Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
1990. FEBRUÁR 9. Néplap MUNKAHELY HÚSZ EMBERNEK Munkahelyteremtő beruházás a TiszabOi Petőfi Tsz-ben. A megyei tanács és az Országos Fejlesztési Intézet 5,5 millió forintos támogatásával bővíti faüzemét a szövetkezet. Ismeretes, hogy a községben magas a közhasznú munkát végzők száma, így ezzel a bővítéssel 20 főt tudnak folyamatos munkához juttatni.A faüzemben rakodólapokat, szabványraklapok elemeit, valamint a Vadex-nek élő nyúl szállítására ládákat gyártanak. Fotó: Mészáros Szombati kenyér egy különleges boltban (A szerző azzal a céllal hozta be írását szerkesztőségünkbe, hogy egy pártok rendezte vitafórumon nem kapott választ kérdésére a képviselő-választásokon induló jelöltektől: miként kívánnánk változtatni a helybéliek sanyarú szociális helyzetén? S ő éppen a változtatás szándékával papírra vetette elgondolásait, amelyek, tudjuk, vitathatók, de mindenképpen alkalmasak a továbbgondolásra. A szerk.) Amit ajánlok, az csak tüneti kezelés, - lehetőség szerint a munkanélküliek egy részét szeretném munkához juttatni, - a magán- vállalkozásokat segíteni az indulásnál. A megoldás sürgető, itt és most nyújtana "segítséget". * Véleményem szerint a folyamatban lévő, és 1990-re tervezett beruházási és fenntartási munkákat mind a tanácsi, mind az állami vállalatoknál független, és önkéntes szakértőkkel kellene megvizsgáltatni, miként lehetne költségeket lefaragni. A felülvizsgálat elve a következő lehet: miként oldható meg az adott feladat nagyobb élőmunka ráfordítással, maximum azonos költségekkel,- átmenetileg felvállalva a rendelkezésre álló technikai eszközök kihasználásának romlását (A gép ugyanis nem kér enni). Az így leállított gépek kivonását a termelésből az adott időszakban költségmentessé kell tenni. (Ne kelljen a vállalatoknak az amortizációt fizetni.) Ugyanakkor ezek a termelőeszközök átcsoportosíthatók a vállalatok között vagy a magán- szektorba irányíthatók. Mérlegelni kell, - a tervezett beruházás, létesítmény szükségességét, indokolt esetben a műszaki egyénértékűség megtartása mellett az alacsonyabb árú anyagok használatát, a célravezetőbb és olcsóbb technológiák alkalmazását. A felszabaduló pénzt, "vizsgált", közcélú beruházásokra keli fordítani, - mely lehet infrastrukturális jellegű vagy munkahelyet teremtő, - azon a területen, ahol működtetése gazdaságos, - és olyan, amiben a település hiányt szenved. A költségekből megtakarított pénzeket, még ha forrásuk állami költségvetésből származott is, - itt kellene ismét felhasználni. Ezen elvonást az állami vállalatoknál és a tanácsi pénzeszközöket felhasználóknál úgy kell ellensúlyozni, - hogy nagyobb termelő befektetésekkel újabb élőmunka igényű feladatokat vállalhassanak. Ez csökkentené a további elbocsátásokat vagy adott esetben, lehetővé tenné az állami vállalatoknál a létszám csökkentését, - úgy, hogy a felszabaduló munkaerő korszerűbb formában, szervezetten munkához juthatna. Az ilyen feladatok szellemi munkát igénylő előkészítése több időt igényel, -tehát nyíltabb versenyt kell hirdetni annak érdekében, hogy ezek a megoldások kidolgozhatok, és alkalmazhatók legyenek. Másik rendező elv lehet: a nagy vállalatoknak gondot jelentenek az eladatlan készletek, alkatrészek, félkésztermékek, - melyek tárolása, a készletek sok esetben hitellel történő finanszírozása felesleges kiadást jelent. A termelésbe bevonva viszont tényleges használati értéket jelentenek. Az induló kisvállalkozások gépesítését, anyagellátását tőkehiány akadályozza, nehezíti, - ha a pénz rendelkezésre állna, azt gépek s nyersanyagok vásárlására fordíthatnák. Javaslom olyan független szakértői csoport szervezését, - melynek feladata ezen készletek mobilizálása, - átcsoportosítása, azok számára akik azt haszonnal tudják működtetni. Ennek lebonyolításához olyan adatbankot kellene létrehozni, amely alkalmas a vállalatoknál elfekvő, termelésben nem használt állóeszközök, fogyóeszközök, anyag- készletek értékesítésének előkészítésére. Az értékesítés engedményes árakon új vállalkozások esetében kedvezményes bankhitelek biztosításával történhetne. Az így termelésbe állított gépek, eszközök; anyagok, - melyek korábban kihasználatlanok voltak - kenyeret jelentenek jövendő kezelőjüknek, felhasználójuknak. Mivel mobilizálásuk alacsony kamatozású hitelből történne, - s így a kamat terhe is kisebb lenne a vállalkozónak, így ők az adózásba is előbb bevonhatók, zömmel munkaerejüket használva értéket teremtenek, -s a megoldás javítja a foglalkoztatottságot. A címbeli szombati kenyér, új áron, hétfőn még a polcokon van, s kedden is, ugyanakkor él- vezhetősége, eltarthatósága csökkent, - s ugyanez a magas élelmiszerárak miatt sok másra is igaz. Ha a nálunk jóval gazdagabb Ausztria szupermarketjében megéri a szavatossági idő közelében lévő áruk leértékelt értékesítése, - úgy ez itthon is megfelelő üzlet lehet. Szervezett formában jól felismerhető módon lehetővé kell tenni a kispénzűek jobb ellátása érdekében ezt az értékesítést. Például Szolnokon is rendszeres a kiskereskedelmi értékesítést szolgáló üzlethálózat egyes boltjainak értelem és cél nélküli átköltöztetése, átalakítása, de mind a mai napig nem került sor olyan üzletek létrehozására, amelyek a szavatossági határon lévő élelmiszerek nagy tömegű engedményes áron való értékesítésére szolgálnának. Ilyen boltokat a lehető leggyorsabban létre kell hozni, elsősorban azokban a körzetekben, ahol a megélhetés napi gondokat jelent (pl. lakótelepek). Elképzelhetőnek tartom ilyen esetekben olyan szociális jellegű utalványokban megtestesülő támogatás biztosítását, - amelyeket még ezekben a boltokban is további engedményes élelmiszer vásárlásra lehetne fordítani. így a szociális segély valóban élelmiszer fogyasztásra szolgálna. Az ilyen árusító helyek esetében az üzletre előírt haszon és adózási feltételeket is kedvezményesen kell megállapítani. Mindezek elképzelések, amelyek a kialakult súlyos szociális helyzet helybéli megoldását segítenék. Mert szükséges, hogy a törvény adta keretek között változtassunk sorsunkon, segítségünkre lehet a jogász, közgazdász, a műszaki értelmiség, s mindaz, akinek gondolata, s tettvágya van. Földi József okl.mérnök Az elmúlt év december elsején a jászberényi kórház igazgatója dr. Jakus Zoltán lett, aki addig osztályvezetőként dolgozott az intézményben. Az új igazgató hivatalba lépése után két héttel közölte dr. Késmárky Józseffel, a sebészeti osztály vezető főorvosával, hogy osztályvezetői megbízatását - amely 1990. májusában lejár - nem hosszabbítja meg. A döntéssel többen nem értenek egyet; maga a sebész főorvos sem. A beteg, ha teheti, elmegy Az igazgató így indokolta a döntést:- A sebészeti osztályon dolgozó orvosok között nincs összhang, egyetértés, hogy finoman fejezzem ki magam: torzsalkodnak egymással. A másik probléma, hogy a hatvanágyas osztály nem a feladatának megfelelően működik. Elsősorban hasi és általános sebészeti profilú, és csak öt ágy áll a baleset miatt bekerült betegek rendelkezésére. Ennek ellenére az általános sebészeti műtétek száma tavaly több mint kétszázzal csökkent. A betegek egy része ugyanis elmegy más intézetbe.- Azok, akik megválaszthatják, hogy hol fekszenek kés alá? Mert nem a mentő hozza be őket a jászberényi kórházba, hanem olyan operációt kell vállalniuk, amelyik várhat.- Igen. Egyébként tiszteletben tartom a betegek azon kívánságát, hogy oda menjenek gyógyít- tatni magukat, ahova szeretnének. Véleményem szerint azonban azokat a műtéteket, amelyekre a mi sebészetünk is alkalmas, itt kellene elvégezni. Vagyis olyan légkört, színvonalat teremteni, hogy a hozzánk tartozó betegek ebbe a kórházba jöjjenek. A sebészeti osztály vezető főorvosa ugyan azt mondja, hogy nem az ő osztályáról vándorolnak el, hanem Jászberényből. Mert a kórház belgyógyászati osztálya nem ide küldi a betegeket megoperáltatni. Azokat sem, akiket a jászberényi sebészet is el tudna látni. Vagyis nemcsak a sebészet orvosai között van ellentét, hanem a sebészet és a belgyógyászat orvosai között is.- Beszélik, hogy a sebészeti osztályon nem jó a légkör sem.- Nézze: tény, hogy létszámhiánnyal küzdenek, de mikor a nővérnek, a takarítónőnek azt ajánljuk, hogy oda menjen dolgozni, nem szívesen megy, illetve egyszerűen nem vállalja azt az osztályt.- Milyen kifogás merült fel még a sebész főorvos vezetői munkája ellen?- Nem úgy vesz részt az osztály munkájában, ahogy elvárható lenne. Ä kórházban minden osztályvezető főorvos részt vesz a készenléti szolgálatban; a sebész főorvos nem. Gyakran hoznak balesetest, sürgős ellátásra szoruló beteget - éjszaka, ünnepeken is. Összefoglalva: a főorvos nem tudja megfelelően irányítani és szervezni az osztálya munkáját, úgy, hogy az osztály olyan színvonalat biztosítson, amilyenre képes lenne, és amilyet a lakosság is elvár. Ki akart igazgató lenni?- Ezt az indoklást nem fogadta el az osztályvezető főorvos?- Azt mondta, hogy nem írja alá ezt a minősítést.- Az Ön döntésének viszont van visszhangja. Többen próbálnak hatni Önre.- Nem hinném, hogy nyomást akarnak gyakorolni rám, csak nem értenek velem egyet - Késmárky főorvos szakmai munkájára hivatkozva. Holott ez nem szakmai kérdés. Én nem az ő szakmai felkészültségét, a tudományos munkáját vontam kétségbe, hanem a vezetői alkalmasságát. A munkaviszonya nem szűnik meg, sebészként tovább dolgozhat az osztályon. Fölmerült az a kérdés is, hogy hogyan mertem én - két héttel azután, hogy igazgató lettem -, megtenni ezt a lépést.- És "hogy merte?"- Nyolc éven keresztül voltam igazgatóhelyettes is. Már ismertem a sebészeten folyó munkát. Egyébként névtelen levelet is kaptam az ügyben. Többek között azt írták benne, hogy valaki; akit a város egyik leendő vezetőjeként tartanak számon, úgy nyilatkozott, hogy túlságosan ne akarjak én igazgatni, és hogy nem örökös a bársonyszék. Hát azért azt jó lenne tisztázni, hogy én nem akartam igazgató lenni.- Tudom; a népakarat tette igazgatóvá. Személyes ambíciója nem volt.- Most sincs. De ha az embernek van egy feladata, azt jó lenne teljesíteni. Elsősorban azt szeretném elérni, hogy a betegek újra ide jöjjenek a bajaikkal, és ne vándoroljanak el más intézetbe. És nem látom, hogy a jelenlegi vezetéssel érdemi változás történne a sebészeti osztály irányításában és ezen keresztül a munkában is; ezért határoztam így. Hiszen az osztályvezetőnek lehetősége volt az elmúlt négy évben, hogy elküldje azokat, akiknek a munkájával nincs megelégedve. Nagy kérdés viszont, hogy miért tartanak egy kórház- igazgatót? Mert ha bizonyos személyi kérdésekben nem dönthet, akkor minek van a kórház- igazgató? Sokan azt gondolják, hogy én senkivel nem beszéltem, mielőtt így határoztam volna. A sebészet és az osztályvezető főorvos munkáját másokkal is megbeszéltem, többek között az intézet vezetőivel is.- Eljön a május, amikor az osztályvezető főorvos megbízatása lejár. Mi történik majd?- Ha a döntés joga az igazgatóé, akkor azt mondom, hogy új vezetője lesz a sebészetnek. Dr. Késmárky József érveit is szerettem volna megismerni, de ő az ügy lezárásáig nem óhajt nyilatkozni. Dr. Molnár Imre, megyei főorvos röviden foglalta össze véleményét:- Amikor az igazgató ilyen döntést hoz, meg kell indokolnia, hogy miért nem tartja alkalmasnak az osztályvezető főorvost. Én egy kicsit szűkszavúnak érzem Jakus igazgató indoklását. Tőmondatokban fogalmazta meg, melyek az osztályvezető hiányosságai. Ezt meg kellene magyarázni. Nem azt akarom mondani, hogy rossz a minősítés, csak azt, hogy én másképp csináltam volna.- Szóban részletesen megbeszélték az indokokat.- Én ezt nem tudom. Van itt viszont még egy másik probléma: dr. Késmárky Józsefről az előző minősítésében éppen az ellenkezőjét állítják annak, amit most az igazgató mond.- Csakhogy az előző minősítés egy másik igazgató igazgatása idején született.- Akkor most fölmerül a kérdés: ki volt szubjektív?- Miért; nem az számít, hogy milyen a tényleges helyzet az osztályon? 3- Hogyne számítana! De azért az igazgató, mielőtt meghozta ezt a döntést, megkérdezhette volna például a megyei sebész szakfelügyelő főorvos véleményét is.- Van-e valakinek joga más döntésre bírni az igazgatót?- Ehhez senkinek nincs joga. Mindenki kiszolgáltatott Dr. Gergely Mihály profesz- szor, megyei sebész szakfelügyelő főorvos:- Mint derült égből a villám- csapás, úgy érte dr. Késmárky Józsefet a hivatalos értesítés, hogy nem hosszabbítják meg a megbízatását, ő ekkor hivatalosan is tájékoztatott engem; én pedig mindazon feletteseimet, akikre tartozik ez az ügy. Jeleztem azt is, hogy véleményem szerint ez az eljárás méltánytalan és nem igazságos.- Miért?- A kórházigazgatónak szuverén joga állást foglalni, és azt is tiszteletben kell tartani, hogy minden osztályon rendet akar, a betegek érdekében. De véleményem szerint az adott helyzetben nem oldja meg az összes problémát, hogy az osztályvezető főorvos megbízatását nem hosszabbítják meg. Sőt további komoly gond, hogy ha Késmárky főorvos elmegy, akkor a műtétes szakmák is károsodnak, hiszen a főorvos felesége a kórház egyetlen aneszteziológus orvosa, akit nem tudom, hogyan pótolnak majd. Ez természetesen alapvető szempont nem lehet, de úgy gondolom, hogy egy kórház- igazgatónak ezt is figyelembe kell vennie.- És mi a véleménye a sebészetről?- Valóban rossz ott a légkör. Szerencsétlen szituáció alakult ki a beosztott orvosok között, valamint a főorvos - aki kiváló szakember - és a beosztott orvosok között. A gyengeségek zömét azonban nem az osztályvezető főorvosnál tapasztaltam - bár ő se vezette az osztályt hibátlanul, olykor következetlen volt -, hanem inkább a beosztott orvosoknál.- Elképzelhető, hogy közülük egyet-kettőt már el kellett volna küldeni?- Számomra teljesen nyilvánvaló, de én nem akartam ilyen bántóan fogalmazni. Az osztály- vezető azonban nem mindig válogathatja meg a munkatársait. Sokszor kész gárda élére nevezik ki. Kiszolgáltatott, a beosztottai pedig neki vannak kiszolgáltatva. Ha az orvosvezető gyenge, akkor ez a helyzet nagyon visz- szaüt. ‘ Ön is tapasztalta tehát, hogy a sebészeten dolgozó orvosok torzsalkodnak egymással.- Igen. De azt az egyértelmű állásfoglalást, hogy ezért egyedül az osztályvezető főorvos a felelős; méltánytalannak tartom és nem teljesen megalapozottnak. Félő, hogy ha más lesz az osztályvezető; az égvilágon semmi nem változik.- Mondta, hogy nincs rend az osztályon, és a betegellátásban fegyelmezetlenségek tapasztalhatók. Az osztály légkörének, az ottani munkának viszont a vezető a meghatározója. Vagy Ön szerint Jászberényben más se tudna rendet teremteni?- A helyzet azokkal az emberekkel, akik ott dolgoznak, már megoldhatatlan. Az a benyomásom, hogy ha más lenne az osztályvezető, ebben a szituációban az se tudna rendet teremteni. Nekem például se forintban, sé valutában nem tudnának annyit fi-, zetni, amennyiért ennek az osztálynak a vezetését most elvállalnám. Akár egy beteg is kérdezhetné: lesz-e béke a jászberényi kórházban? Paulina Éva LÜZ’/i BtKh A JAS/jBlLBlLiSY1 ir/Ti d i j i nr J> A AT*) ü f / #7 A AHA X ' Ä Xl jSL Vl Jl Jl A JL ™ -4 MJP A. ™. JL y , 9
