Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-31 / 70. szám (76. szám)
f Magazin r A Címeres bolond voltam v____________________________________________________ Mottó: Minden ember elégedett az eszével, de nem a vágyó nával A takaros falusi ház, porta jómódról tanúskodik. Hátul az istállókban bikák híznak, az udvaron malacfalka, aprólék szegeden a szemet. A ház ura híres csavaros eszéről, és arról, hogy a kezében a fillér is forintot fiadzik. A kiskonyhában váltunk néhány mondatot.- Tudom, nagy ügy, hiszen meg is jelent a tárgyalótermek között az esetem. Tanulságként, mert kiderült, hiába büszkélkedtem a fejemre, engem is úgy átvágtak, mint azt a bizonyost a kerítésen. Most már elmondható: akkor ha nem is címeres ökör, de címeres bolond voltam. Méghozzá nem fiatalon, hatvanöt évesen!- Elmondaná az olvasóknak, miről van szó? Négyszázezret hozómra- Név nélkül igen. Tudja, nincs gyerekünk, és ez az életünk egyetlen árnyéka. Viszont a keresztlányunkat segíteni szerettük volna, így érthető, mekkora volt az örömünk, amikor bemutatta az udvarlóját! Valami olyan hír is érkezett felénk, hogy korábban a fiú megjárta a börtönt is, de mikor erről faggattam, azt válaszolta: többedmagával belebukott egy vállalkozásba. Mivel nem bírt fizetni, ezért pár hónapra letartóztatták. Annyira meggyőzően adta elő ezt a mesét, hogy amikor megvolt az eljegyzés, a fiatalok elém álltak a kéréssel: Keresztapu így, keresztapu úgy, 400 ezer forint kellene, mivel bisztrót szeretnének nyitni. Tudták, tudta a keresztlányom, ennél több is van a takarékban, noha az óhaj - nem tagadom - egy álmatlan éjszakát okozott. Azután úgy döntöttem: kinek, kiknek, ha nekik se, legalább forog a pénzem. Elég az hozzá, megcsináltuk a papírt is, és belefoglaltuk: három esztendő múlva fizetik vissza. Az idős férfi alig két faluval lakik távolabb előző esetünk kárvallottjától, és még néhány esztendeje is azzal dicsekedett, hogy özvegy létére 76 évesen 38 éves nőt hozott a házába. No, nem feleségnek, hanem élettársnak. Irigyelték is a szerencséjét sokan, bár neki más a véleménye.- Meg is jártam vele kedves, mint az a kutya, amelyik tizenkettőt kölykedzett.- Miért?- Majd sorjában rátérek. Bár kezdetben büszkén hirdettem utcaszerte: lám-lám, ideális a kettőnk közötti különbség, hiszen ő feleannyi életkorú mint én. Nem beszélve arról, hogy öt esztendeje, amikor ez megesett, még jól bírtam magam. Kezdetben nem is adódott gubanc: így apukám, úgy apukám. Az sem tűnt fel, hogy a három takarékkönyv közül kettőből fogy a pénz. ő az asszony a háznál, biztosan tudja, mire kell, áltattam magam. Csak akkor akadt fenn a szemem, amikor valahogyan a kezembe került a két könyv. Kiderült, az egyikben a 73 ezer 29-re apadt, a másikban pedig az 50 ezer 16 ezerre csökkent.- Mit tett ekkor?- Csúnyán összevesztünk. Tudtam, hogy neki is van egy- Fizettek is?- Persze a férfi rabkeresetéből érkezett valamivel több mint 11 ezer. Ugyanis a sok pénzt, amikor felvette ez a szélhámos, rá három hétre összeveszett a keresztlányommal, majd el is tűnt a környékről. Perlekedtem én, mindent megtettem, de az is kiderül róla, nem ez a legelső efféle esete. Azután se lakása, se állása, csak az, amit magán hord, hiszen az addigi 32 éve szinte úgy telt el: börtönből ki, börtönbe be.- Nem most történt mindez...- Néhány éve, de jobban emlékszem rá, mint arra, hogy mit főzött az asszony tegnap. A keresztlányunk ideg-összeroppanást kapott, a páromat’hetekig oltotta az orvos, de kis híján én is bekerültem Karcagra. Még most is néha belenyilallik a szívembe és mondogatom magamnak: ej, ej, Sándor, deres hajad ellenére úgy behúztak a csőbe, hogy nem felejted el a sírig... nősülés előtt álló legényfia. Járt is ide, nem is szóltam semmit, de azt se vetettem volna a szemére, ha hébe-korba a zsebébe dug pár száz forintot. De ennyit? Elég az hozzá, alig bírtam elpaterolni a háztól. Mondván dolgozott, mosott főzött rám, amit meg kell fizetni. No, ezt az esztendőt jól megfizettem, mert a 78 ezer forinton kívül a hízók ára, és a nyugdíjam is füstbe ment.- Bírósági per nem lett belőle?- Restelltem, meg minek? Én hívtam ide, hiszen se keresete, se nyugdíja nem volt. Szidtak is a gyerekek: papa, azt hittük, hogy több van a fejében. Ma már igazat adok nekik, mert hiába piacoltam egy életen át: ott nem, a saját portámon meg rútul becsaptak. Azt hittem, hogy a 76 év majdnem olyan, akár a 38. Bizony, sokáig kell még gyűjtenem, mire a hiányzó összeg a takarékba kerül. Jegyezze meg jól: az öregember általában a pénzéért, de nem a két szeméért kell. Ha minden igaz, ez az utolsó évem a faluban. Megyek az özvegy lányomhoz, aki esztendők óta hív a Dunántúlra. Tudom, itt hagyom az életem, a múltam, de mit tehet az ember, ha magára marad, és az életkora akár a harmadik elemiben, megint nyolcassal kezdődik... Maradt a rögeszméje Harmadik szereplőnk még fiataljobban mondva negyvenegynéhány éves, és ő is magányos. Hírlik, mindig is sokra tartotta az eszét, és kiderült róla már pár éve: egy olyan "tanulmányon" dolgozik, amelyik a nőkről, a megismerkedés körülményeiről szólna. Elhíresztelte: az írás hamarosan nyomdában lesz és félmillió példány kellene belőle: ez pedig forintmilliókat jelent. A cél megvalósítása érdekében figyelte, leste a nőket, de közeledni egyetlen egyhez sem mert. Hogy miért, azt baráti körben úgy indokolta: egyszerű oka van ennek, hiszen felmérései szerint minden harmadik nő kurva. Némi gubancot csak az okozott neki, hogy ezt a bizonyos harmadikat meg akarta különböztetni a másik kettőtől. Ezért zseniális tervet eszelt ki: nyárestéken elbújt egy-egy sötét bozótosnál, és számolni kezdte az arrafelé haladó lányokat, asszonyokat. Egy, kettő, és a harmadiknál: durr le a nadrágot, gatyát, majd megmutatta nekik a ... A hatás leírhatatlan lett: egyik visított, másik rendőrért kiabált, előfordult, aki leköpte a becses testrészt, míg bekövetkezett a baj. Egy éppen edzésről hazafelé igyekvő izmos, húszéves hajadont is harmadiknak számolt, bár a látványtól a hölgy nem ijedt meg. Te evvel dicsekszel, találta fel magát, és akkorát csavart a "zászlórúdon", hogy hősünk üvöltése felverte a fél utcát. Végül itt bukott le, hiszen az izmos marék szorítása következtében a testrész olyan mérvű károsodást szenvedett, amelyet Szolnokon az urológián tudtak úgy-ahogy helyrehozni. A fájdalmakat fokozta az is, hogy a hölgy feljelentette az illetőt, és kiderült a bíróságon, ki és miféle célból molesztálja esténként a szebbik nemet. A készülő tanulmány esetleges hazai és nemzetközi sikerét a törvény nem méltányolta, és a magamutogató tudósjelöltet ki is vonták a forgalomból. Mondják, napjainkban szerényebben foglalkozik a témával, és a nadrágletolást mellőzi az utcákon. Ugyanakkor ismerősei között terjeszti: jó volt a megérzése, azzal a módosítással, hogy ma már nem minden harmadik, hanem második nő tartozik ebbe a kategóriába. Fogalmam sincsen, mire alapozza bölcseleti megállapítását, hiszen továbbra is magányos, sőt a másik nemmel még csak nem is tart kapcsolatot. Avagy vele kapcsolatban is igaz, amit Bemard Shaw mondott egykoron: "Aki tudja, csinálja, aki nem tudja tanítja?" Ha máshol nem baráti körben. Feltéve, ha akad hallgatója, hiszen ahogyan a mai fiatalokat ismerem, többségük szerencsére aligha szorul efféle magasröptű elméleti kiképzésre... D. Szabó Miklós Öregember a pénzéért...
