Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-22 / 68. szám
1990. MÁRCIUS 22. Néplap 3 Ne minden Budapesten dőljön el! Hároméves a kétszintű bankrendszer Három évvel ezelőtt jött létre az új bankrendszer Magyarországon. Ennek lényege röviden az, hogy a központi bank mellett megalakult a kereskedelmi bankok hálózata, amely lehetővé tette a feladatok szétválasztását, megosztását. A folyamat azonban még nem ért véget. Jelzik ezt azok a felvetések is, amelyekkel az ember időnként találkozik a témával foglalkozva. Ezekről a felvetésekről és az MNB megyei igazgatóságának feladatairól kérdeztük Bálint Ferencné dr.-t, az MNB Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóságának igazgatóját.- Azt mondják, a jelenlegi bankstruktúra a hatalom átmentésének eszköze, amit bizonyítanak azzal, hogy az MNB- nél maradt például a központosított devizagazdálkodás, a beruházási hitelek felülről való elosztása. Mi erről a véleménye?- A felvetések egy része reális, de nem mindig egyértelmű, félreértésre adhatnak okot. Különbséget kell ugyanis tenni az állami és vállalati döntésű beruházások között. A konkrét vállalati beruházási hitelekről nem jegybanki szinten döntenek, ebbe nincs beleszólása a jegybanknak. Az egyes vállalatokkal az üzleti bankok vannak kapcsolatban. A világbanki hitelek esetében is az üzleti bankok játsszák a főszerepet, a központi bank csak közvetítőként vesz részt az ügyletben. A devizagazdálkodással más a helyzet. A decentralizálás folyamata már elindult. Ebben az évben is lényeges előrelépést tervezünk. Nagy kérdés azonban, hogy mit és mennyit tudnak felvállalni az üzleti bankok. Ehhez ugyanis személyi, tárgyi feltételek kellenek, hiszen nehéz szerteágazó feladatról van szó. Sok veszélyt is rejt magában az előrelépés, minthogy folyamatban lévő ügyekről van szó, ahol az átállást zökkenőmentessé kell tenni. Súlyos hibát is véthetünk, aminek következménye beláthatatlan.- Azt is mondják, hogy az MNB túl sokat vállal fel. így többek között megemlítik a közvetlen gazdaságirányítást, a költségvetés nyakló nélküli finanszírozását. Emiatt nem tud foglalkozni alapvető feladatával: a forint védelmével.- Az a kérdés vetődik fel, hogy egy kormánytól függő bank megteheti-e önmagától, hogy megtagadja a kormány döntéseit a jelenlegi függősségi rendszerben? Ha a jegybank autonóm lenne, akkor igen, de ma nem az. Ezt a bírálók is elismerik. Ahhoz, hogy a jegybank önmaga döntsön, jegybanki törvény szükséges, és a bankot az Országgyűlés alá kellene rendelni.- Szemrehányásként fogalmazódik meg az is, hogy ma egyetlenjelentősebb banknak sem kell számolnia csődveszéllyel.- Ez igaz. Ma nagy nyereséget érnek el az üzleti bankok, tehát a csőd kérdése fel sem merülhet. Tény azonban, hogy ezekben a nyereségekben realizálódnak az örökölt, kétes kintlévőségek utáni "kamatbevételek" is. A kétes kintlévőségeket előbb utóbb rendezni kell. A megyei bankok helyzetét egyébként sem tudjuk felmérni, a náluk meglévő centralizáció miatt.- A beszélgetésből is kiderült, hogy a problémák kiküszöbölése a jegybank önállóságának növekedésével lehetséges. Mikorra tervezik az új törvényt?- A törvénytervezet elkészült. Ez év elején szerették volna napirendre tűzni, de ez a parlament már nem foglalkozik ezzel. Remélhetően a következő elsők között fogja tárgyalni. El kell dönteni, milyen bankot akarunk, erőset vagy gyengét, önállót vagy a kormány alá rendeltet. Ez azért is fontos, mert ezt a kezdeteknél sem döntötték el. A bank átszervezésére nem kellően előkészülve került sor. Ennek több oka volt. Az előkészületeket az MNB-re bízták, jobb lett volna függetlenekre bízni. Az átszervezés kapcsán nem egyértelműen határozták meg, hogy mit értünk jegybanki és mit üzleti banki funkció alatt. Ezt tudományosan kellett volna megalapozni. És végül az is gond volt, hogy nem minden esetben biztosították az üzleti bankok működéséhez szükséges feltételeket. Sok helyütt például hiányzott a pénztárszolgálathoz szükséges terület. Mára már sok minden megoldódott, de fordítva kellett volna.- A laikus számára nem egyértelműek az MNB megyei igazgatóságok feladatai a kétszintű bankrendszerben. Kérjük, avassa be olvasóinkat az igazgatóság feladataiba.- Kétségkívül a feladatok egy részét csak a központ végezheti el. így például a költségvetés finanszírozását. A feladatok jelentős részéből azonban kiveszik részüket a megyei igazgatóságok is. Nem fontossági sorrend szerint, először megemlítem az információszolgáltatást, a központ és a megyei intézmények között. A megyékben vagyunk képesek a helyi folyamatok elemzésére, s így lehet a leggyorsabban jelezni a főbb, főleg lakossági pénzmozgásokat. Feladatunk a váltóleszámítolás, illetve váltó viszontleszámítolás. 1989-től részt veszünk a nyílt piaci műveletekben, így a kincstárjegyek értékesítésében is. A megyei igazgatóság látja el a megyei pénz- és költségvetési intézmények számlavezetését, hitelezését, a tanácsok kivételével. A számlatulajdonosok számára pénztári és egyéb emissziós /például valutaellátási/ feladatokat látunk el. Számítógépes rendszerünkön adatrögzítéssel, feldolgozással nyújtunk szolgáltatást részben saját részre, részben a kereskedelmi bankok számára. Devizahatóságijogkörünk, bár elég rapszodikusan, az utóbbi két évben bővülő tendenciát mutat. Ez főleg a behozatali és kiviteli engedélyek kiadására vonatkozik. De foglalkozunk a Magyarországon letelepedettek valuta-ügyintézésével, illetve a magán külkereskedelem és nemzetközi fuvarozás valutaellátásával is. Meg kell még említeni az ellenőrzési funkciót. Ezt a központ megbízása alapján az üzleti bankok, valamint a valutabeváltó és kifizető helyek, vállalatok devizahatósági ellenőrzését, revízióját jelenti. Hatvannégy ilyen hely van a megyében. Végül szeretném megjegyezni: ahhoz, hogy nagyobb részt tudjunk vállalni a jegybanki funkciókból, az kellene, hogy az üzleti bankok egységei is megfelelő önállósággal rendelkezzenek. Addig ugyanis a jegybanki funkciókat decentralizáltan ellátni igen nehéz, amíg a többiek centralizáltak. El kellene végre érni, hogy ne minden Budapesten dőljön el.- Köszönöm a beszélgetést. Füle István Valóban egyetemi város lesz Karcag? A mezőgazdasági könyvnapok megnyitójára Kunmadarason került sor, ahol dr. Papócsi László, a MÉM miniszterhelyettese érdekes bejelentést tett. Azt mondta, hogy elképzelhető, miszerint a karcagi mezőgazdasági szakközépiskola a jövőben a felsőfokú agrárképzés bázisa lesz. Miután a kunsági város polgárait néhány évtizeddel ezelőtt már kecsegtették ezzel a reménnyel, érthetően élénk érdeklődést keltett e kijelentés. Miután dr. Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese több ízben is folytatott tárgyalást erről a témáról Glatz Ferenc oktatásügyi miniszterrel, megkérdeztük, milyen realitása van annak, hogy valóban főiskolaként vagy egyetemként működjön a jövőben a karcagi középiskola?- Karcag táji adottságai nagyszerűek, egy mezőgazdasági centrum pozíciójában, hagyományai révén szinte kínálja magát napjaink farmergazdász képzésének székhelyéül. Mindig is az agrárértelmiség alma matere volt ez az iskola, sokan ismerkedtek meg itt a földművelés legkorszerűbb vívmányaival. Ma már talán csak a legendás szélkerék utal arra, miként is népszerűsítette a karcagi iskola a tudomány legkorszerűbb eszközeit a földművelő népesség körében. E tiszteletreméltó hagyományok ismeretében vetődött fel ismét annak lehetősége, hogy itt a legmodernebb ismeret birtokába juthasson bárki is, aki a falak között diplomát szerez.- Az elképzelés szép, csak napjainkban az anyagiakon szokott hajótörést szenvedni egyegy nagyra vivő terv...- Készültek már számítások is az iskola átszervezésére, és nem elérhetetlen összeg az a 40-50 millió forint, amit erre a célra áldozni kellene, különösképp ha figyelembe vesszük, hogy alapítványokat pályázhatnánk meg itthon és külföldön is. Hiszen a kutatóintézet kézenfekvő tennivalója lenne a Tisza II. különbö« ző hatásainak ellenőrzése, s az esetleges káros következmények kivédése. De az iskola maga is folytathatna hasznos gazdasági tevékenységet: tudós tanárai akár mezőgazdasági termékek szabadalmaztatását is végezhetnék, de lehetőség volna fajtabemutatóra, kemikáliák hatásmechanizmusának népszerűsítésére, állandó gépbemutatóra és vásárlásra, takarmányozási bemutatóra, de az élelmiszer-feldolgozás kisüzemi módozatait is ki lehetne dolgozni. Külföldi példák már vannak erre, kis szériában elő lehetne állítani bármiféle mezőgazdasági végterméket, természetesen feldolgozva juttatva ki akár a külföldi piacra is azokat, és nem olcsó áron, betakarított állapotában.- A dolognak tehát milyen realitása van?- Ebben a pillanatban két tárca, az oktatásügyi és a mezőgazdasági támogatja, de ha a választások után a pártok melléállnak, a dolog megvalósítható. Tényleg kiárusítják az országo? Semmi kedvem humorizálni a dolgon, de mégiscsak az történt, hogy észre sem vettük, és fölnőttek vállalataink. Vagyis eladósorba kerültek, hisz egyre több hazai cég körül legyeskednek külföldiek. S mint általában lenni szokott, ebben a kérdésben is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik lelkesednek a külföldi tőke, a tőkés tapasztalatok ilyen megjelenéséért, mások viszont a maguk módján küzdenek az "ország kiárusítása" ellen. Nos, igazságot tenni nagyon nehéz, ám az könnyen belátható, hogy addig versenyképességről, gazdaságos termelésről legfeljebb csak álmondhatunk, amíg ennek megteremtéséhez nincs elegendő pénzünk. Azt pedig,jelenleg úgy tűnik, hogy csak a Lajtán túlról - tehát nyugatról - várhatunk. Szóval, a folyamatos és ésszerű fejlesztéshez kétségkívül pénz kell, amit nem kivonni kell a gazdaságból, hanem pont fordítva: befektetni. Jól tudjuk, ezzel a megállapítással nem találtuk fel a spanyolviaszt, hisz a világ gazdaságilag fejlett régióinak tapasztalatai is ezt bizonyítják. S ráadásul úgy néz ki, hogy egy ilyen eladósodott ország, mint a miénk, másképp aligha tud talpra állni. Marad tehát a külföldi tőke, akár tetszik, akár nem. Lehetünk azért még jó hazafiak, noha mondják sokan, hogy így elkótyavetyéljük az országot. Am, ha nem ezt tennénk, akkor meglehet, hogy Magyarország tovább hanyatlana, és esetleg rövid időn belül afrikai szinten találná magát. Ez a valóság. Sajnos. Vannak, akik keseregnek a nemzeti vagyon kiárusítása, elherdálása ellen, s az ő malmukra hajtják a vizet azok a hírek, amelyek mostanában arról szólnak, hogy például áron alul adtak el szállodákat. Ennek természetesen senki sem tapsol, a tisztességes üzlet viszont mindenképpen ennek az országnak az ügyét szolgálja. Ugyanis, ha eladunk egy gyárat, az épületek, a gépek, a szellemi termék azért még itt marad, mi több: pénzzé alakul át, amiből egyrészt csökkenthetjük adósságainkat, másrészt pedig újabb fejlesztésekre is futja. Bizonyára ezért ösztönzik a jelenlegi törvények is azt, hogy minél több külföldi működő tőke kerüljön az országba. Ez utóbbi kitétel nagyon fontos, mert azzal - bármily furcsán is hangzik - semmit sem érnénk, ha ide csak a pénz jönne. Ezért kell olyan partnereket keresni, akik a tőkével együtt hozzák a technológiát, a terméket és annak piacát, valamint a miénknél sokkal fejlettebb vezetési, kereskedelmi, pénzügyi kultúrát és személyzeti politikát. Hisz állítják többen, hogy a tőkések jóval magasabb szintű tervgazdálkodást folytatnak, mint amit mi több mint 40 éven át hirdettünk. Nemrégiben mesélte az egyik nagyvállalat vezetője, hogy ők már hat hónapja tárgyalnak egy amerikai-osztrák céggel, ugyanis szándékukban áll, hogy egyik üzemüket vegyesvállalattá alakítják át. Nos, az érdeklődő nyugatiak eddig már számítógépen 40 ezer adatot 800 változatban dolgoztak föl, mielőtt egyetlen kérdésre is választ adtak volna. Ilyen pontosan tíz évre előre megtervezik a hasznot, s az azt befolyásoló öszszes tényezőt különböző érzékenységi vizsgálatoknak vetik alá. Ezt kellene tőlük megtanulnunk, ehhez persze vállalkozó szellemű emberek kellenek. Nagy figyelmet kell fordítani tehát a vezetésre, a vezetőkre, számukra ezentúl remélhetőleg az alkalmasság, a rátermettség, a bizonyítás lesz a legfontosabb fokmérő. Nem arról van szó, hog> valakit mindjárt az első hibánál ki kell rúgni. Nyugaton sem így csinálják, de nem is adnak öt évet arra, hogy ha majd az illető pályázata lejár, akkor fölváltják egy másikkal, vagy majd akkor meghallgatják, hogy ugyan magyarázza már meg, hogy három éve miért nincs nyereség a vezetése alatt álló cégnél? Második év végén, ha nem hoz eredményt, menthetetlenül kezébe nyomják a munkakönyvét. Tulajdonképpen oda szeretnék kilyukadni, hogy nem a vezetőellenességet kellene erősíteni - ami ma az országban dühöng -, hanem saját érdekünkben igyekezni kellene olyan új vezetőket kinevelni, akik megfelelnek a legszigorúbb követelményeknek is. Ez csak az első pillanatban tűnik fogas dolognak, mert abban szinte biztos vagyok, hogy minden munkahelyen sok olyan tehetséges ember van, akikben eddig szunnyadt a vállalkozókészség, s arra vártak, hogy majd eljön az ő idejük is. Nos, mit mondjak: készülődhetnek. N.T. A szövetkezesnek a résztvevőket kell szolgálnia Beszélgetés Nagy Husszein Tibor szakszövetkezeti elnökkel Az országos választmány tagja, Nagy Husszein Tibor volt a magyar vidék, a magyar parasztság felemelkedéséhez legreálisabb agrárprogramot produkált Agrárszövetség minap megtartott megyei választási nagygyűlésének vendége. "Civilben” a Szeged melletti Bordányban működő, főként zöldség-gyümölcstermesztést folytató szakszövetkezet elnöke. Elsősorban ebbéli minőségében, azaz nem a politizáló, hanem a gyakorló mezőgazdasági vezetőt faggattam az ágazat időszerű dolgairól.- Nehezen tudom elválasztani a kettőt - szögezte le beszélgetésünk elején -, hiszen éppen a gyakorlati szervező-irányító munkában a mindennapos mezőgazdálkodásban megélt problémák motiválják a politikai tevékenységemet is.- Hogyan ítéli meg szövetkezeti vezetőként mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét?- Jelenleg nagyon leértékelt állapotban van az ágazat, főként a saját lehetőségeihez képest. Azt ugyanis, az érzelmi alapokon elsősorban a földkérdésre kihegyezett agrárpolitikai csatározások közepette sem volna szabad elfeledni, hogy a magyar mezőgazdaság más területeihez képest a nagyüzemi mezőgazdaság honi és nemzetközi mércével mérve is egyaránt kiemelkedőt produkált. Az viszont kétségtelen, hogy elsősorban szervezetileg meg kell újulnia a magyar agrárgazdaságnak, csak hát ahhoz jónéhány, a szövetkezésben évtizedek során megkövült feszültséget fel kell oldani.- Felsorolna ezek közül néhányat?- Szándékosan használtam az előbb a szövetkezés kifejezést, mert véleményem szerint nem csupán a mezőgazdasági, hanem ugyanúgy az ipari, a fogyasztási és más szövetkezeteket is nyomasztó belső feszültségekről van szó. Az egyik legnagyobb tévedése volt az utóbbi évtizedeknek, hogy a ráerőltetett politikai feladatok közvetítésén túl a magántulajdon likvidálására használták fel a szövetkezést, holott az klasszikusan a kis- és magántulajdon egyik működési formája. Egy másik ellentmondás, hogy összemosódott az oszthatatlan vagyon és az osztatlan közösségi tulajdon fogalma, és nem működhetett együtt a tagság valóságos tulajdonával az oszthatatlan vagyon.- Lehet, valóban csak ilyen és hasonló ellentmondások feloldásához vezető szemléletbeli változásokkal újulhat meg a magyar szövetkezés, de legalább annyira sarkalatos kérdés a vagyon- és földreform. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye?- Az inflációnak kitett és csupán kvázi vagyonhoz juttató nevesítéseket ellenezve azzal értek egyet, hogy a szövetkezeti tagokat a mindenkori piaci értékeket megőrizni tudó üzletrészek formájában valós tulajdonhoz kell juttatni. Ennek persze csak úgy van értelme, ha a tulajdonhoz szabad rendelkezési jogot is kapnak, és önkéntes alapon maguk dönthetnek arról, hogy azt egyénileg működtessék, vagy valamilyen közösségi, társulási szervezetben. Ami a földet illeti, nem szabad megtartani a közös tulajdont, de minden módon meg kell akadályozni, hogy azt mint életteret kihúzzák a térség mezőgazdálkodásból élő lakossága alól. A földkérdés igazságos megoldására egyetlen reális lehetőséget látok: valós értéken és a népgazdaság teherbíró képességének megfelelő ütemben, örökváltságként kártalanítani kell azokat, akiket jogtalanul megfosztottak földjeiktől. Akik viszont művelésre, és csakis arra, visszakérik a földet, vagy még jelenleg is tulajdonosok, az üzletrészhez hasonlóan szabadon választhassanak a termőföld leghatékonyabb, számukra legjövedelmezőbb hasznosításához, ^működtetési szervezeti formát.- A vagyon- és földreformnak is, de például a korábban erőszakosan egyesített szövetkezetek önállósulási törekvéseinek is gátat szabnak látszatmegújításokkal együtt is idejétmúlta jogszabályok. Ön hogyan vélekedik például az érvényben lévő szövetkezeti törvényről?- A szövetkezésnek a benne részt vevők érdekeit kell szolgálnia, ezért azt tartom, hogy a szövetkezetek belső életébe se politika, se törvény ne szóljon bele, A megbontott ágazati szabályozás különösen nehezíti a gazdasági mozgást, nem látom tehát szükségét külön szövetkezeti és külön téesztörvénynek. Magáról a szövetkezésről kell véleményem szerint új törvényt alkotnia az új parlamentnek, vagy pedig a társasági törvényben kell egy hetedik formációként illeszkedniük a szövetkezési szabályoknak.- Hogyan látja a szövetkezeteknek a gazdasági-politikai rendszerváltás utáni jövőjét?- Meggyőződésem, ahogyan mindenütt a világon a fejlett demokráciákban, nálunk is helye lesz a gazdaságban a szövetkezésnek, mint az állampolgári kistulajdonosok nem megkülönböztetett, de egyik lehetséges társulási formájának. Fel kell persze számolni mielőbb a szövetkezetekben 40 éven át konzerválódott bérmunkásszemléletet, és létre kell hozni a tulajdonosi érdekeltségen alapuló résztvevői társadalmat. Véleményem szerint a jövőben csökkenni fog az úgynevezett munkatípusú szövetkezetek száma. Egyre több integrációs jellegű szövetkezet megalakulása várható, amelyekben azonos profilú termelők fognak társulni a termelés egyes, egyénileg gazdaságosan nem folytatható elemeinek közös végzésére.- Köszönjük a beszélgetést. Temesközy Ferenc 1 I
