Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-26 / 71. szám
1990. MÁRCIUS 26. Néplap 3 Az elmúlt évben még csak a szövetkezet dolgozói vásárolhattak olcsóbban húst a Kunhegyesi Kunság Népe Tsz ebédlőjénél lévő üzletben. Az idei nagy áremelések hatására, a hatósági előírások betartása után, mindenki számára nyitva áll a húsbolt. Húsz százalékkal olcsóbban árulják a saját vágású hasított fél sertést /szalonna nélkül/ és a tőkehúsokat. /Fotó: Mészáros/ "Azt álmodtam, hogy már vállalkozó vagyok" VÁLLALKOZÓI TRÉNING KARCAGON- A szellemi töltekezés sokféle formájában vettem már részt, de ilyen és ehhez hasonló módon még nem. Nekem élmény számba ment az itt eltöltött négy nap. Állást kereső munkanélküliként jöttem ide, aminél személyiségrombolóbb dologgal még nem találkoztam. A környezet nem nagyon fogadja el ezt a helyzetet, s ezért nem is tud, nem is nagyon akar segíteni. Mielőtt ide kerültem, voltak gondolataim, határozott elképzelésem viszont nem. Ma már a gondolataimmal szülés előtti állapotba kerültem. Csak tökéletesíteni, végigvinni kell. Nem szeretnék senkit sem untatni magánügyeimmel, de el kell mondanom, ma reggel azt álmodtam, hogy már vállalkozó vagyok - mondta el vallomását a négy napot értékelő záróbeszélgetés egyik résztvevője Karcagon. Hasonló vallomásokat csalt elő a 14 résztvevő szájából az a rendezvény, amely a megyei munkaerő-szolgálati iroda és a Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány (SEED) közös tevékenysége eredményeként jöhetett létre.- Két dologgal kell kezdenem a történetet - mondja Tibor Ágnes a SEED menedzserigazgatója. Az egyik a MESZI problémája, mely szerint az újrakezdőknek kellene hatékonyan segíteni, de tapasztalatok híján ők is járatlan úton kénytelenek vezetni a leendő vállalkozókat. Ez utóbbiak pedig nagyon tanácstalanok, nem tudják, hogyan induljanak el, a jogszabályok sem igazán segítik őket. A MESZI kereste a lehetőségeket, s megtalálta a SEED-t. Ez a szervezet célul tűzte ki azt, hogy a vállalkozóknak a kritikus pontokon segítsen. Nem elsősorban pénzzel, sokkal inkább a kezdésben, a külföldi piacra jutásban, innovációban és más dolgokban. Céljuk az is, hogy a vállalkozást támogató intézményeknek nyújtsanak segítséget, hogy ők is jobban tudják csinálni feladatukat. A jelen esetben a MESZI-ről van szó. Tibor Ágnes hangsúlyozta, nem maga az intézmény a támogatás alanya, hanem a konkrét feladat. A segítség négy irányba történik. Az egyik irány a stáb, ez jelenleg 5 fős, szakmai tudásának átadása. A második a szervezési munka, a partnerek összehozása. A harmadik irány a külföldi tőke becsatornázása adott programokhoz (pénz, tudás, mint tőke átadása stb.). Negyedszer pedig részt vesznek, vagy maguk végzik el a külföldi tudás adaptációját. Az állam vállalkozás politikája ma koncepciótlan - húzta alá Tibor Ágnes - ezért is van szükség egyéb programokra. így a f > Karcag úttörő szerepben-J+V <fv Az angol szó senkit se zavarjon v______________________y SEED-ére is, amely azért is kapta ezt a nevet, hogy a külföldi lehetséges partnerek jobban megértsék. Á szolnokiak, felfigyelve az általuk nyújtott lehetőségre, keresték meg őket. így jött létre egy programjuk kísérleti állomásaként a karcagi tréning. Ilyen értelemben Karcag úttörő szerepre vállalkozott, amikor segítséget nyújtott a lebonyolításban, hiszen az itteni tapasztalatokat felhasználva alakítják ki a végleges programot a SEED-nél. Maga, a tréningnek elnevezett program két blokkból áll, egy "kemény" és egy "puha" blokkból. A kemény blokkba tartozik a konkrét információk átadása, amelyet többnyire külső szakemberek végeznek. Ezek vonatkoznak többek között az üzleti tevékenységre, az adózás feltételeire, a pénzügyi ismeretekre, a jogi háttérre. A puha blokk, amitől tulajdonképpen nem tanfolyamról, hanem tréningről van szó, áll önismereti, együttműködési, konfliktuskezelői, kockázatvállalási, tárgyalási játékokból. Itt a leendő vállalkozók felmérhetik mennyire alkalmasak vállalkozásra. Á példákat saját életükből veszik és vették, amelyet közösen elemeztek. Elemezték önmagukat, egymást és a trénerek is őket. 4 napig csinálták reggel 8-tól este 9-ig, ebédszünettel. A 14 hallgatón kívül részt vett két tréner, a MESZI képviselője, Makács Pálné vállalkozási tanácsadó és egy pszichológus. A karcagi találkozótól sok minden függ. Az alapítvány közvetlen információhoz jutott, látják mire van szükség, mennyire felkészültek a leendő vállalkozók, mit kell csinálni a program beindításakor. Szerencsés dolog, hogy az alapítvány vezetője is csinálja a tréninget, ugyanakkor maga is vállalkozó. Néhány felmérés, mint a karcagi is, szükséges még. Erre külföldről is lehet pénzt kapni, de sok függ az itthoni szándékoktól is. Kérdés, hogy az ÁBMH, az OMK, a tanácsok, vállalatok támogatják-e őket. Fontos, hogy a foglalkoztatási alapból is kapjanak pénzt, mert ez a külföldi hozzájárulásnak is feltétele. A program konkrét összeállítása tehát sok mindentől függ. Három programot terveznek. A karcagi kísérlet egyik lehet a három közül. Ha sikerül, elmondhatjuk, a cég imagójának kialakításában mi is részt vettünk. Ezért se zavarjanak senkit az angol elnevezések. Hozzá kell nekünk is szokni, hogy egy magyarországi cégnél ez is fontos elemmé válik. A megyei folytatásról Makács Pálnét kérdeztük. Kérésünkre elmondta, hogy ha nem is ugyanilyen programot, de hasonlókat terveznek a jövőben is. Mindig abban a városban, ahol a legtöbb az érdeklődő. Ez most Karcagon volt. Rendkívül jók a tapasztalatok, amit a hallgatói vélemények is alátámasztanak. Ennek már az újságíró is tanúja volt. Befejezésül idézzünk is egyet közülük. "Pszichiátriai osztályon egy csoportos terápia résztvevőjének éreztem magam. Sokat tanultunk egymástól. Nem tudtam, hogy vállalkozó legyek, vagy ne legyek, de most már tudom. Ez óriási önbizalmat adott. Köszönöm, hogy részt vehettem, köszönöm, hogy ezt megcsinálták." Másként mi sem értékelhetjük. Füle István Beszéljünk róla ! Egy perc fellépés Már meg se rezzen az ember amint hallja, hogy valahol sztrájkolnak. Az elmúlt héten például Tiszafüreden figyelmeztetett egy ilyen megmozdulás arra: feszültségek vannak a gyári vezetés és a dolgozók között. A hatás annyi: várhatóan nem ülnek ölbe tett kézzel sem az "üzenet" feladói, sem a címzettek, tenni kell bizonyos szervezési kérdéseket illetően. Szóval, már-már hozzátartozik az életünkhöz ez is. A napokban mégis volt egy olyan munkabeszüntetés, amelynek egy pillanata úgy vélem megrázó volt, ha nem is a gazdaság, hanem a túlpolitizált, ilyen eseményekre már-már érzéketlen, a passzivitás védőbástyája mögé húzódó emberi elme számára. Talán nem is a sztrájk volt az érdekes, hanem az a bizonyos pillanat. A Malév egyik gépe később indult el. A légikísérők nem vállalták az utat azzal indokolván, hogy a cég nem tud védekezni egy terrorista fenyegetés ellen. Azután mégiscsak felröpült a nagy madár. A stewardessek egyike, azok közül, akik vállalták az utat elmondta a kamerák előtt: azért döntött úgy, hogy menni kell, mert az nem lehet, hogy egy maroknyi csoport rettegésben tartsa egész Európát. Az ügy igen távol bonyolódik tőlünk. Száz kilométerre innen megszületik valakiben egy elhatározás, és valahol a magasban fölöttünk egy fényes pont vékonyka kondenzcsíkot rajzol az égre. Messze van mindez és mégis oly közel. Mi az, ami a csinos, vékony, mondhatni törékeny hölgy szavaiban annyira megkapó volt? Az erő. Az, ahogyan fellép saját és mások kiszolgáltatottsága ellen. Az ember kilép a világba, s a világ belép az emberbe. Most, azt hiszem, nem azon kell lamentálni, hogy lám senki sem kerülheti el a sorsát, nincs kis boldog kagyló, kuckó, sziget - nevezzük bárminek -, ahová visszahúzódhatna a történések elől. Fontosabb arról beszélni - talán éppen ennek tudatában -, hogy mind több helyen, akár itt szűkebb hazánkban, akár a környező országokban, egyre többször száll szembe a kisember nagynak látszó erőkkel. Egy állítás, amely azt mondja: az emberiséggel az a baj, hogy a bolondok túl magabiztosak, az okosok pedig túl bizonytalanok, szóval e tétel megdőlni látszik. Itt most mintha az emberi színjáték egyik kis szereplőjének nagy fellépését láthattuk volna. A polgár persze ritkán szól bele a világ dolgaiba, olykor már az is nagy tett, amikor becsapja - ha bátor hazamenve, ha gyáva, akkor - elmentében az ajtót. A külpolitika igen kevesek turizmusa, és az elmúlt hetekben néha megfogalmazódhatott bennünk ez az érzés honi ügyeinket illetően is. Figyeltük a programokat, a vitákat, a személytelenségeket, a személyiségeket. A nagy politikai kavalkádban volt egy pillanat, ami akarva, akaratlan figyelmeztetett bennünket. Mintha olyasmit sugallt volna: fel kell lépni, a magunk módján harcolni kell mindaz ellen, ami jogaink, létünk, szabad cselekvésünk, gondolkodásunk ellen van. Egy cinikus történet ismerősömről, aki kockáztatott is. Meséli, hogy a felszállás előtti hosszas vizsgálódás után azt mondták neki: mehet! Mire ő - regéli kedélyesen - megjegyezte:" Mi az, feladták?" Nos, mindennek ára van. A biztonságért például várakozással kell fizetni. De mi ez a fiatalasszony és a hozzá hasonlók kockázatához képest? Hajnal József SZOLNOKRÓL MÜNCHENBE Növekvő zöldség- és gyümölcsexport A Szolnok és Vidéke Áfész, egy nyugatnémet zöldség-gyümölcs nagykereskedő és egy magyar külkereskedelmi vállalat részvételével alakult meg az elmúlt év őszén a Fortunato Pelicano Kereskedelmi Kft. Az olasz hangzású név mögött önálló külkereskedelmi jogú cég áll, amely mezőgazdasági termékek exportjával foglalkozik. Tavaly 850 ezer nyugatnémet márka értékben szállítottak árut a tőkés piacra. Az idén jelentős exportnövelést terveznek és hetente háromnégy friss zöldséggel és gyümölccsel megrakott kamiont indítanak a Lajtán túlra. Az áru közvetlenül a termelőtől kerül a kft. müncheni nagykereskedő partneréhez. Jó piacra talált az NSZK-ban a hazai tv- paprika, paradicsom, hagyma, uborka és a különböző gyümölcsféleségek. Állatok exportjával is sikeresen próbálkoznak. Eddig 46 ezer naposlibát értékesítettek a nyugatnémet piacon és mintegy 500 ezer márka értékben adtak el tenyészkutyákat Olaszországban. A kivitel mellett Siemens gyártmányú telefonkészülékeket és alközpontokat importálnak, dé a jövőben mezőgazdasági gépek behozatalát tervezik egyedi megrendelésre is. Tavaly a kft. nyereségének teljes egészét az alaptőke növelésére használta fel, az idén pedig a jövedelmük 30 százalékát fordítják erre a célra.A gyümölcs- és zöldségexport ez évi kilátásai biztatóak, azonban a csomagolás tökéletesítése elengedhetetlen a piacok megtartása érdekében. Porzik a határ, sorvad a nyereség Kétszáz hektáron már elvetették a tavasziakat Cibakházán Az öntözés természeti és közgazdasági feltételei is kritikusak Télutón, tavaszelőn szokatlan - s könnyen tragikussá válható - szárazság miatt aggódnak a mezőgazdák. A Közép-tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság által regisztráltak szerint az év eddig eltelt két és fél hónapjában átlagosan - és tegyük hozzá mindjárt, hogy meglehetősen szélsőséges elosztásban - mindössze 38,5 milliméter csapadék hullott a térségben. Csaknem 50 milliméterrel marad ez el a sokévi hasonló időszakban mért átlagtól. Valójában ebből a mennyiségből sem sok tárolódhatott a talajban, merthogy a menetrendszerűen, de szokatlan vehemenciával érkezett böjti szelek jócskán megszikkasztották a szántóföldeket. Súlyosbítják a helyzetet az előzmények is: a múlt év decemberében 4,8 milliméter csapadékot jegyeztek az említett hidrológiai figyelőállomásokon, és a szántóföldi növénytermesztés szempontjából valamirevalónak számító eső tulajdonképpen tavaly augusztusban áztatta utoljára a jászsági, a kunsági és a tiszazugi határt. No és persze nem jár a baj egyedül: az utóbbi - a természetes csapadék rendszeres hiánya miatt már hét szűk esztendőként emlegetett - években nem először esik egybe sajnálatos módon az öntözéses gazdálkodás természeti és közgazdasági feltételeinek romlása. Miközben esőt szomjaznak a bokrosodó őszi kalászosnak a búzatáblák, és porba vetik a kora tavasziak magvát a gazdaságokban, az öntözés költségei közül csupán a víz ára - térségenként változóan - 3-4-szeresére emelkedett. A megye mezőgazdasági üzemei közül a Cibakházi Vörös Csillag Téeszben kértük meg a közgazdászokat e kettős probléma várható hatásainak elemzésére. A közös gazdaságban az utóbbi öt évben 11 millió forintot ruháztak be és 42 milliót költöttek gépek lízingje formájában az öntözésfejlesztésre. Mindezek révén tavaly már a téesz területének csaknem egyharmadán, azaz 1080 hektáron tudták szükség szerint mesterségesen pótolni a hiányzó csapadékot. Elsősorban zöldségnövények - bab és borsó -, valamint siló- és szemes kukorica öntözésére összesen 1,3 millió köbméter vizet használtak el az öntözés tavalyi összes költsége pedig meghaladta az 5 millió forintot. Ez előzetes számítások szerint az öntözéssel kapcsolatos áremelkedések 1,3 millió többletköltséget jelentenek majd a cibakházi növénytermesztőknek, de nemcsak ez sorvasztja a nyereségüket, hanem az is, hogy egyúttal jelentős állami támogatás megszűnése is drágábbá teszi a termelést. A mesterséges csapadékpótlás pedig máris elkelne, mert porzik a cibaki határ a vetőgépek mögött. A zöldborsót 65, a lucernát 80, a cukorrépát pedig 70 hektáron ugyanis már elvetették. Kelesztő öntözésre nem is alkalmasak a berendezéseik, viszont annak ellenére, hogy idén a lehető legtakarékosabb vízfelhasználási program lesz a szövetkezetben, március utolsó napjaiban - merthogy fogyóban az állatállomány tömegtakarmány-készlete - kénytelenek lesznek megkezdeni az öntözést a legelőkön és a lucernatáblákon. T.F.
