Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-30 / 75. szám
2 Néplap 1990. MÁRCIUS 30. • • Ülést tartott a Minisztertanács Nyilvánosságra hozták a területi választókerületek eredményeit A területi választókerületekben a pártok listáira leadott szavazatok végleges eredménye szerint: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE A szavazásra jogosultak száma: 326 987. Szavazók száma: 192 474. Érvényes szavazatok száma: 183 275. Érvénytelen szavazatok száma 9 199. érvényes szavazatok 1. Magyar Demokrata Fórum 39 068 2. Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 32 443 3. Szabad Demokraták Szövetsége 30 175 4. Magyar Szocialista Párt 20 938 5. Fiatal Demokraták Szövetsége 15 404 6. Agrárszövetség 10 061 7. Magyar Szocialista Munkáspárt 9 853 8. Magyarországi Szociáldemokrata Párt 8 939 9. Vállalkozók Pártja 6 610 10. Hazafias Választási Koalíció 5 399 11. Magyar Néppárt 4 385 Vilnius engedményeket tett Moszkvának Népszavazáson kell dönteni Litvánia státusáról A szovjet hadsereg egyik Iégideszant-egysége gyülekezik március 29-én a szokásos tavaszi hadgyakorlat során. /Folytatás az 1. oldalrólI leti rendszerét, a bérlakások értékesítésének feltételeit, az épületek fenntartásának, felújításának, korszerűsítésének és kezelésének szervezeti rendszerét az önkormányzati és a tulajdoni törvény hatályba lépésével egyidejűleg új alapokra kell helyezni. A lakásbérleti viszonyokat illetően olyan rendszer kialakítására van szükség, amelyben érvényesül a hatékony tulajdonosi magatartás, a tulajdonos és a bérlő jogai és kötelezettségei egyértelműen szabályozottak. A bérlakások elidegenítésének feltételeit a jövőben a helyi önkormányzatoknak a változó körülményekhez igazodóan kell szabályozniuk, és a bérlőkkel való szoros együttműködésben önállóan kell kialakítaniuk az épületek fenntartásának és kezelésének leghatékonyabb szervezeti formáit. Az önkormányzati tulajdon kialakulásáig tartó átmeneti időszakban a bérlakások elidegenítésének szabályozását a Minisztertanács szerint nem szükséges módosítani. Ugyanakkor felhívja a tanácsok figyelmét arra, hogy az adott jogszabályi keretek között, a bürokráciát a lehető legkisebb szintre szorítva, folytassák az állami tulajdonú bérlakások ésszerű értékesítését. Lakásépületek fenntartása, hiteladó Az ingatlankezelési rendszer korszerűsítésére a Belügyminisztérium az érdekelt kormányzati szervekkel együttműködve részletes irányelveket dolgozott ki. Ezek szerint a jövőben a lakóépületek fenntartását nem kizárólagosan egy szervezeti forma - az IKV - keretében kell ellátni, hanem különböző érdekeltségű szervezetek végezhetik. A lényeg, hogy a leghatékonyabb megoldást találják meg az adott településen. A Minisztertanács egyetértett azzal, hogy a Belügyminisztérium az irányelveket bocsássa a tanácsok rendelkezésére, az új bérleti rendszerre való felkészülés elősegítése érdekében.A Minisztertanács áttekintette a hiteladóval összefüggő kérdéseket is. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság a napokban megsemmisítette a hiteladóról szóló törvényt és a végrehajtására kiadott minisztertanácsi rendeletet. A februárban és márciusban érvényben lévő törvény alapján az adókötelezetteknek csak kisebb hányada fizette be az adót, a nagy többség nem teljesítette esedékes adófizetési kötelezettségét. A jogszerűséghez ragaszkodva be kellene hajtani az elmaradt adót azoktól, akik február, március folyamán nem fizették be. A Minisztertanács azonban igazságtlannak tartana egy ilyen megoldást; ezért a kormány elnöke levélben fordult az Alkotmánybíróság elnökéhez, s arra kérte, hogy a hiteladótörvényt visszamenőleges hatállyal semmisítsék meg. Amennyiben az Alkotmánybíróság egyetért ezzel a kéréssel, és ilyen értelmű döntést hoz, az adóhatóság nem hajtja be az adóhátralékot. Azok pedig, akik már befizették a kamatadót, visszakapják pénzüket. A költségvetés bevételeiből ily módon kieső pénz pótlására a későbbiekben az új parlamentnek és az új kormánynak kell meghoznia az intézkedéseket. Diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal A kormány örömmel értesült arról, hogy II. János Pál pápa Angelo Acerbi címzetes érsek személyében kinevezte a Szentszék budapesti képviselőjét. A kormány e döntést fontos lépésnek tartja a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról kötött megállapodás végrehajtásában, a magyar-vatikáni kapcsolatok építésében. A kormány a jelenlegi sajátos magyar viszonyokat figyelembe véve - a Szentszék megértését remélve - úgy látja célszerűnek, hogy a Magyar Köztársaság vatikáni nagykövetének kijelölésére már az új kormány tegyen majd javaslatot. A Minisztertanács csütörtöki ülésén véleménycserét folytatott a békés átmenet március 25-ével lezárult első szakaszáról és a választások néhány tapasztalatáról. A választások lebonyolítását és a szavazatok összeszámlálását illetően megállapította, hogy az alkotmány és a választójogi törvény szellemének és előírásainak mind az előkészítés, mind a lebonyolítás megfelelt. A választások tisztaságához és eredményéhez semmi kétség nem férhet. A kormány megelégedéssel nyugtázta, hogy a nemzetközi megfigyelők és a világ közvéleménye osztja ezt az értékelést. Ebben igen nagy szerepe volt a választások előkészítésében és lebonyolításában részt vett államigazgatási, illetve tanácsi dolgozóknak, valamint a választási szervek munkájába bekapcsolódott embereknek. A Minisztertanács elismerését és köszönetét fejezi ki munkájukért. Egyúttal felkéri őket, hogy áldozatos munkájukkal segítsék a választások második fordulójának előkészítését és eredményes lebonyolítását. Megszűnt a TV "felügyelete A kormány határozott véleménye, hogy a választások abszolút tisztasága és az eredmények megkérdőjelezhetetlensége nagyobb érték, mint a szavazatösszeszámlálás, illetve a részeredmények nyilvánosságra hozatalának üteme. Ezért nem tekinthető érdemleges hibának, hogy a választások előzetes eredménye a törvényben megjelölt időpontnál később vált ismertté. Ugyancsak a békés átmenet egy szakaszának lezárásával összefüggésben állapította meg a kormány, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió felügyeletére létrehozott felügyelő bizottság - az úgynevezett kuratórium, amelyet éppen a békés átmenet céljainak minél eredményesebb szolgálatára hívtak életre - az elmúlt időszakban megfelelt feladatának. A választások második fordulójával a békés átmenet egy újabb szakasza lezárul. Ezért a kormány úgy határozott, hogy a felügyelő bizottságot az új parlament alakuló ülésének időpontjával egyidejűleg megszünteti. A csütörtöki ülésen a Minisztertanács elnöke felkérte az igazságügy-minisztert, hogy a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel együttműködve a kormány következő ülésére terjesszen elő törvényjavaslatot a közkegyelem gyakorlására a többpártrendszeren alapuló új országgyűlés megalakulása alkalmából. Vytautas Landsbergis, a Litván Legfelsőbb Tanács elnöke elvben beleegyezett a népszavazásba. Ez jelentős engedménynek számít, hiszen kielégíti Moszkva fő követelését. A szovjet vezetés a Sajudis (litván népfront) uralta vilniusi parlament függetlenségi határozata óta hangoztatja, hogy a balti köztársaságban élőknek népszavazáson kell dönteniük Litvánia státusáról. Landsbergis szerdán az amerikai UPI hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ha Litvánia népe óhajtja a népszavazást, ő nem ellenzi. Hozzáfűzte, hogy 300 ezer támogató aláírás összegyűjtése szükséges a hatályos litván törvények értelmében a referendum kiírásához. A litván vezető hangoztatta, hogy bármilyen kérdésről - a népszavazásról is - kész véleményt cserélni Moszkvával.- A litván kormány időlegesen feladja saját határőrség létrehozására vonatkozó terveit - mondta szerdán, újságíróknak nyilatkozva Vytautas Landsbergis. Felszólította a litvánokat, ne szegüljenek szembe a szovjet fegyveres erők fegyverbegyűjtő akcióival. Ezzel Vilnius további lényegi engedményeket tett Moszkvának. Szerda óta számítani lehetett rá, hogy a litván vezetés hűteni próbálja a felforrósodott indulatokat. Nem tudható, hogy kik és milyen garanciákat adtak a katonai fellépés mellőzésére, de - a jelek szerint - ezek a biztosítékok olyan meggyőzőek voltak, hogy a litván vezetőket békülékenyebbé tették. Sütő András betegágyánál A bukaresti Romániai Magyar Szó a szabad választásokra különtudósítóként Budapestre küldte szerkesztőbizottsági tagját, aki Sütő András írót is fölkereste betegágyánál. Volt idő, nem is olyan régen, amikor ennek az ágynak a helye napról napra változott. Először a marosvásárhelyi klinikán állt, miután az "ismeretlen" bunkósbotot irányító gyűlölet meggyalázta és majdnem elpusztította a mai magyar irodalom egyik jelesét, majd hamarosan a bukaresti katonai kórház műtőjében és kórtermében kapott helyet. Végül a budapesti Honvédkórházba került, dr. Farkas József orvos vezérőrnagy felügyelete alá. És közben az események úgy peregtek, alig bírtuk őket utolérni. Ám megálltak ajól őrzött kórházi külünszoba kettős ajtajánál, amely előtt fehér köpenyes őr posztói, ráadásul az épület körül is szabályos őrség. Az írónak most gyógyulnia kell, s azért, hogy gyógyulhasson, felejtenie. Sütő András azonban nem tud felejteni. Tiszta szerencse, hogy nem szabad huzamos ideig ágyban feküdnie - a tüdőgyulladás veszélye miatt -, s ezért a pár négyzetméteren le s fel járkálva, karosszékében, ágya szélén elüldögélve, felesége, olykor lánya és fia társaságában az élet, a mindennapok legelemibb funkcióiban igyekszik föllelni a visszatérés esélyeit. Az emlékezés visszahozza szellemi frissességét, de fölviszi páldául a lázát, veszélyezteti lelki egyensúlyát. Ülök vele szemközt, egy széken, ő a fotelból méreget, felesége révén kávéval kínáltat. Én sem faggatnám kényes kérdésekről, ő is feszeng, mert tudja, mit nem szabad kérdeznie. Mégsem állhatja meg:- Mi újság odahaza? Kissé elszontyolodik, amikor megtudja, hogy szinte egyszerre érkeztünk Budapestre, azzal a különbséggel, hogy én a magam jószántából jöttem, őt pedig hozták. Gyógykezelés az NSZK-ban?- Azért jó, hogy jöttél - mondja tovább -, mert legalább ti is megtudtok valamit odaát a mi öt órán át tartó ostromállapotunkról. Nagyon fontos, hogy odahaza megtudjátok: én nem futottam el! De lehetséges, hogy nyugatnémet orvosi beavatkozásra is szükség lesz...- Ha ragaszkodsz hozzá, foglald össze röviden... Míg mesél, igyekszem nem nézni összevert, kíntól és gyötrődéstől olykor eltorzuló arcát, a tekintet viszont akaratlanul is odatéved, lopva végzi az elvadult erőszak leltárát. Meg sem kísérelték fékezni a tömeget- Hétfőn volt, március 19-én, amikor a marosvásárhelyi RMDSZ székházában rekedtünk s a padlásra menekültünk. Ott elbarikádoztuk magunkat, hátha megmenekülünk. Két magas rangú tiszt, Judea ezredes (Maros megye azóta leváltott potentátja, Cs.G.) és Scrieciu tábornok határozott fölszóllítására ráálltunk arra, hogy katonai teherautóval biztonságban elszállítsanak. Amennyiben ezt nem tennénk meg, mondották, ők nem felelnek azért, hogy talán perceken belül a tömeg ránk gyújtja a padlásfeljárót. Tehettünk-e egyebet? Szót fogadtunk. Viszont ahogy mi kiléptünk, a tisztek eltűntek a szemünk elől. Azt viszont láttam, hogy a védelmünkre kiszemelt katonák még csak meg sem kísérelték akadályozni azt a tömeget, mely emberi mivoltából kivetkőzve, őrjöngve, késekkel és botokkal fölszerelten ránk vetette magát a teherautón, amelynek szerintem már előre fel volt hasítva kétoldalt a ponyvaborítása, hogy könnyebben lehessen hozzánk férkőzni. Az ott elkezdődött tettlegességről már nincsenek egész pontos emlékeim, mert az első hatalmas ütés után, amely a szememet érte, már szinte érzéketlenné vált a testem a rúgások, egyéb ütések alatt... Azt hiszem, a barátaim fölém borultak, védelmeztek, s így ők is megkapták a maguk adagját... Érdekes lenne fölkutatni, mi lett abból a listából, amit akkor állítottunk össze, amikor a padlástéren ránk szállt az est sötétje, hadd maradjon nyoma, kik és hányán voltunk ott. Ha netán bent égnénk, legyen nyoma a mi ottlétünknek. Azt már nem tudom, hogyan képzeltük, hová rejtjük el a listát, hogy ne égjen el velünk együtt, bizonyára kidobtuk volna valamerre, az ablakon mondjuk, de hát ha akkor ez volt az elgondolás... Különben Judea ezredes, aki személyesen, szinte könyörögve mondta nekem, jöjjön Sütő úr, menjünk ki innen, mert én vigyázok magára, és rászólt az ordibáló félrészeg vagy egészen részeg, avagy egyáltalán nem részeg, csak a gyűlölettől dühöngő hodákiakra és a többiekre, hogy "dragii mei", "baietii mei", tehát "kedveskéim, fiacskáim"... Na, hát az ő fiacskái, miközben vonultunk végig a termeken, a két sornyi rendőr között, hol a rendőrök között alul rúgtak bennünket sípcsonton, hol pedig a rendőrök feje fölött öklöztek belénk. Az én zsebemben közben volt egy olyan szöveg, amit aznap délután akartam fölolvastatni a helyi rádióban, felszólítani a marosvásárhelyi lakosságot, főleg a munkásságot, hogy ne vegye föl ezt a kesztyűt, hagyja kifulladni az ötezer fős tömeg őrjöngő támadását, mert embervér, emberhalál árán védhetjük csak meg az igazunkat. Azt is elmondtam volna, hogy ez a tömeg, amely így tüntet, nem lehet azonos Marosvásárhely román lakosságával, csak egy kis, fanatizált, leitatott vagy tényleg gyűlölködő részét képezi, és hagyjuk, hogy lecsillapodjanak.. Amint lehet, hazamegyek Jóformán be se fejezhettem szavaimat, mert ezt a beszédemet azért elmondtam a mintegy 200 főnyi magyar szervező előtt, hogy a székház elől vigyék szét az üzenetet a gyárakba, de akkor már ránk rohantak a tüntetők... Ott, a székházban vetettem aztán papírra a gondolatokat, de nem volt mikor elmondanom. Sütő Éva, a feleség eközben szemrehányóan néz rám: férje belehevült a történetbe, láthatóan megint újraéli az eseményeket. Csöndesen az orrom alá dörgöli, hogy erről nem volt szó; igaza van, elnézését kérem.- Ezt azért jó, ha tudják az otthoniak - szabadkozik, némileg kifulladva Sütő András.- Igen, de most próbálj meg egy kicsit pihenni...- De azt fontos azért elmondani, hogy én nem elmenekültem Marosvásárhelyről, hanem ez volt az egyetlen választási lehetőség. Lényegében én akkor már nem rendelkeztem magammal... Valaki képes rá, s még elterjesztheti, s ráadásul a hímek bedőlhet egy-két magyar ember is, miszerint amíg ők otthon szenvednek, addig lám, egyesek külföldön várják a dolgok alakulását. Természetesen, ahogy az egészségi állapotom engedi, azonnal hazamegyek, s ott folytatjuk, ahol abbahagytuk...- Kész, egyelőre befejeztük, addig is gyógyulást Sütő András! A Te épülésed megkönnyíti a mi taplraállásunkat is... Úgy hagyom ott betegágyát, hogy kétségeim vannak: nem okoztam-e váratlan szövődményeket interjúmmal az író állapotában? És enyhén szégyelem azt, hogy bár barátként léptem be hozzá, végül mégis újságírónak kellett lennem... Cseke Gábor
