Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-15 / 64. szám

10 Néplap 1990. MÁRCIUS 15. Világszenzáció kémcsőben Szent-Györgyi Albert egykori műhelyében Nem tagadom, némi szoron­gással lépek be a szegedi Szent- Györgyi Orvostudományi Egye­tem kapuján. Nyomaszt egyrészt a Nobel-díjas névadó emléke, másrészt egy világszenzációnak induló felfedezés nyomában jár­va a helyszín, a mikrobiológiai tanszék is kellő tiszteletet paran­kum-rezisztenseknek. Érthető, hogy sok millió dollár megy el új antibiotikumok kifejlesztésére, ha már a régi nem hatásos. Mi a vegyületünkkel azt szeretnénk elérni, hogy azt adalékként hasz­nálva a legenyhébb antibiotikum is ki tudja fejteni gyógyító hatá­sát. kémcsőben van 100 millió bak­tériumunk, a betegnél ilyen kon­­centrátumú soha nem fordulhat elő, legfeljebb ennek a századré­sze. Egyszóval egyelőre az esz­mefuttatásoknál vagyunk.- Mi gyorsítaná a munkát?- A több pénz, és a több ember. Mi oktatunk, így, mondhatni, Törőcsik Mihály, a menedzser (balról) és dr. Molnár József professzor csői. Szerencsére dr. Molnár Jó­zsef professzor közvetlensége és _ előadókészsége hamar eloszlatja megilletődöttségemet.- Híre kelt, hogy Önöknél egy kémcsőben bizonyos csodaszert sikerült előállítani. Mondana va­lamit ennek a mibenlétéről?- Van egy csomó kórokozó, amelyik már nem kezelhető sem­mivel, mondhatni egyszerűen fittyet hánynak az antibiotiku­mokra is. Megtehetik, mert ezek­ben a mikroorganizmusokban kifejlődtek az úgynevezett plaz­­midok, amelyek olyan enzime­ket kódolnak, amelyek vagy el­bontják az antibiotikumokat, vagy pedig nem engedik, hogy bejussanak a baktériumsejtbe. Mi most olyan vegyületen dolgo­zunk, ami áthatol ezen a plaz­­midkapun, mégpedig úgy, hogy a szaporodáskor a plazmidok már nem alakulnak ki az utódsej­tekben, így az antibiotikumok számára sebezhetőkké válnak. Aztán van még a baktéri­umoknak egy másik, sajátos tu­lajdonsága: képesek a szomszéd sejtnek átadni az antibiotikum­rezisztenciát, így védett lesz az a sejt is, amelyiknek egyébiránt ta­lán nincs plazmidja. A mi vegyü­­letünk azt is tudja, hogy meggá­tolja ezt az átadási képességet.- Különös dolog az antibioti­kum-rezisztenciának ez a stafé­tája. Mintha az orvosok bosszan­tására találták volna ki a mikro­organizmusok. Egyébiránt ho­gyan fedezték fel a baktéri­umoknak ezt a képességét?- Japánban 1955-ben vérhas­­járványt próbáltak megfékezni négyféle antibiotikummal. Egy­­szercsak a betegekben megjelen­tek az ellenálló baktériumok. Az orvosok számolni kezdtek: egy mutáció, amelyik immár rezisz­­tens, ilyen rövid idő alatt nem alakulhat ki. Ekkor jöttek rá, hogy a colibaktériumok, ame­lyek egyébként ellenállók az an­tibiotikumokkal szemben, egy­szerűen átadják ezeket a tulaj­donságukat a környezetükben. A mi anyagainkkal a genetikai bá­zisát céloztuk meg az antibioti­- Ön nagyon óvatosan fogal­maz, ami tökéletesen érthető, de a szavaiból mégis kiveszem, hogy ez az anyag kémcsőben már jól vizsgázott. Ebben az esetben pedig világszenzációt tartalmaz az üvegcsövecske. Ha jól tudom, akkor ennek szolnoki vonatkozása is van.- Igen, amikor a televízió egyik műsorából Törőcsik Mi­hály, az Agromen Kft. ügyvezető igazgatója megtudta, hogy min dolgozunk, megjelent nálunk, és felajánlotta menedzserszolgála­tait. így aztán az Agromen rész­ben Magyarországról, részben svéd tagjai révén Skandináviá­ból ellát bennünket a szükséges vegyületekkel, s ezzel lerövidítik a kísérletek idejét. Ha mi a szo­kásos magyar utat járjuk, úgy két év, amíg megjönnek a megren­delt vegyszerek; most egy-két hónapot kell várni a vegyszerre, amire viszont Amerikában alig egy-két napot. De ismétlem, a hagyományos magyar út két év lenne.- Engem azért csak érdekelne, hogy mikor lesz az Önök kísérle­téből használható gyógyszer.- Nézze, Fleming egy lángel­me volt, amikor felfedezte, hogy a penészgombák körül kipusz­tulnak a baktériumtelepek, de ez a szenzációs ötlet aligha realizá­lódott volna oly gyorsan, ha nem jön a második világháború. így menten lett nyolcmillió dollár a penicillin kifejlesztésére. Ha a kémcsőben lévő eredményt egy egységnek vesszük, a fejleszthe­tő eredmény már tíz egység, ami­kor pedig mindebből gyógyszer lesz, az már száz egység, termé­szetesen pénzben számolva.- De a heuréka pillanata meg­volt már?- Hát igen, két anyagunk is van, ami jól vizsgázott, és most a mérgezőképességüket kell be­mérni. Ugyanis a baktériumot már pusztítja, de kérdés, hogy az élő szervezetre miként hat? Olyan dózisban ugyanis nem ad­ható a betegnek, amelyben ezt a hatást kémcsőben kifejti. Persze más a kémcső és más a beteg. A csak másodállásban folyik a ku­tatás. Ami segít, az a komputer. Egy vegyület számtani művelete kerek egy esztendőt venne igénybe, mondta egyik matema­tikus ismerősöm. Jelenleg a het­venezer műveletet másfél perc alatt végezzük el. Hát talán ennyivel gyorsabbak vagyunk, mint annak idején Koch Róbert.- Önök minden pillanatban ér­zik az izgalmat, amit annak kell indukálnia, hogy egy világszen­záción dolgoznak?- Nézze, a világon nem mi dol­gozunk egyedül ezen a kísérle­ten, sok helyen sokan teszik ugyanezt, ám az biztos, hogy eb­ben a pillanatban valamennyiük közül mi vagyunk az elsők. Nem a szenzációéhség hajt bennün­ket, hanem az a belső erő, amit elhivatottságnak is szoktak ne­vezni. Kemény munka ez, mely közben persze az ember nem fe­ledkezik el a távoli célról, de egyfolytában lelkendezni nem lehet.- Törőcsik Mihály, akit mene­dzserként aposztrofált, maga is feltalálótárs kíván lenni, és egy olyan vegyülettel áll elő, ame­lyik ígérete szerint nemcsak az ellenálló képességüket szüntetné meg a mikroorganizmusoknak, de a szaporodásukat is meggátol­ná. Önök, mint tudós emberek el tudnak fogadni partnernek egy kívülállót?- Nézze, az agyban demokrá­ciavan. Elődünk, Szent-Györgyi Albert beszélt a falak nélküli la­boratóriumokról, melyet mi is vallunk. Tágítsuk ki a kísérletek színterét az egész való világra, és ebbe már belefér egy autodidakta ember, akinek lehetnek szenzá­ciós meglátásai. Törőcsik Mi­hályt egyébként is komolyan ve­szem, a sugármentesítő anyag te­rén kifejtett munkássága miatt. Szegedről hazafelé tartva irigykedve gondoltam vissza a gombnyomásra nyíló ajtókra, a laboratórium fehér csendjére, ahová csak sok-sok áttételen át szűrődik a világ napi zaja. Palágyi Béla Fotó: Nagy Zsolt A vetés Képeink Szolnok határában, Kántor Menyhért tanyáján készültek. (Fotó: Nagy Zsolt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom