Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-01 / 51. szám

2 Néplap 1990. MÁRCIUS 1. Az országgyűlés második munkanapján Nem volt hozzászóló a társadalombiztosítási törvényhez A képviselők ezután áttértek az Országgyűlés társada­lombiztosítási bizottságának önál­ló indítványaként előterjesztett, a társadalombiztosítás irányításáról és szervezetéről szóló törvényja­vaslat tárgyalására. A benyújtott jogszabályterve­zethez a bizottság elnöke, Szirtesné Tomsits Erika fűzött szóbeli kiegé­szítést. Rámutatott, hogy a ma ha­zánkban működő társada­lombiztosítás messze áll a klasszi­kus biztosítási rendszertől. A Tár­sadalombiztosítási Alap önállósá­ga formális. A mostani helyzet tart­hatatlanságát jelzi, hogy a járulék­­fizetéssel szerzett ellenszolgálta­tásnak az inflációhoz való igazítá­sára - például a nyugdíjak emelésé­re - önkormányzat hiányában csak a kormányzat dolgozhat ki javasla­tot, vagy részleteiben kidolgozott, számokkal alátámasztott képvise­lői indítvánnyal kellene előállni. Az expozét követően röviden visszatértek az oktatási törvény vi­tájára. Hóm Péter (Somogy m. 1. vk.) nagy tetszéssel fogadott rövid hozzászólásában elmondta: ha a londoni parlamentben megoldható, hogy a szavazást megelőzően a környék összes kocsmájában meg­szólaljon egy figyelmeztető csen­gő, megengedhetetlen, hogy ná-Deregulációs törvény Következő napirendként a dere­gulációs törvényjavaslat került a T. Ház elé. Kulcsár Kálmán igazság­ügyi miniszter előterjesztésében a következőket mondotta:- A Minisztertanács határozata alapján, 1989-ben széles körű köz­­igazgatási, illetve gazdasági dere­gulációs munka indult meg, mind a két területen kormánybiztosok, vezetésével. A dereguláció mérle­ge eddig kedvező, hiszen a Köz­­igazgatási Deregulációs Tanács, il­letve a Gazdasági Deregulációs Tanács rövid működése alatt ezer­nél több rendeletet, határozatot, il­letve normatív utasítást helyezett hatályon kívül. Egyidejűleg mind a közigazgatási, mind a gazdasági jogalkotásban nagyszámú korsze­rűsítő jellegű módosítást hajtottak végre. Ugyanakkor mindkét területen gátolják a deregulációt olyan tör­vények, illetve törvényerejűrende­letek, amelyek ma már elavultak, hatályon kívül helyezésük vagy módosításuk nélkül az alacso­nyabb szintű jogalkotás moderni­zálása elképzelhetetlen - mondotta a miniszter. A törvényjavaslat feletti általá­nos vitában Tallóssy Frigyes (Bu­dapest, 24. vk.) kért szót. Hozzá­szólása után az elnöklő Horváth Lajos a vitát megszakítva, köszön­tötte a díszpáholyban helyet fogla­ló Douglas Hurdot, Nagy-Britan-A földtörvény módosítása lekerült a napirendről lünk egy alkotmányerejű törvény feletti határozathozatal idején bi­zottsági üléseket tartsanak. Véle­ménye szerint előre tájékoztatni kell a képviselőket, melyik kérdés­ről mikor lesz a szavazás, hogy mindenki jelen lehessen. Ezután az elnök indíványára a plénum úgy döntött, hogy mivel a ma reggel szavazásra bocsátan­dó alkotmányt módosító tör­vényekhez egyébként is minősített többség szükséges, azt követően is­mét szavaznak az oktatási törvény módosításáról. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.) azt kérte: amennyiben ma sem lesz meg a szükséges szavazati arány, tartsák tiszteletben, s ne semmisítsék meg a parlament szer­dai döntését. Ezután visszatértek a társada­lombiztosítási törvényjavaslatra. Ahhoz sem az illetékes miniszter asszony, sem a képviselők nem kí­vántak hozzászólni, így követke­zett a határozathozatal. Mivel az előterjesztő bizottság azt kérte, hogy magáról a törvényjavaslatról ezúttal ne szülessék döntés, az ah­hoz kapcsolódó országgyűlési ha­tározat tervezetéről szavaztak a képviselők. Ezt 211 egyetértő, 11 ellenző és 39 tartózkodó szava­zattal elfogadták. nia és Észak-írország Egyesült Ki­rályság külügyminiszterét és kísé­retét. A brit diplomácia irányí­tója Horn Gyula külügyminiszter meghívására tartózkodik hazánk­ban. Ezután, mivel az általános vitá­ban több képviselő nem kért szót, Horváth Lajos megnyitotta a tör­vényjavaslat feletti részletes vitát. Elsőként Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) mondta el véleményét a jogszabálytervezettel kapcsolat­ban. Javasolta, hogy a dereguláci­ós törvényt egészítsék ki a feddhe­tetlenség intézményének hatályon kívül helyezésével. Cselőtei László (Pest m., 2. vk.) a törvényjavaslatnak azzal a passzusával vitatkozott, amely szerint a kártalanítási, fizetési kö­telezettség az 1991. január 1-jétől még fennálló, illetőleg azt követő­en elrendelt korlátozásokra vonat­kozik. A három képviselő felvetésére válaszoló Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter válaszolt. A miniszter és Cselőtei László között vita bontakozott ki a tör­vény hatályba lépésének idejéről. Ezt a vitát az elnöklő Horváth La­jos azzal zárta le, hogy a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság is­mét tárgyalja a témát. A plénum közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvényjavaslatról csütörtökön szavaznak. Beszámoló a pénzügyi helyzetről A tanácskozás szünetében a parlament a köztársaság elnökét - aki egyben a fegyveres erők fő­­parancsnoka - hatalmazza fel ha­zánk képviseletére e testületben. Helyettesének pedig a Miniszter­­tanács elnökét jelölje ki. Mivel hozzászólásra nem je­lentkezett senki, a szavazás követ­kezett; a plénum a köztársasági el­nököt bízta meg Magyarország képviseletével a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé­ben. Ezután a Házszabályok módosí­tásáról szóló országgyűlési határo­zattervezet került napirendre. A té­ma előadója Fiiló Pál, az ügyrendi bizottság elnöke volt, aki hangsú­lyozta, hogy a javaslat lényege a Házszabályok hozzáigazítása a módosított alkotmányhoz. így az ügyrendből javasolta kivenni mindazokat a részeket, amelyek az egypártrendszer keretei között működő parlamentet szolgálták, s helyettük a többpárti viszonyok­nak megfelelő szabályokat beik­tatni. Az Országgyűlés elfogadta a módosításokat. vazással amellett foglalt állást, hogy a HNF önmagában nem te­kinthető pártnak, hanem csak a vá­lasztási kolaciója. Ezután a társadalmi szervezetek támogatásáról szóló határozatter­vezetet az Országgyűlés elfogadta. Ezt követően a képviselők együttesen tárgyalták az Állami Számvevőszék jelentését a Ma­gyar Szocialista Párt, mint az MSZMP jogutódja vagyonmérle­(Folytatás az 1. oldalról) érvényesítése könnyen anarchiát szülhet, szükség van tehát egy köz­ponti követelményrendszerre. De az a lexikális tudás helyett a képes­ségfejlesztést szolgálja. Ne fordul­hasson elő, hogy írni, olvasni, szá­molni vagy kommunikálni nem tu­dó gyerekek kerülhessenek ki ön­hibájukon kívül az általános isko­lákból. Példáimat az általános iskolák köréből hoztam. Az elmondottak értelemszerűen vonatkoznak a kö­zépiskolákra is. A Művelődési Mi­nisztérium figyelmébe ajánlom ezeket a gondolatokat az országos Török Sándor: Tisztelt Országgyűlés! Az idő igazolja, hogy a magyar oktatás-képzés jelenlegi szerkeze­te és tartalma nem felel meg sem a társadalom gazdasági, kulturális igényeinek, sem a társadalomban boldogulni kívánó egyénnek. Elfo­gadom hát és indokoltnak tartom a törvény olyan módosítását, amely megteremti a lehetőségét, hogy az oktató-nevelő munka különböző szintjein teret kapjanak a magán­kezdeményezések, egyéb szerve­zeti formák, úgy mint alapítvá­nyok, jogi személyek és az egyhá­zak. Az elmúlt hetekben tapasz­taltam, hogy a pedagógusok kifo­gásolják a törvénymódosítási ja­vaslatbeterjesztésével kapcsolatos előkészítési hiányokat, hiszen azo­kat nem előzte meg sem szakmai, sem társadalmi vita, s az oktatási törvény módosításában nem volt módjuk részt venni sem az érintet­teknek, sem szervezeteiknek. Min­den iskolafokozatban a korosztá­lyok képességeinek megfelelő, nem túlméretezett, pedagógiailag és pszichológiailag jobban átgon­dolt alaptantervre van szükség. Kevesebb heti óraszámra kell átáll­ni az általános iskolákban, de a középiskolákban is. Viszont több óraszám szükséges a magyar nyelv, a matematika és az idegen nyelv tanítására. A jelenlegi sze­mélyi feltételek hiányában nincs meg az alapja az idegen nyelvek eredményes oktatásának. A módosítás nem említi, de fel­tétlenül ki kellene hagyni az iskolai tanácsokról szóló részt, hiszen ezek nem töltötték be azt a szere­pet, amit az oktatási törvény szánt nekik. Meg sem alakultak minden iskolában, ahol igen, ott formáli­sak voltak. Régen vitatott kérdés a tankötelezettség korhatára. Ennek a tizenhat éves korig való nyújtása nem indokolt. Aki tizennégy éves koráig nem végezte el az általános iskolát, az többszörösen hátrányos helyzetű, olykor élettársi kapcso­latban él, és inkább bomlasztja a tanulóközösséget. Az alsó- és kö­zépfokú oktatási intézményveze­tők pályáztatása esetén a tantestü­letnek és a pályáztatóknak meg kellene adni azt a lehetőséget, hogy élnek-e a pályázattal, vagy megerősítik a régi vezetőt újabb öt évre. A pedagógustársadalom belefá­radt az utóbbi évek kapkodó, meg­gondolatlan, korrupt intézkedésé­nek tömkelegébe, így joggal elvár­ják, hogy az oktatás irányításának minden szintjén - beleértve a mi­nisztériumot is - olyan szakem­berek legyenek, akik tudásban, er­kölcsi tisztaságban példaként áll­hatnak a pedagógusok előtt. Kö­szönöm szíves figyelmüket. Török Sándor után szót kért még alapt^nterv kidolgozásához, és az új tankönyvek megírásához. Kérem, hogy munkájuk során vezéreljék valamennyiüket Eötvös József gondolatai: "Nem kellene a nevelésnél soha elfelednünk, hogy az észnek, mind a kardnak, hogy hasznavehető legyen, nemcsak él­re, de szilárdságra is szüksége van, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyengít is.” Ezután dr. Kiscelli László (Győr-Sopron m. 3.vk.) szólalt föl, majd Török Sándor (Jász-Nagy­­kun-Szolnok m. 13. vk.) kapott szót. Vona Ferenc (Pest m. 16. vk.), VargaLajos (Pest m., 26. vk.), Ko­vács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.), Bodonyi Csaba (Borsod- Abaúj-Zemlén m. 3. vk.), Szilágyi Tibor (Nógrád m. 2 vk.), Az általános vitát követően a plénum részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. A részletes vita első felszólaló­jaként Boros László (Budapest 26. vk.) indítványozta, hogy a tör­vényjavaslatnak azokat a paragra­fusait töröljék el, amelyek lehetővé tennék, hogy a 4. évfolyam elvég­zése után az alapfokú iskolai tanul­mányok alapfokú nevelési-oktatá­si feladatokat ellátó gimnáziumok­ban is folytathatók legyenek. A képviselő, véleménye szerint az új rendszer nem lenne liberálisabb a jelenleginél. A vita lezárását követően Glatz Ferenc művelődési miniszter vála­szolt az elhangzottakra. Kifejtette: a hozzászólások sorozata megerő­sítette abban, hogy a társadalom várja az egész oktatási rendszer ra­dikális átalakítását. Az oktatás egész irányításának átgondolását, a tanácsok és az iskolák viszonyá­nak újragondolását, a felvételi rendszer egységesítését és egysze­rűsítését, a különböző iskolarend­szerek egymás mellett létezését már tartalmazza egy koncepció. Ezt a koncepciót tavaly november­ben a kulturális bizottság már meg­ismerhette, de új oktatási törvény formájában azért nem hozta a tárca a parlament elé, mert a népszava­zás után kialakult helyzetben nem lehetett elég idő annak megvitatá­sára a pedagógusokkal, az érdek­­képviseleti szervekkel, az irányí­tásban részt vevő intézményekkel. Ezután a határozathozatal követ­kezett, az elnöklő Horváth Lajos elsőként a módosító indítványokat szavaztatta meg, ezeket körülbelül fele-fele arányban fogadták, illetve vetették el a képviselők. Az elnök a törvénymódosító javaslat alkot­mányerejű jellegére tekintettel a határozathozatalhoz létszámellen­őrzést rendelt el, az elfogadáshoz ugyanis kétharmados minősített többség szükségeltetik. A teremben összesen 290-en voltak jelen, tehát jóval keveseb­ben az Országgyűlés létszámánál, de azért elegendően ahhoz, hogy a többségi szavazáshoz határozatké­pes legyen a Tisztelt Ház. A szavazásnál végül is nem jött össze a minimálisan szükséges 252 igenlő szavazat, összesen 229-en támogatták a törvénymódosító ja­vaslatot, 34-en ellene voltak, 35-en pedig tartózkodtak. így az oktatási törvény módosításáról szóló javas­latot az Országgyűlés elvetette. Ezután a képviselők rátértek a földről szóló 1987. évi I. törvény módosító javaslatának tárgyalásá­ra. A mezőgazdasági bizottság erre vonatkozó önálló indítványát Solymosi József, a bizottság tagja terjesztette elő. Leszögezte: a bi­zottság továbbra is kitart az Or­szággyűlés elmúlt ülésszakán megfogalmazott véleménye mel­lett, s ma is azt tartja, hogy a föld­del kapcsolatos valamennyi prob­léma megoldása már a következő parlamentre maradjon. Az utóbbi időben azonban tapasztalható volt, hogy néhány mezőgazdasági nagyüzemben felgyorsult a földek értékesítésének folyamata, s ezzel sem a közvélemény, sem a kor­mány, sőt még a nagyüzemek egy része sem ért egyet. Ez a jelenség bár nem törvénytelen, de megza­varhatja a várható általános tulaj­donreformot. A témához hozzászólt Marx Gyula (Zala m. 2. vk.), Fodor Sán­dor (Fejér m. 5. vk.), Lakos László (Pest m. 9 vk.). Az Országgyűlés több hozzászólónak nem adta meg a lehetőséget, mint ahogy a módo­sítójavaslat részletes vitára bocsá­tását is leszavazta. így a földtör­vény módosítása lekerült a napi­rendről. Az ebédszünet után az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy az átalakulási törvénymódosítások feletti vitájával folytatják munká­jukat. A törvényjavaslat előter­jesztője Biacs Péter (Budapest 30. vk.) kért szót. Elmondotta, hogy húsz képviselőtársával közösen terjesztette elő a javaslatot, amely­nek lényege: el kívánják törölni az átalakulási törvény 30. paragrafu­sa 4. bekezdésének előírását. Az érintett szövegrész kimondja, hogy a mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodó szervezetek az élelmiszeripari rész­vénytársasággá átalakuló vállala­toktól azok alaptőkéjének 50 szá­zalékáig meghitelezett részvényt igényelhetnek. A képviselő szerint ez a lehetőség érdektelenné tette az érintett vállalatok átalakulását tár­sasággá, s a külföldieket is elriasz­totta a tőkebefektetéstől. Ezt követően a képviselők rátér­tek az általános forgalmi adóról szóló törvénymódosító javaslat tárgyalására. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) indítványa: a törvény mellékletét egészítsék ki azzal, hogy 1990-től a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató szervezetek, az úgy­nevezett szociális foglalkoztatók beruházásaik esetében száz száza­lékban visszaigényelhessék az ál­talános forgalmi adót. A javaslattal a reformbizottság is egyetértett. A témához senki sem kívánt hozzá­szólni, így határozathozatal követ­kezett, a nagy többség egyetértett azzal, hogy az indítványnak meg­felelően módosítsák az 1989. évi XI. törvényt. Ezután Sebők János (Veszprém m. 12. vk.) önálló indítványa kö­vetkezett: a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületébe meghatalmazott kijelöléséről szó­ló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. Sebők János azt javasolta, hogy Ezt követően a Magyar Nemzeti Bank elnökének, Bartha Ferenc ál­lamtitkárnak a beszámolóját hall­gatta meg az Országgyűlés a pénz­ügyi helyzetről. Egyebek között arról szólt: az elmúlt év közepén indult meg az a kiigazító folyamat, amelynek eredményeképpen ez év elejére sikerült eljutni oda, hogy 1990-re egy megbízható, teljesít­hető, s a nemzetközi pénzvilág bi­zalmát élvező program állt össze. A témához Fekete János (Békés m. 11 vk.) és Kasó József (Baranya m. 13.vk) szólt hozzá. A szünet után határozatot fogad­tak el a pártok, társadalmi szerve­zetek és egyesületek ez évi deviza­ellátásáról. A terv- és költségvetési bizottság előterjesztéséről senki nem kívánt véleményt mondani, így rögtön a határozathozatal kö­vetkezett: 120 igenlő, 43 nemleges szavazattal, 53 tartózkodás mellett elfogadták azt. A határozat értel­mében az idén szétosztható devi­zakeret összege megegyezik a ta­valyival. A pártok részére megál­lapított költségvetési támogatás négy százalékát devizában kell biztosítani részükre. A következő napirend a társa­dalmi szervezetek költségvetési tá­mogatását elbíráló ideiglenes bi­zottság jelentése volt a parlamenti ülésszakon. Roszik Gábor (Pest m. 4. vk.) a bizottság nevében elmondta: a tá­mogatás iránt igen nagy volt az érdeklődés, túl sokan és a lehetősé­geknél jóval több pénzt igényeltek. Kállai Ferenc (országos lista) ironikus kérdést tett fel: vajon, ha a Nemzeti Színház, mint valami­lyen egyesület bejegyeztetné ma­gát, nem kaphatna-e ebből az összegből, mert a színház már nemigen tudja fenntartani magát. Tamás Gáspár Miklós (Buda­pest 14 vk.) az iránt érdeklődött, hogy a Hazafias Népfront esetében nem jelent-e kizáró okot az, hogy a HNF ugyan nem párt, de Hazafi­as Választási Koalíció néven részt vesz a választásokon. A kérdésre Roszik Gábor el­mondta: a bizottság többségi sza­gének vizsgálatáról, valamint a terv- és költségvetési bizottság je­lentését Bállá Évának e témakör­ben a múlt ülésszakon tett interpel­lációjával kapcsolatban, amelyre a kormánybiztos válaszát sem a kép­viselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el. A bizottság úgy foglalt állást, hogy az interpellációra adott válaszként az ÁSZ most benyújtott jelentését fogadják el, azzal a hatá­rozattal kiegészítve, hogy az MSZP március 31-ig egészítse ki vagyonmérlegét, s azt az ÁSZ is­mételten ellenőrizze. A témához Nyikos László, az Állami Számvevőszék elnökhe­lyettese, Berecz János (Szabolcs- Szatmár-Bereg m., 6.vk.), Bállá Éva (Budapest, 46. vk.), Simon Pé­ter Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén m.23.vk.), Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.), Varga Lajos (Pest m. 26.vk), Vass Józsefné (Békés m. 15.vk.), Géczi István (Budapest, 49. vk.), majd ismét Be­recz János kért szót. Többen nem jelentkeztek szó­lásra, ezért az elnöklő Fodor István a vitát lezárta. Ezt követően hatá­rozathozatalra került sor, a képvi­selők elfogadták az MSZP által a párt bejegyzésével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmér­leg állami számvevőszéki vizs­gálatáról szóló határozatterveze­tet. Az ülésszak ezután személyi kérdésekben határozott. Az Országgyűlés februári ülésszakának második napja, ame­lyen Fodor István és Horváth Lajos felváltva elnökölt, véget ért. A képviselők ma reggel 9 órakor folytatják tanácskozásukat. Magánkezdeményezés az oktató-nevelő munkában Egy kis közjáték

Next

/
Oldalképek
Tartalom