Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. MÁRCIUS 3. Néplap 7 Vastaps Sütő András: Vidám sirató A Nagyváradi Állami Színház Magyar Tagozatának vendégjátéka Szolnokon A társadalom változik - az iskolai struktúra még a régi Pályaválasztás előtt Üres középületek - zsúfolt középiskolák Életük első nagy döntéséhez érkeztek a nyolcadikosok. Véget ér a kisdiák korszak, búcsút kell inteni az általános iskolának. Most merre, hogyan tovább? Egy felnőtt számára sem könnyű a válasz. Hát még egy tizennégy éves félig gyerek, félig kamasz fiúnak, lánynak, akinek eddig a család és az iskola "mondta meg", mikor mit és hogyan kell csinálnia. Vajmi kevés fogalma - tapasztalata pedig egyáltalán nincs - az egyes pályákról, szakmákról, de dönteni mégis kell. Csütörtökön délután és este Szolnokon vendégszerepeitek a nagyváradi színészek. Ez már magában is rendhagyó esemény, hiszen 1983. óta a váradi társulat magyar tagozata nem léphette át az országhatárt, így reményeink tükrében ünnepi eseményre is jöttük, annál is inkább, mert a szolnoki közönségnek eddig még nem állott módjában Sütő darabnak tapsolnia. Az előadás teljes címe: Vidám sirató egy bolyongó porszemért. Míg a cím első fele kiemelten, a második része pedig tipográfiailag szinte bújtatottan szerepel a címlapon. Erre a megoldásra a komédia gondolati tartalma adja a magyarázatot. A bolyongó porszem ugyanis maga a főhős, Fügedes Károly, a rákényszerített sorsa útvesztőiben csetlő-botló székely parasztember. A műfaji megjelölés komédia, az előadás hangvétele szerint inkább népi komédia, a fogalom legnemesebb értelmezésében. Sütő Andrásnak régi figurája Fügedes, különböző neveken jelent már meg munkáiban, az első változatában Félrejáró Salamonnak hívták, Képlékeny alkat, sokféleképpen értelmezhető, volt színház, ahol góbét, garabonciást, valamiféle kései Uz Bencét "csináltak" belőle. Nyilván Sütő szándéka ellenére. A Ceaucescu diktatúra "bekeményedésének" kezdeti stádiumában, amikor Sütő megírta ezt a komédiát, természetesen rejtenie kellett szándékát. Csak annyit mondott: akinek füle van, meghallja, mi az üzenet, akinek nincs, annak pedig legszívesebben kölcsönadná a magáét. Annyit azonban még elmondott az fró. hogy a komédia az elidegenedésről szól. Már az eleve sokatmondó, hogy Sütő ehhez a komédia műfaját választotta. A darab ugyanis az elidegenítés beszédes parabolája. Prédikás - ideológiai jelkép is - egyik vallásból a másikba akarja áttéríteni, átkeresztelni Fügedest és családját. Egyértelmű, hogy mire utal az író, s az erdélyi udvarház néha gyolcs gatyára és masnis szárú bugyira egyszerűsített környezetében mi ellen vívja finompengés harcát. A látvány felszíne Prédikás - valamiféle szekta papja, - szélhámosságait, demagógiáját sugallja, de a "mély" sem hallgat, a szituációkba feltűnés nélkül belesimuló gondolati poénok nagyon egyértelműek mindenki számára - akinek van füle. Legelőször a zseniális kolozsvári rendező Harag György hallotta meg a Vidám sirató üzenetét. A Marosvásárhelyt bemutatott darab száznál több előadást ért meg, szinte csoda történt, a komédia a himnikus magasságokba emelkedett. A közönségnek is volt füle. Úgy tűnik a szolnokiaknak is jó hallásuk van. A reagálások azt bizonyítják, hogy Sütő mondanivalója maradéktal anul megértésre talált. Ez nem az itteni - vagy általában - a közönség dicsérete, mert a darab az erdélyi magyarság helyzetének ismerete nélkül is értékhordozó, egyetemleges. Nem kellenek ahhoz testvéri érzések, az ellehetetlenült hatalom iránti antipátiára sincs ahhoz szükség, hogy Sütő András gondolati ívét igaznak és teljesnek érezzük. Nem egy adott politikai szituáció parabolája €i a komédia, hanem mindenhol játszható és érthető, ahol nagy hangja van az emberi hamisságnak, a demagógia kényszerének, ahol múltja megtagadására akarják kényszeríteni a kisembert. A nagyváradi társulat 1987-ben mutatta be a Vidám siratót, tehát abban az időszakban, amikor Fügedes környezetében már a fizikai erőszak módszerével akarták felgyorsítani az "átkeresztelkedést". Az előadást Varga Vilmos rendezte, valamivel harsányabbra, több jókedvet kiváltóra, mint nagy elődje Harag György. A rendező jól tudja, hogy a megmaradás szándékát a hangulati elemek erőteljesen befolyásolják. Kellő humorral könnyebb elviselni a tűrhetetlent .is, a túléléshez nagyon fontos a jó lelki kondíció. Varga Vilmos elég hosszú expozíciót enged meg az első részben, ekkor még döcög az előadás, de ezt követően a cselekmények egymásutánja felgyorsul, s az íróilag is jobban sikerült második rész már sodró erejű, többször nyíltszini tapsra ragadtatta a közönséget. Félreérthetetlen, hogy miért elválaszthatatlan része a darabnak és Varga Vilmos rendezésének a folklór. A rendező nagyon stílszerűen a bihari és az érmelléki folklór hagyományokat használja föl. Ezek a mondókák, dalok és táncok, nem betétszámok, hanem elválaszthatatlanok az író szándékától. Szinte kiáltják: igaz mondókáink vannak, művészetté érett dalaink, táncaink és ezek élnek is fiataljainkban. Prédikás demagógiáját hivatott mindez ellensúlyozni. Varga Vilmos rendezői szándéka jól érvényesült a megvalósításban is, olyan komédiát állított színpadra, amelyben a nép bölcsessége megláttatja nemcsak a helyzetet, de a kiutat is. Az előadás csúcsa a keresztelő jelenet, és az akörüli képek sora, amikor is Fügedestől a főszerepet tulajdonképpen a fiatalok veszik át, és leendő veje, Miklós nála már sokkal tudatosabb: "pangó vizek vagyunk... a pangó vizek is elindulnak egykor...". Kitűnő színészek egész sorát ismerhette meg a szolnoki közönség. Hajdú Géza Fügedese egyszerűségében is bonyolult alkat. Mindenféle: okos, bugyuta, pitiáner, emelkedett, ravaszkodó és becsületes, stb. Nem is lehet másféle ez az ember, mert neki mindig alkalmazkodnia kellett a közeghez, alázatoskodni volt kénytelen, holott józan eszével, igazságérzetével mindig tisztában volt a környezetével és saját maga esendőségével is. Hajdú Géza széles skálán tárja a néző elé a Fügedesek igazi énjét, és manipulált alakjait is. Nagyszerű alakítás, ahogy a Prédikást fofmáló Miske Lászlóé is. Mértéktartását is dicsérnünk kell, mert veszélyes szerep az övé, a figura parttalansága elvihette volna szinte egészen a burleszkig, amikor is megkérdőjelezetté vált volna hitelessége. 'A színész a nehezebb utat választotta: a demagógia és a handabanda- magatartás határmezsgyéin mutatta be a lélekrombolás mechanizmusát. A harmadik férfi főszereplőnek Medgyesfalvy Sándornak, Miklós megformálójának ebben a darabban kevesebb volt a lehetősége, de szerényebb feladatának nagyon vonzóan és karakteresen tett eleget. A csábos vígözvegyet V.Csiky Ibolya nagyon kifejezően formálta meg, Fábián Enikő tűzrőlpattant Lenkéje pedig szeretetreméltó, ravaszdi eladólány. "Élő, levegője van. A másik négy Fügedes lány - Kovács Enikő, Molnár Júlia, Kiss Törék Ildikó, Körner Anna - bájos csitrik voltak, majd felnőttek a pangó vizek indulására. És ami külön feltűnt: milyen szépen beszélnek a váradi színészek. A koreográfia a világjáró táncos Szőlőssy János míves munkája, a zene pedig Hencz József stílusérzékét dicséri. A díszlet a minden körülmények között játszani elvére épült, a jelmez pedig néprajzi hűségre, igen szépen. Mindkettő Bíró I. Géza munkája. Nagy siker volt ez a fellépés, annak ellenére, hogy a szolnoki Ságvári Művelődési Ház nagyterme szcenikailag teljesen alkalmatlan színi előadások fogadására. Tiszai Lajos A gazdaság és a szakképzés Megyénkben hétezer diák fejezi be az idén az általános iskola tanulmányait. Csaknem ötszázzal kevesebben, mint tavaly. Az előző évi 7478 nyolcadikos volt az általános iskola legnépesebb évfolyama, a demográfiai hullám csúcsa. Ők most a középiskolák első osztályosai, persze nem mindannyian. Az utóbbi években a nyolcadikosok 95-96 százaléka tanul tovább. Évente pár száz gyereknek ilyenformán a nyolcadik osztállyal véget is érnek a tanulmányok, de gyerekfejjel, szakképzetlenül semmihez sem tudnak kezdeni. Az idén várhatóan a végzősök ugyancsak 4-5 százalékára vár ugyanez a sors. Döntő többségük finoman fogalmazva nem jó tanulóként járta végig a nyolc osztályt. Sikertelenség, esetenként bukások kísérték iskolai pályafutásukat. Sorsuk ezzel tulajdonképpen meg is pecsételődött. Az oktatásügyi szakembereket jó ideje foglalkoztatja ezeknek a gyerekeknek a gondja, de érdemben nem sokat tudnak tenni értük. Ahhoz ugyanis, hogy valamiféle szakmát adó iskolát, tanfolyamot szervezzenek számukra, pénz kellene, s persze biztos jelzések az népgazdaságtól, hogy milyen betanított munkásokra lenne kereslet. A gazdasági prognózis hiánya persze az egész középfokú szakképzésre nyomasztóan hat. Az intézmények előtt nincs "iránytű", ami megmutatná, hogy merre "mozdul" a gazdaság, milyen szakmában képezzenek szakembereket. Mindez egy merev, szétaprózott iskolai szakmastruktúrával párosul. Évtizedek óta szinte ugyanazokra a szakmákra oktatják a diákokat. Önmagába visszatérő ördögi kör a gazdaság és a szakképzés kapcsolata. Mindez hatványozottan érződik napjainkban, amikor tétova bizonytalanság jellemzi a vállalatokat, szövetkezeteket, s ez természetesen hatással van az iskolára is. Hiányzó tantermek A középfokú oktatásnak azonban ettől függetlenül is van éppen elég gondja. Miközben a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamai lassanként elhagyják az általános iskolát, a középiskolák egyre zsúfoltabbak. Persze iskolája válogatja. Tény viszont, hogy a középfokú oktatást felkészületlenül érte a demográfiai hullám. Az utóbbi évtizedekben pontosan a nagylétszámú évfolyamok miatt előbb az óvodai, majd az általános iskolai hálózatot fejlesztették. Mindkét intézménytípust azonban amolyan tűzoltó munka formában. Közben a középfokú oktatási hálózat szinte ugyanolyan maradt mint volt, új iskola csak elvétve létesült. A végzős nyolcadikosok száma az elmúlt években magasabb volt, mint ahány tanulót fogadni tudtak a középiskolák. így ha minden nyolcadikos alkalmas lett volna a továbbtanulásra, hely hiányában akkor is kimaradt volna néhány száz diák a középfokú képzésből. Az persze más kérdés, hogy nem minden tanuló folytatja tanulmányait abban az iskolában, amelyikben szeremé. Vannak vonzó, és kevésbé vonzó iskolák, népszerű és népszerűtlen szakmák. Ugyanez a jellemző a mostani nyolcadikosok pályaválasztására is. Bár az idén március 6-a a jelentkezési határidő a középiskolákba, némelyik intézményben már most nagy a túljelentkezés. A Varga Katalin Gimnázium magyar-angol tannyelvű osztályába például hetvenen felvételiztek a mindössze harminc helyre. A Verseghy Ferenc Gimnázium angol speciális tantervű osztályába nyolcvanheten pályáztak az ugyancsak harminc helyre, s kétszeres volt a túljelentkezés a matematika speciális tantervű osztályba is. A szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátőipari Szakközépiskolát pedig az idén is valósággal megostromolták a nyolcadikos diákok. A kereskedelmi és a vendéglátóipari első osztályba 36-36 tanulót vesznek fel az összesen háromszáz jelentkezőből. Nem panaszkodhat az érdeklődésre a szolnoki Tiszaparti Gimnázium sem, ahol a megye középiskolái között a legnagyobb az idegen nyelv választék. A diákok francia, angol, német, latin, olasz és orosz nyelvet tanulhatnak. Többen pályáznak a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe is, műit ahány tanulót felvehet az iskola, a Pálfy János Szakközépiskolában pedig két és félszeres a túljelentkezés. Ez utóbbi iskolában, amíg évekkel ezelőtt még öt, jelenleg már csak négy első osztályt indítanak. Hová ültessék a diákokat? A megyeszékhely középiskoláinak egy része komoly tanteremhiánnyal küzd. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, ahol 1105 szakmunkástanulót és 310 szakközépiskolást tanítanak, s még felnőttoktatás is van, négy tantermet "kölcsönöz" jelenleg a Mátyás király Általános Iskolától. A Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola ugyancsak helyhiánnyal küzd. Minden olyan helyiségben tanítanak, ami eredetileg más célt szolgált, de így is két tantermet a Csanádi körúti iskolától bérelnek. A Pálfy Szakközépiskolában pedig még nem tudják hová ültetni a gyerekeket, hiszen a technikus osztályokkal növekszik a tanulócsoportok száma. Ha nem adatik semmiféle megoldás az iskola tárgyi feltételeinek javítására, vagy legalább a gondjaik enyhítésére, akkor délután is tanítani fognak. A Vízügyi és Építőipari Szakközépiskolának ugyancsak tarthatatlan a helyzete. Az intézménynek ritka "hányattatott" sorsa volt vagy van is. A vízügyi szakemberképzés a vegyipari szakközépiskolában kezdődött el. Az iskola 1975-ben vált önálló intézménnyé, s ajelenlegi kereskedelmi főiskola épületében volt az otthona 1979-ig. Ezt követően több helyen működött az iskola, majd 1983-ban költözött a Bajcsy-Zsilinszky útra egy általános iskola helyére. A hét év alatt a vállalatok támogatásával folyamatosan bővült az iskola, annyira viszont nem, hogy zavartalanul működhessen. Tanítási órákat tartanak a diákotthonban, a tanműhelyekben. "A dolgozók, tanulók elhelyezése normák alatti, a Köjál által kifogásolt" - fogalmazta meg sommásan a tanácshoz írt levelében az intézmény igazgatója. A napokban pedig a szülői munkaközösség vezetői személyesen jöttek el a szerkesztőségbe, hogy szót emeljenek az áldatlan állapotok ellen. "A mi gyerekeink negyvenen voltak egy óvodai csoportban, az általános iskolában alig tudták,leültetni őket, s most talán még mostohább körülmények között készülnek pályájukra" - jellemezték a szülők találóan a mostani kamaszok helyzetét. Ezzel azonban még nem ér véget a felsorolás. Lesz-e majd munkahelyük ezeknek a fiataloknak, el tudnak-e helyezkedni a szakmájukban, lesz-e majd lakásuk a családalapításhoz? Jövőre sem számíthatunk másra Rövidesen napirendre kerülnek majd ezek a kérdések is, addig azonban minden diák legalább van valahol, egyelőre még csak a tanulási körülmények ellen tiltakoznak. Példálózva azzal, hogy a középületek egy része üresen áll, míg ők szinte mozdulni sem tudnak egymástól az iskolában. A középfokú elhanyagolt iskolahálózat összes gondja most a helyi tanácsokra zúdult. így a szolnoki középiskoláké a megyeszékhely tanácsára, jóllehet a középiskolák tanulóinak tekintélyes hányada nem is szolnoki lakos. A kollégiumi hely kevés, még úgy is, hogy például a katonai kollégiumban és a volt MSZMP oktatási igazgatóságon szobákat bérelnek a diákok számára. S a megüresedett középületek? Sok rájuk a pályázó, s sajnos nincs semmi biztatás arra, hogy a közoktatás helyzetét javíthatnák velük... így a jövőben sem sok jóra számíthat a középfokú oktatás. Biztosan számíthat azonban arra, hogy a jövőben is legalább ugyanannyi nyolcadikos szeretne továbbtanulni, mint az idén. A mostani hetedik osztályokban ugyanis 7132-en, a hatodikban pedig 7151 -en tanulnak. Tál Gizella Jelenet az előadásból: Fábián Enikő (Lenke), Hajdú Géza (Fügedes), Miske László (Prédikás)
