Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-03 / 53. szám

Néplap 1990. MÁRCIUS : ifj. Gyarmati László Magyar Szocialista Párt Szülei egyszerű munkás­­emberek, alkalmazottak. Fiuk­nak tisztességes megélhetést szántak, és nem is vették számí­tásba a továbbtanulást. A gimná­zium utolsó évében egyik tanára ösztönzésére választotta a keres­kedelmi és vendéglátóipari főis­kolát, de azután már belső kész­tetés vitte tovább egy másik dip­loma megszerzésére. A 30 éves közgazdász első munkahelyé­nek, a Jászberényi Cipőipari Vállalatnak a főmérnöke, Jász­­szentandráson lakik feleségével, két gyermekével.- Az életrajzi ismertetőben két, talán nem fontos, de érdekes adat ragadta meg a figyelmemet: a Balaton átúszása és a nemzetközi gépjárművezetői tanfolyam.- Szeretek sportolni, az iskolai, a községi labdarúgócsapatban is játszottam, a tömegsport rendez­vényeken rendszeresen részt ve­szek. Indultam az olimpiai ötpró­bán is, amelynek egyik feltétele volt az az öt és fél kilométeres táv a Balatonon. A másik adat pedig annyi magyarázatot igényel, hogy a közelmúltban nemzetkö­zi fuvarozásra kft-t alapítottam, ehhez kellett a bizonyítvány... Korábban egyébként alakítottam egy kisszövetkezetet is. Negy­ven embernek ad most munkát, megélhetést ez a vállalkozás.- A vállalkozás, gondolom, a képviselői programjában is fon­tos helyet foglal el.- Ezt tartom a gazdaság motor­jának, de csak, ha szorosan együtt kezelhető a tulajdonvi­szonyok és az önkormányzat gyökeres reformjá­val. Az életerős gaz­daság pedig megte­remtheti - alapvető szemléletbeli válto­zással együtt - az egészségügy, az ok­tatás gondjának, a fiatalQk és idősek problémáinak meg­oldását. Az ország teljes egészét átfogó változásra, rend­szerváltásra van tehát szükség, mivel a dol­gok külön-külön nem reformál­hatók.- Az úgynevezett Alsó-jászság kifejezetten mezőgazdasági vi­dék.- Vagyis a föld határozza meg az itt élők többségének gondol­kodását, életét. Mint az iparban, a mezőgazdaságban is nagy ká­rokat okozott, óriási pazarláshoz vezetett a tulajdonosi szemlélet hiánya. A földet a téesz-tagok, illetve a régi tulajdonosok nevére kell telekkönyvezni, és törvény azt ne írja elő, hogy mit tegyenek vele. A tulajdonosok maguk döntsék el, hogy közösen vagy egyedül művelik meg.- Előfordulhat, hogy az egyik vidéken a szövetkezeti forma, a másikon pedig a farmergazdaság válik uralkodóvá, amelyek vál­lalkozások sorozatán keresztül kristályosodnak majd ki, nem lesz erőszak, akkor mindenhol a helyi adottságoknak legmegfele­lőbb, legéletrevalóbb formát fogják kialakítani. Fontosnak tartom a méltányos járadékot, és akit megillet, a tisztességes kár­térítést.- A vállalkozás fontosságáról már volt szó.- Úgy látom, a kormány most téves koncepcióra épít, mert a görcsös infláció elleni politiká­val, a fogyasztás visszafogásával a vállalkozásokat is megbénítja. Legelőször is csökkenteni kelle­ne az adókat, hogy akinek pénze, bátorsága van, az vállalkozzon, sőt támogatni szükséges a befek­­tetéseket a magánszférában, mert legérzékenyebben az reagál a piacra. Az alsószentgyörgyi kisgazda, vagy a jákóhalmi asz­talos majd pontosan tudja, hogy mire adja ki pénzét.- A programot teljes egészé­ben itt elmondani nem lehet, de mi az, ami még feltétlenül ide kívánkozik?- A valódi önkormányzatokat rendkívül fontosnak tartom mind a gazdasági szektorban, mind a települések életében. A falunak is vissza kell adni a vagyonát, amivel a választott önkormány­zat szabadon gazdálkodhat. Dr. Juhász László Szabad Demokraták Szövetsége A jászkiséri nyugdíjas orvos először nem akarta vállalni, hogy jelöltnek ajánlják, mondván, ja­vasoljanak fiatalabbakat. Végül sikerült őt meggyőznie az SZDSZ-nek. A Szabad Demokraták Szö­vetsége programjának fontos pontja, hogy meg akarnak szaba­dulni az egyeduralomtól, a pa­rancsrendszertől. Nem akarnak arra várni, hogy "föntről" mond­ják meg, hogyan cselekedjenek, mivel nem Pesten tudják, hogy itt, a Jászságban mire van szük­ség. A helyi önállóság olyannyi­ra központi kérdéssé vált, hogy még a választókerülethez tartozó községek között is van vita bizo­nyos kérdésekben. Jászkisér, Jászszentandrás és Jászladány most például el akar válni a jászapáti áfésztól. Ezen a vidéken egyébként most a földkérdés érdekli a leg­jobban az embereket. Hogy mi legyen, arról szinte községen­ként más a vélemény. A jász­­szentandrásiak például szeretnék megkapni a földet, de nincs konkrét elképzelésük arról, hogy kivel műveltetnék meg. Az SZDSZ álláspontja szerint a föld tulajdonjoga azt illeti, akié a föld a földosztás előtt (vagyis 1947 előtt) telekkönyvileg is volt. A tulajdonos aztán maga dönthet, hogy megműveli-e a földet, bent hagyja a közösben, 1 netán szövetkezetét hoz létre. Nem szeretnék, ha olyanok kezé­be kerülne a föld, akik városban laknak, és béressel műveltetik. Ők ugyanis a föld hasznát nem a földre fogják fordítani, hanem más célokra költik el. Míg az itt • lakók és itt gazdálkodók a hasz­not a földbe fektetik be; például mezőgazdasági gépeket vesz­nek. Mindenesetre az embereknek át kell gondolniuk, hogy mit is akarnak kezdeni a földdel. Nem lehet nekiesni és szétdarabolni. Vannak például növények, ame­lyeket csak nagy területeken le­het termeszteni pl. a gabonafé­lék. Ugyanakkor a kis területen való gazdálkodással is vigyázni kell, olyan növényfélét választa­ni, melynek biztos piaca van. Ezen a vidéken korábban a para­dicsom és a hagyma látszott jól jövedelmezőnek, de az utóbbi időben nagy mennyiség került a szeméttelepre. Most úgy tűnik, paradicsompaprikát érdemes ter­meszteni. Problémát jelent e térségben a cigányság helyzete. Kevesen dolgoznak helyben, a többség el­járni kényszerül. Az eljárás pe­dig magával hozza a kocsmázást. A cigánycsaládokban sok a gye­rek, így a tanácsi segélyek nagy részét ők kapják, ami felháborít­ja a többi rászorulót. A megoldás nyilván az lenne, ha sikerülne helyben több munkalehetőséget biztosítani. A nők foglalkoztatá­sa szempontjából fontos volna a háziipari munka meghonosítása, a bedolgozói lehetőségek megte­remtése. Korábban a kátéesz jól működött, aztán összevonták a jászapátival, és megszüntették több hasznos tennék gyártását pl. az energiatakarékos füstcső­­dobokét. A két kátéesz már szét­vált, de a jászkiséri azóta se talált igazán magára. Dr. Juhász Lászlónak termé­szetesen az egészségügyi ellátás javításával kapcsolatban is van elképzelése. Szerinte az alapellá­tást kell fejleszteni, vagyis a kör­zeti orvosi rendelőkben elvégez­ni a feladatok jó részét, hogy mi­nél kevesebb beteg kerüljön a rendelőintézetbe, kórházba. A vércukorszint meghatározása, az EKG-vizsgálat például elvégez­hető a körzeti rendelőkben is. Magyarországon csak papíron nincs analfabétizmus, - vallja dr. Juhász László. Hiszen a tanulók egy része úgy kerül ki az általá­nos iskolából, hogy nem tud írni, olvasni. Dr. Juhász László sze­rint külön osztályokban, iskolák­ban kellene foglalkozni a gyenge képességű tanulókkal, hogy 14 éves korukra legalább írni, ol­vasni, viselkedni tanuljanak meg. Fontosnak tartja, hogy a nyugati nyelvek oktatását már most kezdjék meg, nem pedig 8-10 év múlva. Erre a választó­­kerületében lehetőség is van, hi­szen ha nyelvtanár nincs is, de akik beszélnek nyugati nyelve­ket, azok óraadóként taníthatnák a gyerekeket. Nemcsak a szel­lemi, hanem a testi nevelésre, a sportra is több gondot kell fordí­tani az iskolákban. A választókerületben támo­gatni kell a magánvállalkozókat. Eddig a fuvarosok és a magánke­reskedők váltak vállalkozóvá. Egyelőre hiányoznak még az iparosok, a szerelők, akikre nagy szükség volna. Jánosi Menyhért Agrárszövetség Édesapám kubikos volt, s mi­kor hároméves hadifogság után hazajött, kapott öt hold földet. Hamarosan rájött azonban, hogy igavonó állat nélkül, pénz nélkül nem lehet gazdálkodni, mert ke­vés a szándék, az igyekezet, ha a feltételek hiányoznak. Ötvenkét éves vagyok, har­minc éve dolgozom a jásztelki Tolbuhin Tsz-ben, 25 évig fő­könyvelőként, öt éve pedig el­nöknek választott a tagság. Feleségem a szomszédos falu­ban vb-titkár,. fiam autószerelő, lányom ápolónő. A három évti­zedes vezetői munkából nem fu­totta luxus villára, nyugati autó­ra, pedig a téesz mindig a legjob­ban fizető szövetkezetek közé tartozott a megyében. A munkámat viszont szere­tem, és becsültem a parasztot, a falusi embert, mert jól tudom, mit dolgozott a saját földjén, az­után pedig itt a közösben. Úgy érzem tisztelet, megbecsülés vesz körül engem is, és ennek a háttérnek tudatában vállaltam az Agrárszövetség felkérésére a r. 1. i képviselői jelöltséget. Megkeresett más párt is, de az agrárprog­ramja miatt az Agrár­­szövetséget választót - tam. || Volt azonban két ■tewa feltételem. Ha meg­­választanának, a té­­' % észt nem hagyom, va­í ^ gyis nem vállalom a - függetlenített képvi­selőséget. Egyrészt az erős kötődés miatt, de nem is hi­szem, hogy főfoglalkozásúként, azoktól elszakadva, akikért tenni akarok, eredményes lehetnék. Pestről nem lehet a vidéket kép­viselni. A másik, magamnak állított feltétel az volt, hogy én nem já­rok kopogtatócédulák után, nem kérek fölhajtót, közvetítőt. Úgy gondoltam a harmincéves veze­tői munkámra alapozva, hogy jól ismernek a falumban, meg a kör­nyéken is. Ha szervezés nélkül nem gyűlik össze a szükséges ajánlócédula, akkor vagy az em­bereket, vagy magamat ismer­tem félre, és valóban nem va­gyok való képviselőnek. A szövetkezet megalakulása­kor kerültem ide, és azóta keser­ves harminc év telt el. Igyekez­tem tisztességgel szolgálni a kö­zöst, de ezt az akkori törvényes úton nem nagyon lehetett. Leg­nagyobb energiám arra fordítot­tam, hogyan játszam ki az eszte­len szabályzókat. A parasztember megsiratta a földjét, jószágait, amit bevitt a szövetkezetbe, mégis dolgozott í.hj m '. h * * tovább, mert a határ nem marad­hatott műveletlen. Áldozatát azonban nem becsülték, mert jö­vedelmét elvitte az ipar, meg a város. Dolgozott napi 12 órát, fizetett szabadság és más juttatá­sok nélkül. A megváltott földek sorsát rendezni kell, de nem úgy, hogy a szövetkezeti tagokat és a régi tulajdonosokat szembeállítják egymással. Tisztességes kártérí­tést kell fizetni a földekért. Ezt azonban ne a téesztől várják, mert a társadalom volt a haszon­­élvező, fizessen az egész ország. Ellenkező esetben ez az összeg beépül a mezőgazdasági árakba, és elgondolható, hogy milyen inflációt gerjeszt. Úgy látom, most a vidék a po­litikai harcok központjába ke­rült. Különböző elméletek szü­letnek a földről, a paraszt rehabi­litálásáról, közben megfeledkez­nek azokról, akik ma a földön dolgoznak, akik élelemmel lát­ják el az országot. Az Agrárszö­vetség programját képviselem, vagyis elsősorban a jelenlegi té­­esztagok mellett állok. A szövet­kezeti vagyont /földet, gépet, épületet/ közöttük kell szétoszta­ni és engedni, döntsön mindenki szabadon: a közösben dolgozik vagy farmergazdaságot hoz lét­re. Most csak az Agrárszövetség programjának legfontosabb ré­széről beszéltem, de a választói gyűléseimen az érdeklődők bő­vebben is megismerkedhetnek a választókerület lakóit érintő más kérdésekkel, elképzeléseimmel. * *<- «' í * r JL * t Dr. Kecskés Ákos Magyar Demokrata Fórum A megye egyik legfiatalabb je­löltje, 29 éves. Szegeden jogi diplomát szerzett, majd ez év ja­nuárjában politológiából (politi­katudomány) államvizsgázott Budapesten az ELTE-n. Ügy­védként dolgozik Jászberényben és Jászapátin. Az MDF-nek 1989 ősze óta tagja. A boldogházi és alsószentgyörgyi szervezetek je­lölték. Egy téli, hideg estén megle­pődve tapasztalta, hogy kétórás választói közgyűlés, eszmecse­re, vita után nagykabátos, kucs­­más parasztbácsik így véleked­nek róla: "Ilyen higgadt, józanul gondolkodó, tájékozott képvise­lő kell nekünk." S meglehet, ez­zel egy politikai pályafutás első lépéseinek tanúivá lettek.- A társadalomtudományok mindig érdekeltek. A megélt va­lóság és a tanulmányaim közti ellentmondások késztettek tet­tekre. Arra, hogy széles körű is­mereteim, műveltségem legyen, s arra, hogy ezt hasznosítsam is. A politika a lehetséges művé­szete és a dönteni tudás képessé­ge. Ehhez racionális gondolko­dás, a tényékhez való ragaszko­dás, a döntéseknél az érzelmek kizárása szükséges, ami végül is ügyvédi munkámhoz is nélkü­lözhetetlen. Az MDF-hez viszonylag ké­sőn csatlakozott. Akkor, amikor körvonalazódott programja, megtalálta helyét a magyar poli­tikai rendszerben. Az MDF cél­kitűzése és a saját elképzeléseim találkoztak. Ekkor választottam őket - tudatosan.- Mint képviselő - ha megvá­lasztanak - a rendszerváltást, a társadalom átalakulását szeret­ném elősegíteni, a legkisebb megrázkódtatások árán. A sok rossz közül a legkevésbé rosszat kell választani, országosan és he­lyi szinten egyaránt. Ehhez a félelmek oldására is szükség van. Bibó István 1945-ben írta: "A politikai élet végzetes félel­meinek az a tulajdonsága, hogy tárgyi előfeltételek híján is, pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják hívni azt a veszedel­met, amitől félnek." A régit már nem akarjuk, az újtól félünk. A félelem viszont konzerválja a rendszert. Választási programjában sok konkrétum szerepel, amit a kör­zet lakói, választópolgárai alapo­san megismerhettek, hisz min­denhová elment többször is. Csak címszavakban: európai szintű életszínvonalat, polgári létbiztonságot úgy, hogy ma­gyarságunk értékeit újra megta­láljuk. Magántulajdonon alapuló gazdaságot, vállalkozásbarát adórendszert, a vidék felemelke­dését szolgáló közigazgatást, esélyegyenlőséget, közbiztonsá­got, szociális gondoskodást a va­lóban rászorulóknak, az egész­ségügy, az oktatásügy, a társada­lombiztosítás reformját. Földet a vállalkozni tudó és akaró pa­rasztnak, de nem a téeszek szét­verése árán.- Az elvtelen ígérgetéseknek, a demagógiának nem lehet helye a politika eszköztárában. Világo­san látni kell, hogy egy teljesen új rendszerű parlamentben kell majd helytállni a képviselőknek. Én szolgálni szeretnék: a válasz­tókat, ezt az országot. Ehhez hit kell. Én hiszek abban, hogy sike­rülni fog a békés átalakulás. Hi­szek abban, hogy lesz elég józan­ság, s kitartás bennünk, hogy az előttünk álló nehézségeket le­­küzdjük. Ez nem kevés időbe fog telni. Minden látszólag gyors megoldás - alapok híján - csak káoszt eredményezhet, ezt tudni kell! S azt is, ha a radikalizmus­nak nincs célja, és hozzá alkal­mas eszköztára, anarchiához ve­zet. Ezt nem akarhatjuk.- Ahhoz, hogy a várható ne­hézségeket elviseljük, világos és tiszta célok kellenek. Új érték­­rendszerre van szükség, mely az embereket alkalmassá teszi a változások elviselésére. Itt azok­ra a keresztény értékekre gondo­lok, melyek Európa fejlődését kétezer éve meghatározzák. Az elmúlt 43 évben erről is sikerült megfeledkeznünk. S míg önma­gunkat felvértezzük ezekkel az értékekkel, az bizony időbe telik. Ezért nem szabad hát kapkodni, türelmetlenkedni. A jövőnket ne játsszuk el! ül £ 'fc £ í § fe>T * 3 1 r Képviselőjelöltek a megye 2. számú /jászapáti/ választókerületében

Next

/
Oldalképek
Tartalom