Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-03 / 53. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1990. MÁRCIUS 3. Nyugdíjas-szakszervezet alakult Szervezik a megye összes városában KÉRDŐÍVEKRE tevedt vallomások Ahová még hazajárnak a volt munkatársak Januárban előbb egy felhívás, utóbb egy szűkszavú közlemény jelent meg lapunkban. A nyugdíjasok szakszervezeti alapszervezetének létrehozásáról szólt mindkettő. A tény: Szolnokon most százharminc - kilenc nyugdíjas már aláírta a belépési nyilatkozatot, tagja kíván lenni a nyugdíjas-szakszervezeti alapszervezetnek, amely a Jász-Nagykun Szakszervezeti Szervek megyei képviseletének székházában rövidesen megkezdi működését. Mivel olvasóinkat érdekelheti az új szakszervezet, fölkerestük a szervezőbizottság vezetőjét, Pozsonyi Miklóst és Nyolcas Máriát, a szakszervezet munkatársát - akik a legtöbbet tudják erről. Elmondták, a szakszervezet rétegképviseleti munkájához tartozik, hogy a legidősebb szakszervezeti tagok régi kérését teljesítse. Vannak, akik régi munkahelyük szakszervezeténél máig tagok, a munkahellyel kapcsolatuk jó, míg mások bejárók voltak, naponta vagy hetente utaztak munkahelyükre, s nyugdíjazásukkal épp a távolság miatt megszakadt minden kapcsolatuk, - mások egyszerűen kiléptek, nem fizetik a kevéske jogfenntartó díjat sem, de a szakszervezet gondoskodását hiányolják. így érthető, hogy érdeklődés van az időskorúak körében. A szervezőbizottság most egyenként otthonában fölkeresi azokat, akik aláírták már a belépési nyilatkozatot, s érdeklődnek, milyen programot dolgozzanak ki, mire, mikre van leginkább szüksége a nyugdíjasoknak? Annyi már kiderült: a sok magányos, egyedül élő ember rendszeres klubéletre vágyik. Olyan helyre, ahol sorstársai-A tavaszias idő, a napfény kicsalogatja a levegőre az idős embereket is, különösen azokat, akik egész életükben szerették a kertet, a kertészkedést. Bereczky László és felesége 1941 óta él Cibakházán a Szabadság tér 2. alatti, Holt-Tiszaparti házban. Az 1630 négyzetméteres kertet bizony ma már nehezebben művelik meg mint valamikor, de a veteményes, a szőlő, a virágok, a gyümölcsfák gondozása még ma is örömet jelent. S az sem mellékes, hogy a termés - a baromfival együtt - besegít a háztartás val együtt múlathatná hasznosan az időt. Tévé, könyvtár, újságok, folyóiratok kellenének a klubba, s legalább hetenként egy napon az a klub csak az öregeké legyen! Ez a kívánság rövidesen teljesül, a székházban még márciusban megnyílik a nyugdíjasok klubja. És a második kérés: valamiféle jogsegélyszolgálat, - az idős ember már nehezen igazodik ki a neki szóló rendeletekben, lehetőségekben. Előfordul, hogy kérvényeznie kell ezt, azt, - nem biztos, hogy meg tudja írni a levelet, a kérelmet. Éz az igény egyben sürgető is, hiszen ideje van a lakbérmérséklési kérvények írásának. A harmadik kívánság: kapcsolat más klubokkal, hasonló sorsú emberek közösségeivel. Az érdeklődés nyomán a szakszervezet úgy tervezi, hogy minden városban megkezdik a szervezőmunkát a nyugdíjas-alapszervezetek létrehozására. Várhatóan persze a tagság együttjár némi tagdíjfizetési kötelességgel is, ez azonban nem lesz több havi tíz forintnál, - s ha valaki kettős tagságot szereme, megmaradhat régi munkahelyén is a tagsága. A szervezőktől megtudtuk azt is: ez az alapszervezet egészséges tagjai fölajánlásából fölvállalná azoknak a nyugdíjasoknak is a támogatását, akik már nem járhatnak el otthonról, nehezen mozognak, vagy betegágyukat őrzik. Nekik szeretnének segíteni a társak - jó szívvel, megértéssel. Az új szervezkedés eseményeit nyomon követjük. Kíváncsian várjuk a szolnoki klubnyitást, - s a vidéki városokban alakuló szervezetek híreit is. fenntartásába, hiszen ketten élnek az okleveles vízügyi mérnök férj nyugdíjából. A feleség Ilona néni tanítónő, de életét a családnak, a három gyermek nevelésének szentelte. Ötvenöt éve házasok, s bár az évek nem múltak el nyomtalanul, senki sem mondaná meg, hogy 80-as éveiket töltik. Bereczky László most is sok időt tölt az íróasztala mellett. Családi hétvégi házakat, gazdasági épületeket tervez a cibakiaknak, de szívesen időzik a kertben is, a közel 40 éve ültetett fenyőfák között. Fotó: Korényi Éva "Köszönjük az érdeklődést, egyelőre és tűrhetően még megvagyunk. Még próbálkozunk úgy ahogy talpon maradni, még szégyelljük hangosan kimondani, hogy már éppen csak megvagyunk". Nyugdíjasok egy kis csoportjának kérdőívekre tévedt vallomásai, válaszok a hogylétük iránt érdeklődő kérdésekre. Nyugdíjasok egy kis csoportja a megkérdezett 350 "aprítós" közül mindössze húszán. A többiek - már akik visszaküldték a kitöltött kérdőívet - megromlott egészségükről, gondjaikról beszéltek. Leírták, hogy havonta mennyit költenek gyógyszerre, hogy mennyi mindenre nem futja abból a nyugdíjból, amely a különböző segélyekkel kiegészítve se tud lépést tartani a magasba szökő árakkal. Voltak aztán olyanok is, akik vissza se küldték a kérdőíveket. Azok a csalódott idős emberek, akik úgy érezték, hogy a munkában eltöltött évtizedek megcsúfolása a mostani nyugdíjas helyzetük. Nem ők, az élet a hibás. Az tette őket bizalmatlan, megkeseredett emberekké, akik még a feléjük nyújtott segítő kezekben is valamiféle csapdát gyanítanak. A kérdőíveket az Aprítógépgyár vezetősége küldte meg az elmúlt év őszén a 350 nyugdíjasának. Az idén már többet küldenek, hiszen az év végéig újabb idős "aprítós" mond búcsút a megszokott munkahelynek. A tájékozódási célokat szolgáló Hasítják az eget a galambok. A raj mindennap pontban két órakor fölrepül. Tesznek néhány szűk kört a kis törökszentmiklósi ház fölött, aztán a magasba törnek, egyre tágabb köröket írnak le. Odalent a földön gazdájuk tekintete követi őket. Barócsi Béláról és galambjairól van szó. Az immár 63 éves nyugdíjast a legismertebb galambászok közé sorolják a sporttársak. Méltán, hiszen postagalambjaival nem egy ízben országos bajnokságot is nyert.- Honnan a szenvedély? - mert hogy erről van szó, ez minden megnyilatkozásából kitetszik: mindene a galamb!- Mindig is vonzódtam a levegő vándoraihoz - idéz fel egy régi-régi történetet. Az emlékek kaleidoszkópjából most nagybátyja képe mosolyog rá. Egy galambot ad neki ajándékba.- Az volt az első. Akkor 5-6 éves legényke lehettem, azóta tartok galambot.- Az ám, de milyeneket. Azt beszélik, csupa bajnokot.- Nem mind az, de akad köztük egy-kettő, amelyikre büszke lehetek, országos győzelmeket szereztek.- Mégis hírnév nélkül él gazdájuk.- Nem szeretem a tülekedést, az újságírókat, miegyebet. A magam kedvtelésére csinálom az egészet.- Költséges hobbinak tűnik, hallva az árakat.- Én 1945 óta foglalkozom postagalambokkal. Nem mondom, eleinte csak vitt a konyháról, de amióta jó eredményeket kérdőív csak egyik formája a kapcsolattartásnak. Avállalatvezetősége és szakszervezeti bizottsága változatlanul a fontos feladatok közé sorolja az öregekről való gondoskodást. Hasznos támasza ebben a nyugdíjasbizottság, de segítenek a még aktív "öregek", a fiatalok, legfőképpen azok a közvetlen volt munkatársak, akik mellől elbúcsúztak a nyugdíjba vonulók. Ok fogadják - kerülve a volt munkatárs megnevezést - azt a 30-35 nyugdíjast, aki még viszszajár dolgozni és általában a régi munkahelyen igyekszik hasznosítani magát. Alig több, mint 30 nyugdíjas á 350-ből, nem nagy szám. Többet is foglalkoztatnának, a nyugdíjasoknak több, mint a fele azonban 70 éven felüli, munkában megfáradt, idős ember. A gyárban viszont a műhelyek többségében kemény, fizikai erőt követelő munka folyik. Az idős emberekről való gondoskodás egyik formája - és az összetartozás meghatóan szép példája - a most már népszerűbb nevet viselő társadalmi műszak. Tavaly 210 ezer forintot termelt ki egy ilyen műszak, a pénzt az öregek megsegítésére fordították. A szakszervezet költségvetéséből az elmúlt évben 60 ezer forintot, az idén a tervek szerint 80 ezret kapnak a nyugdíjasok. Ezen felül 20 ezer forintot költöttek azokra az ajándékcsomagokra, amelyekkel 120 magányos nyugdíjasnak kívántak boldog hoznak a galambjaim, már nem panaszkodom. Egy-egy kiöregedett galamb ötezer forintot is megér. Igen, hallottam már arról is, hogy ötvenezerért adták tovább. De engem nem az üzlet érdekel. Képeket, okleveleket, serlegeket mutat, a mondottakról tanúskodik mindegyik. Egyikről különös gyöngédséggel szól. Az a galamb Rostockból egy nap alatt ért haza.- Ki tudja a magyarázatot, mi vonzza, hívja őket, hogy leszállás nélkül több ezer kilométert megtegyenek?- Titokzatos maradt ez számomra is, csak az ösztönnel magyarázhatom - gondolkodik el a kérdésen, látszik, nem is először. De van egy másik titok is, amit úgy fogalmaz meg: tudni kell bánni a galambokkal. Türelem kell hozzájuk, hogy megismerje őket az ember, mindegyiket külön-külön. Erre az utóbbi időben kényszerűen is több időt szentel.- A gyermekek kirepültek. Sajnos kétszer műtötték érszűkülettel. Csendesen, békében karácsonyi ünnepeket.A vállalat költségvetéséből képzett szociális alapból is jut a nyugdíjasok megsegítésére. Ez évente 100 ezer forint. Ezekből az összegekből áll össze az a segélyezési alap, amelynek az elosztásáról a nyugdíjasbizottsággal együtt a szakszervezeti bizottság tesz javaslatot. A döntő szó azonban minden esetben a munkahelyi kollektíváké. Azoké az embereké, akik legjobban ismerik a volt munkatársakat, akik még mindig szoros kapcsolatot tartanak velük. Az öregséget szépítő, a nyugdíjasok nehéz helyzetét könnyítő juttatás a nyugdíjasok üdültetése. A vállalat siófoki üdülőjében évente 40-50 volt aprítós - egyedül, vagy családostól - nyaral nyugdíjasként 1 hetes turnusokban, gyönyörködve a Balaton szépségeiben. Kedvelt juttatás - s van olyan nyugdíjas, aki évente többször is igénybe veszi - a közös kirándulás. Önfeledt szórakozást, hasznos kikapcsolódást jelent a magánnyal küszködő idős emberek számára az Egerbe, Sárospatakra, vagy a Mátrába szervezett kirándulás. Ugyancsak nagy örömmel várják a gyár nyugdíjasai az évente megrendezett nyugdíjastalálkozót, ahová az, akinek egészsége engedi biztosan elmegy, így általában 150-200 nyugdíjas találkozik a volt munkatársakkal. telnek napjaink. A versenyek hoznak csak izgalmat. Ilyenkor télen csak gondozom őket - mondja a lakatosként nyugdíjba vonult Barócsi Béla, akiről mindenki tudja a sportegyletben: nem a szavak embere. Zárkózott, nehéz szóra bírni. Eredményeivel nem szívesen hozakodik elő. Tudja: azt galambjai képességének köszönheti.Gondolatban már az év első versenyére készül, amikor naponta fölrebben a raj. Valamikor gyerekfejjel kapott egy galambot. Aki adta, talán nem is azzal a szándékkal tette, hogy egy életre szóló szenvedélyt ébresszen vele. És mégis. Ez is az a titok, amit felfejteni alig lehet. Barócsi Béla elnézi, amint a galambok köröznek az égen. Nyomot nem hagynak a légben. És az ember itt a földön? Hagyunk-e nyomot magunk után? Az ajándékba adott galambok késztetnek a folytatásra...- Szőke - Fotó: Mészáros Levél az olvasótól Nem csak az idősek élnek nehezen "Elnézést kérek, de már nem tudom megállni, hogy ne írjak"- így kezdi levelét, a nyugdíjasok fóruma szerkesztőjének címzettet, B.Béláné Szolnokról. És tessenek elhinni, a levél tartalmát azért kell közreadni, mert vitathatatlan igazságokat tartalmaz! Méghozzá összefüggésben a nyugdíjasok, az öregek helyzetével - egy aktív dolgozó véleményét, aki jóval innen van még a nyugdíjkorhatáron. B. Béláné azt írja: Sokan vagyunk, akiknek még annyi sincs a fizetésünk, mint a kisnyugdíjak összege. Magam elég kemény munkával havi négyezer egynéhányszáz forintot keresek, s férjemmel együtt havonta 11 ezer forint körüli összegből gazdálkodunk, tartunk el, nevelünk két iskolásgyereket. Azt nem engedhetem meg magamnak - bármilyen bajom van -, hogy betegállományba menjek, mert akkor a pénz még kevesebb, s így is már- a legutóbbi nagy áremelések óta - olyan vagyok, mint egy megszállott, hogyan osszam be a pénzt, hiszen egy fejlődésben lévő gyereknek hogyan mondhatnám, ne egyél annyit, nincs miből? Nem is tudom, mi lesz velünk, s a hasonló sorsúakkal, hiszen tudom azt is, nem csupán a mi családunk él ilyen nehezen, ennyi gond között. Azt, hogy a nyugdíjasoknak is egyre nehezebb az életük, dehogy vitatom, csak hát míg róluk általában és legalább beszélnek, rólunk, kisfizetésű családokról, gyermekeket nevelőkről mintha kevesebbet szólnának! Pedig ugye, egy ilyen családban nemcsak az élelem szükséges, a gyerek kinövi a ruhát, a cipőt, nem lehet azt mondani, járj a tavalyiban fiam. Kérem, erről is írjanak már, mert a sok politika mellett ez a legégetőbb mai életünkben! Tessenek mondani, mit lehet erre válaszolni? Azt mondani, fiatalok, oldják meg, dolgozzanak többet? Vagy visszautasítani, ez a rovat, ez a fórum az öregeké? Ugye mindkettő igaztalan lenne. És a nyugdíjasok ezt is jól tudják, hiszen gyerekeik, unokáik élete, mindennapos gondjai olyannyira nyitottak előttük, hogy legszívesebben mindenüket odaadnák, csakhogy nekik, fiaiknak, lányaiknak könnyebb legyen. Talán ez is a nyugdíjasok növekvő aggodalmának oka: ha a pénz tovább értéktelenedik, annyit se tudnak segíteni a gyerekeiken, mint korábban. Egy cipőben járunk - mindössze ennyit válaszolnék B. Bélánénak, aki rokonszenves őszinteséggel, de minden bántó él nélkül fordult a fórumhoz. Igen, ez a mostani életünk, ilyenek mindennapos gondjaink. Se a fiatalokat, se az öregeket nem vigasztalja, hogy nem könnyű annak se, aki nyugdíjból, de annak se, aki kisfizetésből, bérből él. Egyben reménykednek csak az öregek: a fiatalok még megérik sorsuk jobbra fordulását! SJ. Összeállította: Sóskúti Júlia Nyugdíjasok falun- illés -Galambok és emberek Barócsi Béla: "Ennek még a szülei is bajnokok voltak"
