborélet gyötrelmeit, mert többedmagával elvállalta a mauthauseni gettó életben maradt zsidóinak istápolását, talpraállítását. Hazatérve a Beszkártnál lett sportrepülő és e rövid kitérő után a szerveződő magyar légierőhöz hívták kiképzőtisztnek. A negyvenes évek végén Rákosiék, az ávósok országszerte elkezdték a tisztogatásokat, amelyek őt sem kímélték. Az indok végtelenül egyszerű volt: néhány gyakorlógép leesett, és az akkori logika szerint ez nem lehetett más, csak szabotázs következménye, amelyet minden bizonnyal ők, a régebbi hajózók követtek el. Noha közvetlen bizonyíték semmi nem volt, feltételezések alapján tizenöt évre ítélték. Ebből közel hetet rácsok mögött töltött. 1956-ban szabadult, amely után többször is tudomására hozták, sajnálatos tévedés történt, ámbár sorsán ez mit sem változtatott. A forradalom után mezőgazdász a Héki Állami Gazdaságban, később a MÉK főagronómusa, bár a hatvanas esztendők elején ismét az egek országútjain kötött ki, hiszen a növényvédelmi repülőszolgálat pilótája lett. Innen került nyugdíjba. Nős, egy fiuk született, aki Kecskeméten sebész adjunktus. Dinka Tibor világéletében keresztény embernek vallotta magát, aki ráadásul sokéves börtönbüntetése idején a magyar vidék, a magyar valóság részéről csodálatos kiképzést kapott. Ugyanis., esztendőket töltött egy cellában a Kisgazdapárt ártatlanul. lefogott vezetőivel. Állítja; a mai kusza világban először talán a legfontosabbat, az emberi lelket kellene megbékélésre szólítani. Véleménye szerint a papjainkra soha nem volt nagyobb szükség, mint ma. A mostani képviselőválasztásban dr. Mizsei Béla kérésére vállalta a jelölést, és noha neki lenne a hatalomnak mit szemére hányni zaklatott, üldözött életéért, börtönéveiért, az utólagos bocsánatkéréséért, nem bosszúállást forral a fejében. Inkább az a célja, hogy a hozzá hasonló hatvan-hetven éves tízezreknek, akiket kisemberként ártatlanul sérelem, jogtalan elítélés, meghurcolás ért, legyen egy szószólójuk, aki rehabilitálásukért küzd. Azt is hiszi, hogy a magyar földből a kisparaszt a saját holdjain jóval több és olcsóbb javat képes termelni egyénileg, a családjával, ha érdekelt lesz a munkájában. Véleménye szerint ez nem jelenti a szövetkezetek megsemmisítését, hiszen ahol eredményesen gazdálkodnak, tegyék ezt továbbra is, de annak a meggyőződésének is hangot ad, hogy a hatalmas táblák mellett a paraszti magángazdaságok tízezreire is szükség lesz. Programja szerint nemcsak a földeket kell visszaadni a jogos tulajdonosoknak, de a gyárakat is úgy kell átalakítani, hogy részvényeseik legyenek a munkások is. Ugyanis szerinte az elmúlt negyvenöt évnek az egyik negatív tanulsága az, hogy ha az ember kívülállóként végzi a munkáját, bárki láthatja, ez hová vezet. Ennek következtében alapvetően változtatni kell a tulajdonviszonyokon. Ezért fogja szorgalmazni a vállalati tanácsok helyett a munkástanácsok létrehozását, vallja a négyes választókerület egyik jelöltje, Dinka Tibor. Fodor Tamás, a Szigligeti Színház főrendezője azt tartja magáról: a közönséget nem kiszolgálni, szolgálni akarja. Ezt vallja most is, ezúttal azonban már nem csak művészként. A politika országos színpadán vállalt szerepet. Az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje a választókat - csakúgy, mint pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége - nem kiszolgálni, szolgálni kívánja. Fodor Tamás a párttá szerveződött ellenzéki lét minden stációját megjárta. Múltja predesztinálja arra, hogy olyan pártban tevékenykedjen, amelynek jövője van. Élhivatottan, szuggesztív erővel. Ma sokan úgy látják, az SZDSZ-ben van meg az erő, amely az ország kátyúba ragadt szekerét ki tudja húzni. Honnan ez az erő, mely nyíltan hatalomátvételre tör?- Nem titkoljuk, hogy szükséges a hatalom. Ezt én se vitatom. A kérdés az, cél-e vagy eszköz. Hogy az én belső erőm miből táplálkozik? Aki átélte 1956-ot, gimnazistaként vett részt a demonstrációban; az érezte: nagy tettekre hivatott és képes. Kialakult bennem egyfajta küldetéstudat. Marginális létnek nevezi életének jelentős szakaszát, a tudatosan vállalt különbözőség, ellenzékiség idejét.- A Táncsics Mihály Tanítóképző a néptanítói hivatástudattal bocsátott utamra. Erős volt bennem a hit: a tálentumot azok javára fordítsam, akik lehetővé tették, hogy tanuljak. Független maradt azonban, képtelen volt beépülni a hatalom intézményrendszerébe. Fodor Tamás 1970 óta hosszas útkeresés után csatlakozik a demokratikus ellenzékhez. A szolnokiak már mint ellenzéki gondolkodású rendezőt ismerhették meg. Utóbb pedig az akkor még ellenzékinek nevezett pártok helyi vezéregyéniségeként.- Miért vállal most "hivatásos" közszereplést? Miért döntött az SZDSZ mellett? .- Azért, mert az SZDSZ a szabadság és szolidaritás pártja, ezért vállalhatom a teljes azonosulást a párt politikájával. Ha úgy tetszik, az SZDSZ-ben is megvan a küldetéstudat, hogy azt, ami rossz, gyökerestől megváltoztassa.- A radikalizmus, a szélsőségektől sem mentes szándék sokakban - mondjuk ki a szót - félelmet kelt.- A radikalizmus többnyire sehol sem szalonképes. Mi nyíltan felvállaljuk a rendszerváltás szükségességét. Ennek ellenzőit, a régi rend híveit azonban nem létükben veszélyeztetjük, mint tették ők velünk korábban, hanem a politikai hatalomból kívánjuk kiszorítani őket. Tehát jogilag tiszta keretek között, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartásával. A radikalitástól önmagában nem, a jogtalanságtól már valóban félni kell. De mi éppenséggel a félelem nélküli szabad létért harcolunk. Az SZDSZ a diktatúrával szembe a demokráciát, a társadalmi tulajdonnal szembe a magántulajdont állítja. Tudjuk a magántulajdon‘ról, hogy nem igazságos, de nincs jobb, hatékonyabban működő rendszer, mint az, amely az egyén tulajdonosi érdekeltségén alapul. A gazdaságban tehát a pénz valóságos folyamatára kell építeni, tudomásul kell venni, vagy ez, vagy az, nincs úgynevezett harmadik út.- Nehéz helyzetben van az ország, nehéz helyzetben van az a képviselőjelölt, akinek a kivezető út felmutatásával ígérnie is kell. De mégis megkérdem: mit ígér választóinak?- Elkerülhetetlen intézkedések sorozatát, amelyekről tudni kell: nem lehetnek mindenki számára kedvezőek. Az SZDSZ nem az ígérgetés pártok közé sorolja magát. Van kiutat jelentő programja. Ez azonban - erre számítani kell - nem igényt, szükségletet elégít ki. Fodor Tamás marginális léte véget ért. Családjával, feleségével és immár nagykorú fiúgyermekével Szolnokon élve készülnek a változásokra, készítik elő a változásokat. Az élet, ez a legnagyobb rendező jól választotta ki arra a szerepre, amelyre Fodor Tamás és pártja elhivatottan készült.
