Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-21 / 67. szám
8 Néplap 1990. MÁRCIUS 21. A szerkesztőség postájából Bontják a romházat - rendezik a terepet Életveszélyes romház Tiszatenyőn címmel - képpel illusztrálva - olvasói észrevételt közöltünk március 5-én. Velkei Tibor tanácselnök erre adott válaszában többek között a következőket írta. A korábbi napközi otthon bontását múlt év augusztusi, szeptemberi hétvégeken kezdték el a község sportolói, sportbarátai. Társadalmi munkában, de nem minden érdekeltség nélkül, hiszen a bontás fejében őket illeti a több tízezer forint értékű építőanyag. (Ebből létesítenek majd öltözőt, mosdót, klubhelyiséget.) Munkájukat a Törökszentmiklósi Béke Tsz segíti rakodó- és szállítóeszközökkel - ugyancsak társadalmi munkában. A február 23-i tanácsülésen is foglakoztak e munkafolyamat meggyorsításával, melynek eredményeként - az észrevétel megjelenése előtt 3 nappal - az épületrész tetejét lebontották. Március 15-e körül szeretnének vele végezni úgy, hogy ezt követően hozzá lehessen fogni a terep rendezéséhez. A tanácselnök hangsúlyozta: a romházban és közelében nem láttak gyerekeket játszadozni. Ami a szemetet illeti: Az udvaron két bérelt konténer, egy téglából épült, betonfödémmel zárt szeméttároló van, sajnos mégis mellé öntik; a község szeméttelepéhez vezető félúton - ami e helytől körülbelül egy kilométerre van - ugyancsak szétszórják a hulladékot. Miért!? Az emberek felelőtlensége elszomorító. Minden fillér számít Egyik karcagi olvasónk - pontos névvel és címmel - a kisnyugdíjasok nevében írta e sorokat. - A püspökladányi Hold és Görbe utca gázbekötésével kapcsolatban egy tőről fakadnak azok a kérdések, amik élénken foglalkoztatnak bennünket. Régóta szorgalmaztuk a gázbevezetést, míg két évvel ezelőtt elindította az ügyet egy agilis fiatalember, aki az önszerveződő gáztársaság élére állt. Örülünk a gáznak, ám a külső gázvezeték számlái után járó áfa-visszatérítést a mai napig nem kaptuk meg. A helyi tanácsnál nem tudtak eligazodni az ezzel kapcsolatos rendelethalmazban, ajánlották, hogy az adófelügyelőség képviselőjétől kérjünk felvilágosítást. A városunkban havonta megjelenő szakemberhez fordultunk, aki minden keresgélés nélkül mondta, hogy a 4211988. MT. számú rendelet nem visszamenőleges hatályú, ami esetünkben azt jelenti, hogy csak az 1989-es számlák után jár visszatérítés. Igazságos ez? Nem látunk tisztán abban sem, hogy a gáztársaság tagjainak mennyi pénz járna vissza, és azzal a közös képviselőnk mikor akar elszámolni? Minden vele folytatott beszélgetésünk, sürgetésünk hiábavaló! Akármilyen kevés öszszegről is legyen szó, igényt tartunk rá, mert minden fillérre szükségünk van. Az is felvetődött bennünk, hogy azok hozzájárulását, akik később köttettek rá a kiépített hálózatra, miért nem osztják szét a gáztársaság tagjai között? "Nem bírom már szó nélkül hagyni" Nap mint nap hallom, olvasom azt a sok vitát, amit a különböző pártok a földterületek rendezése körül folytatnak, s kérdezgetik: kié a föld? Nem tudják eldönteni még a kerekasztal-beszélgetéseken sem. Mondják, új földtörvényre van szükség. Én pedig azt mondom, hogy a föld a miénk, akiktől elvették, meg a tsz-tagoké, de most már ne akarják az idős generációt földhöz kötni. Azokat, akiket annak idején elűztek róla. Sokan inkább mindent otthagytak, minthogy a közösbe menjenek. Noha máshol sem volt jobb. Pedig a parasztember szívesen túrta volna tovább a saját földjét - családtagjaival együtt, és talán sikerült volna maga köré tömöríteni, telepíteni gyermekeit is. Ennek vége. Kis nyugdíjunkból most úgy, ahogy tengünk-lengünk. De ha meghagytak volna a földünkön, emberségesen élnénk. Visszaemlékszem: vitték a beadást, csak a fejadagot hagyták meg; a hízó zsírját is beszolgáltattuk; nem kaptunk szülési segélyt, gyermekgondozási díjat, gyest meg egyebeket; a beszolgáltatások idején azt sem kérdezték, maradt-e tej a gyerekeknek; nem mi döntöttük el, hogy mennyi békekölcsönt jegyzünk... Mégis megvoltunk. Most is kérdezem magamtól: hogy győztük és miből? - Deák Ferencné szajoli olvasónk leveléből. (Egyéb, a föld értékével kapcsolatos kérdéseire visszatérünk. A szerk./) Amikor nem a táppénz a cél Esetem magírására "A sors kegyetlensége" című, e rovatban február elsején közreadott levél indított, amit együttérzéssel és mély felháborodással olvastam. Arról szólt, hogy a nyugdíj előtt álló gépkocsivezetőt - fossz közérzete ellenére sem vették betegállományba, és az ijesztő mellékhatású gyógyszereket emiatt kénytelen volt félretenni. Sajnos nem bírta ki azt a néhány napot, ami a nyugdíjazásáig hátra volt, munka közben meghalt. Velem a következő történt. Kínok közepette dolgoztam végig a munkaidőmet február 9- én, mert görcsölt a gyomrom, szédültem, kiszáradt a szám. Nem szaladtam mindjárt orvoshoz, mert hétvége következett és azt reméltem, rendbe jövök. Hétfőre kicsit jobban is éreztem magam, s hat órára munkába mentem. A tünetek újra jelentkeztek, ezért másnap a körzeti orvoshoz, dr.Hoksári Lászlóhoz fordultam. Gyomorrontásból eredő, kis fokú hasnyálmirigy-gyulladást állapított meg. Gyógyszert adott, diétát rendelt és február 19-vel kiírt dolgozni. Ismét rosszul lettem, az öt helyettesítő doktornő kórházba utalt. A belgyógyászati vizsgálat után a főorvos további pihenést javasolt, gyógyszert adott és március 9-re rendelt vissza felülvizsgálatra. Közben elfogyott a gyógyszerem, a körzeti orvoshoz mentem, aki egyúttal (március 1-vel) kiírt dolgozni - mintegy felülbírálva a kórházi főorvos döntését. Hiába panaszkodtam, hogy még nem jöttem rendbe, rossz a közérzetem... Két nagy gyereket nevelek egyedül, és nem az a célom, hogy táppénzen legyek, hanem az, hogy minél előbb meggyógyuljak! Czikkely Istvánná Szolnok Találkozás a 91 éves költővel Régóta terveink között szerepelt Hegyesi János költő meghívása, ami részben elfoglaltsága, részben idős kora miatt nehezen valósult meg. Végre március 5- én találkozhattunk vele a szolnoki Varga Katalin Klubban. A költő Füzesgyarmat szülötte, /jelenleg is ott él/ lenyűgözően beszélt "rögös útjáról", sok-sok nehézséggel tarkított életéről, munkásságáról. A nemrég megjelent gyűjteményes kötetének is ezt a címet adta: Rögös utakon. Ebből válogatott és mondott el öt szép verset, amit hatvanhárom aszszony megható figyelme kísért. Végezetül kérésünkre dedikálta a most megjelent kötetét. A kellemes találkozóról adott híradást egyik versének idézetével fejezem be: " Nem rekedni meg a múlton, / átvergődni sok megunton: / Kemény daccal, zord időben / hinni, bízni szebb jövőben." Thúry Györgyné Elszaporodtak a kóbor kutyák Minden évben, így koratavasszal visszatérő téma, hogy úton-útfélen gusztustalan, szőrüket hullató kutyák csatangolnak. Több olvasói észrevétel érkezett hozzánk, hogy a megyeszékhely különböző pontjain (a Pelikán Szálló környékén is) csapatba verődve hancúroznak a kutyák; egy-egy járókelőhöz szegődnek, szaglásszák a csomagját, félelmet keltenek. Vosztok úti olvasónk szemtanúja volt, amint a kutya - némi élelem után kutatva -felkapaszkodott a teli kukára, s azt a legnagyobb széljárás idején felborította... Az illetékesek sürgős intézkedését kéri. Azt, hogy a gyepmester mihamarabb lépjen közbe, és szállítsa el a fertőzésveszélyes kóbor kutyákat. Hozzászólás cikkeinkhez Megjegyzések a " Jövőfaggatóban...” című interjúhoz A Néplap február 10-i számában közölt, Jövőfaggatóban a Szolnoki Városi Tanácsnál című írás a megyeszékhely kulturális ellátottságának költségvetési fedezetét és hiányait tárgyalja a szakosztály vezetőjével készített interjú formájában - reálisan. A tárgyalóteremből A lelkész papolt, Tóth pakolt- Ocskös, segíthetnél rajtam - kérte féltestvérét a tiszaföldvári Tóth Tamás. A Gyep utca 29. számú házban azon a késő esti órában a megszólított Bogdán József nyomban kitalálta, miről van szó. Nem volt nehéz, miután Tóth kinyitotta a táskáját.- Ezt honnan "szerezted"? - kérdezte fivérét Bogdán. A táskára gondolt, mert ismeretlennek látszott. Az is volt. Nemsokkal előtte emelte el Tóth Tamás a Kossuth utca 127-es számú házból.- Ne ezt nézd, hanem azt, ami benne van! - nyitotta tágabbra a táska száját.- Az ördögbe is, ez arany! Mihez kezdesz vele? - csodálkozott az öcskös.- Neked vannak kapcsolataid, passzold el, de minél előbb. A beszélgetésre az elmúlt év július végének egyik meleg éjszakáján került sor. Ezen a napon Billy Graham tartotta ominózus istentiszteletét a Népstadionban. Hogy várta Tóth ezt a napot! No, nem azért, mert istenfélő életet élt, sokkal inkább azért, mert a Kossuth utcában kiszemelt ház idős lakója ekkor felutazott Pestre. Miközben Billy Graham igehirdetését hallgatta az emberbaráti szeretetről, mit sem sejtett arról, hogy mire hazatér, kifosztva találja tiszaföldvári lakását. Tóth ugyanis sajátosan értelmezte azt a szeretetet, amiről az amerikai lelkész papolt. Igyekezett aprópénzre váltani. A ház bejáratát felfeszítve jutott be a lakásba, ahonnan aztán nem is aprópénzzel távozott. A gazdasszony távollétében nyugodtan tett, de inkább vett az épületben. Amit talált, begyűjtötte. Legvégül a táskát, melyet már megismertünk. A tartalmát kevésbé. Tudjuk, hogy ékszereket rejtett. Az éj leple alatt eltulajdonított arany értéke egyébként meghaladta a 150 ezer forintot. Tóth ugyancsak nem tudott ellenállni a csábításnak, amikor hat darab ötvenezer forintos bemutatóra szóló betétkönyvre bukkant, s a közben talált 18 ezer forint készpénz is a kezéhez ragadt. A legkisebb tételt maga a táska jelentette, annak értéke mindössze háromszáz forint. Hálát adva Billy Grahamnek, indult testvéröccséhez, hogy mielőbb túladjon az aranyon. Bogdán József már másnap túladott a holmin. Lakatos Sándor öcsödi lakos vette meg a lopott ékszereket, akivel később kisebb valutaüzletet is kötöttek. Bogdán egyébként később maga is követte bátyja példáját. Szeptemberben a Szondi utca egyik házába tört be, ahonnan porcelán edényeket, elektromos háztartási gépeket, ruhákat és élelmiszert tulajdonított el. A kár értéke 27 630 forint. Különben pedig a bűncselekményt elkövetők voltak már a bíróság előtt lopás, jármű önkényes elvételének bűntette miatt. így aztán ismerős volt a Szolnoki Városi Bíróságra vezető út, ahol első fokon Tóth Tamást négy év hat hónapi fegyházra ítélték, s a közügyektől öt évre eltiltották, Bogdán József büntetése egy év fogház. A szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztették. Lakatos Sándort - ugyancsak felfüggesztéssel - ítélte el egy év börtönre. Az ítélet nem jogerős.- Szőke -Megjegyzéseink nem is ezt illetik, hanem a cikk bevezetőjét. A vastag betűkkel szedett belső cím, a "Megannyi Bólogató János" az, ami ellen szót emelünk a megválasztott tanácstagok nevében, s volna egy kérdésünk is: Miért nem kérdezték meg a választott tanács egy tagját sem, mielőtt ítélkeznének? Mondhattak volna példákat az elmúlt évtized tanácsüléseinek emlékezetes pillanatairól, amikor éppenséggel nem "Bólogató Jánosként" viselkedtek. 1981-ben, a költségvetés tárgyalásakor a bizottsági ülések vitáit tolmácsoló tanácstag követelményként terjesztette elő, hogy a megye által utalt költségkeret nem teszi lehetővé a megnövekedett tanulólétszám elhelyezését, s mindenképpen el kell kezdeni még egy iskola építését a Széchenyi városrészen. A hozzászólók kifejtették, hogy a minisztériumtól megkapták ugyan a létszámnövekedéshez szükséges keretet, de azt a megyében aránytalanul osztották szét. A megyei tanács jelen lévő képviselője elismerte, hogy rosszul mérték fel a megyei helyzetet. A városi tanács akkor sem volt "Megannyi Bólogató János", pedig akkoriban a Néplap hasábjain még nem volt szokás ilyen jelzővel illetni a tanácstestületet. Az egyre fogyó költségvetés hiányait a tanácstagok a társadalmi munkák eredményesebb szervezésével pótolták. Ä munkák célját ebben látták, s nem abban, hogy országos vagy megyei versenyeket nyerjenek. Az évi költségvetésekkel való küszködés jelentette mindig a legtöbb feladatot a bizottságokban és a tanácsüléseken. Szolnoknak 1985-ben - 5 évre - a megyei tanácsülés egy főre eső "fejkvótaként" 7 343 forintot szavazott meg. A megyeszékhelyet mindig a megye több városához hasonlították, s nem a vele azonos funkciójú más megyeszékhelyekhez. Ahol, például Egerben 10 000.-, Kecskeméten 12 014.-, Békéscsabán 12 700 forint volt ugyanakkor a fejkvóta. Fel kellett ismernünk, hogy az ország anyagi romlásával párhuzamosan egyre növekvő évi költségvetés minél célszerűbb felhasználása lehet a fő feladatunk. Ad hoc bizottságokkal kontrolláltuk a szakosztályok által készített felújítási terveket, és nem egy esetben átprogramoztuk - arra törekedve, hogy a legégetőbb felújításokra kerüljön sor. Előfordult, tanácsi bizottság vállalta magára, hogy a pénzügyi osztállyal párhuzamosan másik költségvetési javaslatot készít. A tanácstagok emlékezetében él még az az estébe nyúló tanácsülés kemény vitája is, amikor az Áchim úti iskola ügyében kellett döntenünk. Sokszor megújított szavazásra volt szükség, hogy meglegyen a minősített szavazáshoz a többség. Példaként talán ennyi is elég a tanácstagok munkájának, küzdelmének érzékeltetésére. Hozzátesszük, hogy 1973-tól 1989- ig hat tanácselnököt, hat általános elnökhelyettest és hét művelődési osztályvezetőt "fogyasztott el" a tanács - nem kis feszültséget okozva. Megjegyezzük, a cseréket ritkán hagytuk szó nélkül. Békési Anikó, Kaposvári Gyula és Kerekes Ferenc Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Első autóin /1990!/, de ugye a házam se kutya? /fotó:Mészáros/
