Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-24 / 70. szám
Azt beszélik a faluban...Azt beszélik a faluban...Azt beszélik a faluban...Azt beszélik Roppant egyszerű 1990 tavaszán föltenni a kérdést: hány falulakó él - például Jásziványon. Most ugyanis a lehető legpontosabb választ kapja az ember: a nemrég befejeződött népszámlálás szerint ötszázegy! Aki tudja, hogy a Szolnok és Heves megye határán elterülő község volt valamikor nagyobb is, önálló is, kicsit csodálkozik ezen. Bár, míg a Jászapáti felől idevezető tíz kilométeres úton beér a faluba, lát mást is. Azt például, hogy mintha elkezdődött volna valami, ami tíz, tizenöt évvel ezelőtt hihetetlen volt. Csodaszép új házak állnak, jónéhány még épülőfélben, s körülöttük fiatalok szorgoskodnak a jó időben. Pedig hát egy iskoláját is rég elvesztett, önálló tanáccsal nem rendelkező kis település inkább leépül, mint épül...- Tizenöt éven át így volt - ismeri el Szabadosi Lászlóné, a tanácsi kirendeltség vezetője, beosztottja, írnoka, telefonkezelője Szabadosi Lászlóné: Tíznél több "forintos" telken már épülnek a házak, három el is készült egyszemélyben - azaz egyben a Népfront helyi titkára is. - 1975, az összevonás óta évről-évre csökkent a lakosság száma, pedig a hatvanas évek végén még ezerkétszáz ember élt meg itt, ezen a jó földön, csendes kis faluban. Azóta öregedtünk, fogytunk. Igen nagy a nyugdíjasok, járadékosok aránya, csak 110 az iskolások száma, akiket reggel-este busz visz Apátiba, nekünk rég nincs alsótagozatunk se. Kis óvodánk van, s az óvónőn, meg egy nyugdíjas pedagóguson kívül nem is lakja értelmiségi a községet. Forintos telkek fiataloknak- Akkor kik épülnek, kik élnek a frissen elkészült házakban?- Akik hazajönnek, vagy akik úgy határoznak, hogy bejárnak dolgozni Apátiba, de itt telepednek le. Csináltunk egy ifjúsági akciót, meghirdettük, aki vállalja az itteni életet, forintért kapja a telkek négyszögölét. Hát innét az új, meg az épülő házak. Persze, más jele is van a falu iránti érdeklődésnek. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt 15-18 üres ház árválkodott a községben. Kihaltak a gazdáik, nem volt aki újból bekölJászivány, az ötszázlelkes község tözzön. Hát ezen a tavaszon már egy ilyen ház sincs, elkelt mind. Jámbor Géza kedvtelve mutatja a rendbehozott szép családi házat a Szabadság utcában. - Mit gondol, mennyiért vettem - kérdezi, s nem lehet rá mit mondani. Kisvárosban biztosan megérne félmilliót. - Ohó, - mondja, - annyi nekem nem volt rá, s a fiatal házas fiamnak se. Ez bizony százhúszezerért lett a miénk tavaly! Igaz, azóta kipofoztuk egy kicsit, dehát nézze a kertet, 470 négyszögölön áll ez a ház! Szomszédságában az egyik legszebb új ház áll, fiatal tsz-tag építette, be is költöztek már. Az utcára merőlegesen pedig egész új házsor hirdeti, több mint tíz valóban elkelt már a forintos telkekből... Havonta hatszázezer az egyetlen bolt kasszájába- Miről beszél most, 1990 tavaszán a falu? - obiigát a kérdés, a Népfront titkár nem is lepődik meg.- Mi másról, mint a közelgő választásról. Nyolc jelölt van, s egy szavazókor egész Jászivány. - Láttam a faluban a szavazás híreit. Plakátok mindenütt, csakúgy, mint városon. Jámbor Géza, aki lassan a nyugdíjhoz közelít, rálegyint. Szerinte egyszerű lesz az itt, ahol se párt, se szövetség. (Tényleg, úgy hírlik, az egész faluban egy MSZP, s egy MSZMP- tag él, Apátiba tartoznak a tagságukkal...) Hanem, s ez Jámbor Géza véleménye, a falu talál olyan jelöltet, aki innét indult a hevesiványi tanyákról. Igen, Jászivány történetéhez az is hozzátartozik, hogy az ötvenes évekig nem is Szolnok megyéhez sorolták. Hevesivány volt a neve, s az ötvenkettes évben kapott új nevet, új megyét, s önálló község is akkor lett.- Nagy volt a tanyavilág - mondja Szabadosi Lászlóné, - de az első falulakók mégsem a tanyasiak voltak, hanem kiköltöztek sokan Apátiból, meg a földdel határos Szentandrásról. Még a mai jásziványi is azt mondja, ha Apátiba indul: megyek haza. Az apáti áfész vegyesboltja előtt hirdetőtábla hívja föl a figyelmet: vasárnap szavazás, reg- Tényleg azt mondták? - hunyorít a napszítta arcú, hatvanhatéves, korát fürgeséggel hazudtoló ember, miközben végigvezet a gazdaságán. A krónikás, aki 35 éven át járta a megye falPUMA-futószalag az Ötszázlelkes község egyetlen üzeme gél hattól este hatig várják a vök- vait, csak ámul. Van ilyen, létesolókat. Rózsa Lajos tíz éve vezeti az üzletet. Kora délelőtt van, de olyan gyönyörű friss kenyerek néznek le a pultról, hogy ebből venni kell, enni kell. - Az ám, - húzza föl a szemöldökét, - dehát húsz forint kilója, s január óta a vevő mást se beszél itt a boltban, mint a drágaságot szidja, meg azokat, akik csinálták! O ugyanis, - mármint a jásziványi vevő nagyon sokat dolgozik, de nem is a kölcsönkérők között álldogál. Igaz, az egyszem postás havonta széthord vagy kétszázezer forint nyugdíjat, de - s olyanjelentőséggel emeli föl az ujját, hogy le kell jegyezni a következő számot - legalább annyi tejpénzt is fölvesznek az iványiak! A tanácsi kirendeltség adatai között szerepel, hogy 1989-ben nyolcvankétezer forint segélyt osztottak ki apránként, nem rendszeresen negyvenkét rászorulónak. Rendszeres szociális segélyből mindössze ketten élnek. Güzü nép ez - mondják magukról -, s említik Tajti Ferencet és családját. Bizony, rég nyugdíjas már az öregúr, de olyan gazdasága - s gazdagsága - van, amit példaként vihet el az idegen a jásziványiak dologszeretetéről. Tajti Ferenc: Aki dolgozik, most is boldogul zik?- No, én politikára nem sokat adok, de kisgazdapárti vagyok. - mondja rögtön a bemutatkozás után Tajti gazda. Csak azért mondom, miheztartás végett, akkor is kiváncsiak-e, s megírja-e az újság? - Hát hogyne! Az utca féloldala, saroktól-sarokig Tajti Ferencé. Földje csak annyi, amennyi a kertek alján megművelhető. Állata azonban temérdek. Hozzá istállója, magtára, kamrája, ólja, gépe! Gépe, mert ez az okos gazdaember tudja, gép nélkül már nem vesződhet. A legújabb egy bálázógép. Halkszavú felesége mondja: - Félmillióból 14 ezret kaptunk vissza... Tizenegy szarvasmarha, amelyből négy jól tejelő fejőstehén ad dolgot napjában többször az egyik Tajti fiúnak. Ott táblából most is az istállók körül, s apja megmondja a nagy gazdaság titkát:- Kérem, ez családi összefogás eredménye! Egy ember ekkora teherrel meg nem birkózhat! És nem lehet széthúzás se, mindenki tudja a dolgát, s teszi is. Ugye, a feleségem fölnevelte a három fiút, kínlódik máig az aprójószággal, teszi elém az ételt, italt, s vigyáz minden megkeresett forintra. így volt ez, mióta az eszünk tudjuk. Tsz-tag voltam 1959-től a nyugdíjazásomig, 1984-ig. Az állatot mindig szerettem, s vele a rendet, a tisztaságot. - Már infralámpák alatt kucorgó, pámapos kismalacokat csodálunk, odébb három gyönyörű apaállat mordul föl az idegen hangra, a másik oldalon ellés előtt pihegnek-lihegnek az anyadisznók. Harminc hízott fehérhúsú vár leadásra. Minden ólban, istállóban rend, helye van a vasvillának, épp úgy, mint a gondosan takart répaszeletnek, zsákokból sárgálló kukoricának, bálákban égnek meredő óriás szalmakazalnak. S közben a gépek. Daráló zsákolóval, vontató, Vlagyimirec traktor, kistraktor, mázsa, TZ-4-es cseh masina, F-70-es, aztán természetesen rotációs kapa, fűnyíró, szacskavágó, trafó, s lépten-nyomon egy-egy Trabant. Persze, a gazda elismeri, kell az is, s a Trabant is kocsi. Tajti Ferencné százhúsz tyúkja hasznát említi - ezen a tavaszon olcsó a tojás, olykor mégis bemegy vele az apáti, vagy a hemég olyan cipőüzemben, ahol így osztották volna a munkarendet. Egy műszak van, de csak reggel negyed 8-kor kezdenek, s este fél ötig dolgoznak. Semmi más oka nincs, mint az iskolásgyerekek autóbuszának indulása, érkezése!- Maguk tényleg a Néplaptól jöttek? - épp a fenyőfás liget előtt, a cipőüzemiek ebédlője előtt állunk, mikor a barna fiatalember bedugja a fejét autónk ablakán. Néznénk már meg, fényKálmán Miklós: Négyütemű a Trabantom vési piacra. Már a házakat nézzük a félutcányi Tajti-portán. Szép, emeletes az egyik sarkon - a nős, itthcn élő fiáé. Középtájt egy öreg, roskadozó. - No, ezzel kezdtük, ez volt az első - mondja a gazda, s már csak rálegyint, tessékel az újba, ami majdnem teljesen kész, már a csillárok is helyükön lógnak a szobában, s boylerek, hatalmas hűtők várják dobozukban a beszerelést. S amikor ezt is megnézzük, kihúzza magát a hatvanhatéves nem öregember:- Kérem, én még nem jártam az ótépében! Igaz, máig dolgozom a tsz-ben is, éjjeliőr vagyok, de megkeresem ami nekem, meg a családomnak kell, s ebben a mai nehéz világban is azt mondom, aki dolgozik, boldogul! A Velemi Endre Tsz pár éve cipőfelsőrész üzemet telepített Jásziványra a tsz-tag férjek feleségeinek. Kis, takaros üzemben járnak a Textima, a Pfaff gépek, s rangosságukhoz illő felsőrészeken, Puma márkajelű bőrökön dolgoznak az asszonyok. A ceglédi Pemü a gazda, s Bolyós Istvánné üzemvezető szerint elégedett is a már szalaghoz szokott asszonyok munkájával. No, ők nem annyira a fizetéssel, 4-5 ezer forint szerepel havonta a bérlistájukon. Ennek ellenére jó hangulatban, jól halad a munka, s legfeljebb manapság egyre többször földet emlegetnek a fiatalasszonyok is. Mintha készülődnének, gazdálkodni - többet, másként, mert nemigen akad köztük, aki ne azért is sietne haza a műszak végén, mert várja a háztáji gazdaság, a tehén, a sertés napi gondja. Az ám, a műszak! Nem jártam képeznénk le az autóját. Trabanttal kanyarodott mögénk, első pillantásra nem is értettem, de aztán már ugrottunk is ki a kocsiból, s két férfi értő szeme nyugtázta az iványi ezermester munkáját. Négyüteműre építette át a Trabantot, karambolos Fiat-motor okos fölhasználásával. Mutogatja is boldogan, s nekem mint hozzá nem értőnek (milyen igaza van) magyarázza, gyorsabb is, rugalmasabb is, s főleg nem szennyezi úgy a levegőt. Különben Kálmán Miklósnak hívják, géplakatos a termelőszövetkezetben, s nem az első okos újítása ez a kis szürke jószág. A harminckétéves fiatalember látható büszkeséggel mutat egy fölújított távoli UAZ-ra, amiben dízel motor jár, hajár. Jó reggelt, kedves liliomszál Az idősek napközijén, akarom mondani klubján kívül egyetlen közintézménye van még a falunak. Az óvoda. Tizennyolc csintalan gyereket terelget udvarán Csipe Imréné. Náluk most az az újság, hogy ezidén egy gyerek se búcsúzik, nem lesz iskolásuk, de (lám, az épülő új házak, letelepedő fiatal családok itt is jelen vannak) jövőre már 29 lesz a gyerek! A hatalmas udvaron, a szikrázó napsütésben az óvónő félszeme mindig a gyerekeken. Praxisa van már, tizenöt éve friss szarvasi diplomával jött haza a falujába, ismer mindenkit, s őt is minden iványi. Az biztos, a munkaszeretetet a jásziványiak szorgalmát ő is "oltogatja" a friss hajtásokba. Az udvar egy részében saját kis veteményes kert mellett szorgoskodik most is a daduska, gyerekek karéjában. És az óvodában mi a téma? A jásziványi gyerek miről beszél? Miről is beszélhetne? Készül a közelgő ünnepre. Az óvónő elkezdi, s csilingelő hangok folytatják: Jó reggelt, jó reggelt / Kedves liliomszál/ Megöntözlek rózsavízzel, /Hogy ne hervadozzál... Sóskúti Júlia A JÖVENDŐ: Jó reggelt, jó reggelt.. Fotó: Mészáros János Aki dolgos, boldogul
