Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-30 / 75. szám

2 Néplap 1990. MÁRCIUS 30. • • Ülést tartott a Minisztertanács Nyilvánosságra hozták a területi választókerületek eredményeit A területi választókerületekben a pártok listáira leadott szavazatok végleges eredménye szerint: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE A szavazásra jogosultak száma: 326 987. Szavazók száma: 192 474. Érvényes szavazatok száma: 183 275. Érvénytelen szava­zatok száma 9 199. érvényes szavazatok 1. Magyar Demokrata Fórum 39 068 2. Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 32 443 3. Szabad Demokraták Szövetsége 30 175 4. Magyar Szocialista Párt 20 938 5. Fiatal Demokraták Szövetsége 15 404 6. Agrárszövetség 10 061 7. Magyar Szocialista Munkáspárt 9 853 8. Magyarországi Szociáldemokrata Párt 8 939 9. Vállalkozók Pártja 6 610 10. Hazafias Választási Koalíció 5 399 11. Magyar Néppárt 4 385 Vilnius engedményeket tett Moszkvának Népszavazáson kell dönteni Litvánia státusáról A szovjet hadsereg egyik Iégideszant-egysége gyülekezik március 29-én a szokásos tavaszi hadgyakorlat során. /Folytatás az 1. oldalrólI leti rendszerét, a bérlakások érté­kesítésének feltételeit, az épüle­tek fenntartásának, felújításának, korszerűsítésének és kezelésé­nek szervezeti rendszerét az ön­kormányzati és a tulajdoni tör­vény hatályba lépésével egyide­jűleg új alapokra kell helyezni. A lakásbérleti viszonyokat illetően olyan rendszer kialakítására van szükség, amelyben érvényesül a hatékony tulajdonosi magatartás, a tulajdonos és a bérlő jogai és kötelezettségei egyértelműen szabályozottak. A bérlakások el­idegenítésének feltételeit a jövő­ben a helyi önkormányzatoknak a változó körülményekhez igazo­dóan kell szabályozniuk, és a bérlőkkel való szoros együttmű­ködésben önállóan kell kialakíta­niuk az épületek fenntartásának és kezelésének leghatékonyabb szervezeti formáit. Az önkormányzati tulajdon ki­alakulásáig tartó átmeneti idő­szakban a bérlakások elidegení­tésének szabályozását a Minisz­tertanács szerint nem szükséges módosítani. Ugyanakkor felhívja a tanácsok figyelmét arra, hogy az adott jogszabályi keretek kö­zött, a bürokráciát a lehető legki­sebb szintre szorítva, folytassák az állami tulajdonú bérlakások ésszerű értékesítését. Lakásépületek fenntartása, hiteladó Az ingatlankezelési rendszer korszerűsítésére a Belügymi­nisztérium az érdekelt kormány­zati szervekkel együttműködve részletes irányelveket dolgozott ki. Ezek szerint a jövőben a lakó­épületek fenntartását nem kizá­rólagosan egy szervezeti forma - az IKV - keretében kell ellátni, hanem különböző érdekeltségű szervezetek végezhetik. A lé­nyeg, hogy a leghatékonyabb megoldást találják meg az adott településen. A Minisztertanács egyetértett azzal, hogy a Belügy­minisztérium az irányelveket bo­csássa a tanácsok rendelkezésé­re, az új bérleti rendszerre való felkészülés elősegítése érdeké­­ben.A Minisztertanács áttekin­tette a hiteladóval összefüggő kérdéseket is. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság a napokban megsemmisítette a hiteladóról szóló törvényt és a végrehajtásá­ra kiadott minisztertanácsi ren­deletet. A februárban és március­ban érvényben lévő törvény alap­ján az adókötelezetteknek csak kisebb hányada fizette be az adót, a nagy többség nem teljesítette esedékes adófizetési kötelezett­ségét. A jogszerűséghez ragasz­kodva be kellene hajtani az elma­radt adót azoktól, akik február, március folyamán nem fizették be. A Minisztertanács azonban igazságtlannak tartana egy ilyen megoldást; ezért a kormány elnö­ke levélben fordult az Alkot­mánybíróság elnökéhez, s arra kérte, hogy a hiteladótörvényt visszamenőleges hatállyal sem­misítsék meg. Amennyiben az Alkotmánybíróság egyetért ez­zel a kéréssel, és ilyen értelmű döntést hoz, az adóhatóság nem hajtja be az adóhátralékot. Azok pedig, akik már befizették a ka­matadót, visszakapják pénzüket. A költségvetés bevételeiből ily módon kieső pénz pótlására a ké­sőbbiekben az új parlamentnek és az új kormánynak kell meg­hoznia az intézkedéseket. Diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal A kormány örömmel értesült arról, hogy II. János Pál pápa An­gelo Acerbi címzetes érsek sze­mélyében kinevezte a Szentszék budapesti képviselőjét. A kor­mány e döntést fontos lépésnek tartja a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról kötött megálla­podás végrehajtásában, a ma­gyar-vatikáni kapcsolatok építé­sében. A kormány a jelenlegi sa­játos magyar viszonyokat figye­lembe véve - a Szentszék megér­tését remélve - úgy látja célsze­rűnek, hogy a Magyar Köztár­saság vatikáni nagykövetének ki­jelölésére már az új kormány te­gyen majd javaslatot. A Minisztertanács csütörtöki ülésén véleménycserét folytatott a békés átmenet március 25-ével lezárult első szakaszáról és a vá­lasztások néhány tapasztalatáról. A választások lebonyolítását és a szavazatok összeszámlálását il­letően megállapította, hogy az al­kotmány és a választójogi tör­vény szellemének és előírásainak mind az előkészítés, mind a lebo­nyolítás megfelelt. A választások tisztaságához és eredményéhez semmi kétség nem férhet. A kor­mány megelégedéssel nyugtázta, hogy a nemzetközi megfigyelők és a világ közvéleménye osztja ezt az értékelést. Ebben igen nagy szerepe volt a választások előkészítésében és lebonyolítá­sában részt vett államigazgatási, illetve tanácsi dolgozóknak, va­lamint a választási szervek mun­kájába bekapcsolódott emberek­nek. A Minisztertanács elismeré­sét és köszönetét fejezi ki mun­kájukért. Egyúttal felkéri őket, hogy áldozatos munkájukkal se­gítsék a választások második for­dulójának előkészítését és ered­ményes lebonyolítását. Megszűnt a TV "felügyelete A kormány határozott vélemé­nye, hogy a választások abszolút tisztasága és az eredmények megkérdőjelezhetetlensége na­gyobb érték, mint a szavazat­­összeszámlálás, illetve a rész­­eredmények nyilvánosságra ho­zatalának üteme. Ezért nem te­kinthető érdemleges hibának, hogy a választások előzetes ered­ménye a törvényben megjelölt időpontnál később vált ismertté. Ugyancsak a békés átmenet egy szakaszának lezárásával összefüggésben állapította meg a kormány, hogy a Magyar Televí­zió és a Magyar Rádió felügyele­tére létrehozott felügyelő bizott­ság - az úgynevezett kuratórium, amelyet éppen a békés átmenet céljainak minél eredményesebb szolgálatára hívtak életre - az el­múlt időszakban megfelelt fel­adatának. A választások második fordulójával a békés átmenet egy újabb szakasza lezárul. Ezért a kormány úgy határozott, hogy a felügyelő bizottságot az új parla­ment alakuló ülésének időpont­jával egyidejűleg megszünteti. A csütörtöki ülésen a Minisz­tertanács elnöke felkérte az igaz­ságügy-minisztert, hogy a bel­ügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel együttműködve a kor­mány következő ülésére ter­jesszen elő törvényjavaslatot a közkegyelem gyakorlására a többpártrendszeren alapuló új országgyűlés megalakulása al­kalmából. Vytautas Landsbergis, a Lit­ván Legfelsőbb Tanács elnöke elvben beleegyezett a népszava­zásba. Ez jelentős engedmény­nek számít, hiszen kielégíti Moszkva fő követelését. A szov­jet vezetés a Sajudis (litván népfront) uralta vilniusi parla­ment függetlenségi határozata óta hangoztatja, hogy a balti köz­társaságban élőknek népszava­záson kell dönteniük Litvánia státusáról. Landsbergis szerdán az ameri­kai UPI hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ha Litvánia népe óhajtja a népszavazást, ő nem ellenzi. Hozzáfűzte, hogy 300 ezer támo­gató aláírás összegyűjtése szük­séges a hatályos litván törvények értelmében a referendum kiírásá­hoz. A litván vezető hangoztatta, hogy bármilyen kérdésről - a népszavazásról is - kész véle­ményt cserélni Moszkvával.- A litván kormány időlegesen feladja saját határőrség létreho­zására vonatkozó terveit - mond­ta szerdán, újságíróknak nyilat­kozva Vytautas Landsbergis. Felszólította a litvánokat, ne sze­güljenek szembe a szovjet fegy­veres erők fegyverbegyűjtő ak­cióival. Ezzel Vilnius további lé­­nyegi engedményeket tett Moszkvának. Szerda óta számítani lehetett rá, hogy a litván vezetés hűteni próbálja a felforrósodott indula­tokat. Nem tudható, hogy kik és milyen garanciákat adtak a kato­nai fellépés mellőzésére, de - a jelek szerint - ezek a biztosí­tékok olyan meggyőzőek voltak, hogy a litván vezetőket békülé­­kenyebbé tették. Sütő András betegágyánál A bukaresti Romániai Magyar Szó a szabad választások­ra különtudósítóként Budapestre küldte szerkesztőbi­zottsági tagját, aki Sütő András írót is fölkereste beteg­ágyánál. Volt idő, nem is olyan régen, amikor ennek az ágynak a helye napról napra változott. Először a marosvásárhelyi klinikán állt, miután az "ismeretlen" bunkós­botot irányító gyűlölet meggya­lázta és majdnem elpusztította a mai magyar irodalom egyik jele­sét, majd hamarosan a bukaresti katonai kórház műtőjében és kórtermében kapott helyet. Vé­gül a budapesti Honvédkórházba került, dr. Farkas József orvos vezérőrnagy felügyelete alá. És közben az események úgy peregtek, alig bírtuk őket utolér­ni. Ám megálltak ajól őrzött kór­házi külünszoba kettős ajtajánál, amely előtt fehér köpenyes őr posztói, ráadásul az épület körül is szabályos őrség. Az írónak most gyógyulnia kell, s azért, hogy gyógyulhas­son, felejtenie. Sütő András azonban nem tud felejteni. Tiszta szerencse, hogy nem szabad hu­zamos ideig ágyban feküdnie - a tüdőgyulladás veszélye miatt -, s ezért a pár négyzetméteren le s fel járkálva, karosszékében, ágya szélén elüldögélve, felesége, olykor lánya és fia társaságában az élet, a mindennapok legele­mibb funkcióiban igyekszik föl­lelni a visszatérés esélyeit. Az emlékezés visszahozza szellemi frissességét, de fölviszi páldául a lázát, veszélyezteti lel­ki egyensúlyát. Ülök vele szemközt, egy szé­ken, ő a fotelból méreget, felesé­ge révén kávéval kínáltat. Én sem faggatnám kényes kérdések­ről, ő is feszeng, mert tudja, mit nem szabad kérdeznie. Mégsem állhatja meg:- Mi újság odahaza? Kissé elszontyolodik, amikor megtudja, hogy szinte egyszerre érkeztünk Budapestre, azzal a különbséggel, hogy én a magam jószántából jöttem, őt pedig hoz­ták. Gyógykezelés az NSZK-ban?- Azért jó, hogy jöttél - mondja tovább -, mert legalább ti is meg­tudtok valamit odaát a mi öt órán át tartó ostromállapotunkról. Na­gyon fontos, hogy odahaza meg­tudjátok: én nem futottam el! De lehetséges, hogy nyugatnémet orvosi beavatkozásra is szükség lesz...- Ha ragaszkodsz hozzá, fog­lald össze röviden... Míg mesél, igyekszem nem nézni összevert, kíntól és gyötrő­déstől olykor eltorzuló arcát, a tekintet viszont akaratlanul is odatéved, lopva végzi az elva­dult erőszak leltárát. Meg sem kísérelték fékezni a tömeget- Hétfőn volt, március 19-én, amikor a marosvásárhelyi RMDSZ székházában rekedtünk s a padlásra menekültünk. Ott el­­barikádoztuk magunkat, hátha megmenekülünk. Két magas rangú tiszt, Judea ezredes (Maros megye azóta leváltott potentátja, Cs.G.) és Scrieciu tábornok hatá­rozott fölszóllítására ráálltunk arra, hogy katonai teherautóval biztonságban elszállítsanak. Amennyiben ezt nem tennénk meg, mondották, ők nem felel­nek azért, hogy talán perceken belül a tömeg ránk gyújtja a pad­lásfeljárót. Tehettünk-e egyebet? Szót fogadtunk. Viszont ahogy mi kiléptünk, a tisztek eltűntek a szemünk elől. Azt viszont láttam, hogy a védelmünkre kiszemelt katonák még csak meg sem kísé­relték akadályozni azt a tömeget, mely emberi mivoltából kivet­kőzve, őrjöngve, késekkel és bo­tokkal fölszerelten ránk vetette magát a teherautón, amelynek szerintem már előre fel volt ha­sítva kétoldalt a ponyvaborítása, hogy könnyebben lehessen hoz­zánk férkőzni. Az ott elkezdődött tettlegességről már nincsenek egész pontos emlékeim, mert az első hatalmas ütés után, amely a szememet érte, már szinte érzé­ketlenné vált a testem a rúgások, egyéb ütések alatt... Azt hiszem, a barátaim fölém borultak, vé­delmeztek, s így ők is megkapták a maguk adagját... Érdekes lenne fölkutatni, mi lett abból a listá­ból, amit akkor állítottunk össze, amikor a padlástéren ránk szállt az est sötétje, hadd maradjon nyoma, kik és hányán voltunk ott. Ha netán bent égnénk, legyen nyoma a mi ottlétünknek. Azt már nem tudom, hogyan képzel­tük, hová rejtjük el a listát, hogy ne égjen el velünk együtt, bizo­nyára kidobtuk volna valamerre, az ablakon mondjuk, de hát ha akkor ez volt az elgondolás... Különben Judea ezredes, aki sze­mélyesen, szinte könyörögve mondta nekem, jöjjön Sütő úr, menjünk ki innen, mert én vigyá­zok magára, és rászólt az ordibá­­ló félrészeg vagy egészen részeg, avagy egyáltalán nem részeg, csak a gyűlölettől dühöngő hodá­­kiakra és a többiekre, hogy "dra­gii mei", "baietii mei", tehát "kedveskéim, fiacskáim"... Na, hát az ő fiacskái, miközben vo­nultunk végig a termeken, a két sornyi rendőr között, hol a rendő­rök között alul rúgtak bennünket sípcsonton, hol pedig a rendőrök feje fölött öklöztek belénk. Az én zsebemben közben volt egy olyan szöveg, amit aznap délután akartam fölolvastatni a helyi rádióban, felszólítani a ma­rosvásárhelyi lakosságot, főleg a munkásságot, hogy ne vegye föl ezt a kesztyűt, hagyja kifulladni az ötezer fős tömeg őrjöngő tá­madását, mert embervér, ember­halál árán védhetjük csak meg az igazunkat. Azt is elmondtam vol­na, hogy ez a tömeg, amely így tüntet, nem lehet azonos Maros­­vásárhely román lakosságával, csak egy kis, fanatizált, leitatott vagy tényleg gyűlölködő részét képezi, és hagyjuk, hogy lecsil­lapodjanak.. Amint lehet, hazamegyek Jóformán be se fejezhettem szavaimat, mert ezt a beszéde­met azért elmondtam a mintegy 200 főnyi magyar szervező előtt, hogy a székház elől vigyék szét az üzenetet a gyárakba, de akkor már ránk rohantak a tüntetők... Ott, a székházban vetettem aztán papírra a gondolatokat, de nem volt mikor elmondanom. Sütő Éva, a feleség eközben szemre­hányóan néz rám: férje belehe­­vült a történetbe, láthatóan meg­int újraéli az eseményeket. Csöndesen az orrom alá dörgöli, hogy erről nem volt szó; igaza van, elnézését kérem.- Ezt azért jó, ha tudják az otthoniak - szabadkozik, némi­leg kifulladva Sütő András.- Igen, de most próbálj meg egy kicsit pihenni...- De azt fontos azért elmonda­ni, hogy én nem elmenekültem Marosvásárhelyről, hanem ez volt az egyetlen választási lehe­tőség. Lényegében én akkor már nem rendelkeztem magammal... Valaki képes rá, s még elterjeszt­heti, s ráadásul a hímek bedőlhet egy-két magyar ember is, misze­rint amíg ők otthon szenvednek, addig lám, egyesek külföldön várják a dolgok alakulását. Ter­mészetesen, ahogy az egészségi állapotom engedi, azonnal haza­megyek, s ott folytatjuk, ahol ab­bahagytuk...- Kész, egyelőre befejeztük, addig is gyógyulást Sütő And­rás! A Te épülésed megkönnyíti a mi taplraállásunkat is... Úgy hagyom ott betegágyát, hogy kétségeim vannak: nem okoztam-e váratlan szövődmé­nyeket interjúmmal az író álla­potában? És enyhén szégyelem azt, hogy bár barátként léptem be hozzá, végül mégis újságíró­nak kellett lennem... Cseke Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom